Bőgel György
Tömegek és szakértõk
Július hetedike, a londoni robbantások évfordulója. A bombák reggel 8 óra 50 perckor robbantak fel. Az elsõ bejegyzés tizennyolc perccel késõbb jelent meg róluk a Wikipédiában. Percek múlva újabb bejegyzések jelentek meg, szorgalmas kezek pedig kijavították az elsõ bejegyzõ helyesírási hibáit. A nap végére tizennégy oldalas beszámoló állt össze az eseményekrõl, több száz ember közremûködésével.
Nemrég látogatást tettem a Britannica Blogon. Egybek mellett megtaláltam rajta Michael Gorman írását. Most nyilván illik idetenni egy linket a szerzõhöz, és ha kaján lennék, a rá vonatkozó wikipédiás szócikket adnám meg. De most nem vagyok kaján (hûvös reggel van éppen), ezért elégedjünk meg egy másikkal.
Gorman nem szereti a Wikipédiát, és ez a blogos írásából világosan ki is derül. Gorman elitista: "I support meritocracy" - írja. Az, hogy mi igaz és mi nem, a tudomány embereinek kell eldönteniük. Ehhez már kialakultak a megfelelõ intézmények: akadémiák, egyetemek, tudományos testületek, minõsítési rendszerek, a szakfolyóiratok lektorálási gyakorlata és így tovább. Az internet és a világháló korában ezeket az intézményeket természetesen korszerûsíteni, modernizálni kell, de a funkciójuk nem változhat meg, és ha valaki ilyen szándékkal közelít hozájuk, meg kell õket védeni.
Mitõl kell megvédeni? Hát például az olyan jelenségektõl, mint a Wikipédia. A mesebeli kisgömböcként dagadó internetes enciklopédia nem elitista. Arra az elképzelésre épül, hogy sok egymással vitatkozó, egymást korrigáló, kiegészítõ közember munkájából valahogy kikeveredik az igazság. Kiválik a vaj a tejbõl, ha eleget köpülik. Egyszóval a Wikipédia a tömegeké (bár nem annyira, mint egyesek gondolják).
Meg kell védeni a tudományt a tömegektõl és a demokráciától? Jobb az elitizmus, a meritokrácia a "tömegek bölcsességénél"? Gorman szavaiban minden bizonnyal sok igazság van. Az általa leírt rendszer viszont messze nem tökéletes. Tökéletes akkor lenne például, ha az általa leírt elitista, meritokratikus (úristen, milyen szavakat használok én?) rendszerben nem jelenne meg az irigység, a féltékenység, a kapzsiság, a tájékozatlanság, a felületesség, az uram-bátyám kapcsolatrendszer. Aki csak egy kicsit is érintkezett ezzel a világgal, az tudja, hogy megjelenik, és ez nem speciális magyar sajátosság. Gormannak igaza van, de ennek az igazságnak megvannak a maga korlátai. Az alternatíváknak örülni kell. A digitális világ elõtt kialakult intézmények, amelyek most veszélyt szimatolnak, védjék meg magukat.
Nemrég látogatást tettem a Britannica Blogon. Egybek mellett megtaláltam rajta Michael Gorman írását. Most nyilván illik idetenni egy linket a szerzõhöz, és ha kaján lennék, a rá vonatkozó wikipédiás szócikket adnám meg. De most nem vagyok kaján (hûvös reggel van éppen), ezért elégedjünk meg egy másikkal.
Gorman nem szereti a Wikipédiát, és ez a blogos írásából világosan ki is derül. Gorman elitista: "I support meritocracy" - írja. Az, hogy mi igaz és mi nem, a tudomány embereinek kell eldönteniük. Ehhez már kialakultak a megfelelõ intézmények: akadémiák, egyetemek, tudományos testületek, minõsítési rendszerek, a szakfolyóiratok lektorálási gyakorlata és így tovább. Az internet és a világháló korában ezeket az intézményeket természetesen korszerûsíteni, modernizálni kell, de a funkciójuk nem változhat meg, és ha valaki ilyen szándékkal közelít hozájuk, meg kell õket védeni.
Mitõl kell megvédeni? Hát például az olyan jelenségektõl, mint a Wikipédia. A mesebeli kisgömböcként dagadó internetes enciklopédia nem elitista. Arra az elképzelésre épül, hogy sok egymással vitatkozó, egymást korrigáló, kiegészítõ közember munkájából valahogy kikeveredik az igazság. Kiválik a vaj a tejbõl, ha eleget köpülik. Egyszóval a Wikipédia a tömegeké (bár nem annyira, mint egyesek gondolják).
Meg kell védeni a tudományt a tömegektõl és a demokráciától? Jobb az elitizmus, a meritokrácia a "tömegek bölcsességénél"? Gorman szavaiban minden bizonnyal sok igazság van. Az általa leírt rendszer viszont messze nem tökéletes. Tökéletes akkor lenne például, ha az általa leírt elitista, meritokratikus (úristen, milyen szavakat használok én?) rendszerben nem jelenne meg az irigység, a féltékenység, a kapzsiság, a tájékozatlanság, a felületesség, az uram-bátyám kapcsolatrendszer. Aki csak egy kicsit is érintkezett ezzel a világgal, az tudja, hogy megjelenik, és ez nem speciális magyar sajátosság. Gormannak igaza van, de ennek az igazságnak megvannak a maga korlátai. Az alternatíváknak örülni kell. A digitális világ elõtt kialakult intézmények, amelyek most veszélyt szimatolnak, védjék meg magukat.