Kruza Richárd
Panasonic Lumix DMC-TZ7 ismertető
|
Kívülről
Messziről a DMC-TZ7-est nem lehet megkülönböztetni elődjétől. Közelről is csak akkor, ha a szemlélő ismeri a sorozatot. Nem nagyon látni, de az új típus néhány milliméterrel kisebb, 229 gramm súlyával kicsit könnyebb is. Elölről sajnos eltűnt az ujjtámaszba helyezett gumirész (ami jót tett a gép fogásának), helyette csak egy króm csík van. A hátlapon az egyetlen különbség, hogy a mostani típusra rákerült egy sokat sejtető külön gomb, melyel a videofelvételt lehet elindítani.
A gép teteje már több változtatáson ment keresztül: a módtárcsa (melyen már megint megváltoztak a feliratok) a gép szélére került, és a helyén két mikrofon nyílás is látszik, valamint a felirat: Stereo MIC. Ez mondhatni egyedülálló, erről lesz még szó. Különbséget találhat még a figyelmes szemlélő a gép alján, mivel az állványcsavar a gép széléről végre középre került.
A gép tehát küllemre szinte teljesen megegyezik az elődökkel, konzervatív színeivel és formájával komoly gépnek tűnik. Fogása annyira jó, amennyire egy téglalap alakú tömbnek jó lehet. Kár, hogy a gumis ujjtámasz eltűnt. A módtárcsa áthelyezése immár lehetővé teszi annak kezelését úgy, hogy a gépet egy kézzel tartjuk - ilyen módon tehát exponálhatunk, zoomolhatunk és tekergethetjük a módtárcsát. Ezt kevés gép tudja. A ki-be és felvétel-lejátszás funciókat a Panasonic-től megszokott mechanikus kapcsolók vezérlik. Ezek a kapcsolók jól kitapinthaóak és megkülönböztethetőek, valamint ránézésre azonnal látszik, milyen állásban is vannak, tehát használat szempontjából ez nagyon jó megoldás.
A gép fizikai kidolgozottságának minősége továbbra is nagyon jó. Külső borítása teljes egészében fém, minden passzol és tökéletesen illeszkedik.
Kijelző, kereső
A gép kijelzője megegyezik a DMC-TZ5-ösével: 3 coll, 460 ezer pixeles felbontás. Képminősége még ma is átlag felettinek számít, és a nagy méretnek köszönhetően jól használható a fotók és videók visszanézésére is. A színvilág realiszikus, a kép éles. A Power LCD mód továbbra is a külső körülményekhez igazítja a képernyő fényerejét, ennek ellenére erős napsütésben problematikus komponálni. Ánézeti kereső nincs, pedig jó lenne.
Menürendszer, üzemmódok
A gép alapkoncepciója teljesen változatlan: TZ (Travel Zoom), ami egy egyszerűen kezelhető, kisméretű de minőségi kisgép, tehát ideális annak a nagy utazónak, aki nem járatos a fotográfiában. Ennek megfelelően továbbra sincsenek rajta olyan manuális beállítási lehetőségek mint rekesz vagy záridő, az automatizált funkciókban viszont némi fejlesztés történt. A módtárcsán már csak egy "SCN" (témamód) állás van, viszont van két új "My Scene" (saját témamód) állás. A nevéből kiderül, hogy az általunk kiválasztott témamódot a gép tárolja, és a módtárcsa tekerésekor a képernyőn a kiválasztott funkció piktogramja és felirata jelenik meg.
Normál módban viszonylagos beleszólásunk van a dolgok menetébe. Lehetőségünk van például 5 különféle automata élességállításra: középre súlyozott, szpot, arcfelismerés, követő és 11 pontos multi. Ezen kívül az összes megszokott beállítást könnyen elvégezhetjük. Sorozatfelvételi módban elég nagy a választék: alapállásban 2.3 fps sebességgel normál minőségben 5 darab, jó minőségben pedig 3 darab képet lehet rögzíteni. Végtelen módban a kártya beteltéig nyomhatjuk a gombot, de már csak 2 fps sebesség mellett. 3, 2,5 vagy 2 megapixelre csökkentett felbontás és lerontott minőség esetében - a 4:3, 3:2 és 16:9-es oldalaránynak megfelelően - a gép eléri a 10 fps sebességet. Ilyen üzemmódban a gép magas, ISO 500-as vagy ISO 800-as érzékenységet használ, és maximum 100 képet lehet rözíteni megállás nélkül - nem is rossz egy ilyen géptől.
