Berta Sándor

Túl sokba kerülnek a munkahelyi szünetek

Napjainkban mindenki elérhető e-mailen, SMS-ben vagy egy vezetékes vonalon. Azonban amikor minden összejön, mindenki egyszerre akar minket elérni az lehetetlenné teszi a munkavégzést.

A szakemberek gyakran összesítik a vírusok és más kártevők által okozott veszteségeket, azonban ezeknél jóval nagyobbak azok a károk, amikor egy dolgozó akadályoztatva van a munkavégzésében és ezáltal mind a munkaadója, mind ő személy szerint komoly bevételektől esik el. Az állandó időzavarról, késésekről pedig még nem is beszéltünk. Különösen jelentős ez a probléma a cégeknél, amikor a munkatársak gyakran úgy érzik, hogy megőrülnek a folyamatosan érkező SMS-ektől és e-mailektől, a folyton csöngő telefonoktól és könnyen kialakulhat az a véleményük, hogy ha megszakadnak sem tudnak minden kérésnek eleget tenni.

Amerikai kutatók szerint a legnagyobb munkagátló tényezőknek nem a vírusok, hanem a minket körülvevő információáradat számít, az e-mailek, a vezetékes és mobiltelefon hívások. A koncentráció ilyen körülmények között gyakran lehetetlen. Az okozott kár becslések szerint évente 588 milliárd dollár - csak az Egyesült Államokban.

A Basex nevű New York-i cég 100 alkalmazottat faggatott arról, átlagosan mennyi idejüket rabolják el a különböző munkahelyi események. A kérdezett személyek között volt vezető beosztású szakember és egyszerű munkás is. A válaszokból kiderült, hogy egy ember különböző megszakítások miatt átlagosan 2,1 órányi időre kénytelen abbahagyni a munkáját. Ez a munkaidő 28 százaléka.

Gloria Mark nyolc évig élt Németországban, most Kaliforniában dolgozik. Megfigyelései szerint egy alkalmazott átlagosan 11 percig tud a munkájára koncentrálni, utána 25 perc más cselekvés következik. A legnagyobb problémát nemcsak a kieső munkaidő, hanem a koncentráció hiánya és a csúszó határidők miatt bekövetkező stressz hatására elkövetett hibák jelentik.

