Kruza Richárd
Panasonic Lumix DMC-LS85 ismertető
Tudásban, vagy pontosabban fogalmazva funkciók tekintetében nemrégen még alapvető különbség volt a különféle kategóriájú fényképezőgépek között: optikai képstablizálás például néhány éve csak a drága tükörreflexes optikákban volt, majd lassan átkúszott a felsőkategóriás kompakt gépekbe. Ha valaki tehát ezt a funkciót akarta, ennek megfelelő árkategóriájú gépet kellett választania, azonban ma már lassan ott tartunk, hogy a legolcsóbb típusokban is van képstabilizálás. Ugyanígy megemlíthetjük a magas ISO-érzékenységet, a nagylátószöget és hasonlókat. Azonban ismerjük a mondást: olcsó húsnak híg a leve, ezért alsókategóriás gép vásárlásakor már nem elegendő a funkciók számbavétele (igaz, ennek régebben sem volt sok értelme). Mivel ma már szinte minden típus "mindent tud", érdemes a választékot megismerni, és a valódi értékek, a minőség alapján választani fényképezőgépet.
A Panasonic Lumix DMC-LS85 tehát egy olcsó zsebgép, elvileg tehát olyan, amire minden családnak szüksége van. Érdemes közelebbről is megismerkedni vele.
Kívülről
A Lumix DMC-LS85 rendelkezik a Panasonic gépeknél megszokott mindazon stílusjegyekkel, melyeknek köszönhetően már messziről beazonosítható a gép márkája: felül fém(hatású) lap, hagyományos, téglalap forma, kissé lekerekített oldalak és a "Leica" embléma az előlapon. Az optika körül csiszoltfém-hatású keret, aminek köszönhetően az optika sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. A gép rózsaszínen kívül létezik ezüst és fekete színben is, tehát a tesztgép színe senkit se riasszon el.
A gép külseje teljes egészében műanyagból van. A Panasonic kiskompaktok esetében ez az egyik fontos különbség az árkategórák között - csak a drágább modellek külseje fém. Ettől függetlenül nincs olcsó kinézete a gépnek, minden szép és izléses rajta, bármely környezetben megállja a helyét. Csupán a memóriakártya vagy elem/akkumulátor ajtó kinyitásakor árulja el magát, mert ezek belső oldalára már nem jutott a gép külsejét fedő festékből. A festett külső miatt persze az ember használat közben időnként késztetést érez arra, hogy megnézegesse a gép sarkait, hogy látható-e már rajta kopás. Nem derült ki, hogy a DMC-LS85 milyen gyorsan kopik, a teszt időszak erre túl rövid volt.
Ceruzaelemes gépről van szó, ami miatt a szokásosnál kicsit vaskosabb a markolat felőli rész. Ez jótékony hatással van a gép fogására. A jól elhelyezett exponálógombnak és a Panasonicnál megszokott, köré helyezett zoomgyűrűnek közönhetően egykezes alkalmazásnál stabilan lehet exponálni és zoomolni. Kis trükközéssel a hüvelykujjunkkal a többi gomb is elérhető, de ez már nem biztonságos, a gép könnyen kieshet a kezünkből. Ha viszont bal kézzel megtámasztjuk a gépet, a kezelőszervek nagyon jól kézre állnak.
A gép borzasztóan egyszerű. Módtárcsája nincs, csak egy mód gomb, ennek segítségével érhető el az a néhány üzemmód ami van. A menürendszer egyértelmű és azonnal használható. Jó megoldás a Panasonicnál, hogy a ki-be kapcsolás és a lejátszás funkció mechanikus tológombokkal működik, ugyanis így ezek megfelelően szeparáltak a többi funkciótól, ráadásul ránézésre látható, éppen hol áll a kapcsoló. Összességében véve, ha az egyszerű és problémamentes használat a kritérium, akkor a DMC-LS85 ennek megfelel.
Kijelző, kereső
A 2,5 colos LCD kijelző felbontása 230 ezer pixel, ami megfelelően részletgazdag képet biztosít. Az automatika a háttérvilágítás erejét erős fényben vagy napsütésben 40%-kal képes növelni, ezzel javítva a kép láthatóságán zavaró körülmények között. Ennek ellenére erős napsütésben nem valami könnyű komponálni, mert nem sokat látni a képernyőn. Átnézeti kereső nincs a gépen, pedig ilyenkor jól jönne.
Menürendszer, üzemmódok
A gép kezelése és a menürendszer célzottan a lehető legjobban le van egyszerűsítve. Manuális beállítási módok természetesen nincsenek a gépben. Normál, tehát "P" módban csupán a fehéregyensúly, az autofókusz mód, az ISO-érzékenység és a felbontás értékeit lehet kiválasztani, illetve alkalmazható expozíció kompenzáció is. Az exponálási időt az automatika 60 és 1/2000 másodperces érték között alkalmazza, az ISO-érzékenység pedig a 80-1600-as érték közötti intervallumban választható ki. A fehéregyensúly az automata álláson kívül csupán négy saját programot tud, viszont van kézi beállítási lehetőség is. Élességállítás vonatkozásában pedig a 9 pontos multi és a szpot lehetőségen túl kézzel is kiválaszthatjuk az arcfelismerést.
