Berta Sándor
40 éve született az ARPAnet
A mai internet elődjének számító Advanced Research Projects Agency Network (ARPAnet) 1969 óta működött. Ugyan 1989-ben hivatalosan üzemen kívül helyezték, számos ötlete és megoldása ma is jelen van a számítógépekben.
"Az ARPAnet az internet legidősebb hálózata, 1969 óta működött és a mai világháló az ARPAnet 1983-as szétválasztásakor jött létre. Ekkor alakult ki ugyanis az ARPAnet és a MILnet" - olvasható John S. Quarterman 1989-ben megjelent The Matrix című könyvében. Amikor Quarterman műve megjelent, az ARPAnet már történelem volt, hiszen 1983-ban az NCP protokollt felváltotta a TCP/IP, 1989-ben pedig az utolsó részeit is lekapcsolták.
Az őshálózat legmeghatározóbb személyiségének Joseph Carl Robnett Licklider pszichológus-informatikust tartják, akit 1962-ben neveztek ki az Advanced Research Projects Agency (ARPA) amerikai katonai kutatóügynökség adatfeldolgozó részlegének élére. Licklider kezdeményezte, egy a számítógépek hálózatba kötését célzó kutatóprogram elindítását. Ez véleménye szerint hozzájárulhatott ahhoz, hogy az eddigieknél jobban és kényelmesebben kihasználhatók legyenek a számítógépek és az emberek képességei, erőforrásai.
Ronda és Michael Hauben amerikai hálótörténészek a Netizens című könyvükben pontosan és részletesen leírják, amint Licklider az Intergalactic Network szlogen kifejtette álláspontját és legfontosabb célját. A szakember úgy vélte, hogy a számítógépeket nem szabad buta számítási segéderőknek tekinteni, hanem hálózatba kell kötni őket és kommunikációs célokra használni.
Az ARPA egyik 1967 októberében, a michigani Ann Arborban tartott kutatási találkozóján a jelenlévők már gyűjtötték a jövő számítógépes hálózatának alapjait meghatározó ötleteket. Akkor került szóba, hogy a különböző berendezéseket egy különleges telefonhálózattal kellene összekötni. A különböző készülékek közötti "tolmácsként" speciális, Interface Message Processorsnak (IMP) nevezett számítógépeket kellene alkalmazni. Az ügynökség végül úgy döntött, hogy 1969 végéig négy intézményt szerelnek fel IMP-kkel: a Kaliforniai Egyetem (UCLA) Informatikai Részlegét, a Menlo Parkban található Stanford Kutatóintézetet (SRI), a UC Santa Barbarát és a Utahi Egyetemet.
A hűtőszekrény méretű IMP-ket eredetileg a Honeywell gyártotta és miniszámítógépeknek számítottak. Ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a feladatukra, először - egy rendkívül hosszadalmas folyamat keretében - át kellett építeni őket. A munkában a Bolt Beranek Newman (BBN) és az egyetemek tudósai vettek részt. A történetet Kate Hafner és Matthew Lyon részletesen leírták Where Wizards Stay Up Late című művükben.
Szintén 1969-hoz köthető az első Requests for Comment (RFC) megjelenése. 1969. április 7-én Steve Crocker, az UCLA munkatársa megjelentette az IMP-k szoftveréről szóló első RFC-t. Az anyagot hivatalosan publikáló Network Working Group 1968 nyarán alakult meg és rövid időn belül a fiatal hálózat legfontosabb informális intézetévé vált. Az első IMP-ket 1969. szeptemberében szerelték fel az UCLA termeiben, majd október elsején az SRI is megkapta a saját készülékeit. Így telefonok és modemek segítségével létrehozható volt egy távkapcsolat a két egyetem számítógépközpontjai között.
Az első történelmi üzenetet Charles Klein hallgató továbbította egy egyszerű terminálprogrammal az UCLA rendszeréből az SRI hálózatába. A LOGIN szót akarta begépelni, a G betűt írta éppen, amikor az SRI számítógépe összeomlott. Az ok: egy szoftverhiba. A második kísérlet már sikeres volt. Az UCLA számítógépe képes volt távirányítani a Menlo Parkban található társát. A TCP/IP elődjének számító Network Control Program (NCP), amely a hálózati adatcsomagok forgalmát szabályozta, azonban csak 1970-ben készült el.
A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a projektet finanszírozó amerikai fegyveres erők mielőbb kézzel fogható eredményeket akartak látni, hogy elterelhessék a figyelmet a sikertelen vietnami háborúról. Így 1972-ben az ARPA-t átkeresztelték Defense Advanced Research Projects Agencyre (DARPA) és ez egyben azt is jelentette, hogy a szervezet már nem közvetlenül az amerikai védelmi miniszter irányítása alá tartozott. Az ARPAnetnek ekkor már több mint 20 részlege volt különböző intézményekben. Az internet alapjait sikerült lefektetni.
