Kruza Richárd

Panasonic Lumix DMC-LX3 ismertető

Klikk ide! Felbontás: 10,1 effektív megapixel (3776x2520)
Optikai zoom: 2.5x (24-60mm)
Videorögzítés: 1280x720, 24 képkocka/másodperc, hanggal
LCD kijelző: 3,0", 460 000 pixel
Memóriakártya: SD/SDHC/MMC
Energiaellátás: Lítium-ion
Aktuális bruttó kisker. ára: kb. 105 000 Ft
A kisméretű kompakt gépek kategóriájában akkora a választék, hogy az szinte már orgiának nevezhető. Az ilyen gépek döntő többségét azonban főként a kis szenzorméret okozta problémák miatt komolyabb fotós nem használja. Eközben sok fotósban megfogalmazódik, miszerint sokszor jó lenne egy zsebben hordozható gép, melynek képminősége és jellege a DSLR gépünkéhez képest is legalább elfogadható. Nem sok ilyen gépet lehet kapni a piacon, de az egyik ilyen lehetőség a Panasonic Lumix DMC-LX3.

Kívülről

A DMC-LX3 követi elődei (LX1 és LX2) hagyományait, minden aktuálisan uralkodó Panasonic-os stílusjegyet magán hordoz: komoly hatású szögletes ház, egyenes vonalak. A Panasonic kompaktok legtöbbje a felületes szemlélő számára megtévesztésig hasonlít egymásra, a DMC-LX3-t mégis viszonylag könnyű megkülönböztetni társaitól. Komolyabb gép lévén a tervezők ügyeltek arra, hogy ennek megfelelően lehessen a gépet beazonosítani. Kitolt optikával, nyitott vakuval elölről nemcsak komoly, de kicsit régimódi stílusa is van a gépnek.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

A gép háza fém, és fekete és ezüst színben kapható - jelen esetben a gyár mellőzi a további, divatos vagy fiatalos(nak mondott) színeket. Kívülről leginkább az optika látványa emeli márkatársai fölé a DMC-LX3-at ami méretben elég nagy. Látványelemként zoom- vagy fókuszgyűrűt imitáló recés részek vannak rajta, melyek annyira élethűek, hogy a gépet még nem ismerve, kézbevételkor az volt az első, hogy megpróbáltam megtekergetni a "gyűrűket". Sajnos meg sem mozdultak, ezért kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy ezek funkcionálisan legfeljebb körömreszelésre jók. A látvány viszont jól sikeredett.

Nagyon jó minőségű a gép kivitele, pontosak az illesztések, a szerkezet stabil és tömör. Kilóg a képből a műanyag akkumulátor/memóriakártya ajtó, ez törékeny és lötyög, vigyázni kell rá. A gép oldalán található ajtó már kicsit stabilabb, bár ez is műanyag. Ez alatt bújik meg az USB, AV port, valamit a HDTV kimeneti port - merthogy ilyen is van a LX3-on. Igaz, kábel nincs hozzá az alapcsomagban, ezt külön kell megvenni.

A gombok kiosztása a Panasonic-tól megszokott. A ki-be kapcsoló jól szeparáltan, a gép tetején egy mechanikus gomb formájában található meg. Jól kitapintható, mozgása megfelelően határozott. Sok gyártó ezt az alapvetően fontos gombot túl kicsire tervezi vagy nyomógombként süllyesztve helyezi el, amit sötétben keresgélni kell, ez elég idegesítő tud lenni. Mellette van az exponálógomb, valamint az azt körülölelő forgó mozgást végző zoomgyűrű és a módtárcsa. Felülről nézve egyértelműen megkülönbözteti az LX3-at kisebb társaitól a vakupapucs, a vaku nyitó és a "Focus" gomb.

Az LX3 hátulról szinte semmiben nem különbözik a legtöbb Panasonic kisgéptől. A hátlapot főképpen a nagy, 3 collos kijelző fedi le, a szokásos gombok jobb oldalon sorakoznak. A márkától megszokott módon a felvétel/lejátszás funkció között egy különálló, a ki-be kapcsolóhoz hasonló gombbal válthatunk. Ami komolyabb gépre utal, az a "Q.Menu" mellett lévő "AF/AE Lock" gomb, amiről később még említést teszünk.