A "Mode" gomb megnyomásával előbukkan mind a négy üzemmód; ebben benne van a mozgókép felvétel is. A szokásos lehetőségek közül a iA (Intelligent Auto) mód a legérdekesebb, ami meglepően jól teszi a dolgát: pergő tempóban ismeri fel a legtipikusabb helyzeteket, szükség esetén azonnal elvégzi a szerinte megfelelő beállításokat. Az ilyen automatika mára már alapkövetelmény lett, és a Panasonic olyan fontosnak tartja, hogy a gép tetején egy külön erre a célra dedikált gomb található. Megnyomásával azonnal iA-ra vált a gép, az újbóli megnyomásra pedig a korábbi üzemmód kapcsolódik vissza. Érdekesek ezek a dedikált gombok, mert mindig az aktuális ujdonságot működtetik: nemrég még az optikai stabilizátor volt terítéken, és az ilyen gombok ezt a funkciót kapcsolták ki-be. A gyár szerint az iA alkalmazásakor a gép az alábbi négyféle funkciót futtatja egyszerre:
Optika, érzékelő
A gép fő erőssége kétségkívül a 4-szeres Leica zoom optika, melynek 35 mm-es ekvivalenciában gyújtótávolsága 32-132 mm. Fényereje F2,8 - F5,9 - nagylátószögben tehát gyors az optika, zoomoláskor viszont romlik ebbéli képessége. Egy kiskompaktokra jellemző nagyságú, 1/2,5"-ös, 8,1 effektív megapixeles erzékelő bújik meg a házban, mely 16:9, 4:3 vagy 3:2 oldalarányú, legnagyobb felbontásban 3264 × 2448 pixeles JPG képeket gyárt. Az érzékelő által gyártott adathalmazt a Venus Engine IV képfeldolgozó áramkör dolgozza fel. A Panasonic nagyon hirdeti ennek kiváló teljesítményét. a helyzet képzaj vonatkozásában így néz ki:
ISO 80, 100, 200, 400, 800, 1600
Ha nem nagyítunk, valóban jobb a helyzet az átlagnál. Az átlagos felhasználó még ISO 400-nál sem fog semmit észrevenni, ISO 800-nál - ha figyel - akkor már igen. ISO 1600-nál már más a helyzet, itt már látszik a képzaj és annak csökkentése miatti káosz. Igaz, ekkora felbontásnál a legtöbb kisgép sokkal rosszabbat produkál. Ha viszont nagyítunk, elárulja magát a gép, és már ISO 80-nál is látszanak a problémák, innen felfelé pedig hatványozódik a baj: agyonszoftverezett kép, mosottság, és persze a maradék képzaj. Tehát ha lehet, ne nagyítsuk a masina által készített fotókat, mert ezt a gépet nem erre találták ki, és így nem lesz nagy probléma a képzajjal.
Képminőség
A helyzet itt is hasonló mint a képzaj esetében. A szerkezet viszonylag jól megküzd a magas felbontással, a kis szenzor és a 8.1 megapixel felbontás kombinációjából ebben az esetben sem lehet csodát várni. Azonban kategóriájában mindenképpen a jobbak közé sorolható a DMC LS85, a képminőséget ugyanis láthatóan jól megalapozza a Leica optika. A látvány nagylátószőgben és nagyítás nélkül a legjobb. Az élesség visznylag jó, bár a kép szélei felé romlik a helyzet ilyen szempontból. A színvilág természetes és túlzásoktól mentes.
A gép általában hajlamos kicsit túlexponálni, viszont (főleg nagylátószögben) éles a kép. Nagyítás nélkül valahogy minden probléma közepes szinten jelenik meg: a képzaj, mosottság, torzítások, és ettől jó a hatás. A kromatikus aberráció az egyetlen ami az átlagnál alacsonyabb, ez köszönhető az optikának (és persze a szoftveres manipulációnak). Logikusan kikövetkeztetve, az optikát dicséri az átlag feletti képminőség, azonban itt is borul a dolog abban a pillanatban amikor kinagyítjuk a képet. Tehát a régi nóta: minek is van ekkora felbontás egy ilyen gépben?
Mindent összegezve, arra, amire a gép készült, ilyen szempontból megfelel a kis Panasonic, családi és amatőr jellegű fotózáshoz szép képeket produkál.
Sorozatfelvétel, videorögzítés
Sorozatfelvételi módban 4,5 fps sebességgel üzemel a gép, videó rögítési módban pedig a legjobb minőség: 848 × 480 pixel, 30 fps.
Áramellátás, memória
2 db ceruzalammel működik, ez a megoldás sokak kedvence. A gépben SD/MMC/SDHC-foglalat van, 50 MB belső memóriával is gazdálkodhatunk.
Összegzés
Létezik olcsóbb zsebgép is a Panasonic Lumix DMC LS85-nél, azonban nem jár rosszul, aki ezt választja. Rendesen megépített és átgondolt, minőségi kisgépről van szó, amely tele van a manapság divatos funkciókkal: van rajta egy jó optika és van benne optikai képstabilizálás. A funkciók szerencsére használhatóak is, és nincs a gépen felesleges gomb vagy tudás. A gép egyszerűsége miatt az amatőr fotós szívébe lophatja magát, átlag feletti képminősége pedig döntő szempont lehet a választáskor. Az egyetlen, ami ebben az árkategóriában zavaró lehet, az a teljes egészében festett műanyag ház, mivel egy ilyen gép gyakran intenzív használatnak van kitéve.
A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.