Berta Sándor
A szerzői jognak tekintettel kell lennie a felhasználókra
A fájlcserélő hálózatok költségcsökkentésre késztették a zeneipart, azok eladták studióikat és leépítéseket hajtottak végre. Csak a legnagyobb kiadók fognak fennmaradni.
Egy bécsi tanár azt vizsgálja, hogy a fájlcserélő hálózatok működése milyen hatással van a zeneiparra, az ágazatban alkalmazott üzleti modellekre és a zenészek életére. Peter Tschmuck a Bécsi Zenei és Művészeti Egyetem Kultúrtudományi és Kultúrmenedzsment Intézetének tanáraként dolgozik, emellett a Szövetség 90/Zöldek német párt szerzői jogi tanácsadója. Fő szakterületének a zenegazdasági és a kulturális élettel kapcsolatos, valamint a kultúrpolitikai, a művészeti és a kultúrgazdasági kutatások számítanak.
"A független tudományos közösség is megosztott abban a kérdésben, hogy vajon hasznosak vagy kártékonyak a zenészek szempontjából a P2P-rendszerek. Vannak olyan tanulmányok, amelyek alapján a fájlcserélő szolgáltatások által okozott károk jelentősek. Más tanulmányok készítői viszont ellentétes folyamatokra is felhívják a figyelmet, például ennek hatására lehetőség nyílik az emberek számára, hogy új előadókat is megismerjenek. Ha az embereknek tetszenek ezek az új dalok, akkor azok megvásárlásáért vagy letöltéséért készek fizetni is."
"A tudomány tehát nem foglal egyértelműen állást ebben a kérdésben. Mindenesetre azt meg kell jegyezni, hogy a fájlcserélést negatív színben feltüntető jelentések közül sok másodlagos felméréseken alapul, vagyis a készítők nem is igazán vizsgálják magát a fájlcserélést. Ráadásul ezek az anyagok gyakran nem nevezhetők reprezentatívnak és számos közülük egy olyan korszakkal, például a 2002 és 2004 közötti évekkel foglalkozik, amely ma már nem releváns" - jelentette ki Peter Tschmuck.
A szakember ezután kitért a streaming-ajánlatokra, amelyek egyre népszerűbbek világszerte. Ausztráliában például a streaming-szolgáltatásoknak is köszönhető, hogy a korábbi többszörösére nőtt a digitális piaci szegmens forgalma. A streaming tehát szinte berobbant a zenei életbe, ugyanakkor az a probléma, hogy a zenészek számára nem kifizetődő. A helyzetet csak súlyosbítják a vontatott licenctárgyalások, emiatt csak kevés cég jut megfelelő értékesítési licencekhez.
"Összességében elmondható, hogy a zenei társaságok gazdasági helyzete a korábbihoz képest javult. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kiadók csökkentették a fix költségeket, eladták például a hangstúdiókat és a lemezgyártó üzemeket. Ezenkívül részben megváltoztatták a terjesztési rendszerüket is, valamint sok embert elbocsátottak. A zenei cégek összementek. Ez a folyamat a közeljövőben is folytatódik majd, így ez kihathat a költségek csökkenésére. A háttérben azonban nagyon markáns adóssághegyek vannak, nem véletlenül hallhatók egyesülési, összevonási elképzelések. Nem csodálkoznék azon, ha hamarosan már csak három, nagyjából egyforma méretű zenei konszern lenne a piacon. A kiadók a jövőben a nemzetközi terjesztésre fognak összpontosítani és nem foglalkoznak majd a művészek pályájának felépítésével. Ezt majd minden előadónak magának kell megtennie" - tért ki a kutató a várható piaci fejleményekre.
A bécsi tanár kiemelte: a következő hónapok egyik legsürgetőbb kérdése annak a tisztázása lesz, hogy miként kezeli a szerzői jog a felhasználókat. Ezen a területen komoly változások történtek. Korábban a zenei rajongók alapvetően "passzív zenei fogyasztóknak" minősültek, CD-ket vásároltak, rádiót hallgattak és zenei tévéműsorokat néztek. A digitalizálás hatására azonban lehetőségük nyílt arra, hogy részt vegyenek a folyamatban, a dalok elkészítésében. Napjainkban már sok zenész van, aki a világhálón is elérhetővé vagy feldolgozhatóvá teszi a műveit. Az emberek részt vesznek ezekben a projektekben és ezáltal erősebb kapcsolat alakul ki az előadók és rajongóik között.