A gépet elölről a már említett nagyméretű objektív uralja. A komoly megjelenést hivatott fokozni, hogy az optika oldalán helyezték el az oldalarány (Aspect 4:3/3:2/16/9) és az élességállítás (AF/AF Macro/MF) kiválasztásra dedikált kapcsolókat. A szögletes gép fogása elég jó és stabil. Ennek fő oka, hogy 108.7 x 59.5 x 27.1 mm-es külső mérete egy kiskompakt géphez képest nagynak számít, bár mérete így sem túl nagy: zsebben szépen elfér. A gép súlya 265 gramm, tehát elődjéhez képest 45 grammot hízott. Az áttervezett függőleges előlapi ujjtámasz jobb, mint a korábbi modellek vízszintes verziója, valamint a hüvelykujj alatti támasz is jótékony hatással van a fogásra. A gép mérete és súlya lehetővé teszi az (legalábbis az ultrakompaktokhoz képest) a stabil fogást: kényelmes és kellemes dolog a DMC-LX3-al fotózni.

A hátlapi gombok mérete éppenhogy megfelel, igaz, a nagy kijelző miatt nem lehet sokat variálni ebben a vonatkozásban. A "Q.Menu" gombja, vagyis a joystick viszont lehetne nagyobb.

Kijelző, kereső

A 3 collos TFT LCD kijelző kimagasló, 460 ezer pixeles felbontásával nagyon jól ellátja a feladatát. Képe éles, a színvilág élethű és korrekt, tehát a látvány alkalmas a tudatos beállítások elvégzésére. Elődeivel ellentétben a kijelző 3:2-es oldalaránnyal rendelkezik (az LX1 és LX2 kijelzője 16:9-es volt). Éles szögből is jól látható, valamint kevés fénynél automatikusan kivilágosodik, hogy lássunk rajta valamit. A képernyő fényereje természetesen manuálisan is szabályozható.

A géphez - a Sigma DP1-hez hasonlóan - vakupapucsra csúsztatható átnézeti keresőt lehet opcionálisan vásárolni. Az, hogy ez egyáltalán lehetséges mindenképpen pozitívum, azonban az ilyen rendszer a pluszköltség és a körülményesség miatt sokaknak nagyon nem tetszik. Tény, hogy a plusz kereső csupán a kép 82%-át fedi le - nagylátószögben, ugyanis zoomoláskor nem csinál semmit. Pontosabban folyamatosan 24 mm-en marad, így komponálni pedig enyhén fogalmazva is kellemetlen.

Menürendszer, üzemmódok

Mindjárt meg kell említeni, hogy a módtárcsán az összes kézi beállítási (P, S, M) mód megtalálható, valamint megtaláljuk rajta az új "Intelligent Auto" módot is. Az értékek beállítása, a hagyományos értelemben vett fotózás nem okoz több gondot, mint egy SLR gép esetében. Ezt azért fontos megjegyezni, mert sok manuális funkciókkal felruházott kompakt gépnél az expozíciós és egyéb értékek beállítása bizony elég körülményes.

A menürendszer, illetve a gép beállítása, kezelése a középső "Menu" és a "Q.Menu" gombokkal történik: előbbi 5 oldalon hagyományos lapozgatós, utóbbi pedig a képernyő felső részében megjelenő legörgetős menü formájában. A rendszer lényegében a korábbi modellek alapjain nyugszik, kezelése magától értetődő, a "Q.Menu"-nek köszönhetően pedig a legtipikusabban használt beállítások közvetlenül, gyorsan elérhetőek. Manuális módokban emiatt problémamentes a hagyományos fotózás.

Témamódokból összesen 24 van, melyek között találunk néhány érdekességet. Emellett az automata módokat kedvelő fotósok használhatják az "Intelligent Auto" módot is. A rendszer magába foglalja az "Intelligent ISO", "Intelligent Exposure" és "Intelligent Scene Detection" (automatikus téma felismerés) elnevezésű automatikákat, valamint a témának megfelelően állítja be az arcfelismerést, képstabilizátort, az autofókusz módot és a digitális vörösszem korrekciót.

Az "Intelligent ISO"-ról érdemes megemlíteni, hogy a téma mozgása esetében emeli az ISO érzékenységet, ezzel csökkentve az emiatt elmosódott képek esélyét. Ez tehát egy szoftveres, képminőséget rontó megoldás, azonban szükség van rá, mivel az optikai képstabilizálás csak a kezünk remegését kompenzálja, a téma mozgását nem. Mivel a rendszer intelligens, a képminőséget azáltal optimalizálja, hogy csak a szükséges mértékben növeli az ISO értéket, ha nincs különösebb mozgás, az érzékenység alapértéken marad.

