MTI
A világhálón is követhető az egyiptomi régészeti expedíció
A világhálón is nyomon követhető a Szépművészeti Múzeum által szervezett nemzetközi régészetei expedíció munkája.
A http://www.lahun.blogspot.com oldalon napi frissítésű beszámolók, fotók segítségével az érdeklődők képet kaphatnak az egyiptomi El-Lahun falu melletti rommezőn zajló régészeti munkálatokról, s betekintést nyerhetnek a nyolcfős expedíció mindennapjaiba.
A kutatócsoport egy történetileg jelentős, ám erősen veszélyeztetett egyiptomi lelőhely régészeti kutatására vállalkozott. Az októberben közepén elindult 8 fős expedíció a Kairótól délre, a Fájjum-oázis bejáratánál, a mai el-Lahun falu mellett elterülő kiterjedt rommező régészeti, geodéziai és magnetometriai vizsgálatát tűzte ki céljául. Az expedíciót Horváth Zoltán, a Szépművészeti Múzeum egyiptológusa, projektvezető irányítja, a projekt társdirektora Asraf Zein Elabidin El-Szenusszi egyiptomi régész.
Az El-Lahun Survey Project 4 éves programjával a Szépművészeti múzeum most első ízben vállalkozik arra, hogy bekapcsolódjon az Egyiptomban zajló régészeti kutatásokba. Az 1600 hektárnyi területet a II. Szeszósztrisz fáraó (Kr. e. 1880-1873 körül) által alapított királyi temetkezőhely és település maradványai uralják; ezeket egy évszázada W. M. F. Petrie brit archeológus tárta fel meglehetős felületességgel. A királypiramist járulékos épületeivel egyetemben a szakrális építészet fejlődésének fontos állomásaként jegyzik, maga a település pedig az egyiptomi városrégészet iskolapéldájává vált.
A korábban a lelőhelyen dolgozó kanadai expedíció munkája 2002-ben az ásatásvezető halála következtében félbeszakadt, a teljes kiadatlan ásatási dokumentáció pedig a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményi osztályára került további tanulmányozás és publikálás céljából.
"Időközben a lelőhely emlékeinek állapota olyan mértékben leromlott, hogy a terület pontos és módszeres régészeti feltérképezése elengedhetetlenné és különösen időszerűvé vált. A nemzetközi együttműködésnek köszönhetően a Szépművészeti Múzeum expedíciója az első olyan régészeti projekt a lelőhely kutatástörténetében, amely a lehető legszélesebb forrásanyag ismeretében vállalkozhat a felvázolt feladatra. Tekintettel arra, hogy a rommező a legnagyobb ismert település-lelőhely az egyiptomi kései Középső Bronzkor időszakából, a misszió munkáját a kezdetektől fokozott szakmai figyelem kíséri. A Szépművészeti Múzeum nagy hangsúlyt kíván helyezni arra, hogy a régészeti projekt munkáját követhetővé, eredményeit bemutathatóvá tegye mind a szakma, mind a szélesebb nyilvánosság számára. A magyar és angol nyelvű ismertetőkön túl a terepmunka mindennapjaiba egy régészeti blog segítségével bárki betekintést nyerhet" - olvasható a múzeum közleményében.
A blog egy bejegyzése szerint II. Szeszósztrisz halotti templomának Petrie által feltárt előudvara erősen megrongálódott, a burkolat mészkőlapjait a közelmúltban kitermelték. Ugyanakkor az újonnan feltárt részek dokumentálásával majdnem duplájára nő a templom megismerhető területe. A kutatások során különböző építészeti elemek és szépen faragott relieftöredékek gazdagították a leleteket, utóbbiak fontos adalékot szolgáltatnak a templom ikonográfiai programjának rekonstruálásához.
A kutatócsoport egy történetileg jelentős, ám erősen veszélyeztetett egyiptomi lelőhely régészeti kutatására vállalkozott. Az októberben közepén elindult 8 fős expedíció a Kairótól délre, a Fájjum-oázis bejáratánál, a mai el-Lahun falu mellett elterülő kiterjedt rommező régészeti, geodéziai és magnetometriai vizsgálatát tűzte ki céljául. Az expedíciót Horváth Zoltán, a Szépművészeti Múzeum egyiptológusa, projektvezető irányítja, a projekt társdirektora Asraf Zein Elabidin El-Szenusszi egyiptomi régész.
Az El-Lahun Survey Project 4 éves programjával a Szépművészeti múzeum most első ízben vállalkozik arra, hogy bekapcsolódjon az Egyiptomban zajló régészeti kutatásokba. Az 1600 hektárnyi területet a II. Szeszósztrisz fáraó (Kr. e. 1880-1873 körül) által alapított királyi temetkezőhely és település maradványai uralják; ezeket egy évszázada W. M. F. Petrie brit archeológus tárta fel meglehetős felületességgel. A királypiramist járulékos épületeivel egyetemben a szakrális építészet fejlődésének fontos állomásaként jegyzik, maga a település pedig az egyiptomi városrégészet iskolapéldájává vált.
A korábban a lelőhelyen dolgozó kanadai expedíció munkája 2002-ben az ásatásvezető halála következtében félbeszakadt, a teljes kiadatlan ásatási dokumentáció pedig a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményi osztályára került további tanulmányozás és publikálás céljából.
"Időközben a lelőhely emlékeinek állapota olyan mértékben leromlott, hogy a terület pontos és módszeres régészeti feltérképezése elengedhetetlenné és különösen időszerűvé vált. A nemzetközi együttműködésnek köszönhetően a Szépművészeti Múzeum expedíciója az első olyan régészeti projekt a lelőhely kutatástörténetében, amely a lehető legszélesebb forrásanyag ismeretében vállalkozhat a felvázolt feladatra. Tekintettel arra, hogy a rommező a legnagyobb ismert település-lelőhely az egyiptomi kései Középső Bronzkor időszakából, a misszió munkáját a kezdetektől fokozott szakmai figyelem kíséri. A Szépművészeti Múzeum nagy hangsúlyt kíván helyezni arra, hogy a régészeti projekt munkáját követhetővé, eredményeit bemutathatóvá tegye mind a szakma, mind a szélesebb nyilvánosság számára. A magyar és angol nyelvű ismertetőkön túl a terepmunka mindennapjaiba egy régészeti blog segítségével bárki betekintést nyerhet" - olvasható a múzeum közleményében.
A blog egy bejegyzése szerint II. Szeszósztrisz halotti templomának Petrie által feltárt előudvara erősen megrongálódott, a burkolat mészkőlapjait a közelmúltban kitermelték. Ugyanakkor az újonnan feltárt részek dokumentálásával majdnem duplájára nő a templom megismerhető területe. A kutatások során különböző építészeti elemek és szépen faragott relieftöredékek gazdagították a leleteket, utóbbiak fontos adalékot szolgáltatnak a templom ikonográfiai programjának rekonstruálásához.