Tschmuck hozzátette: a legfontosabb annak elérése lenne, hogy a szerzői jog vegye figyelembe ezt a megváltozott helyzetet. Engedélyezni kellene például, hogy a zeneszámok nem kereskedelmi célokra beilleszthetők legyenek egy YouTube-videóba vagy használhatók legyenek a nyaraláson készült fotók aláfestő zenéjeként. Ebből adott esetben maguk a zenészek is profitálhatnak. Éppen így nem szabad elítélni a fájlcserélést sem, amely szintén a digitális korszakban keletkezett. A P2P-technológiát nem szabad ördögtől valónak nevezni. Sokkal hasznosabb, ha a piaci szereplők igyekeznek kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.
"A hozzáférés-blokkolások vagy -korlátozások csak rövid ideig hatékony megoldások. Azután újra növekszik a fájlcserélés hatékonysága és az intézkedések bevezetése előttinél sokkal magasabb szintet ér el. Ezek a lépések tehát semmit sem javítanak a helyzeten, az igazán dörzsölt fájlcserélőket pedig nem tudják elkapni. Ráadásul nem tartom túl jó dolognak, hogy az állam a film- és zeneipari vállalatok segítőjévé lép elő, mivel ezek az intézkedések nagyon drasztikusak lehetnek. Továbbá elég komoly problémát jelentene, hogy ha az európai uniós tagországok tömegesen perelnék be polgáraikat. A bíróságok és az ügyészségek már így is el vannak árasztva és túl vannak terhelve szabálysértésnél nem komolyabb ügyekkel. Ezek tárgyalása pedig az adókból befolyó bevételeket viszi. A hozzáférés-korlátozásoknál vagy - blokkolásoknál még a kulturális átalánydíjak bevezetése is sokkal jobb megoldást jelentene. Azt a rendszert előzetesen ki is lehetne próbálni" - szögezte le végül a szakember.
Egy bécsi tanár azt vizsgálja, hogy a fájlcserélő hálózatok működése milyen hatással van a zeneiparra, az ágazatban alkalmazott üzleti modellekre és a zenészek életére. Peter Tschmuck a Bécsi Zenei és Művészeti Egyetem Kultúrtudományi és Kultúrmenedzsment Intézetének tanáraként dolgozik, emellett a Szövetség 90/Zöldek német párt szerzői jogi tanácsadója. Fő szakterületének a zenegazdasági és a kulturális élettel kapcsolatos, valamint a kultúrpolitikai, a művészeti és a kultúrgazdasági kutatások számítanak."A független tudományos közösség is megosztott abban a kérdésben, hogy vajon hasznosak vagy kártékonyak a zenészek szempontjából a P2P-rendszerek. Vannak olyan tanulmányok, amelyek alapján a fájlcserélő szolgáltatások által okozott károk jelentősek. Más tanulmányok készítői viszont ellentétes folyamatokra is felhívják a figyelmet, például ennek hatására lehetőség nyílik az emberek számára, hogy új előadókat is megismerjenek. Ha az embereknek tetszenek ezek az új dalok, akkor azok megvásárlásáért vagy letöltéséért készek fizetni is."
"A tudomány tehát nem foglal egyértelműen állást ebben a kérdésben. Mindenesetre azt meg kell jegyezni, hogy a fájlcserélést negatív színben feltüntető jelentések közül sok másodlagos felméréseken alapul, vagyis a készítők nem is igazán vizsgálják magát a fájlcserélést. Ráadásul ezek az anyagok gyakran nem nevezhetők reprezentatívnak és számos közülük egy olyan korszakkal, például a 2002 és 2004 közötti évekkel foglalkozik, amely ma már nem releváns" - jelentette ki Peter Tschmuck.
