Alexander MacGillivraynek, a Twitter vezető jogtanácsosának meggyőződése, hogy a szólásszabadságáért vívott harc több, mint egy jó ötlet - valódi versenyelőnyt biztosít a cég számára. Ez a magyarázata annak, hogy miért költ annyit a Twitter pénzéből erre a célra, és miért tölt annyi időt a különböző tisztségviselők és hivatalnokok felkeresésére az Egyesült Államok határain belül és azokon túl.

Augusztus végén például azért küzdött az általa vezetett jogi csapat a bíróságon, hogy ne kelljen eltávolítani az Occupy Wall Street (Foglaljuk el a Wall Streetet) tiltakozóinak Twitter-hozzászólásait. Egy héttel korábban indiai kormányzati tisztviselőkkel kelt birokra, azok ugyanis egyes bejegyzéseket lázító hatásúnak minősítettek. MacGillivray tavaly az igazságügyi minisztériummal is vitába keveredett: a tárca emberei a Twitteren kommunikáló WikiLeaks-támogatókat vadászták volna le. "Igen nagyra értékeljük a jó hírnevünket, amelyet azzal érdemeltünk ki, hogy megvédjük és tiszteletben tartjuk felhasználóinkat" - fogalmazott a The New York Times című amerikai lapnak. "Úgy gondoljuk, hogy ez rendkívül fontos a cégünknek, hiszen felhasználóink is erre gondolnak, amikor úgy döntenek, hogy más szolgáltatások helyett a Twittert fogják használni."


Alexander Macgillivray
Persze ez nem mindig működik, és néha kínos, ahogyan összeütközésbe kerül más, kényszerítő elvekkel: a közvélemény "tűzoltófecskendőit" kellene jövedelmező üzletté formálni. És ez a kényszer még akutabbá válik a cég tőzsdére vitelével. A Twitternek kétféle nyomással kell szembesülnie. Egyrészt pénzt kell termelnie, mégpedig gyorsan, másrészt viszont meg kell őriznie a jó viszonyt azoknak az országoknak a kormányaival, ahol elérhető a szolgáltatás. A legtöbb Twitter-felhasználó ugyanis az Egyesült Államokon kívül él, és a cég már több irodát is nyitott - onnan nézve - tengerentúli helyszíneken.

Ez az átalakulás még kifinomultabb munkát igényel. Egy olyan időszakban, amikor az internetes cégeket annyi felől igyekeznek ellenőrzésük alá vonni - arra vonatkozóan, hogy mit lehet mondani és csinálni online -, vajon a Twitter képes-e egyszerre megfelelni a személyes adatok védelme, a szabad véleménynyilvánítás és a nyereségesség elveinek? "Arra kell törekedniük, hogy pénzzé tegyék a birtokukba kerülő adatokat, és talán nem ajánlatos akadékoskodniuk - nyilatkozta a lapnak Ryan Calo, a Washingtoni Egyetem jogi professzora. - Nem hinném, hogy a Twitter le fog térni a választott útról, de elérkezett az ideje, hogy nagyon odafigyeljen rá."

Jonathan Zittrain - aki egykoron tanára volt a jogtanácsosnak a Harvard Egyetem jogi karán - úgy véli, hogy az @amac twitteres azonosítója révén széles körben ismert MacGillivray számára mindez egyszerre kihívás és lehetőség, és akár hatással lehet az internetes iparág egészére is. "Ha @amac-nek sikerül megtalálnia a megfelelő utat, ez a vállalati felelősség egyfajta modelljeként szolgálhat az interneten, ahol egyre több és több kódot és tartalmat vonnak céges szabályozás alá" - írta erről Zittrain egy e-mailben.

Mint hozzátette, MacGillivraynek nem csupán úttörőnek kell lennie ezen a területen, de úgy kell végrehajtania feladatát, hogy semmiben se fékezze a Twitter használatát: mintha egy, a levegőben száguldó repülőgép motorján hajtana végre komplett szervizt. Idén nyáron a Twittert el is érte egy turbulens vihar, amikor látszólag úgy tűnt, hogy megfeledkezik alapelveinek tiszteletben tartásáról.

