A Mozilla és a Chrome után a norvég fejlesztőcsapat is kritizálta a YouTube és a Vimeo döntését. Évente több millió dolláros licencdíjról van szó, ráadásul a felhasználókat magukat is fizetésre lehet kötelezni.
"Az Opera meggyőződése, hogy a webnek nyílt szabványokra kell épülnie. A H.264-es kodek használatát a HTML5-ben éppen ezért ellenezzük" - nyilatkozta Bruce Lawson, a norvég cég képviselője. A szakember Tristan Nitothoz, a Mozilla Europe elnökéhez hasonlóan a Theora és az Ogg kodekek alkalmazása mellett érvelt, mondván azok technikai szempontból legalább olyan jók, mint a H.264, azonban a nyílt forráskódjuk miatt jóval több lehetőséget kínálnak.
Ráadásul amennyiben az Opera a H.264 kodeket támogatná, akkor ez éves szinten 5 millió dollárba kerülne. "A Mozilla és a mi számunkra is a böngésző, illetve annak fejlesztése jelenti a fő üzletet. Egy ekkora mértékű összeg kifizetését éppen ezért sokkal inkább megérezzük, mint a Google, az Apple vagy a Microsoft" - tette hozzá Lawson.
Ezenkívül elhangzott még számos érv. Az első, hogy a H.264 szabvány böngészőbe integrált kodekként való elfogadása gyakorlatilag megoldhatatlan feladatok elé állítaná a később a piacon megjelenő böngésző- vagy alkalmazásfejlesztőket. A második igencsak érdekes felvetés, hogy nincs tisztázva a H.264 licencdíjak hosszú távú sorsa. Lawson szerint ugyanis egyre több jel mutat arra, hogy 2011-től a H.264 kodekkel készülő felvételek, illetve azok megjelentetése után is licencdíjat kell majd fizetni. Különösen az utóbbi felidézi az 1990-es években a GIF képformátum kapcsán kirobbant vitát, ami elbizonytalanította a honlapüzemeltetőket.
A szakemberek úgy gondolják, hogy nehéz lenne a H.264-es kodek segítségével felvételeket készítő összes felhasználót licencdíj fizetésére kötelezni. Jelenleg a Google Chrome az egyetlen olyan böngésző, amely egyaránt támogatja a HTML5-ben a H.264 és a Theora kodek felhasználását. Az egyik oldalon tehát az Apple, a Microsoft, a Vimeo és a YouTube, míg a másikon a Mozilla, a Chrome, az Opera és a Dailymotion található. Az már csak külön érdekesség, hogy a Google mindkét oldalon képviselteti magát.
Lawson egyébként elszomorítja az, hogy a mostani vita kapcsán a lényeg szorul háttérbe: ez pedig a böngészőkön belüli videolejátszás, amiben óriási lehetőségek rejlenek és ezekből minden felhasználónak profitálnia kellene.
Szerintem sokan nem érzik át ennek a súlyát, ami nem csoda, mert Magyarországon ezt a témát nem kezelik olyan keményen. Itt minden kodeket letölthetsz, használhatsz, senki nem fog érte megróni.
Az USA-ban viszont egész más a helyzet. Ott még egy ingyenes DVD lejátszó programot sem telepíthetsz a gépedre legálisan, mert az megkerüli a CSS kódolást.
És ott szokás egymásból milliókat perelni, gyakran hülyeségekért.
Lehet, hogy a theora nem ad olyan jó képminõséget, mint a h.264, de senki nem is fog érte perelni.
Hú most errõl eszembe is jutott, hogy a mozilla felhasználhatná a hype gerjesztõ képességét, hogy elterjessze, hogy a h264 szar fos, igyenes jobb!
(úgy is olyan jól sikerült az ff-t elterjeszteni azokkal a tévhitekkel, hogy gyors meg biztonságos)
Most végre jobbra is használhatnák a képességüket.
Értem a garázsos példádat. Én nem azt mondom, hogy minden magántulajdon mondjuk egy x idõ után menjen a közösbe és bárki használhassa. Azok anyagi javak. Azok átruházhatók, örökölhetõk eladhatók, és elidegeníthetetlenek. De egy technológiát, egy szellemi alkotást is így kell kezelni? Nem jobb ha egy idõ után ezek az emberiség közös kincsévé válnának, szabadon hozzáférhetõen, licencdíjmentesen? Nem tudom rá a választ, nem vagyok benne biztos hogy melyik megoldás lenne üdvözítõ, de ezen gondolkodni kéne...
Valahogy nem akarjuk megérteni egymást. Felhoztam a gyógyszeripart példának, hogy 20 év után lejár a kifejlesztõ cég kizárólagos szabadalma és más is gyárthatja ugyanazt a molekulát. És nem fizet licencdíjat meg jogdíjat a kifejlesztõ cégnek. Esetleg megveszi a gyártási technológiát ha akarja de az egyszeri költség. Ha nem akarja, akkor kitalál egy másmilyen elõállítási utat. Slussz.