Ehhez párosul a mostani újgenerációs rendszer, mely a képet immár 3000 részre képes felosztani, és ezeket a részeket külön-külön figyelni, és szeparáltan beállítani a megfelelő ISO értéket. A világosabb részeken tehát alacsony ISO mellett alacsony lesz a képzaj, és csak a sötét területeket növeli az érzékenységet megfelelő mértékben. Az automatika egyébként nem csak "Intelligent Auto", hanem egyéb programmódokban is használható, intenzitása pedig 3 fokozatban állítható - akinek pedig nem tetszik a dolog természetesen ki is kapcsolhatja.

Ami azonban az egészben a legfontosabb, hogy az "Intelligent Auto" meglepően jól működik. Furcsa ahogy a gép helyettünk gondolkozik, és különbséget tesz a portré, makró vagy tájkép helyzetek között, és jól is végzi el a fent felsorolt beállítások összességét. Ha valaki nem gyakorlott fotós vagy amatőr, nyugodtan használhatja a szuperautomatikát, bár a gép jellegét tekintve sokan lesznek, akiknek teljesen idegen az ilyesmi és maguk szeretik elvégezni az egyéni beállításokat. Ők hagyományos módon fogják használni a DMC-LX3-at.

Kellemes dolog a hátlapon lévő "Q.Menu" feliratú joystick, melynek megnyomásával felbukkan a gyorsmenü. Ebben a továbbiakban a joystick-el tudunk navigálni, ahol lényegében megtaláljuk a legtipikusabban használt funkciókat, beállításokat. Emellett az iránygombokhoz közvetlenül rendelt funkciók megfelelően átgondoltak (a "le" gomb programozható), és a képernyőn megjelenő menü struktúrája is magától értetődő. A funkciók, a menü és a gép egészének működési sebessége átlagosnak mondható, de ezt úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy ilyen géptől talán egy kicsit gyorsabb működést vár el az ember. Bekapcsolástól számítva átlagosan 2.8 másodperc elteltével lehet exponálni, ami egy átlag kompakt gépnél szokványos érték, ennél azonban kicsit sok.

A gépben található automata élességállítási rendszer funkcionálisan minden igényt kielégít: a 9 pontos rendszer nagyon megbízhatóan működik. A fókuszlámpának köszönhetően kevés fénynél is működik a rendszer, és nem is lassul le különösebben. Ahogy fentebb említettem, az optika oldalán lévő kapcsolóval választhatunk az AF/AF Macro/MF módok közül. Makró és nagylátószőg állásban 1 cm-re közelíthetjük meg a temát.

A 9 pontos multi állás mellett használhatjuk az egypontos (AF point), gyors egypontos (1 AF point high speed) és szpot (center) élességállítási módokat is, valamint "multi area mode"-ban a hátlapon lévő joystick segítségével mozgathatjuk és választhatjuk ki igényünk szerint a képernyőn megjelenő fókuszpontot. "AF Tracking" módban pedig a rendszer a mozgó témát detektálja és követi az élességgel. Természetesen arcfelismerő is van a gépben, mely egyszerre 15 emberi arcot képes azonosítani és ennek megfelelően beállítani az élességet (és automata módokban még egy sereg egyéb dolgot is). A gép a szokásos három, mátrix, középre súlyozott és szpot módban képes elvégezni a fénymérést.

A mai olcsó kompakt gépek autofókusz sebessége a régebbi típusokéval nem is hasonlítható össze - ebben sokat fejlődtek a kisgépek (természetesen akadnak negatív kivételek is). Éppen ezért a DMC-LX3 esetében nem tűnik különösebben gyorsnak az autofókusz sebessége. Lehet, hogy ezen a területen már kicsit el vagyunk kényeztetve, de tény, hogy az olcsó kategóriában is több olyan típus van, ami legalább ilyen tempóban működik, de olyan kompakt is létezik, amely érezhetően gyorsabb.

