SG.hu·
Jay Rosen: "A világ egyetlen kormánya sem állíthatja meg a Wikileakset!"
A neves újságíró-professzor úgy vélte, hogy az egyre népszerűbb leleplező portál teljesen új helyzetet teremtett a médiapiacon. Az oldal különösen abban különbözik a többi sajtóorgánumtól, hogy nem hagyja magát ellenőrizni és teljesen új feladatokat bíz a riporterekre.
Jay Rosen a New York-i Egyetemen tanít újságírást és a What Are Journalists For? című könyv szerzője. A PressThink blogban 2003 óta foglalkozik a média helyzetével és folyamatosan nyomon követi a sajtópiaci változásokat. Legújabb blogbejegyzését a Wikileaks akcióinak szentelte. A szakember a honlapot a világ "első állam nélküli hírügynökségének" nevezte.
"A The New York Times, a The Guardian és a Der SPIEGEL azért kooperáltak most először ilyen módon a leleplező oldallal, mert korábban a Wikileaks nem kereste meg őket. Julian Assange, a Wikileaks vezetője nagyon jól leírta ezt a jelenséget. Ha egyszerűen csak megjelentetik a 92 000 dokumentumot, akkor ugyan mindenki számára szabadon elérhetők, de nem érdekli a médiát. Éppen ezért most az anyagokat a sajtóorgánumoknak adták át és így azok azonnal érdekesek is lettek az újságok számára. A médiáknak szükségük van a Wikileaksre, mivel napjainkban egyre több a titok. A titkosszolgálatok akciói, a globális katonai műveletek, a terrorizmus elleni háború eszméletlen méreteket öltött, éppen ezért érthető, hogy egy csoport harcolni akar e jelenség ellen. Ráadásul a portál az internet egy tipikus terméke: a világhálón nincsen központi ellenőrzőpont" - hangsúlyozta Jay Rosen.
A professzor hozzátette, hogy nagyon fontos, hogy a Wikileaks publikációi a világ egyetlen kormányától sem függenek, így egyetlen kabinet sem akadályozhatja meg ezeket. A Wikileaks mindenfajta törvénykezés hatósugarán kívül van. Ez lehet jó és rossz is. Fontos továbbá, hogy a profi hírügynökségek általában valamilyen nemzeti, politikai vagy professzionális kultúra termékei. A leleplező oldalnak viszont nem kell tekintettel lennie ezekre a dolgokra. Ettől függetlenül természetesen ugyanúgy szükség van a hagyományos médiákra is, és Assangenak, illetve a kollégáinak is szükségük van a klasszikus sajtóorgánumokra ahhoz, hogy felhívják a figyelmet magukra és a tevékenységükre.
"Az úgynevezett nyílt adat mozgalom létrehozásáig még biztosan több lépésre lesz szükség annál, mint amennyit néhányan hisznek. Nem elegendő csupán az információkat elérhetővé tenni, kommunikálni is kell a folyamatról. A feldolgozásuk biztosan fáradságosabb, de ez minden internetes fejlődési lépcsőről elmondható. Mindig voltak olyan emberek, akkor túl optimistán közelítettek meg bizonyos dolgokat, míg mások alábecsülték a bennük rejlő lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy most egy nyugodt időszak van és meg kell tanulnunk, hogy sok problémát kell megoldanunk. De ez mindig így volt. Ezután jön majd az a szakasz, amikor sok ígéretet be lehet váltani."
"Érdemes megnézni, hogy az amerikai kormány miként viselkedik a mostani ügyben. Egyrészt próbál nyomozni Julian Assange után, másrészt azt kifogásolja, hogy az oldal miért nem egyeztetett velük a dokumentumok megjelentetése előtt. Úgy tűnik: az egyik kéz nem tudja, hogy mit csinál a másik. Szerintem az afganisztáni anyagok után minden ugyanúgy folytatódik majd, mint eddig. Az újságírók sem fogták fel a jelenség súlyát. Pedig, ha mindannyian elvégeznék a munkájukat és utánamennének a dolgoknak, akkor a világ egy jobb hellyé válna" - mondta végül Jay Rosen.