Handsúlyozom, ez nem az én esetleg kommunisztikus elképzelésem, hanem egy mûködõ rendszer. Bármennyire hihetetlen azok a profitorientált gyógyszercégek és belemennek abba, hogy 20 év után más is gyárthassa ugyanazt a molekulát amit õk véres verejtékkel kísérleteztek ki és dollármilliárdokért vittek végig a klinikai kipróbálási szakaszokon. A te gondolatmeneted szerint örökre a kifejlesztõ cégé kellene maradjon a kizárólagos gyártás joga. De valahogy ez ebben az iparágban mégsem alakult így. Minden cég kap 20 évet, hogy visszatermelje a termékével a kifejlesztésbe ölt pénzeket. Ha ez nem sikerül, akkor a szabadalom lejárta után elkezdik a versenytársak is gyártani, de õk adhatják olcsóbban mert nem kellett klinikai vizsgálatokra, fejlesztésre költeni. A te fogalmaid szerint ekkor mintegy ellopják az eredeti tulajdonostól a szellemi termékét és saját hasznukra fordítják. És ez mégis így van ebben a világban bármilyen hihetetlen és az originális gyártók elfogadják ezeket a szabályokat. Ekkor kezdõdik az árverseny.
Nézzük meg egy szellemi alkotás esetét. Vegyük ugyanolyan nehéznek elõállítani egy mûalkotást, mint felfedezni és kifejleszteni egy jó hatóanyagot. Mondjuk olcsóbb megírni egy dalt, de ugyanolyan kétséges, hogy sikeres lesz-e, minthogy beválik-e egy új szer. Tehát vegyük egyenlõnek a befektetés mértékét. Ekkor a mostani jogi környezetben ez mindörökké a szerzõé az összes jog, más csak engedéllyel és fizetés után másolhatja, használhatja fel, nézheti, stb az adott mûvet. Érzed már mi a különbség? A sokak által pénzéhesnek és gátlástalannak tartott gyógyszeripari szereplõk a szabadalmi jogok lejárta után önként úgymond bedobják a közösbe a szellemi terméküket és mégsem mennek tönkre, sõt jut pénzük fejlesztésre és meg is élnek, míg a mûvészek, alkotók még haláluk után is birtokolják a jogokat (jobban mondva a hozzátartozóik) és abból élnek többé kevésbé, de legalábbis nem rossz jövedelemkiegészítés. És ezek sírnak.
Mindenki tudja, hogy modellváltásra lenne szükség a szerzõi meg szellemi jogok területén, mert megváltozott a világ, a régi formák már nem segítik a fejlõdést. Én elmondtam a véleményem, hogy esetleg meg lehetne ezt a modellt vagy egy módosított változatát próbálni. Mégegyszer a 20 évet nem kõbevésve gondolom, mindenki helyettesítse be a számára, végtelennél jelentõsen kisebb számot. És mégegyszer aláhúzom, hogy nem azt tartom megoldásnak, ha minden ingyenes lenne és aki feltalál valamit azt azonnal kötelezõen bocsássa ingyen az emberiség rendelkezésére. Remélem most így már érthetõ voltam.
"Egyrészt teljesen önmûködõ/karbantartásmentes soha semmilyen berendezés nem lesz, esetleg a faék. De az is elkorhadhat"
Annyira sejtettem hogy ahelyett hogy belegondolnál hogy ez téged hoyg érintene inkább szõrszálhasogatsz. Ez csak példa volt hogy belegondolj az elvbe, nem értem mi olyan nehéz benne.
Az elv amire fel akartad te akartad felhívni a figyelmet rossz. Ha te valamit kitalálsz és magalkotsz hosszú évek kemény munkájával az miért ne lenne a tiéd? Milyen alapon van bárkinek joga azt elvenni tõled egy idõ után? Miért gondolod teJÓNAK hogy ha valami ami tiéd azt egyszer csak elveszik tõled? Ha én valamiért megdolgozom szeretném hogy az enyém maradjon.Csak egy pár percre képzel magad egy cégvezetõ helyébe (nem tudom mi a szakmád de képzeld el hogy azon belül hozol egy áttörést ami nagyon profitáló mind pénzügyi mind társadalmi szempontból,aztán mindenki lenyúlja társadalmi igazságosságra hivatkozva)
"Függetlenül attól, hogy valóban hasznos-e amit licencelni akar a világnak"
Én úgy tudom ezeknek a dolgoknak a kifejlesztése pénzbe kerül. Meg kell térülnie , hasznot kell hoznia. Ha építesz egy garázst a telkeden nem azért csinálod hogy bárki ingyen használhassa, hanem azért hogy te tárold benne a cuccaidat vagy kiadd bárki másnak.