Az Egyesült Államokban egy munkatársra átlagosan már majd' három monitor jut, főleg azért, hogy az e-mailek megválaszolása ne okozzon munkaidő-kiesést. Azonban a probléma mégis fennáll: az emberek többsége inkább megszakítja a munkáját, de akkor is elolvassa az e-mailjeit, ha tudja, hogy az nem olyan fontos.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Lame #29
    Azert ez nem ilyen egyszeru. Aki mar barmifele vezeto (legyen csak 2-3 ember munkajaert felelos) mar lenyegesen tobb levelet kap egy nap (kb 100-at).
    Aki magasabb szinten van az meg ennel is tobbet. Egyszer beszelgettem errol a fonokommel, hogy neki napi atlag 400 levele is jon. Persze nincs ideje elolvasni oket igy csak a fontosnak tunokkel foglalkozik. Kozben meg attol fel mikor iteli meg rosszul egy level fontossagat es lesz belolle nagyobb baj.
  • Zocsi #28
    Sztem meg arról van szó, hogy a közgazdászok által irányított rablókapitalista társadalomnak (és igen direkt fogalmazok így) semmi sem jó... Az, hogy napi 8 órából 126 perc csak arra megy el, hogy levelezgetek, meg telefonálok elég lustácska, és kényelmes munkakörülményekre ad következtetni... Sztem nem az információáramlás a döntő dolog ebben, hanem manapság már eljutottak a munkaadók olyan szintre, hogy nem szabályozzák ezeket a dolgokat. És itt most nem megszorításokra, inkább prémiumokra gondolok. Bár jogosan merül fel a kérdés, hogy a kapitalista hozzáállásba belefér-e még egy kis bónusz?!
    Az meg hogy szegényke vállalatigazgatónak mennyi ideje megy a cseverészére... ad1: egy tisztességes igazgatónak már van titkárnője, ad2: egyébként is leginkább embercentrikus tevékenységet kell folytatnia (egyeztetések, tárgyalások stb...) a munka fizikális részét meg elvégzik az alkalmazottak.
    De én is azt mondom, mint Kurosora (bár kevésbé radikálisan), hogy tök mindegy hogy hogy, de a munka legyen úgy elvégezve ahogy annak kell. Ha nincs kész időre? Akkor jöhetnek a levonások, simple as red!
  • BiroAndras #27
    Nyílván nem a napi 2-3 mail fáj nekik.
  • assdf #26
    Hát én nem tudom, én munkaidőben szoktam elolvasni és megválaszolni a személyes emailjeimet is. Ez kb. naponta 2-3 levél megirását jelenti, ami elvesz a munkaidőből kb. maximum 20 percet összesen. Én ezt nem nevezném bevételkiesésnek, a dohányzó kollégáim ennél sokkat több időt eldohányoznak egy nap.
    igy aztán igazából én nem is értem ezt a cikket. Akit ennyire sokan zaklatnak emailekkel/smsekkel/telefonhivásokkal az vagy ügyfélszolgalátos vagy például egy cég vezetője. Ez esetben viszont ez beletartozik a munkakörébe, megint csak nem nevezném bevételkiesésnek.
  • Sir Quno Jedi #25
    És ha valami nincs kész időre, akkor mehetnek a kivégzőosztagok elé?! Jó módszer, csak gyorsan fogyna a képzett munkaerő. :D
  • Kurosora #24
    Ha én führer lennék (mert most nem vagyok), akkor csak az érdekelne, hogy a munka időben kész legyen a megfelelő minőségben az elvárható szakmai szempontok alapján. Hogy hogyan, az már az alkalmazott dolga, nem a folyamat érdekel, hanem a végeredmény.
  • wanek #23
    Eddig nem sokat dolgozhattál...
    A cikk nem arról szól, hogy egyáltalán nem lehetne telefonálni, levelezni, ha ez valakinek a munkája részét is képzi. Arról szól, hogy azzal megy el az idő, hogy privát beszélgetéseket folytatnak, meg kéretlen leveleket olvasnak. De ezen könnyen lehet segíteni. Nálam ez megoldott dolog.
  • brueni #22
    a munkahelyeken történő fingások visszatartásából, elrejtéséből, másra kenéséből adódó időkiesés miatti éves bevételcsökkenésből minden dolgozó kaphatna egy plazmatévét...

    kiszámoltam...

  • brueni #21
    "egy munkatársra átlagosan már majd' három monitor jut, főleg azért, hogy az e-mailek megválaszolása ne okozzon munkaidő-kiesést"

    HÁÁÁ-HÁÁ

    hogy a csába jut egy emberre 3 monitor?
    és ha van három monitorom hogy lesz gyorsabb az emilek megválaszolása?

    engem az ilyen szövegek irritálnak, nem a wanek-féle dumák. sokszor nem is mond butaságot.

    csak hát ugye mindig van valaki aki jobban tuggya és olthatatlan vágyat érez, hogy eme tudását velünk is megossza egy két irritatív mondat közé ékelve.
  • QuippeR #20
    egy nagyvállalat nem úgy dolgozik, hogy van Gizike meg Árpi munkája, aztán majd külön-külön elintézik a dolgokat, hanem együtt dolgoznak, amihez meg kommunikálni kell egymással. ha meg nem két ember dolgozik együtt, hanem mondjuk 30-40, akkor már nem tíz perc a telefonálgatás, mailezgetés. a jobb megszervezéshez meg sok szerencsét. (más kérdés, hogy tényleg bele kell kalkulálni a kommunikációs időt is a munkaidőbe, tehát nem szabad, hogy ez meglepetésként érje az embert. csak azt se szabad elhinni, hogy ez 500 milliárd dolláros bevételkiesés, mert egy jó fenét, ha egyszer kommunikálni kell a munka elvégzéséhez, akkor csak a fölösleges kommunikáció jelent bevételkiesést, a szükséges meg bevételnövekedést.)