A cég egy rövid időre felfüggesztette egy brit újságíró, Guy Adams felhasználói fiókját, aki Twitter-bejegyzéseiben ismételten és élesen kritizálta az olimpiai közvetítések miatt a Twitterrel partneri kapcsolatokat ápoló NBC-t. (Az NBC - főleg a reklámbevételek növelése érdekében - rengeteg olyan olimpiai eseményt, amelyet az amerikai érdekeltségek miatt kulcsfontosságú lett volna élőben követni, sokszor csak jóval később adott le, mint ahogy azokra valójában sor került.)


Adams elhallgattatása közfelháborodást váltott ki (természetesen a Twitteren), a jogtanácsos pedig magyarázkodásra, bocsánatkérésre kényszerült, hogy csillapítsa a kedélyeket. A cég blogján bevallotta, hogy egy vállalati partnerkapcsolatokért felelős Twitter-alkalmazott figyelte Adams megnyilatkozásait, és ő tanácsolta az NBC-nek, hogy tegyen panaszt a cégnél. A Twitter azzal magyarázta Adams accountjának a felfüggesztését, hogy megsértette a szolgáltatási feltételek egyikét: nyilvánosságra hozta egy NBC-vezető e-mail-címét a Twitteren. MacGillivray elrendelte a jogosultság helyreállítását, és nyilvánosan is bocsánatot kért Adamstől. A Twitter számára "elfogadhatatlan" - mondta -, hogy vizsgálja a tweeteket, bár azt nem árulta el, hogy milyen büntetést kapott a szabályt megsértő alkalmazott.

"Nincs és nem is lehet helye a Twitternél a tartalom proaktív monitorozásának és minősítésének, akárki legyen is a felhasználó" - jegyezte meg. Ez az NBC-kritikát illetően gyakorolt mea culpa egyben egy pertől is megvédte a Twittert - de hát végül is MacGillivray szerepe leginkább a tapasztalt vállalati jogászé... Ez a perpatvar azonban valamelyest rávilágít arra az identitásválságra, amellyel a Twitter szembesül: a kellemetlenkedő attitűdöt kellene egyeztetni az üzleti intelligenciával. És mivel nyolcmilliárd dollárra teszik a cég értékét, árgus szemek követik az üzleti stratégiát. A Twitternek az utóbbi időben sikerült növelnie hirdetési bevételeit, a Wall Street pedig a cég tőzsdére vitelére vár.

MacGillivray ugyanakkor ragaszkodik hozzá, hogy - akár egy információk közvetítésével foglalkozó hagyományos médiacégnek - a Twitternek is éles vonalat kell húznia a cég pénztermelő ága és a felhasználók generálta tartalom közé. Ő sajátosan mindezt az állami és az egyházi feladatok szétválasztásához hasonlítja. "Semmiféle üzleti érdek nem indokolhatja, hogy ítélkezni lehessen a tartalom felett - érvelt. - Ez ellentmond a vállalati érdekeknek, ellentmond annak a bizalomnak, amellyel a felhasználók tekintenek a szolgáltatásra."

Más technológiai és kommunikációs cégek is többször megbotlottak a szólásszabadság és a személyes adatok védelme kérdéseinek kezelésekor. A Yahoo által szolgáltatott információk segítették hozzá 2005-ben a kínai hatóságokat egy újságíró elítéléséhez. A Google pedig 2010-ben kivonult Kínából, miután ottani hackerek egy ellopott védett számítógépes kód révén emberi jogi aktivisták Gmail-fiókjaiba törtek be.