Az automata fehéregyensúly viszonylag jól működik, kivéve "Halogén" állásban, ahol leginkább hajlamos tévedni a rendszer, bár egyszer sikerült fényes nappal is egy erősen kék színű fotót csinálni a géppel. Az automata állás mellett van a manuális beállítási lehetőség, valamint négy program. Az érzékenységet kézzel ISO 80 és ISO 1600 között alkalmazhatjuk, "Magas érzékenység" módban viszont a gép magától elmegy egészen ISO 6400-ig.
Az exponálási idő 1/2000 és 8 másodperc között alkalmazható, illetve "Starry Sky Mode"-ban, tehát éjszakai üzemmódban 15, 30 vagy 60 másodperces értékekból választ a gép. Azonban mint már említettem, nincs mód arra, hogy kézzel állítsuk be ezeket az értékeket. Maga a menü szerkezete és kezelése egyébént szintén a Panasonic-nál szokásos: a "Q.MENU" nevezetű gyorsmenü gombbal minden üzemmódban a legfontosabb beállításokat érhetjük el. A legördülőmenükben az iránygombokkal navigálhatunk.
Természetesen megtaláljuk a gépben a manapság elmaradhatatlan automatikus témaválaszás funkciót is. Erre vonatkozólag a gyári kommunikáció azt sugallja, hogy a legújabb technológiára alapszik. Valójában úgy tűnik teljes egészében megegyezik a korábbi típuséval, miközben az újdonság az, hogy ki lett egészítve az arcfelismeréssel is, mely - amennyiben be van kapcsolva - a portrézás automatikus felismerésekor működésbe lép.
Az egész rendszer egyébként - ahogy eddig is - teszi a dolgát, gyorsan "kapcsol" és megfelelően találja el a szükséges beállításokat, ha pedig valaki nem tud megbarátkozni az arcfelismeréssel ki tudja kapcsolni. Érzékeli például, ha mozog a téma és növeli az ISO érzékenységet, azonnal felismeri a tipikus helyzeteket. Téma-automatika vonatkozásában a Lumix DMC-TZ7 átlag felett szerepelt, mert a rendszer jól működik.
Ehhez tartozik a DMC-TZ7 egyik "forradalmian" új funkciója: a gép képes maximum 6 arcot felismerni, tárolni majd fotózáskor beazonosítani. A tárolt modellek nevét és születésnapját szintén rögzíteni lehet a gép memóriájában, mely fotózáskor a képernyőn megjelenik a modell arca alatt. Ráadásul csoportkép készítésekor a felismert modellek arcai prioritást élveznek: elsősorban ezekre fókuszál a gép. Ehhez kapcsolódó további újdonság, hogy a gép képes különbséget tenni a felnőtt és gyermek modellek között, és ha 3 év alatti modellt "lát", automatikusan "Baby" módra vált. Őszintén szólva, eme újdonságokat funkcionális szempontból itt és most nem szeretném értékelni, tegye meg ezt helyettem a Kedves Olvasó.
A gépben természetesen van optikai képstabilizálás. Továbbra is két módban alkalmazható: "Mode1", ilyenkor folyamatosan működik, és persze fogyasztja az áramot. A képernyőn a stabilizált képet lehet látni, ami kényelmes. "Mode2" esetében csak exponáláskor lép működésbe a rendszer, azonban a stabilizálás hatásosabb. Alapállapotban egyébként a gép "auto" módban van, tehét a gép dönti el, hogy a körülményekhez képest mikor milyen üzemmódot választ ki. Az ehhez tartozó dedikált gomb mára már kihalt, és a legtöbb felhasználó valószínűleg így is fogja mindig használni.
AVCHD Lite: így nevezte el a Panasonic az új HD videó formátumát, melynek tömör lényege, hogy jóval kevesebb helyet használ el a memóriakártyán. A TZ5 óta nem növekedett a 720p-s felbontás, sőt: a megmaradt minőség kicsit "butítva" lett, azonban így használhatóbbá vált a videó funkció, mivel bizonyos kompromisszumok árán sokkal hosszabb felvételt készíthetünk. Miközben megmaradt a 720p Motion JPEG formátum, lehetőség nyílt az AVCHD Lite használata esetében a 9, 13 vagy 17Mbit/s bitráta kiválasztására. Mindkét formátum esetében - igaz csak az európai modellek esetében - a videók maximális időtartama 15 perc.
Dícséretes, hogy mindkét formátum helyett kapott a gépben, ugyanis ránézésre nemigen lehet minőségi különbséget észrevenni a kettő között, miközben 17Mbit/s bitráta esetében majdnem feleannyi területet foglalnak el az elkészített videók. Ugyanakkor fontos lehet, hogy az AVCHD Lite formátum esetében nehézkesebb a számítógépes szerkesztés és utómunka.
