SG.hu·
Milliárdokat fizetett az Intel az AMD távol tartásáért
Az Európai Bizottság, valamint Dél-Korea és egyéb országok után most New York állam is pert indít a processzorgyártó ellen, amiért saját vásárlásaiban a vele szövetséges OEM-gyártókra volt kénytelen támaszkodni.
A most benyújtott anyagot az alábbi linken olvashatjuk teljes terjedelmében, ám ezúttal nemcsak magát a dokumentumot, hanem az eddigi fontosabb fejleményeket és érdekes részleteket is érdemes végigvenni, hogy lássuk, nagyjából hol is állnak az illetékesek az ezredfordulót követő időszak kibogozásában.
New York állam elsősorban azt veti az Intel szemére, hogy a háttéralkuk révén létrejött szoros szövetségek miatt ők maguk is kénytelen voltak a processzorgyártó termékeire épülő konfigurációkat vásárolni. A céget nem lehetett megkerülni, ez pedig azt jelenti, hogy esélyük sem volt áttekinteni a rivális AMD esetleges ajánlatait, így hiába eredményeztek olykor komoly áresést ezek az alkuk, könnyen előfordulhat, hogy még így is jelentős többletkiadásra kényszerültek, már amennyiben a konkurens hasonló vagy még kedvezőbb ajánlatokkal állt volna elő. Első olvasatra bonyolultnak tűnhet a vád, ám a szakértők megjegyzik, hogy ez még mindig konkrétabb megállapításokat tartalmaz, mint a korábbi beadványok.
Az eddigi vizsgálódásból az kiderült, hogy az Intel 2002 és 2007 között dollármilliárdokat fizetett ki az OEM-gyártóknak, hogy saját magához láncolja azokat. Amelyik gyártó pedig az AMD processzorai irányába tekintgetett, azzal közölték, hogy nem lesz jó vége a dolognak - a finom, olykor pedig nem is annyira burkolt fenyegetésből pedig általában értettek a cégvezetők. A Dell például a fenti időszak alatt 6 milliárd dollárt kapott különböző kedvezmények formájában, mostanra azonban az is világossá vált, hogy ők maguk is nyomást gyakoroltak az Intelre, hogy minél több pénzt sajtoljanak ki belőlük (többek között ezt célozta az AMD-konfigurációkkal való játék néhány évvel ezelőtt). A Sony pedig titkos tárgyalások útján tudatta a processzorgyártóval, hogy nagyobb részesedést szeretnének kiharapni a piacból, ebben pedig az Intel segítségére számítanak a marketing terén.
Jól látszik tehát, hogy az Intel mindenre elszánt volt (különösen az AMD sikeresebb periódusa alatt), ezt pedig az OEM-gyártók ki is használták. Vigyázniuk kellett azonban, hiszen az arcátlan kísérletezés könnyen azt eredményezhette, hogy az Intel inkább egy vetélytársuknak nyújtott hatalmas kedvezményeket, ezzel pedig saját piaci részesedésük forgott veszélyben. Ugyanezen idő alatt természetesen az AMD is próbálkozott, a HP számára például ingyen chipeket ajánlottak fel, ám a cég még ezt sem merte kihasználni, mert tartott az Intel bosszújától.
Az Intel időközben jelezte, hogy nem ért egyet New York állam vádjaival, szerintük sem a kedvezményes, alacsonyabb árakat kihasználó vásárlókat, sem pedig az igazságot nem szolgálják az újabb perrel.
A most benyújtott anyagot az alábbi linken olvashatjuk teljes terjedelmében, ám ezúttal nemcsak magát a dokumentumot, hanem az eddigi fontosabb fejleményeket és érdekes részleteket is érdemes végigvenni, hogy lássuk, nagyjából hol is állnak az illetékesek az ezredfordulót követő időszak kibogozásában.
New York állam elsősorban azt veti az Intel szemére, hogy a háttéralkuk révén létrejött szoros szövetségek miatt ők maguk is kénytelen voltak a processzorgyártó termékeire épülő konfigurációkat vásárolni. A céget nem lehetett megkerülni, ez pedig azt jelenti, hogy esélyük sem volt áttekinteni a rivális AMD esetleges ajánlatait, így hiába eredményeztek olykor komoly áresést ezek az alkuk, könnyen előfordulhat, hogy még így is jelentős többletkiadásra kényszerültek, már amennyiben a konkurens hasonló vagy még kedvezőbb ajánlatokkal állt volna elő. Első olvasatra bonyolultnak tűnhet a vád, ám a szakértők megjegyzik, hogy ez még mindig konkrétabb megállapításokat tartalmaz, mint a korábbi beadványok.
Az eddigi vizsgálódásból az kiderült, hogy az Intel 2002 és 2007 között dollármilliárdokat fizetett ki az OEM-gyártóknak, hogy saját magához láncolja azokat. Amelyik gyártó pedig az AMD processzorai irányába tekintgetett, azzal közölték, hogy nem lesz jó vége a dolognak - a finom, olykor pedig nem is annyira burkolt fenyegetésből pedig általában értettek a cégvezetők. A Dell például a fenti időszak alatt 6 milliárd dollárt kapott különböző kedvezmények formájában, mostanra azonban az is világossá vált, hogy ők maguk is nyomást gyakoroltak az Intelre, hogy minél több pénzt sajtoljanak ki belőlük (többek között ezt célozta az AMD-konfigurációkkal való játék néhány évvel ezelőtt). A Sony pedig titkos tárgyalások útján tudatta a processzorgyártóval, hogy nagyobb részesedést szeretnének kiharapni a piacból, ebben pedig az Intel segítségére számítanak a marketing terén.
Jól látszik tehát, hogy az Intel mindenre elszánt volt (különösen az AMD sikeresebb periódusa alatt), ezt pedig az OEM-gyártók ki is használták. Vigyázniuk kellett azonban, hiszen az arcátlan kísérletezés könnyen azt eredményezhette, hogy az Intel inkább egy vetélytársuknak nyújtott hatalmas kedvezményeket, ezzel pedig saját piaci részesedésük forgott veszélyben. Ugyanezen idő alatt természetesen az AMD is próbálkozott, a HP számára például ingyen chipeket ajánlottak fel, ám a cég még ezt sem merte kihasználni, mert tartott az Intel bosszújától.
Az Intel időközben jelezte, hogy nem ért egyet New York állam vádjaival, szerintük sem a kedvezményes, alacsonyabb árakat kihasználó vásárlókat, sem pedig az igazságot nem szolgálják az újabb perrel.