Jay Rosen a New York-i Egyetemen tanít újságírást és a What Are Journalists For? című könyv szerzője. A PressThink blogban 2003 óta foglalkozik a média helyzetével és folyamatosan nyomon követi a sajtópiaci változásokat. Legújabb blogbejegyzését a Wikileaks akcióinak szentelte. A szakember a honlapot a világ "első állam nélküli hírügynökségének" nevezte.
"A The New York Times, a The Guardian és a Der SPIEGEL azért kooperáltak most először ilyen módon a leleplező oldallal, mert korábban a Wikileaks nem kereste meg őket. Julian Assange, a Wikileaks vezetője nagyon jól leírta ezt a jelenséget. Ha egyszerűen csak megjelentetik a 92 000 dokumentumot, akkor ugyan mindenki számára szabadon elérhetők, de nem érdekli a médiát. Éppen ezért most az anyagokat a sajtóorgánumoknak adták át és így azok azonnal érdekesek is lettek az újságok számára. A médiáknak szükségük van a Wikileaksre, mivel napjainkban egyre több a titok. A titkosszolgálatok akciói, a globális katonai műveletek, a terrorizmus elleni háború eszméletlen méreteket öltött, éppen ezért érthető, hogy egy csoport harcolni akar e jelenség ellen. Ráadásul a portál az internet egy tipikus terméke: a világhálón nincsen központi ellenőrzőpont" - hangsúlyozta Jay Rosen.
A professzor hozzátette, hogy nagyon fontos, hogy a Wikileaks publikációi a világ egyetlen kormányától sem függenek, így egyetlen kabinet sem akadályozhatja meg ezeket. A Wikileaks mindenfajta törvénykezés hatósugarán kívül van. Ez lehet jó és rossz is. Fontos továbbá, hogy a profi hírügynökségek általában valamilyen nemzeti, politikai vagy professzionális kultúra termékei. A leleplező oldalnak viszont nem kell tekintettel lennie ezekre a dolgokra. Ettől függetlenül természetesen ugyanúgy szükség van a hagyományos médiákra is, és Assangenak, illetve a kollégáinak is szükségük van a klasszikus sajtóorgánumokra ahhoz, hogy felhívják a figyelmet magukra és a tevékenységükre.
"Az úgynevezett nyílt adat mozgalom létrehozásáig még biztosan több lépésre lesz szükség annál, mint amennyit néhányan hisznek. Nem elegendő csupán az információkat elérhetővé tenni, kommunikálni is kell a folyamatról. A feldolgozásuk biztosan fáradságosabb, de ez minden internetes fejlődési lépcsőről elmondható. Mindig voltak olyan emberek, akkor túl optimistán közelítettek meg bizonyos dolgokat, míg mások alábecsülték a bennük rejlő lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy most egy nyugodt időszak van és meg kell tanulnunk, hogy sok problémát kell megoldanunk. De ez mindig így volt. Ezután jön majd az a szakasz, amikor sok ígéretet be lehet váltani."
"Érdemes megnézni, hogy az amerikai kormány miként viselkedik a mostani ügyben. Egyrészt próbál nyomozni Julian Assange után, másrészt azt kifogásolja, hogy az oldal miért nem egyeztetett velük a dokumentumok megjelentetése előtt. Úgy tűnik: az egyik kéz nem tudja, hogy mit csinál a másik. Szerintem az afganisztáni anyagok után minden ugyanúgy folytatódik majd, mint eddig. Az újságírók sem fogták fel a jelenség súlyát. Pedig, ha mindannyian elvégeznék a munkájukat és utánamennének a dolgoknak, akkor a világ egy jobb hellyé válna" - mondta végül Jay Rosen.