"Az ARPAnet az internet legidősebb hálózata, 1969 óta működött és a mai világháló az ARPAnet 1983-as szétválasztásakor jött létre. Ekkor alakult ki ugyanis az ARPAnet és a MILnet" - olvasható John S. Quarterman 1989-ben megjelent The Matrix című könyvében. Amikor Quarterman műve megjelent, az ARPAnet már történelem volt, hiszen 1983-ban az NCP protokollt felváltotta a TCP/IP, 1989-ben pedig az utolsó részeit is lekapcsolták.
Az őshálózat legmeghatározóbb személyiségének Joseph Carl Robnett Licklider pszichológus-informatikust tartják, akit 1962-ben neveztek ki az Advanced Research Projects Agency (ARPA) amerikai katonai kutatóügynökség adatfeldolgozó részlegének élére. Licklider kezdeményezte, egy a számítógépek hálózatba kötését célzó kutatóprogram elindítását. Ez véleménye szerint hozzájárulhatott ahhoz, hogy az eddigieknél jobban és kényelmesebben kihasználhatók legyenek a számítógépek és az emberek képességei, erőforrásai.
Ronda és Michael Hauben amerikai hálótörténészek a Netizens című könyvükben pontosan és részletesen leírják, amint Licklider az Intergalactic Network szlogen kifejtette álláspontját és legfontosabb célját. A szakember úgy vélte, hogy a számítógépeket nem szabad buta számítási segéderőknek tekinteni, hanem hálózatba kell kötni őket és kommunikációs célokra használni.
Az ARPA egyik 1967 októberében, a michigani Ann Arborban tartott kutatási találkozóján a jelenlévők már gyűjtötték a jövő számítógépes hálózatának alapjait meghatározó ötleteket. Akkor került szóba, hogy a különböző berendezéseket egy különleges telefonhálózattal kellene összekötni. A különböző készülékek közötti "tolmácsként" speciális, Interface Message Processorsnak (IMP) nevezett számítógépeket kellene alkalmazni. Az ügynökség végül úgy döntött, hogy 1969 végéig négy intézményt szerelnek fel IMP-kkel: a Kaliforniai Egyetem (UCLA) Informatikai Részlegét, a Menlo Parkban található Stanford Kutatóintézetet (SRI), a UC Santa Barbarát és a Utahi Egyetemet.
A hűtőszekrény méretű IMP-ket eredetileg a Honeywell gyártotta és miniszámítógépeknek számítottak. Ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a feladatukra, először - egy rendkívül hosszadalmas folyamat keretében - át kellett építeni őket. A munkában a Bolt Beranek Newman (BBN) és az egyetemek tudósai vettek részt. A történetet Kate Hafner és Matthew Lyon részletesen leírták Where Wizards Stay Up Late című művükben.
Szintén 1969-hoz köthető az első Requests for Comment (RFC) megjelenése. 1969. április 7-én Steve Crocker, az UCLA munkatársa megjelentette az IMP-k szoftveréről szóló első RFC-t. Az anyagot hivatalosan publikáló Network Working Group 1968 nyarán alakult meg és rövid időn belül a fiatal hálózat legfontosabb informális intézetévé vált. Az első IMP-ket 1969. szeptemberében szerelték fel az UCLA termeiben, majd október elsején az SRI is megkapta a saját készülékeit. Így telefonok és modemek segítségével létrehozható volt egy távkapcsolat a két egyetem számítógépközpontjai között.
Az első történelmi üzenetet Charles Klein hallgató továbbította egy egyszerű terminálprogrammal az UCLA rendszeréből az SRI hálózatába. A LOGIN szót akarta begépelni, a G betűt írta éppen, amikor az SRI számítógépe összeomlott. Az ok: egy szoftverhiba. A második kísérlet már sikeres volt. Az UCLA számítógépe képes volt távirányítani a Menlo Parkban található társát. A TCP/IP elődjének számító Network Control Program (NCP), amely a hálózati adatcsomagok forgalmát szabályozta, azonban csak 1970-ben készült el.
A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a projektet finanszírozó amerikai fegyveres erők mielőbb kézzel fogható eredményeket akartak látni, hogy elterelhessék a figyelmet a sikertelen vietnami háborúról. Így 1972-ben az ARPA-t átkeresztelték Defense Advanced Research Projects Agencyre (DARPA) és ez egyben azt is jelentette, hogy a szervezet már nem közvetlenül az amerikai védelmi miniszter irányítása alá tartozott. Az ARPAnetnek ekkor már több mint 20 részlege volt különböző intézményekben. Az internet alapjait sikerült lefektetni.
ség volt. 
)