SG.hu·
Talmácsi a vírusmarketingben is sztár
Hasábjainkon viszonylag ritkán kap helyet a sport, még a technikaiak is, de idén a szokásosnál jóval több csapatra és egyénre kell odafigyelnünk, akik hazánk színeiben versenyeznek valamiben. Természetesen ez a sportolókban hirdetési felületet látó cégek érdeklődését is felkelti, így nem csoda, ha Magyarország egyelten MotoGP világbajnoka, Talmácsi Gábor is személyes szponzorációba hajtja a fejét.
A reklámnak egy viszonylag hatékony formája az, mikor nem szűz felületen, mondjuk egy TV reklám szpotban vagy egy óriásplakát állványon helyeznek el egy közepes hirdetést, hanem egy egyébként kedvelt személy, esemény vagy fogalom hullámát lovagolja meg egy cég. A szponzoráció lehet néhány embernek szúrja a szemét, de mióta profi sport létezik, azóta szimbiózisban élnek egymással a hirdetők és a teljesítményt valójában létrehozó sportolók.
Ki ne emlékezne Magyarország első és jó ideig valószínűleg egyetlen Forma 1-es sztárjára Baumgartner Zsoltra, aki azon túl, hogy egy nagyon zavaros indianapolisi futamon szerzett egy pontot a bajnokságban, többnyire azzal került be a hírekbe, hogy vajon a Mol vagy a Magyar Állam összekaparja-e neki a következő évhez szükséges pár millió dollárt? A helyzet nyilván nem egyedi, legyen szó fociról, motorsportról vagy óriás műlesiklásról, a verseny pénzbe kerül. Annyira sokba, hogy szinte kizárólag nagy cégek marketing büdzséjéből lehet kigazdálkodni.
Felmatricázva
Talmácsi Gábor a tavalyi évben világbajnoki címet szerzett, s annak ellenére, hogy az idei évadban technikai málőrök miatt elég gyengén kezdett, a neve minden magyar fejébe belevésődött. Még azok is ismerik legalább névről, akiket egyébként nem hoz lázba a visító motorok hangja. Ennek a névnek és arcnak az értékét kis hazánkban két cég is úgy gondolta, hogy hosszútávon lestoppolja magának. A Magyar Telekom és az LG a Hungaroringen közösen jelentette be, hogy Talmát a jövőben személy szerint szponzorálják, tehát nem a csapatába tolják a pénzt, hanem közvetlenül a versenyzőbe.
Arról nem szól a fáma, hogy mekkora összeget jelent ez évente, de az bizonyos, hogy nem kevés, ha az LG egyik mobilkészülékének Talmácsi kiadása lett, reklámszpotokat forgattak vele, sőt a sajtótájékoztatón maga a világbajnok mondta, látszólag külső kényszer nélkül, hogy mennyire jó a koreai márka és, hogy az adott készülék szerinte a világ legjobb telefonja. Információink szerint ezt a szerződést már régóta szerette volna megkötni a hazai marketinges csapat, de "a koreaiaknál négy igen létezik és mindegyik azt jelenti, hogy nem", ezért elég nehezen jött össze.
Ennek ellenére egy vírusmarketingnek szánt videót is forgattak a Talmácsival, ami gyakorlatilag egy majdnem teljes kör a Hungaroringen a versenyző szemszögéből. Bár a vírusmarketingnek az egyik ismérve az lenne, hogy nincs logó a végén, nem rágja a szádba, hogy az adott termék milyen szuper, de a marketingesek mindig vérszemet kapnak és nem bírják ki, hogy csak megvillantsák a terméket egy félig egyértelmű product placement keretein belül, hanem sulykolni akarnak. Az alább látható klip már nem tartalmazza az utolsó pár másodpercet, a kör viszont tényleg zseniális.
Talma gyakorol
Továbbmenve a Talmácsi sztoriról, általánosságban igaz, hogy itt is érvényes a reklámozás aranyszabálya, miszerint ezekből a történetekből legalább annyi anyagi hasznot remélnek a vállalatok, mint amennyit elköltenek rá. Hazánkban viszont messze nem olyan erős ez a trend, szemben mondjuk az Egyesült Államokban normálisnak tekinthető arányokkal. Egy kisebb cégtől természetesen nem várható el, hogy komoly milliókkal támogasson bármilyen sportolót vagy csapatot, ezért egyértelmű, hogy többnyire itthon is a multi cégek hazai leányai fektetnek ebbe pénzt.