Ettől eltekintve a gép autofókusz rendszere jó, minden körülmények között megbízhatóan működik, nemigen téved. Természetesen az automatika mellett ott van a manuális beállítási lehetőség, mely egyszerűen működtethető: az optika bal oldalán lévő kapcsolót “MF"-re tesszük, és a joystick mozgatásával tudunk lavírozni. A kézi beállítást segíti a képernyő közepén ilyenkor megjelenő nagyítás. A képernyő magas felbontásának köszönhetően precízen lehet élességet állítani - amíg nincs túl erős fény, a képernyőn ilyenkor ugyanis páldául napsütésben már nemigen lehet számottevő beállítást végezni. Éppen ezért a DMC-LX3-al kinti, napsütéses fotózáskor jobb választás az autofókusz.

Mi sem természetesebb, hogy manapság egy ilyen gépben van optikai képstabilizálás. A Panasonic gépek esetében "Mega O.I.S."-nek keresztelt rendszer az egyik lencsetag elmozdításával ellensúlyozza a kezünk remegését. A rendszer nagyon jól működik, és kevés fénynél, vagy távoli témák fotózásakor szinte nélkülözhetetlen. Kétféle módban használható: Mode1: csak exponáláskor lép működésbe a rendszer, Mode2: folyamatosan működik. A folyamatos mód persze kellemes dolog, azonban elég sok áramot fogyaszt, ezért az általánosan használt üzemmód valószínűleg a Mode1 lesz. Annál is inkább, mert a Mode 1 hatásfoka valamivel jobb, mivel exponáláskor a lencse elmozdítása mindig középről indul meg, tehát nem lehet olyan pillanat, amikor éppen olyan iránybe kellene mennie amerre már nem tud.

Hasznos fejlesztés a Mode 2-höz kapcsolódó opcionális automata üzemmód. Ilyenkor a gép nagylátószög állásban Mode 1-re kapcsol, spórolva az árammal, mivel ilyen állásban nem amügy sem okoz problémát a kézremegés. Zoomoláskor viszont egy ponton Mode 2-re kapcsol, így megkönnyítve a képernyővel való komponálást. Örvendetes, hogy az exponálási idő beállítási lehetősége 1/2000-től 1 másodpercig terjed - majdnem mindig. A és S állásban a legkisebb érték ugyanis 8 másodperc, M, P és "Intelligent Auto" módban viszont nincs korlátozás. A kompaktoknál gyakran alkalmazott túlexponálást kivédő automatika sem korlátozza a beállítás szabadságát, lényegében f2.0 blendével is használhatunk 1 perces exponálási időt.

Fehéregyensúly vonatkozásában pozitívum, hogy az automata és a szokásos beállítási lehetőségek mellett a színhőmérsékletet kelvinben is be tudjuk állítani. Furcsa azonban, hogy nem található floureszkáló állás a beállítások között. Mivel a legtöbb kisgép ezen az álláson szokott elvérezni, és itt ilyen állás nincs azt kell megállapítanunk, hogy a fehéregyensúly automatika minden módban nagyon jól működik. A színek realsztikusak, a beállítás szinte mindig a helyén van.

Hasznos a DMC-LX3 abbéli tudása, mely a Panasonic kompaktoknál már ismert, miszerint automata módokban meghatározhatjuk a legalacsonyabb exponálási idő értékét - jelen esetben 1/250 és 1 másodperc között. Az igényesebb, pontosabb képalkotást célozza meg a "Film mode". Használatával a különféle beállításokhoz a filmre jellemző tulajdonságokkal ruházhatóak fel az elkészített fotók: 10 féle gyári, és két egyéni beállítás lehetséges.

Egész sor opcionális kiegészítőt lehet kapni a DMC-LX3-hoz. Ezek között találhatunk nagylátószögű előtétlencsét, szűrőket, konvertereket, különféle tokokat, és természetesen vakut, átnézeti keresőt. Ez a tény is arra utal, hogy nem átlagos kompakt gépről van szó, a potenciális vásárlónak pedig számolnia kell azzal, hogy kedvet fog kapni néhány "nélkülözhetetlen" kiegészítő megvásárlására is.

Optika, érzékelő

A gép legfőbb ismérve talán maga az optika: a korábbi modellhez képest vadonatúj objektív van a DMC-LX3-ban. A Leica DC Vario-Summicron 2.5-szörös zoom optika átfogása viszonylag szerény: 35 mm-es ekvivalenciában 24-60 mm-es átfogást jelent - ez a teljesítmény némileg kisebb az elődénél. A jártasabb fotósoknak azonban ez az adat éppen hogy sokat sejtető. Fényereje ugyanis f/2.0 - f/2.8 - ez önmagában felhívja magára a figyelmet, hiszen ennek köszönhetően olyan lehetőségekhez visz közelebb melyekről az olcsóbb kategória esetében lényegében le kell mondanunk. Sokkal intenzívebb mosott hátteret lehet például kicsikarni a DMC-LX3-ból, mint bármelyik kiskompaktból. Az optikában egyébként minden lencsetag üvegből van, makró módban pedig 1 cm-re lehet megközelíteni vele a témát.

