Alex
Rekordhajhászás a tükör nélküli gépeknél
A DSLR kategória alá pozicionált ILC-k, azaz tükör nélküli, de cserélhető objektíves fényképezőgépek szegmense a helyét keresi a piacon.
A digitális technológia beérett, a kompakton kezdő felhasználók jórésze felfelé váltana. Jobb képminőségre, több szolgáltatásra vágynak, amit a gyártók igyekeznek kielégíteni. Azonban a digitális tükörreflexes fényképezőgépek (DSLR) árazása sokakat elriaszt, nomeg méretben, kezelhetőségben is nagy ugrást jelentenek a csupán kattintást igénylő szerkezetekhez képest, így az igények kiszolgálására létrejött az ILC-k szegmense, mely a kompaktoknál jobb képminőséggel, de hasonló felhasználóbarátsággal kecsegtetnek. A trendet minden gyártó igyekszik kihasználni, napról - napra jelennek meg újabb ilyen fényképezőgépek.
A lapunkon is ismertetett Panasonic Lumix DMC-GF3 és az Olympus PEN E-P3 messze jobb fotókat csinál az un. point and shoot masináknál, ráadásul azoknál sokkal rugalmasabban használhatók, sajnos persze jóval drágábbak is. Azonban itt is megjelent a kompaktokra jellemző trend, a méretcsökkentés hajhászása. Ezt a gép lelkénél, a szenzornál kell kezdeni, mert ez határozza meg a többi részegységet is.
Valószínűleg minden olvasónk számára ismertek a méretcsökkentés okai: a nagyobb méretű szenzor ugyan jobb képminőséget biztosít, de nagyobb foglalatot követel meg, azaz nagyobb lencséket, amit a gyártók egyáltalán nem tudnak egy zsebrerakható méretű házba belezsúfolni. Tehát hiába csökken az elektronika mérete, és készítenek a mérnökök extrém kompakt vázat, a fizika törvényeit ők sem tudják megváltoztatni; ez leginkább a Sony NEX sorozatán látható, ahol megdöbbentően nagy a lencseméret a házhoz viszonyítva.
Sony NEX-C3 - az objektívre rakták rá a vázat
A különböző szenzorméretek összehasonlítása talán úgy a legegyszerűbb, ha az általuk okozott pixelméret-csökkenés szorzóját vetjük össze. Ez a Pentax Q-nál 5,5-szeres, habár sokak szerint már a négyharmados szabványnál lévő kétszeres is túl kicsi. (Összevetésképen, az APS-C másfélszeres, míg a Nikon a pletykák szerint egy 2,7-szerest tervez kiadni.) A képminőséget figyelve mindez azt jelenti, hogy a Pentax szenzora mindössze akkora, mint a Nikon Coolpix P300-é, a Nikon tervezett chipje pedig a négyharmados szabvány 74%-a lesz.
Itt adódik a kérdés, hogy milyen kicsik legyenek a kategória termékei? Mennyire fontos, hogy egy zoom optikás ILC is beleférjen a szebünkbe? Úgy látszik, még a gyártók sem döntötték el, meddig hajlandók lejjebb menni. De ha számunkra megfelelő egy ilyen aprócska szenzoros gép képminősége, miért nem veszünk egyszerűen egy manuálisan állítható kompakt megazoom masinát?
A digitális technológia beérett, a kompakton kezdő felhasználók jórésze felfelé váltana. Jobb képminőségre, több szolgáltatásra vágynak, amit a gyártók igyekeznek kielégíteni. Azonban a digitális tükörreflexes fényképezőgépek (DSLR) árazása sokakat elriaszt, nomeg méretben, kezelhetőségben is nagy ugrást jelentenek a csupán kattintást igénylő szerkezetekhez képest, így az igények kiszolgálására létrejött az ILC-k szegmense, mely a kompaktoknál jobb képminőséggel, de hasonló felhasználóbarátsággal kecsegtetnek. A trendet minden gyártó igyekszik kihasználni, napról - napra jelennek meg újabb ilyen fényképezőgépek.
A lapunkon is ismertetett Panasonic Lumix DMC-GF3 és az Olympus PEN E-P3 messze jobb fotókat csinál az un. point and shoot masináknál, ráadásul azoknál sokkal rugalmasabban használhatók, sajnos persze jóval drágábbak is. Azonban itt is megjelent a kompaktokra jellemző trend, a méretcsökkentés hajhászása. Ezt a gép lelkénél, a szenzornál kell kezdeni, mert ez határozza meg a többi részegységet is.
Valószínűleg minden olvasónk számára ismertek a méretcsökkentés okai: a nagyobb méretű szenzor ugyan jobb képminőséget biztosít, de nagyobb foglalatot követel meg, azaz nagyobb lencséket, amit a gyártók egyáltalán nem tudnak egy zsebrerakható méretű házba belezsúfolni. Tehát hiába csökken az elektronika mérete, és készítenek a mérnökök extrém kompakt vázat, a fizika törvényeit ők sem tudják megváltoztatni; ez leginkább a Sony NEX sorozatán látható, ahol megdöbbentően nagy a lencseméret a házhoz viszonyítva.
Sony NEX-C3 - az objektívre rakták rá a vázat
A különböző szenzorméretek összehasonlítása talán úgy a legegyszerűbb, ha az általuk okozott pixelméret-csökkenés szorzóját vetjük össze. Ez a Pentax Q-nál 5,5-szeres, habár sokak szerint már a négyharmados szabványnál lévő kétszeres is túl kicsi. (Összevetésképen, az APS-C másfélszeres, míg a Nikon a pletykák szerint egy 2,7-szerest tervez kiadni.) A képminőséget figyelve mindez azt jelenti, hogy a Pentax szenzora mindössze akkora, mint a Nikon Coolpix P300-é, a Nikon tervezett chipje pedig a négyharmados szabvány 74%-a lesz.
Itt adódik a kérdés, hogy milyen kicsik legyenek a kategória termékei? Mennyire fontos, hogy egy zoom optikás ILC is beleférjen a szebünkbe? Úgy látszik, még a gyártók sem döntötték el, meddig hajlandók lejjebb menni. De ha számunkra megfelelő egy ilyen aprócska szenzoros gép képminősége, miért nem veszünk egyszerűen egy manuálisan állítható kompakt megazoom masinát?
a képen látható Sony Nex optika lencséjének átmérője kb. 12mm. Meghazudtolja az optika törvényeit. A tubus a nagy nem az optika! Hogy miért ekkora a tubus annak egész más oka van, nem az optika törvényei. Ha ebből indulnánk ki nézzen meg egy fullframe-re való pancake-t az is ekkora, vagy akár még kisebb a tubusa.