Egy hónapon át nyúztunk egy Galaxy Note-ot, a vállalat tavaly ősszel megjelent hibrid mobiltelefon-jegyzetfüzetét. A méret mindent visz.

Tavaly ősszel dobott a piacra a Samsung egy az okostelefonok és a táblagépek közé pozicíonált terméket Note néven, mely érdekes próbálkozás a cégtől a hordozható eszközök határainak kitolására. Míg régen, az ezredforduló táján a mobiltelefonok minden generációval egyre kisebbek és kisebbek lettek, addig az okostelefonokkal megfordult ez a trend, és minden újdonság egyre nagyobb. Kiszivárgott hírek szerint a dél-koreai társaság csúcstelefonja, a folyamatosan csúszó Galaxy SIII már 4,65 colos képátlójú lesz, míg az S2 4,3-mas, a Galaxy S pedig kerek 4 colos.


Ezért is figyelemreméltó a Note, melynek 13 cm-es (5,29 colos) képátlója a még meg sem jelent SIII felett van egy kategóriával: vajon meddig fog tartani a hízókúra? Tapasztalataim szerint nagysága már a kényelmes hordozhatóság és ergonómia határait feszegeti, hiszen míg ugyan most télen nem gond a nagykabát mély zsebébe beejteni, addig nyáron, amikor polóban - farmerban izzadunk majd az utcán ne is gondoljunk arra, hogy a nadrágzsebünkbe dugjuk. Fogás tekintetében pedig kifejezetten férfias készülék, de egy kézzel még jól megtermett emberek sem érik át a kijelzőt a hüvelykujjukkal, viszont cserébe nagyon vékony, és 178 grammos tömegét sem éreztem soknak. Talán nem véletlen, hogy másfél évvel ezelőtt megjelent Dell Streak sem futott be nagy karriert.

A kijelző a legjobb, amint valaha mobiltelefonnál láttam: tűéles, hatalmas felbontású (1280 x 800) Super AMOLED technológiájú. (Az OLED-nél nem kell háttérvilágítás vagy egyéb szűrő mint az LCD-nél, mivel minden egyes pixel fénykibocsátó diódaként működik, ezáltal vékony és könnyű lehet az ezt alkalmazó képernyő. A Samsung marketingesei által Super AMOLED-nek nevezett dolog egyszerűen az OLED panel érintésérzékeny verziója.)


A hatáshoz gazdagon hozzátesz a masinában lévő ikermagos 1,4 GHz-es processzor és az 1 GB memória, amit jól meghálál a rajta lévő Android (2.3.6 Gingerbread, de frissíthető lesz az Ice Cream Sandwich-re). A görgetés mindig folytonos volt, soha nem tapasztaltam akadást, gond nélkül lejátsza a HD felbontású videókat is. Nyolc megapixeles autofókuszos fényképezőmodulja LED-es vakuval és videótelefonáláshoz egy felénk tekintő 2 megapixeles szenzorral van kiegészítve. Az anyagok tárolására bőséges, 32 GB-nyi hely van, ami MicroSD kártyával a duplájára bővíthető.

A cég a hatalmas készüléket nem is telefonként, hanem intelligens jegyzetfüzetként reklámozza, és ennek érdekében több dologgal is ellátták. Az egyik legfontosabb a házban elbujtatott aktív toll, ami jóval többet tud a régen minden PDA-nál általánosan alkalmazott mutatóeszköznél. A Note szoftverével együttműködve kis gyakorlással nevéhez méltón azonnal feljegyezhetünk dolgokat, aláírhatjuk az elkészített képernyőmentéseket vagy fényképeket, firkálhatunk egy unalmas előadáson, de használhatjuk egyszerűen a kezelőfelület irányítására is. Legalábbis a reklám szerint.


A pálcát én túl vékonynak találtam, fogása finoman szólva sem a legjobb. A rajta lévő, képernyőmentéshez és vezérléshez található gombot sokszor megnyomtam véletlenül, és szerintem ez a megoldás a magyar nyelvhez alkalmatlan még folyásírással is. Ugyan válaszideje kiváló, de nagyon nehéz olvashatóan írni vele. Mivel már a képernyőtől másfél centire megjelenik a hatás, így még folyásírással is gondom akadt az ékezetes betűkkel, hiszen ilyenkor fel kell emelnünk a tollat, és óhatatlanul csúnya lesz az írás. Ráadásul kissé feleslegesnek éreztem, hiszen minden megoldható az ujjunkkal is, és azt nem is hagyhatjuk egy megbeszélés után az íróasztalon.


A Note cég által megcélzott piacát mutatja a programszervező is, amihez hasonlót persze bárki letölthet az Android Marketről, de ez is egy elég sokat tudó határidőnapló és napirendkészítő alkalmazás, mindenféle okos opcióval (Google naptár szinkronizáció, színkód-jelölés, keresés). A Samsung saját appboltjából szintén sok hasznos szoftvert tölthetünk le, az irodai, dokumentumkezelési funkciókat pedig a Polaris Office elégíti ki.

Internetezésnél teljesen felesleges a weblapok mobil verzióit használni, hiszen oldalra fordítva kijön az 1280 pixel előnye, azaz teljes szélességben látunk minden oldalt, és csupán kis belenagyítás kell a szövegek elolvasásához. Hálózati kapcsolódás terén elég annyit tudni, hogy van benne WiFi, ismeri a hazánkban még ki sem épített 4G-t, illetve a 21 megabitre képes HSPA+ szabványt, tehát ha várakozni kell egy honlap betöltésére az nem a Note miatt van. (Flash természetesen lejátszható.)


Utoljára maradt a mai hordozható szerkezetek nagy mumusa, az üzemidő. Nagyfelbontású kijelző, erős processzor; ezek miatt alig egy napos hasznos időtartamra számítottam még a nagykapacitású, 2500 mAh-es akkumulátor ellenére is, ezek után kellemes meglepetés volt, hogy átlagos igénybevétellel a dupláját tapasztaltam, cserébe viszont a feltöltése nagyon lassú, üres állapotból majdnem 3 óra.

Visszaolvasva szinte csak jót tudtam írni róla, ami azért egy csúcskategóriás készüléktől elvárható, de mégsem ajánlanám bárkinek. Ennek oka mérete és magas ára: előbbi a cikk elején már szerepelt, utóbbiról pedig annyit, hogy jelenleg netes árösszehasonlító oldalak szerint 180 ezer forintért lehet a miénk - ez másfélszer annyi, mint a mobiltelefonként sokkal jobban használható Galaxy S2. Akinek viszont a nagy kijelző mindennél fontosabb azt a cég legkisebb tabletje, a Galaxy Tab 7.7 is elcsábíthatja, hiszen gyakorlatilag a Note-tal azonos áron juthatunk hozzá. Az iPhone 4S-hez hasonlítva árban már megfontolandó ajánlat lehet, de az Apple-rajongóknál nem feltétlen ez az elsődleges szempont.