A Google és a Twitter évente kétszer közzéteszi azt a listát, amelyet az egyes országok információkéréseiről állít össze - szemben a Facebookkal, amely nem közöl hasonló adatokat, ellenben továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a felhasználók valódi nevüket használják. Ez a kritikusok megítélése szerint veszélyeztetheti a bizonyos országban tevékenykedő ellenzékieket, illetve azokat, akik mások számára népszerűtlen véleményeket fogalmaznak meg. A Twitter ügyesen építette hírnevét a szólásszabadság védelmére - a népszerűtlen szövegek védelmét is vállalva. És rendíthetetlenül támogatta az álnevek használatát.

Ez tette lehetővé, hogy az arab világ másként gondolkodói és a magukat Anonymous csoportként definiáló aktivista hackerek is használhassák. Érthető hát, hogy azokban az országokban, ahol szolgáltatásával jelen van, többször kellett szembesülnie kormányzati nyomással. Idén bejelentett szabályzata értelmében - amely a nemzetközi terjeszkedés jelentette új helyzetet igyekszik kezelni - bizonyos országokban csak külön kérésre távolítják el a bejegyzéseket, és csak akkor, ha azok sértik az adott ország törvényeit.

Augusztusban robbanásközeli szituáció alakult ki, amikor indiai hivatalos szervek azt állították, hogy egyes Twitter-azonosítókat vallási gyűlölet szítására használnak. Megkérte a Twittert, hogy távolítsa el ezeket az accountokat. A Twitter törölt is mintegy fél tucat felhasználói fiókot, amelyeknél úgy találta, hogy megsértik a Twitter saját szabályát: főleg azokat, amelyek az indiai miniszterelnököt személyesítették meg. Ez a digitális kor valósága. A szuverén nemzeteknek megvannak a maguk törvényei, az internetes cégeknek meg a saját szabályai. És nem csak külföldön fordul elő, hogy a Twitternek konfliktushelyzetet kell kezelnie, és természetesen nem is mindig a Twitter kerül győztesen ezekből a helyzetekből.

Az Egyesült Államokban a WikiLeaks-ügyben a kormány érvényesítette akaratát. A Twitter kimerítette a fellebbezési lehetőségeit, és a bíróság ez év elején elrendelte, hogy ki kell adnia az igazságügyi minisztériumnak három WikiLeaks-támogató adatait, illetve a Twitter chatjén egymásnak küldött üzeneteit. A cég azt állítja: különleges erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megvédje a felhasználók adatait. A hálózaton közzétett fotók a Twitter saját eszközeit használják, és nem tartalmaznak olyan további információkat, mint amilyen például a helyszín, kivéve, ha a felhasználó úgy dönt, hogy azt kifejezetten kéri. A helyre vonatkozó információ egyetlen kattintással elfedhető, egy törölni jelölt felhasználói fiók pedig 30 nap után véglegesen és visszavonhatatlanul törlődik.

A Twitter arról is tájékoztatja a felhasználót, ha a bűnüldöző hatóságok kutatnak vele kapcsolatos információk után, kivéve azt az esetet, ha egy bíróság ezt kimondottan megtiltja számára. Az idei év legnagyobb csatáját egy manhattani bíróságon vívta a Twitter, amely elrendelte, hogy a társaságnak ki kell szolgáltatnia egy olyan brooklyni férfi összes Twitter-üzenetét, akit az Occupy Wall Street-tiltakozással kapcsolatos rendzavarással vádoltak. A bíró, Matthew A. Sciarrino Jr., erre kötelezte a vállalkozást.

A Twitter tájékoztatta a brooklyni férfit, Malcolm Harrist, hogy a bíróság elrendelte: az általa kimondott szavak már nem az övéi. Harris azonnal a Twitterhez fordult, és világgá kürtölte ezt az információt. MacGillivray jogi csapata fellebbezést nyújtott be, azzal érvelve, hogy egy tweet a felhasználóhoz tartozik. "Annyi ember számára igyekszünk hasznossá tenni magunkat, amennyi számára csak lehet - zárta a The New York Timesnak adott interjút. - Vannak, akiknek a meggyőződése sokak szemében népszerűtlen: hangsúlyosan mérlegeljük, hogy mit jelent a Twitter az ő számukra."