A három hazai telco szolgáltató például sokrétű szponzori tevékenységet folytat: A Vodafone a magyar vízilabda válogatottat szemelte ki magának, a Pannon pedig a kézilabda és a jéghoki válogatottat tolja. A legnagyobb szereplő a T-Mobile az olimpiai sportokra helyezte a hangsúlyt és olyan neveket tudhat magáénak, mint Cseh László (úszás), Janics Natasa (kajak), Vörös Zsuzsanna (öttusa) vagy Balogh Gábor (öttusa), csapatban pedig a teljes kajak-kenun szakosztályt, illetve néhány hazai pályán mozgó csapatot. Az LG vetélytársa a Samsung, amely az elektronikai cégek közül komolyan veszi helyi szinten is a sportban való társadalmi felelősségvállalást (természetesen cserébe többszörösen megkapja a publicitást, ahogy fentebb írtam). Ők a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is kiemelten kezelik a magyar olimpiai csapatot, illetve emellett maratoni futóversenyt is pénzelnek. Sőt, amennyiben a számítógépes játékok profi művelőit is sportolónak lehet nevezni, akkor a World Cyber Games is az ő kebelgyermekük Magyarországon.
Ezeken kívül viszont már komolyan kell keresgélni, hogy az itthon is működő IT cégek közül kik szánnak pénzt a sport támogatására. Fura dolog, hiszen egyrészt jófejség is kell hozzá, másrészt valódi márkaérték közvetítő erő. A Lenovo példáját érdemes elővenni, akik mostanság komoly olimpiai lázban égnek, hiszen a kínai olimpiai játékok főszponzoraként az egész világon megjelenhetnek pár hétre.
Annyira elhivatottak voltak az ügyben, hogy a saját fejlesztőmérnökeiket vetették be a fáklya tervező versenybe, amit annak rendje-módja szerint meg is nyertek. Így most mindenhol dicsekedhetnek vele, hogy ők tervezték az egyébként tényleg tetszetős lánghordót. Viszont meg kell említeni, hogy ez egyszeri alkalom volt és a következő 2012-es olimpiának már nem lesznek főtámogatói, hiszen a cél egyszerűen annyi volt, hogy Kínán kívül is megerősítsék a márkaismertségüket és erre nem sajnálták a pénzt. Még egyszer viszont már nem bírnák megtenni, hiszen egyelőre nem hasítanak olyan nagy szeletet a világpiaci tortából. 2009 után éppenséggel az Acernek adják át a stafétabotot.
Magyarország nagyon sok sportban nyújt kiemelkedő teljesítményt, így érthetetlen, hogy miért nem látnak többen lehetőséget ebben a szituációban. Az általam megkérdezett kompetens kollégák szerint itthon inkább az esemény szponzorációt preferálják a cégek, területtől függetlenül, pedig a hazai sportolókat is egyre jobban szeretjük pajzson körbehordozni a nagy győzelmek után. Szávay Ágnesről sem szabad megfeledkezni, akit szintén a T-Mobile vett szárnyai alá azután, hogy nagyot robbantott a US Openen. Előtte persze szinte senkit nem érdekelt, és mindössze két cég volt hajlandó pénzt fektetni belé.
Ha az utánpótlás-nevelésre, tömegsportra, szabadidő sportokra sokkal többet költenének a mostanihoz képest a cégek, akkor vajon mennyivel több Szávay, Talmácsi, Cseh, Gyurta lenne a tablón? Vajon mennyivel több kötődést alakít ki a fogyasztóval egy cég, ha a kedvencét futtatja, mintha szánalmas szlogenekkel terheli? Pár évvel ezelőtt például örömmel konstatáltam, hogy kedvenc Forma1-es csapatom számos szponzorának termékeit fogyasztom. Bár nem vezet egyértelműen döntésre, nem generál automatikusan vásárlást, de egy bizonytalan szituációban szívesebben dönt bárki egy olyan márka mellett, amit a kedvenc csapatán látott. Talmácsi Gábornak pedig sok sikert az idei VB-n is. Reméljük, hogy elegendő büdzséjük lesz a megfelelő mennyiségű edzéshez és a versenyképes motor összerakásához.