A szakember ezután kitért a streaming-ajánlatokra, amelyek egyre népszerűbbek világszerte. Ausztráliában például a streaming-szolgáltatásoknak is köszönhető, hogy a korábbi többszörösére nőtt a digitális piaci szegmens forgalma. A streaming tehát szinte berobbant a zenei életbe, ugyanakkor az a probléma, hogy a zenészek számára nem kifizetődő. A helyzetet csak súlyosbítják a vontatott licenctárgyalások, emiatt csak kevés cég jut megfelelő értékesítési licencekhez.
"Összességében elmondható, hogy a zenei társaságok gazdasági helyzete a korábbihoz képest javult. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kiadók csökkentették a fix költségeket, eladták például a hangstúdiókat és a lemezgyártó üzemeket. Ezenkívül részben megváltoztatták a terjesztési rendszerüket is, valamint sok embert elbocsátottak. A zenei cégek összementek. Ez a folyamat a közeljövőben is folytatódik majd, így ez kihathat a költségek csökkenésére. A háttérben azonban nagyon markáns adóssághegyek vannak, nem véletlenül hallhatók egyesülési, összevonási elképzelések. Nem csodálkoznék azon, ha hamarosan már csak három, nagyjából egyforma méretű zenei konszern lenne a piacon. A kiadók a jövőben a nemzetközi terjesztésre fognak összpontosítani és nem foglalkoznak majd a művészek pályájának felépítésével. Ezt majd minden előadónak magának kell megtennie" - tért ki a kutató a várható piaci fejleményekre.
A bécsi tanár kiemelte: a következő hónapok egyik legsürgetőbb kérdése annak a tisztázása lesz, hogy miként kezeli a szerzői jog a felhasználókat. Ezen a területen komoly változások történtek. Korábban a zenei rajongók alapvetően "passzív zenei fogyasztóknak" minősültek, CD-ket vásároltak, rádiót hallgattak és zenei tévéműsorokat néztek. A digitalizálás hatására azonban lehetőségük nyílt arra, hogy részt vegyenek a folyamatban, a dalok elkészítésében. Napjainkban már sok zenész van, aki a világhálón is elérhetővé vagy feldolgozhatóvá teszi a műveit. Az emberek részt vesznek ezekben a projektekben és ezáltal erősebb kapcsolat alakul ki az előadók és rajongóik között.
Tschmuck hozzátette: a legfontosabb annak elérése lenne, hogy a szerzői jog vegye figyelembe ezt a megváltozott helyzetet. Engedélyezni kellene például, hogy a zeneszámok nem kereskedelmi célokra beilleszthetők legyenek egy YouTube-videóba vagy használhatók legyenek a nyaraláson készült fotók aláfestő zenéjeként. Ebből adott esetben maguk a zenészek is profitálhatnak. Éppen így nem szabad elítélni a fájlcserélést sem, amely szintén a digitális korszakban keletkezett. A P2P-technológiát nem szabad ördögtől valónak nevezni. Sokkal hasznosabb, ha a piaci szereplők igyekeznek kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.
"A hozzáférés-blokkolások vagy -korlátozások csak rövid ideig hatékony megoldások. Azután újra növekszik a fájlcserélés hatékonysága és az intézkedések bevezetése előttinél sokkal magasabb szintet ér el. Ezek a lépések tehát semmit sem javítanak a helyzeten, az igazán dörzsölt fájlcserélőket pedig nem tudják elkapni. Ráadásul nem tartom túl jó dolognak, hogy az állam a film- és zeneipari vállalatok segítőjévé lép elő, mivel ezek az intézkedések nagyon drasztikusak lehetnek. Továbbá elég komoly problémát jelentene, hogy ha az európai uniós tagországok tömegesen perelnék be polgáraikat. A bíróságok és az ügyészségek már így is el vannak árasztva és túl vannak terhelve szabálysértésnél nem komolyabb ügyekkel. Ezek tárgyalása pedig az adókból befolyó bevételeket viszi. A hozzáférés-korlátozásoknál vagy - blokkolásoknál még a kulturális átalánydíjak bevezetése is sokkal jobb megoldást jelentene. Azt a rendszert előzetesen ki is lehetne próbálni" - szögezte le végül a szakember.