Szakemberek becslése szerint évente átlagosan 2500 emberi életet lehetne megmenteni, ha minden Európában forgalmazott gépkocsiban lenne automatikus vészhívó rendszer.

A képlet egyszerű: amennyiben baleset történik, a fedélzeti számítógép irányítása alá tartozó segélyhívó rendszer automatikusan felhívja a 112-es számot, a műholdas navigációs adatok alapján közli a baleset pontos helyét, és segítséget kér. A központ rögzíti a hívást és azonnal riasztja a legközelebbi mentőegységet. Mindez hamarosan már nemcsak álom, hanem valóság lehet. A megoldás előnyei vitathatatlanok: jelentősen csökkenhet a mentési idő, a tűzoltó vagy a rohamkocsiknak nem kell bolyonganiuk a baleset helyszínét keresve, ezáltal jelentősen nőnek a sérültek túlélési esélyei.

Az európai uniós tagállamok és az autógyártók képviselői már 2005-ben megállapodtak egy egységes európai segélyhívó rendszer alapjainak lefektetésében. A rendszer neve eCall lett. Az eredeti tervek szerint 2009-től már minden Európában piacra kerülő új személygépkocsiba kötelező lenne az eCallt támogató kiegészítő hardver- és szoftverelemeket beszerelni. A program azonban akadozik. Ennek oka elsősorban az, hogy a támogató nyilatkozatot eddig csupán a tagországok egyharmada írta alá, ami a projekt milliárdos költségeire vezethető vissza. A fejlesztések alapvetően megdrágítanák az új autók árát, ami miatt kevesebben vennének új személygépkocsit, vagyis az elképzelés ezen a ponton ütközik mind a gyártók, mind a vásárlók érdekeivel.

A német kormány vonatkozó dokumentumából kiderül, hogy eddig Németország mellett csupán Ausztria, Ciprus, Finnország, Görögország, Litvánia, Olaszország, Svédország, Szlovénia, valamint három nem EU-tagállam, Izland, Norvégia és Svájc írta alá az eCall támogatásáról szóló tervezetet. Hiányzik tehát a papírról Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia képviselőjének aláírása, hogy a magyar szignóról már ne is beszéljünk. Szerencsére az eCall támogatói, köztük például Wolfgang Tiefensee német közlekedési miniszter nem ülnek tétlenül és kampányba kezdtek, és egy berlini szakmai konferencián figyelemfelhívásként kiadtak egy közös nyilatkozatot (Memorandum of Understanding for Realisation of Interoperable In-Vehicle eCall).

A németek és partnereik mindenesetre nem várnak, az új határidő 2010. Amennyiben a projekt megvalósul, minden újonnan piacra dobott európai személygépkocsiba kötelező lenne egy GPS vagy Galileo adó- és vevőegységet, és egy GSM-modult beszerelni. Utóbbinak köszönhetően megállapítható lenne a balesetben érintett jármű rendszáma, tulajdonosának neve. A rendszer beállításai között szerepelni fog, hogy automatikusan riasszon például a légzsákok aktiválásakor, vagy manuális lehetőségként. Wolfgang Tiefensee elmondta, hogy a szükséges hardverelemek ára kevesebb lenne, mint 100 euró. Szakemberek szerint viszont egy megfelelő segélyhívásra is képes fedélzeti rendszer legalább 400 euróba kerül jelenlegi árakon. Mindenesetre érdekes, hogy egyáltalán felmerülhet a kérdés: nem ér ennyit az azonnali segítség?

A projekt mellé felsorakozott a Bosch, a Siemens VDO, a Continental, a Motorola, a Sagem, a Peiker és az Allianz AG. Utóbbi biztosító számára azért vonzó a program, mert így teljesen új és korszerű biztosításokat köthetne az autósokkal. Az Uniqua Ausztriában már teszteli a NoVi nevű hasonló elven működő megoldást. A biztosítási tarifa attól függ, hogy az autó melyik úton, melyik napszakban hány kilométert tesz meg. Az adatokat GPS segítségével hívják le és a mobil hálózaton keresztül továbbítják. A beérkező információkat a központi számítógép összehasonlítja a digitális térképekkel, így jönnek ki a végső számok.

Ausztriában egyébként más tekintetben is a tettek mezejére léptek. Tavaly július és szeptember között száz önkéntes bevonásával eCall-tesztet végeztek. A gépkocsijaikat GPS/GSM-egységgel, egy ütközést érzékelő szenzorral és egy manuális segélyhívó gombbal látták el. Az adatok és a riasztások továbbítása a Mobilcom Austria rendszerén keresztül valósult meg.

A résztvevőknek legalább tízszer kellett tesztelniük a megoldást. A rendszer minden esetben egy SMS-t küldött vagy élő segélyhívást tett lehetővé. Kiderült, hogy az esetek 72 százalékában két perc vagy annál is kevesebb, 12 százalékában pedig legfeljebb 4 perc telt el a riasztások rögzítéséig. Ugyan ezek az időtartamok nagyon soknak tűnnek, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a mentők vagy a tűzoltók úgy indulhattak útnak, hogy tudták, nemcsak baleset történt, de azt is, pontosan hol, és ki a kocsi tulajdonosa. Mindez pedig jelentősen lerövidítheti a helyszínre érkezésig eltelő időt, és akár életet is menthet. Persze más jövőképek szerint az intelligens járművek megakadályozzák a baleseteket, de azért megnyugtató lenne, ha minden gépkocsiban lenne egy eCall.