A 24mm-es nagylátószög nagyon jó dolog, ráadásul a DMW-LA4 típusú lencse adapterre szerelhető DMW-LW46 típusú konverterrel 0.75-szörös nagyítás érhető el: így a gyújtótávolság már 18 mm-re csökken. A lencse adapter annél is inkább hasznos dolog, mivel menetes a vége, így bármilyen 46 mm-es szűrőt rátehetünk. Olyanoknak, akiknek fotózási stílusa megköveteli a nagylátószöget, érdemes odafigyelni a kis Panasonic-ra, azonban akik a távoli témák nagyítását preferáljak nem tudják majd megfelelően kihasználni ezt a típust.

A gép 10.1 effektív megapixeles, 1 /1.63 collos, 4:3-as oldalarányú CCD szenzora maximum 3648x2736 pixeles fotókat gyárt. Mérete tehát az elődökénél nagyobb, a gyár állítása szerint érzékenysége 19%-al nagyobb. Kicsit furcsa a 4:3-as szenzor párosítása a 3:2-es képernyővel.

A gép JPEG és RAW formátumban képes rögzíteni fotóinkat. Az érzékenység teljes felbontás mellett ISO 80 és ISO 3200 között áll rendelkezésünkre, 3 megapixeles felbontásnál pedig ISO 6400 a maximum. A képzaj csökkentés intenzitása plusz mínusz két fokozatban állítható, témamódok vagy film módok kiválaszásakor pedig - a kontraszt, élesség és szín telítettséggel együtt - a gép automatikusan állítja be az optimális értéket. Képzaj ügyben pedig további segítséget nyújt a fentebb már említett automatika, mely különböző intenzitású ISO értéket eszközöl a kép felületén.

Mindenesetre elmondható, hogy a DMC-LX3 esetében valóban viszonylag alacsony a képzaj, legalábbis az olcsó kompakt kategóriához képest. Ehhez párosul ráadásként a gyors optika, tehát kevés fényben nem kell olyan mértékben emelni az érzékenységet mint a kiskompaktok döntő többségénél. Alaposabban megvizsgálva a képeket azonban az is látszik, hogy ebben a szoftveres zajszűrésnek is komoly szerepe van: az ISO érzékenység emelésével lágyul a kép.

Képminőség

A fotók nézegetésekor rögtön feltűnik hogy nem olcsó kompaktról van szó, annak ellenére, hogy a gép egy kicsit notóriusan alulexponál. Ez nyilván azt eredményezi, hogy beégett részek nemigen vannak, viszont nagyon jól láthatóak a finom átmenetek. Alacsony ISO érzékenység mellett különösen jól érzékelhetó, hogy a képek nagyon részletgazdagok, realisztikusak és szépek a színek, finomak az átmenetek. Éppen ebbe az állapotba rondít bele az érzékenység növelésével a zajcsökkentés, azonban a dolog mértéke valóban nem összevethető a kiskompakt gépekével.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

A jó dinamikatartomány szintén kellemes meglepetést okozott, ami azért fontos, mert ennek alapvető szerepe van egy fotó vizuális hatásában, amit nemigen rontanak az optika torzításai, hibái. Az ember elégedetten konstatálja, hogy a rövid zoom-nak éppen itt van pozitív eredménye, vagyis a fejlesztők ebben az esetben a képminőség rovására nem akartak erőteljesebb zoom-ot kipréselni az optikából.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Vaku

A vakut a gép tetején lévő gomb eltolásával, mechanikusan lehet kioldani, ilyenkor felbukkan a belső vaku - kívülről komolynak tűnik a látvány. Viszonylag magasan felemelkedik és távol van az optika tengelyétől, ezáltal csökkenti a vörösszem hatás kialakulásának esélyét. Használható automata, be, vörösszem kompenzálás és lassúszinkron üzemmódban. A gyári adat szerint 8.3 méter a hatótávolsága, ami kimagasló adat, azonban érzésre nem nagyon tűnt fel, hogy az átlagnál ennyivel erősebb lenne. Lényegében kevés fény mellett a nagyobb teljesítmény eléréséhez M módban rekeszeléssel és az ISO érzékenység növelésével érdemes manipulálni. Használatakor az expozíció pontos, és szépek, természetesek a színek.

