A vadőrök szerint a nemzeti parkok látogatói nincsenek tisztában azzal, hogy az új generációs "elektronikus kütyük" milyen kellemetlen, sőt életveszélyes helyzetbe sodorhatják őket.

Az amerikai Cathy Hayes saját kárára viccelődött, amikor kísérőjével becserkészett egy legelésző bölényt a Yellowstone Nemzeti Parkban. A találkozást videokamerán rögzítette, és felvétel közben tréfásan még is megjegyezte: "Donaldnak most fogják vérét ontani!". A férfi ugyanis megpróbált egészen közel settenkedni az egytonnás vadállathoz, hogy képeket készítsen saját gyűjteménye számára. Másodpercekkel később azonban bölény hirtelen leszegte a fejét, patájával néhányszor megkaparta a földet, majd nekirontott - Cathynek.

"Kilenc-tíz méterre lehettünk, éppen ráközelítettem a kamerával. Sajnos nem voltam elég messze, mert ezek az állatok roppant gyorsak" - emlékezett vissza a nő a YouTube videomegosztó portálra feltöltött beszámolójában a szörnyű élményre. Zúzódásokkal és kisebb sebekkel sikerült megúsznia a támadást. Az ilyen és hasonló esetek egyre szaporodnak az amerikai nemzeti parkokban. Az Egyesült Államok páratlan szépségű nemzeti parkjaiban se szeri, se száma az "elcsábult" látogatóknak, akik medvéket etetnek, fényképek kedvéért bölények hátára ültetik gyerekeiket, gejzírekbe mártóznak, noha tábla figyelmezteti őket a víz forró hőmérsékletére.


A vadőrök szerint a korszerű technológia sokszor sodorja veszélybe a látogatókat. Nemrég egy francia tinédzser szenvedett súlyos sérüléseket, amikor 25 métert zuhant a Grand Canyon egy szakadékába. A fiú egy fotó kedvéért addig-addig hátrált a sziklán, míg végül elfogyott lába alól a szilárd talaj. A parkőrök számtalan olyan esetet tudnak említeni, amikor látogatók mobilon hívták őket valamelyik hegytetőről, frissítőt vagy útbaigazítást kérve.

"Azt hiszik, azért, mert vannak elektronikus eszközeik, elkövethetnek mindenféle butaságot, úgyis megmentjük őket - fogalmazta meg véleményét Jackie Skaggs, a wyomingi Grand Teton Nemzeti Park szóvivője a The New York Timesnak. "Nem egyszer kapunk hívásokat olyanoktól, akik felkapaszkodtak a hegy tetejére, de közben rosszra fordult az időjárás, így nem tudják, hogyan ereszkedjenek le, ezért azt kérik, küldjünk valakit, hogy lekísérje őket. Általában az a válaszunk, hogy bizony fenn kell tölteniük az éjszakát..."

A nemzeti parkszolgálat nem tartja nyilván, hogy kereső- és mentőakcióik - amelyek 2009-ben tetőztek 3500 bevetéssel - milyen mértékben állnak összefüggésben a technológiával. Az viszont érezhető, hogy háttérbe szorultak az olyan "régimódi", megszokott indokok, mint például a sötétség beállta vagy állatok váratlan felbukkanása. A szolgálat persze elismeri, hogy az új technológiák előnyöket is rejtenek, és akár életet is menthetnek, ha valaki valóban nagy bajba került.

A parkok is élnek a modern eszközök alkalmazásával, többek közt vannak olyan helyek, ahová kamerákat telepítettek, hogy az érdeklődők online figyelhessék meg a természeti csodákat. Így buktak le azok a férfiak, akik a Yellowstone park Old Faithful nevű gejzírébe vizeltek. Az ott elhelyezett kamera ugyanis élőben közvetítette csínytevésüket, és a számítógépek előtt ülők értesítették a parkot.

Egy olyan korban, amikor az emberek csak televíziós műsorok révén ismerik meg a vadont, nemigen tudják felbecsülni a rájuk leselkedő veszélyeket. Áprilisban két Las Vegas-i fiatalember halt meg a Utah állambeli Zion Nemzeti Parkban, ahol saját maguk eszkábálta hajóval akartak raftingolni a Virgin folyón. A vizsgálat felfedte, hogy nem volt gyakorlatuk sem a vadvízi evezésben, sem pedig a táborozásban. Nem volt náluk elég étel, mint ahogy az éjszaka átvészeléséhez alkalmas felszerelés sem. Mint kiderült, a fiatalok egész útjukat videóra akarták venni, hogy aztán a felvételeket beküldjék a Man vs. Wild (Ember a vadon ellen) című műsorba.

A parkőrök szerint előfordul az is, hogy valaki helymeghatározó készülékkel és mobiltelefonnal, de vajmi kevés felszereléssel, például kis mennyiségű vízzel érkezik táborozni, aztán egyszer csak bajban találja magát. "Láttunk már olyat, hogy a látogató inkább a GPS készülékére támaszkodott, ahelyett, hogy hitt volna a józan eszének, térképet vagy iránytűt igénybe véve" - idézte fel Kyle Patterson, a Sziklás-hegység nemzeti parkjának szóvivője.


A parkőrök számára az egyik legidegesítőbb és legzavaróbb az a műholdas eszköz, amellyel tulajdonosa képes vészjelzéseket küldeni, ám kétirányú kommunikációra nem alkalmazható. Az illető bármikor megnyomhatja - akár véletlenül, akár megfontolatlanul - a pánikgombot, a hatóságok pedig ilyenkor kénytelenek a vészhelyzetnek megfelelő előírások szerint cselekedni - még akkor is, ha valójában nincs is vészhelyzet.

Tavaly ősszel két férfi, akik tinédzser korú fiaikkal túráztak a Grand Canyon Nemzeti Parkban, nyomta meg a pánikgombot. A parkőrök helikopterrel indultak megmentésükre, ám kiderült, hogy csak víz kellett nekik. A kirándulók következő este ismét leadták a vészjelzést. A nemzeti park mentőhelikoptere azonban a sötétedés miatt már nem tudott felszállni, így az arizonai közbiztonsági szolgálat gépe emelkedett a magasba éjjellátó felszereléssel. A személyzet megtalálta a csoportot, amelynek tagjai bevallották: csak féltek a dehidratálódástól, mert sósnak érezték a vizet...

Az esetről szólva a park képviselője elmondta, hogy a helikopteres mentés óránként 3400 dollárjukba - közel hétszázezer forintba - kerül. Így nem lehet azon csodálkozni, hogy amikor a túrázók a rákövetkező reggel is működésbe hozták a gombot, a parkőrök felszólították őket, hogy haladéktalanul hagyják el a park területét, a csoport vezetőjét pedig bíróság elé idézték "veszélyes körülmények teremtésének" gyanújával.