SG.hu·
Az IP-címek nem azonosítják egyértelműen az embereket
Egy New York-i bíró úgy döntött, hogy az IP-cím alapján nem lehet száz százalékos biztonsággal azonosítani az internetezőket. Mindez a WLAN-hozzáférések folyamatos térhódításának köszönhető.
Korábban már születtek hasonló ítéletek, azonban Gary Brown bíró nem csupán azt mondta ki, hogy az IP-címek alapján nem azonosíthatók egyértelműen a felhasználók, hanem azt ajánlotta a témával foglalkozó összes kollégájának, hogy kövessék a példáját és fogadják el, illetve alkalmazzák az érvelését. Brown az első olyan bíró, aki rendkívül részletesen indokolta a döntését. Szerinte meglehetősen meredek feltételezés abból kiindulni, hogy az a személy, aki egy bizonyos helyen fizet az internetkapcsolatért megegyezik azzal, aki az internetezési lehetőséget egy illegális fájl letöltésére használta fel.
A New York-i bíró szerint csupán IP-cím alapján gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy ki töltött le például egy filmet egy fájlcserélő hálózatról. Ez már csak azért sem lehetséges, mert gyakori, hogy egy WLAN-hotspothoz többen is csatlakoznak. Mivel a vezeték nélküli hálózatok világszerte egyre jobban terjednek, így a személyek azonosítása kizárólag az IP-cím alapján ma már lehetetlen. Ennek ellenére a szerzői jogvédő szervezetek rendszeresen megpróbálják elérni, hogy a bíróságok az IP-cím alapján találják bűnösnek az illegális másolatokat le- vagy feltöltőket, azonban hamarosan véget érhet ez a korszak.
2008 elején az Európai Unió és az internetes cégek között is komoly vita bontakozott ki az IP-címek megítéléséről. Az Európai Unió adatvédelmi csoportja azon az állásponton volt, hogy az IP-cím személyes adatnak számít, a Google, a Yahoo és a Microsoft ugyanakkor úgy vélték, hogy az IP-címek mindössze a kliens számítógépek azonosítására használt adatok, ennélfogva nem minősülnek személyesnek. Az EU csoportja ezzel nem értett egyet, bár azt elismerte, hogy vannak kivételek és például az internetkávézókban számos felhasználó veszi igénybe ugyanazokat a címeket. Mindazonáltal, amennyiben valakit ezen adatok által azonosítanak a világhálón, az egyszerű számok rögtön személyes adattá válnak.
Korábban már születtek hasonló ítéletek, azonban Gary Brown bíró nem csupán azt mondta ki, hogy az IP-címek alapján nem azonosíthatók egyértelműen a felhasználók, hanem azt ajánlotta a témával foglalkozó összes kollégájának, hogy kövessék a példáját és fogadják el, illetve alkalmazzák az érvelését. Brown az első olyan bíró, aki rendkívül részletesen indokolta a döntését. Szerinte meglehetősen meredek feltételezés abból kiindulni, hogy az a személy, aki egy bizonyos helyen fizet az internetkapcsolatért megegyezik azzal, aki az internetezési lehetőséget egy illegális fájl letöltésére használta fel.
A New York-i bíró szerint csupán IP-cím alapján gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy ki töltött le például egy filmet egy fájlcserélő hálózatról. Ez már csak azért sem lehetséges, mert gyakori, hogy egy WLAN-hotspothoz többen is csatlakoznak. Mivel a vezeték nélküli hálózatok világszerte egyre jobban terjednek, így a személyek azonosítása kizárólag az IP-cím alapján ma már lehetetlen. Ennek ellenére a szerzői jogvédő szervezetek rendszeresen megpróbálják elérni, hogy a bíróságok az IP-cím alapján találják bűnösnek az illegális másolatokat le- vagy feltöltőket, azonban hamarosan véget érhet ez a korszak.
2008 elején az Európai Unió és az internetes cégek között is komoly vita bontakozott ki az IP-címek megítéléséről. Az Európai Unió adatvédelmi csoportja azon az állásponton volt, hogy az IP-cím személyes adatnak számít, a Google, a Yahoo és a Microsoft ugyanakkor úgy vélték, hogy az IP-címek mindössze a kliens számítógépek azonosítására használt adatok, ennélfogva nem minősülnek személyesnek. Az EU csoportja ezzel nem értett egyet, bár azt elismerte, hogy vannak kivételek és például az internetkávézókban számos felhasználó veszi igénybe ugyanazokat a címeket. Mindazonáltal, amennyiben valakit ezen adatok által azonosítanak a világhálón, az egyszerű számok rögtön személyes adattá válnak.