A belső vaku limitált teljesítményén segíthetünk, mivel a gépen van vakupapucs - ez egy másik tény, mely kiemeli a DMC-LX3-at az átlag kompakt kategóriából. Ennek köszönhetően ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelően választhatunk a DMW-FL360 típusú gyári TTL, vagy bármilyen más, akár egy régebbi, már meglévő vaku közül.

Sorozatfelvétel, videorögzítés

A sorozatfelvételt illetően elég nagy a választék, a két mód közül a hátlapi jobb alsó gombbal tudunk választani: van "Normal" és "Unlimited" (végtelen) mód. Normal módban 2.5 fps sebességgel exponál és rögzít a gép, azonban a képek mennyisége ílyenkor erős korlátok közé van szotítva: JPEG formátumban normál minőségben maximum 8, jó minőségben 4 kép. Ugyanebben a módban RAW formátumban 2.5 fps sebességgel maximum 3 képet képes rögzíteni a gép. Végtelen módban már más a helyzet, itt magáról értetődően csak a memóriakártyán lévő szabad hely szab határt az exponálás mennyiségének, csak egy kicsit lassabban, 2 fps sebességgel. Találunk azonban egy "High Speed Burst" (gyors sorozatfelvétel) programmódot is a gépen, melynek használata során a sebesség felmegy 6 fps-re, a felbontás pedig lemegy 3, 2,5 és 2 megapixelre (a 4:3, 3:2 és 16:9-es oldalarányok függvényében). Ilyenkor maximum 100 felvételt készíthetünk, és nem árt tudni, hogy az érzékenység értéke ISO 500 és 800 között van.

Az LX3 videó módban alapállásban 4:3-as felbontással 640x480 pixeles, 30 fps-os vagy 320x240 pixeles 30 vagy 10 fps-es videókat készít. 16:9-es oldalaránynál természetesen más a helyzet: itt már WVGA minőségben rögzít, tehát 30 fps/848x480, vagy HD, tehát 1280x720, viszont ilyenkor csak 24 képkocka/másodperc sebességgel. Azonban ez igazából nem okoz látható problémát, a Quicktime MOV minőségét nem érheti kritika. A videók viszonylag zajmentesek, és a hangminőség is jobb mint az átlag kompakt fényképezőgépeké, igaz, a minőség nem összehasonlítható még egy olcsó videokameráéval sem. Sajnálatos továbbá, hogy videózás közben nem lehet zoomolni.

Áramellátás, memória

A gépet egy CGA-S005A típusú, 1150 mAh-es Li-ion akkumulátor táplalja árammal. Magának az akkumulátornak relatíve nagy teljesítménye, és a gyár szerint a géppel körülbelül 290 képet lehet készíteni egyetlen feltöltéssel, valamint azt is megemlíti, hogy ez az érték jobb mint az előd DMC-LX2 esetében. Ez az teljesítmény elég jó, azonban ez nagyban függ a használattól: jól észrevehetően gyorsabban merült az akkumulátor a belső vaku használatakor és a képstabilizátor Mode2-es üzemmódja esetében. Mindenképpen érdemes tehát tartalék akkumulátort vásárolni a géphez. Az alapcsomagban található egy asztali töltő, mellyel 2 óra alatt lehet feltölteni az akkumulátort.

A gép SD, SDHC és MMC memóriakártyát használ, és található benne 50MB belső memória is.

Összegzés

A DMC-LX3 megítélése nézőpont kérdése, ami nagyon felemás: teljesen másképpen fest egy kiskompakt és egy DSLR géphez szokott fotós szempontjából. Azonban egy ilyesfajta gépet leginkább azért vesz az ember, mert kisméretű gépet szeretne és elégedetlen a kiskompaktok által nyújtott képminőséggel. Optikája ugyan gyors, azonban a "közepes" méretű szenzor miatt ugyanolyan mosott hátteret nem tud produkálni mint az SLR gépek. A 24 mm-es nagylátószög valóban szuper dolog, viszont a szerkezet tele állásban gyenge - ez alapvetően határozza meg azt, milyen stílusban lehet az LX-3-al fotózni. A képzaj valóban látványosan kisebb, de ebben a képfeldolgozásnak is nagy szerepe van, ami meglátszik a kép minőségén (igaz a helyzet sokkal jobb mint az olcsó kisgépeknél). Képernyője kiváló, az átnézeti kereső (amit külön kell megvenni) azonban komponálásra, beállítások elvégzésére teljesen alkalmatlan.