A különálló video-gomb is arra utal, hogy a Panasonic komolyan gondolta a fejlesztést ebbe az irányba. Teljesen mindegy milyen üzemmódban vagyunk, a gomb megnyomásával azonnal elindul a felvétel. Nincs tehát módtárcsa ideges tekergetése vagy keresgélés a menüben, ha valami utánozhatatlant produkál a gyerekünk, ez a mozdulat éppen úgy történik mint egy videokamera esetében. Ez a funkció egyfolytában kéznél van - kis dolognak tűnik, de használat közben derül ki, hogy egyszerű de nagyszerű dolog a videofelvétel gomb. Fontos azt is megjegyezni, hogy felvétel közben a gép autofókusza hajlamos "keresgélni", és a jelenség zoomoláskor hatványozódik.
A menüben egy különálló fül alatt egy sor videokamera-szerű beállítást lehet eszközölni, ráadásul zoomolni is lehet felvétel közben (igaz csak nagyon lassan, és nincsenek fokozatok), tehát a TZ7-es valamelyest közelebb áll egy videokamerához mint kategóriatársai. Sajnos azonban minden egyes funkciónál ott van a "de", tehát van valamilyen korlát vagy kompromisszum, ezért semmiképpen ne ajándékozzuk el videokameránkat, amennyiben DMC-TZ5-öt vásárolunk.
A HDMI porton keresztül 576p, 720p vagy 1080i jeleket lehet kibocsátani, azonban AVCHD Lite lejátszásakor csak a 720p beállítás lehetséges. Amennyiben kompatibilis Panasonic HDTV televízióra kapcsoljuk a TZ7-et, a Viera Link funkciónak köszönhetően a tévé távirányítójával irányíthatjuk a video lejátszást, akácsak egy videomagnó vagy DVD lejátszó esetében. Kár hogy ennek sincs sok értelme, mivel senki nem tárolja hosszú távon felvételeit a fényképezőgépben vagy memóriakártyán, hanem minden digitális anyag egyszer letöltésre, illetve más adathordozóra kerül, tehát a fényképezőgép nem válik igazi videolejátszóvá.
Feltétlenül meg kell említeni továbbá, hogy sztereó hangot vesz fel a gép, ami tovább növeli a video funkció értékét, ugyanis ebből a szempontból a fényképezőgépek eddig alulmaradtak a videókamerákkal szemben. Igaz, hangminőség vonatkozásában így se várjunk túl sokat: a mikrofonok picik és annyira közel vannak egymáshoz, hogy komolyabb térhatás vagy frekvenciaátvitel szóba sem jöhet.
Optika, érzékelő
Minden eddig leírt újítással és fejlesztéssel szemben a legfontosabb változás az optikában történt. A TZ sorozat eddigi tagjaival összehosonlítva (melyek eddig is nagyon jónak számítottak) a mostani objektív erőteljesebb lett: a 12-szeres zoom 35 mm-es ekvivalenciában 25-300 mm-es gyújtótávolságot jelent. Mindezt ráadásul úgy teszi, hogy közben gyorsabb lett: fényáteresztése f3.3-4.1. A legjobb az egészben a 25 mm-es nagylátószög, ugyanis 3 mm nem tűnik soknak, pedig beltéren nagyon is észrevehető.
A gépben lévő 1 /2.33-as CCD szenzor 12.7 megapixeles, amiből a gép egyszerre csak 10.1-et használ a különféle oldalarányok létrehozása miatt. A gép tehát nem sima kivágással készíti például a 16:9-es oldalarányt, ami nagyon dícséretes. Maximális felbontás és 16:9-es oldalarány esetében 3648x2736 pixeles, nagyjából 4 - 6 MB közötti JPG képeket gyárt a szenzor.
Képminőség
Alapvetően jó képminőséget produkál a Lumix TZ7, de ami a legfeltűnőbb, hogy a kép minden részében, tehát a szélek felé sem romlik különösebben a minőség semmilyen szempontból. Ez a jelenség természetesen nagylátószögben a legfeltűnőbb, azonban zoomoláskor, még 300 mm-nél is nagyon jó a helyzet.