A reklámnak egy viszonylag hatékony formája az, mikor nem szűz felületen, mondjuk egy TV reklám szpotban vagy egy óriásplakát állványon helyeznek el egy közepes hirdetést, hanem egy egyébként kedvelt személy, esemény vagy fogalom hullámát lovagolja meg egy cég. A szponzoráció lehet néhány embernek szúrja a szemét, de mióta profi sport létezik, azóta szimbiózisban élnek egymással a hirdetők és a teljesítményt valójában létrehozó sportolók.
Ki ne emlékezne Magyarország első és jó ideig valószínűleg egyetlen Forma 1-es sztárjára Baumgartner Zsoltra, aki azon túl, hogy egy nagyon zavaros indianapolisi futamon szerzett egy pontot a bajnokságban, többnyire azzal került be a hírekbe, hogy vajon a Mol vagy a Magyar Állam összekaparja-e neki a következő évhez szükséges pár millió dollárt? A helyzet nyilván nem egyedi, legyen szó fociról, motorsportról vagy óriás műlesiklásról, a verseny pénzbe kerül. Annyira sokba, hogy szinte kizárólag nagy cégek marketing büdzséjéből lehet kigazdálkodni.
Felmatricázva
Talmácsi Gábor a tavalyi évben világbajnoki címet szerzett, s annak ellenére, hogy az idei évadban technikai málőrök miatt elég gyengén kezdett, a neve minden magyar fejébe belevésődött. Még azok is ismerik legalább névről, akiket egyébként nem hoz lázba a visító motorok hangja. Ennek a névnek és arcnak az értékét kis hazánkban két cég is úgy gondolta, hogy hosszútávon lestoppolja magának. A Magyar Telekom és az LG a Hungaroringen közösen jelentette be, hogy Talmát a jövőben személy szerint szponzorálják, tehát nem a csapatába tolják a pénzt, hanem közvetlenül a versenyzőbe.
Arról nem szól a fáma, hogy mekkora összeget jelent ez évente, de az bizonyos, hogy nem kevés, ha az LG egyik mobilkészülékének Talmácsi kiadása lett, reklámszpotokat forgattak vele, sőt a sajtótájékoztatón maga a világbajnok mondta, látszólag külső kényszer nélkül, hogy mennyire jó a koreai márka és, hogy az adott készülék szerinte a világ legjobb telefonja. Információink szerint ezt a szerződést már régóta szerette volna megkötni a hazai marketinges csapat, de "a koreaiaknál négy igen létezik és mindegyik azt jelenti, hogy nem", ezért elég nehezen jött össze.
Ennek ellenére egy vírusmarketingnek szánt videót is forgattak a Talmácsival, ami gyakorlatilag egy majdnem teljes kör a Hungaroringen a versenyző szemszögéből. Bár a vírusmarketingnek az egyik ismérve az lenne, hogy nincs logó a végén, nem rágja a szádba, hogy az adott termék milyen szuper, de a marketingesek mindig vérszemet kapnak és nem bírják ki, hogy csak megvillantsák a terméket egy félig egyértelmű product placement keretein belül, hanem sulykolni akarnak. Az alább látható klip már nem tartalmazza az utolsó pár másodpercet, a kör viszont tényleg zseniális.
Talma gyakorol
Továbbmenve a Talmácsi sztoriról, általánosságban igaz, hogy itt is érvényes a reklámozás aranyszabálya, miszerint ezekből a történetekből legalább annyi anyagi hasznot remélnek a vállalatok, mint amennyit elköltenek rá. Hazánkban viszont messze nem olyan erős ez a trend, szemben mondjuk az Egyesült Államokban normálisnak tekinthető arányokkal. Egy kisebb cégtől természetesen nem várható el, hogy komoly milliókkal támogasson bármilyen sportolót vagy csapatot, ezért egyértelmű, hogy többnyire itthon is a multi cégek hazai leányai fektetnek ebbe pénzt.