Ezért ha pusztán a fotók minősége alapján ítéljük meg a DMC-LX3-t, röviden körülbelül úgy lehetne jellemezni, hogy az olcsó kompaktok és a DSLR gépek közé esik. Azonban ez nem negatívum, sőt... Nyilvánvalóan ez is volt a tervezők szándéka. Az objektív megítéléshez ráadásul muszáj figyelembe venni a gép külső méreteit. Az említett szempontokat figyelembevéve tehát a Panasonic DMC-LX3 egy nagyon jól sikerült kisgép.

Ön melyiket választaná?
(Összesen 117 szavazat)
  • Panasonic Lumix DMC-LX3
    21% (24 szavazat)
  • Sigma DP2
    7% (8 szavazat)
  • Canon PowerShot G10
    17% (20 szavazat)
  • Belépőszintű DSLR kit
    46% (54 szavazat)
Ha tehát ha az a profi fotós aki SLR szettje mellé szeretne egy SLR minőséget megközelítő, zsebben hordozható gépet, vagy ha az igényes amatőr, aki elégedetlen az olcsó kategória minőségével és jobbat keres kipróbálja, könnyen lehet hogy a DMC-LX3 mellett dönt. Lényegében a DMC-LX3 minőségben és tudásban jól beszorult az olcsó kompaktok és a DSLR gépek közé. Ekkora méretben ugyanis nem sok alternatíva van a piacon: többek között az egyik a Sigma DP2 (ami a Foveon X3 szenzor miatt igazságtalan összehasonlítás) valamint a Canon PowerShot G10, ami viszont jóval vaskosabb, viszont erősebb zoom optika van benne. Mindkettő drágább mint a Panasonic, bár kalkulálásnál azt is figyelembe kell venni, hogy a fotós bizonyosan kedvet kap majd néhány kiegészítő megvásárlásához is, ugyanis nagyon nagy a választék.

Érdemes tehát végigondolni, mert ha a minőség mellett a méret a fő szempont, jó választás a DMC-LX3. De ha a méret inkább mellékes, és a minőség a fontosabb, a kezdő fotós is egyértelműen jobban jár bármilyen belépőszintű SLR kit-el. Szerencsére bőven van választék.

A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • babajaga #27
    Az hogy valamit megváltoztatnak rosszra az miért jó? És mi a búgatyús francnak kell megváltozatni valamit ami jó? Állandóan széles látószögről hablatyolnak sokan pedig a látószög körkörös.Az még ma is nagylátószög. És a magyar fotós szakifejezések jók, pontosak , kifejezők, miért kell ész nélkül majmolni a kilfeldit?
  • Tetsuo #26
    ez kb olyan mint a laptop es a notebook. A nyelv nem 1 fix vmi, hanem allandoan valtozik.. a fotos szaknyelv is.
  • Zocsi #25
    SOK A ZAJ!
  • Dömsödi #24
    A Pana nagyon jó kicsi kompaktokban, de a nagyobb kategoriájú gépei a konkurensekhez képest rosszabb képminőségűek. (Nagy zaj)

    Aki ilyen kategoriájú gépet szeretne, az mindenféleképpen Panában vagy Canonban gondolkozzon
  • babajaga #23
    A szakmai kifejezésekben nincs ilyen hogy is. Ha ott nem értelmeznek pontosan valamit akkor hol.Ez a baj hogy egyre terjed a pongyolaság, a félremagyarázás.
  • Tetsuo #22
    calm down. a keszulekhaz jelent burkolatot is.. a nyelv mar csak ilyen.
  • babajaga #21
    "A gép háza fém,"

    Nem győzök ezért nyervogni hogy a gép háza (váza) az a rész ahol az érzékelő és az optika fel van fügesztve. Ha a külseje fém az a burkolat.
  • Gabo #20
    Szerintem meg praktikus és célszerű. Egy fényképezőgépnél szerintem ennek kell elsődlegesnek lenni.
  • Ferrer #19
    De milyen ronda basszus...
  • kjasfhasdfasd #18
    Jogos! Késő volt, és csak másolgattam...