Másrészrõl nézve a dolgokat ha nem lennének a bevételek segítik a cégeket abban hogy újabb és újabb termékeket fejlesszenek ki és kutatásokat finanszírozzanak. Ha nem lenne haszon akkor nem lenne motiváció sem. A verseny és az elõnyszerzés a fejlõdés fõ motorja, ezért nem volt mûködõképes a kommunizmus. Ha minden ingyen lenne senki se csinálna semmit, nem lenne motivációja, lévén bármit hoz neki személy szerinte nem lesz másabb a helyzete ahhoz képest mintha semmit se csinált volna.
De ez megint olyan hogy a magántulajdonodat se adod oda bárkinek amit a saját megkeresett pénzedbõl vettél, akkor egy cégnek miért kéne ezt tenni? Miben másabb egy vállalat mint te?
Egész rosszul látod a helyzetet és a példád is rossz. Egyrészt teljesen önmûködõ/karbantartásmentes soha semmilyen berendezés nem lesz, esetleg a faék. De az is elkorhadhat. Egy szellemi alkotás, zene, könyv ilyen szempontból nem igényel karbantartást és folyamatos befektetést. Senki nem mondta azt, hogy 20 év után a szerzõnek le kell mondania összes jogáról és kerüljön a közösbe a mûve. Azt a 20 évet csak példának írtam, mert gyógyszeriparban addig tart a szabadalmi oltalom. Tehát csak az elvre akartam felhívni a figyelmet.
Miért, szerinted az a jó modell, amikor valamely cég kifejleszt egy csatlakozótípust vagy szabványt, aztán a licencekbõl akar élni örökké? Függetlenül attól, hogy valóban hasznos-e amit licencelni akar a világnak. Ennek a modellnek köszönhetjük a millió szabványt meg formátumot amelyek között nehéz az átjárás, meg a licencdíjak miatt sok szoftvergyártó nem engedheti meg magának, hogy minden népszerû ámde fizetõs formátumot támogasson a szoftvere és nem azért mert hülyék a programozói, hanem mert nem tudja kifizetni a licencdíjat. Senki nem akarja megvenni a másik formátumát, inkább fejleszt egy sajátot, ha képes rá. A Microsoft nyomatja a Windows Media formátumot és kodekeket, az Apple a QuickTime-ot, a Real meg a real media formátumot.
Elõbb vagy utóbb neki is meg kell fizetni a licensz díjat. Ezt nem akarja. Amúgy én megleszek videó nélkül. Nem létszükségletem a youtube, és ezt mad más is belátja. 😊
Na ezek alapján már nagyon kivácsi vagyok hogy te mit dolgozol és mit értél el az életben. Általában azok terjesztik ezeket a nézeteket akik semmit se hoztak létre és elképzelni se tudják hogy milyen lehet valami értéket saját erõbõl létrehozni és abból megélni. Bedolgozni és várni a fix csekket mindig egyszerûbb mint rizikót vállalni.
Ez most olyan pl: hogy ha nyitsz egy strandot/fürdõt ami teljesen önmûködõ berendezésekbõl áll és soha nem romlik el semmi, (természetesen kizárólag a saját pénzedbõl!)tehát nincsen pótlólagos mûködtetési akkor 20 év után bárki használhassa csak azért mert neked már nem kerül pénzbe a további üzemeltetés miután megtérült a befektetés?
Elõször utána kellene nézni a gazdasági érték teremtésének folyamatába és nem kellene hülyeségeket beszélni.
Nem értem, hogy jön ide, hogy hogyan élek, egy szó sem esett róla. Azért írtam ennyit, mert láttam, hogy az ismeretek hiányából fakadó elõítéletek, meg közhelyek röpködnek.
Még mindig nem teljesen érted: az, hogy valaminek van OGYI száma, az azt jelenti, hogy gyógyszernek van törzskönyvezve. Ettõl teljesen független az, hogy az egészségbiztosító befogadja-e a támogatott készítmények körébe vagy sem. Ez minisztériumi döntés, megengedheti magának az állam, hogy támogassa az adott szert vagy sem. Hogy mit törzskönyveznek gyógyszernek az meg úgy dõl el, hogy a gyártó eldönti, hogy gyógyszernek kívánja-e törzskönyveztetni vagy sem. Ennek vannak bizonyos szakmai kritériumai ugyan, de azon túl a gyártó döntése, melyiket választja. Mindennek van elõnye, hátránya. Ha gyógyszernek törzskönyvezik, akkor szigorúbb elõírásoknak kell megfelelni. Ha vénykötelessé válik, akkor nem reklámozhatja szabadon. Beláthatod, hogy a gyártónak érdeke fûzõdik ahhoz hogy támogatottá váljon a terméke, hiszen akkor az emberek inkább azt választják, mint a teljesáras szert.
Szóval bocs, hogy szétoffoltam a topikot, de remélem kicsit világosabban látja pár ember, hogyan is mûködik ez a dolog.
Tulajdonképp nem értem mi a bajod.