A három hazai telco szolgáltató például sokrétű szponzori tevékenységet folytat: A Vodafone a magyar vízilabda válogatottat szemelte ki magának, a Pannon pedig a kézilabda és a jéghoki válogatottat tolja. A legnagyobb szereplő a T-Mobile az olimpiai sportokra helyezte a hangsúlyt és olyan neveket tudhat magáénak, mint Cseh László (úszás), Janics Natasa (kajak), Vörös Zsuzsanna (öttusa) vagy Balogh Gábor (öttusa), csapatban pedig a teljes kajak-kenun szakosztályt, illetve néhány hazai pályán mozgó csapatot. Az LG vetélytársa a Samsung, amely az elektronikai cégek közül komolyan veszi helyi szinten is a sportban való társadalmi felelősségvállalást (természetesen cserébe többszörösen megkapja a publicitást, ahogy fentebb írtam). Ők a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is kiemelten kezelik a magyar olimpiai csapatot, illetve emellett maratoni futóversenyt is pénzelnek. Sőt, amennyiben a számítógépes játékok profi művelőit is sportolónak lehet nevezni, akkor a World Cyber Games is az ő kebelgyermekük Magyarországon.
Ezeken kívül viszont már komolyan kell keresgélni, hogy az itthon is működő IT cégek közül kik szánnak pénzt a sport támogatására. Fura dolog, hiszen egyrészt jófejség is kell hozzá, másrészt valódi márkaérték közvetítő erő. A Lenovo példáját érdemes elővenni, akik mostanság komoly olimpiai lázban égnek, hiszen a kínai olimpiai játékok főszponzoraként az egész világon megjelenhetnek pár hétre.
Annyira elhivatottak voltak az ügyben, hogy a saját fejlesztőmérnökeiket vetették be a fáklya tervező versenybe, amit annak rendje-módja szerint meg is nyertek. Így most mindenhol dicsekedhetnek vele, hogy ők tervezték az egyébként tényleg tetszetős lánghordót. Viszont meg kell említeni, hogy ez egyszeri alkalom volt és a következő 2012-es olimpiának már nem lesznek főtámogatói, hiszen a cél egyszerűen annyi volt, hogy Kínán kívül is megerősítsék a márkaismertségüket és erre nem sajnálták a pénzt. Még egyszer viszont már nem bírnák megtenni, hiszen egyelőre nem hasítanak olyan nagy szeletet a világpiaci tortából. 2009 után éppenséggel az Acernek adják át a stafétabotot.
Magyarország nagyon sok sportban nyújt kiemelkedő teljesítményt, így érthetetlen, hogy miért nem látnak többen lehetőséget ebben a szituációban. Az általam megkérdezett kompetens kollégák szerint itthon inkább az esemény szponzorációt preferálják a cégek, területtől függetlenül, pedig a hazai sportolókat is egyre jobban szeretjük pajzson körbehordozni a nagy győzelmek után. Szávay Ágnesről sem szabad megfeledkezni, akit szintén a T-Mobile vett szárnyai alá azután, hogy nagyot robbantott a US Openen. Előtte persze szinte senkit nem érdekelt, és mindössze két cég volt hajlandó pénzt fektetni belé.
Ha az utánpótlás-nevelésre, tömegsportra, szabadidő sportokra sokkal többet költenének a mostanihoz képest a cégek, akkor vajon mennyivel több Szávay, Talmácsi, Cseh, Gyurta lenne a tablón? Vajon mennyivel több kötődést alakít ki a fogyasztóval egy cég, ha a kedvencét futtatja, mintha szánalmas szlogenekkel terheli? Pár évvel ezelőtt például örömmel konstatáltam, hogy kedvenc Forma1-es csapatom számos szponzorának termékeit fogyasztom. Bár nem vezet egyértelműen döntésre, nem generál automatikusan vásárlást, de egy bizonytalan szituációban szívesebben dönt bárki egy olyan márka mellett, amit a kedvenc csapatán látott. Talmácsi Gábornak pedig sok sikert az idei VB-n is. Reméljük, hogy elegendő büdzséjük lesz a megfelelő mennyiségű edzéshez és a versenyképes motor összerakásához.