Természetesen ez a szoftveres korrekciót is dícséri, azonban nem lehet vitatni az optika szerepét a jó képminőségben. A képek színvilága természetes és kiegyensúlyozott. Amellett, hogy a kép minden részében konzisztensen éles és részletgazdag, némi lágyságot lehet érezni rajta. Ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a hasonló árú és kategóriájú gépek között van élesebb képet produkáló is, azonban mindent összevetve a TZ7 nagyon kiegyensúlyozott, élvezhető minőséget képvisel. Ami a drágább, nagyobb szenzormérettel rendelkező gépekkel összehasonlítva látható, az a kicsit szűk dinamikatartomány, ami miatt az automatika helyzettől függően időnként alul vagy túlexponál, de nem vészes a helyzet.
Ami a képminőséget leginkább képes elrontani, az még mindig a képzaj. A fotók ugyanis szépek, legfőképpen ez az ami miatt az ember egy ilyen gépért többet fizet mint egy olcsó kompaktért. ISO 100-ig kifogástalan a helyzet, azonban ISO 200-nál nagyítás mellett figyelve már fellelhető a képzaj és a vele járó, szoftveres korrekció okozta részletvesztés. ISO 400-tól már zavaró a dolog, innen felfelé pedig csak hatványozódik a szokásos probléma: ISO 1600-nál már művészi kifejezőeszkönek is használhatjuk a jelenséget.
Hozzá kell tenni, hogy a szoftveres korrekció úgy lett hangolva, hogy kis méretben képernyőn, vagy kinyomtatva kevéssé látszik a baj. Nyilván egy aprócska szenzortól nem lehet csodát várni, azonban úgy látszik hiába skándálja a fél világ a gyártóknak, hogy elég lenne a kisebb felbontás, és javulna a képminőség. Talán majd egyszer meghallják.
ISO 80, 100, 200, 400, 800, 1600
Vaku
Ebben a vonatkozásban továbbra sincs változás, és nem is kell. Legfeljebb 5 méterig használható a belső villanó, az expozíció pontos. Választhatunk az "automata", "automata/vörösszem", "derítő", "lassú szinkron/vörösszem" és "derítő ki" állások közül. Vakupapucs nincs a gépen.
Áramellátás, memória
Valami okból kifolyólag a DMC-TZ7 esetében az eddigieknél kisebb teljesítményű akkumulátor található a gyári csomagban: a DMW-BCG10E típusú Li-ion egység 895mA-es, ennek ellenére a gyári adat szerint a gép egyetlen feltöltéssel továbbra is 300 fotót képes készíteni. Mivel a csomagban asztali töltő található, tartalék akkumulátor vásárlása esetében az egyiket mindig a töltőn tarthatjuk. A gép SD/SDHC kátyákat fogad, valamint 40MB belső memóriával is rendelkezik.
Összegzés
A Panasonic Lumix DMC-TZ7 - ha elvonatkoztatunk a elődöktől, és önmagában vizsgáljuk - kiváló zsebgép. A minőségi, erőteljes és gyors optika, a 25 mm-es nagylátószög szinte egyedülálló ebben a kategóriában. A gép fejlett videó-tudása kiküszöböl sok ezzel kapcsolatos problémát, és kényelmessé és használhatóbbá teszi a gépet ebből a szempontból.
Mivel azonban állandó fejlesztésektől hangosak a gyárak hivatalos közlései, muszáj az előd, a DMC-TZ5 (vagy a DMC-TZ3) fényében vizsgálni a mostani modellt. Így ugyanis már kérdésessé válik sok fejlesztés gyakorlati létjogosultsága. Az arcfelismerés köré csoportosított automatikák egy része például nemes egyszerűséggel csak marhaságnak titulálható, és nem befolyásolja a gép használati értékét. HD videó mód az elődben is volt, és a mostani fejlesztések ugyan értelmesek, de nem érik el az a szintet, ami megoldaná azt a problémát, ami egyébként nem is probléma: miszerint ez egy fényképezőgép, és nem videókamera.
Mint fényképezőgép tehát nem mondhatjuk jó szívvel, hogy jobb mint az előd, hiszen a megtévesztésig hasonló a két gép képminősége és teljesítménye. A plusz tudás, vagyis a fejlesztések nem növelik a gép legfontosabb értékeit. Akinek tehát tetszik a DMC-TZ7, érdemes körülnéznie, hátha kapható még valahol a korábbi modell, ami 25 ezer forinttal olcsóbb volt, vagy esetleg kézbe venni a konkurrens PowerShot SX200 IS-t (amit szintén tesztelni fogunk hamarosan), ami 20 ezer forinttal olcsóbb, és szintén jó választás. Ha pedig valaki ragaszkodik a márkához, ha nem is túl olcsó, de jó kompakt birtokába jut, ha a Panasonic DMC-TZ7-et választja.
A fényképezőgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.