SG.hu
Nem zavarja a magyarokat a biometrikus azonosítás
Úgy tűnik, honfitársaink többségénél kárba vész mindaz a munka, melyet az adatvédelmi biztos (ejtsd: ombudsman) és több civil szervezet végez adataink, így végső soron személyiségi jogaink védelmére. A Polygon Informatikai Kft. közvélemény-kutatása szerint ugyanis bár a többség tisztában van a biometrikus azonosítás ilyen jellegű veszélyeivel, túlnyomó részüket egyáltalán nem zavarja.
A felmérés első négy kérdése a biometrikus azonosítási eljárások ismertségét vizsgálta, illetve, hogy ezek az ismeretek mennyire mélyek, és honnan származnak. Ez alapján kiderült, hogy bár a "biometrikus azonosítás" kifejezést kevesebben ismerik, lényegében - miután a második kérdésből kiderül, mi is ez egyáltalán - csak 15% nyilatkozott úgy, hogy soha nem hallott róla. Ez meglepően jó arány a várakozásokhoz képest. Azon viszont nincs mit csodálkozni, hogy azon válaszadók jelentős része (42%), akik már hallottak a módszerekről, forrásként a filmeket jelölte meg. Jelentős részük olvasott, vagy a híradásokból is hallott a dologról. Az sem meglepő - lévén ezek a legelterjedtebb megoldások -, hogy a legtöbben (89%) az ujjlenyomat azonosításról hallottak, de az írisz, vagy retina azonosítás sem volt ismeretlen a résztvevők jelentős hányadának (68%).
Ugyanakkor ez a viszonylag széleskörű ismertség - mint az a kérdésekre adott válaszokból kiderül - elméleti jellegű. A megkérdezettek csak mindössze 13%-a vallotta azt, hogy személyesen is találkozott már ilyen eszközzel, vagy esetleg ki is próbálta, használta azt. A további, attitűdre vonatkozó kérdések tanulsága tehát annál is érdekesebb, hiszen véleményét a kérdezettek zöme személyes tapasztalat nélkül alakította ki. Ugyanerről árulkodnak a biometrikus eljárások áráról szóló kérdésre adott válaszok is. Itt 63 százaléknak egyáltalán nem volt véleménye az árról, míg a többiek fele-fele alapon gondolták drágának, illetve "nem különösebben drágának" ezeket az eljárásokat.
Az ismertségre vonatkozó kérdések felemás eredményei ellenére a válaszadók majdnem fele (45%) már hallott arról, hogy különböző jogvédő szervezetek aggályaikat hallatják a biometriával kapcsolatban. Ehhez képest, mint az egy következő kérdésből kiderül, a résztvevők 41%-a úgy véli, hogy a biometrikus azonosítás megfelelő garanciák esetén nem csorbítja az emberi jogokat. További 17% szerint bár csorbítja, az eljárás által kínált biztonság fontosabb, 18% pedig egyáltalán nem aggódik emiatt. Látható, hogy összesen a válaszadók csak 24%-a gondolta úgy, hogy a biometria mindenképp csorbítja, vagy csorbítaná az emberi jogokat.
A többség tehát így vagy úgy, de elfogadná a biometrikus azonosítás széleskörű használatát. Amikor az alkalmazás konkrét eseteiről kellett nyilatkoznia, akkor a kérdezettek nagyjából ugyanilyen arányban, (84%) használnák az ilyen megoldásokat, és már csak 16% mondta, hogy soha nem vennék rá ezek alkalmazására. További érdekesség, hogy a megkérdezett hölgyek, bár a férfiaknál szignifikánsan kevésbé voltak tájékozottak a módszert illetően, és inkább gondolták drágának az eljárásokat, sokkal nagyobb számban alkalmaznák azt örömmel a mindennapokban. A válaszadók összessége a biometrikus azonosító módszereket elsősorban a határforgalomban, a banki ügyintézésnél és a vásárlás, illetve a hivatalos ügyek intézésénél tartotta kívánatosnak. Ott, ahol már most is technikai eszközök használatára van szükség (bankkártya-műveletek, különböző PIN kódot, jelszót igénylő alkalmazások) a hölgyek kitörő lelkesedéssel üdvözölnék ezek pl. ujjlenyomat alapú leváltását.
Ami viszont nem meglepő, az a kor-, illetve lakóhely szerinti eloszlás és a válaszok összefüggése. Az idősebbek drágábbnak vélik a technológiát, mint a fiatalabbak, a vidékiek kevésbé voltak tájékozottak, mint a városlakók, az idősebbek inkább a médiából tájékozottak, míg a fiatalok főleg a netről. Az alacsonyabban iskolázottak inkább filmet néznek, a magasan iskolázottak pedig szélesebb körből tájékozódnak. Szintén nem meglepő, hogy a személyiségi jogi aggályokról szinte kizárólag közép, de még inkább a felsőfokú végzettségűek hallottak. Ehhez képest viszont ellentmondásnak tűnik, hogy - bár nem hallottak a jogi fenntartásokról - mégis az alacsony végzettségűek ellenezték a módszert nagyobb arányban. A felmérésből természetesen még számtalan kereszt-összefüggés megállapítható, de a lényeg már a fentiekből látszik.
Összességében megállapítható, hogy a magyar lakosság jelentős része kész befogadni és széleskörűen alkalmazni a különböző biometrikus azonosító módszereket annak ellenére is, hogy többségük még soha nem próbálta, magát a kifejezést nem ismeri, és nem rendelkezik róla mélyebb tudással. Ezen persze a közeljövő történései, mint például a biometrikus útlevelek elterjedése majd változtat. A hangulat mindent egybe véve nem ellenséges, és a többség azt is látja, hogy hol, milyen esetekben könnyíthetné a megoldás a mindennapjaikat. Az új azonosító eljárások bevezetésére tehát nyitott a közönség, és könnyen jósolható, hogy ez a szegmens a lakossági felhasználók körében is jelentős keresletre talál. A rendszerintegrációval, azon belül banki megoldásokkal is foglalkozó Polygon felmérése is megerősítette tehát, hogy az alkalmazáshoz szükséges hardver- és szoftvertermékek akár már a közeli jövőben milliárdos piacot jelenthetnek Magyarországon is.
A kutatást egy 548 fős, szigorúan véve nem reprezentatív, de a lehetőségekhez mérten a 18 és 60 év közötti lakosság összetételét hűen tükröző mintán végezték. Ezért, bár a felmérés tudományos, szociológiai ismérvek alapján talán nem elég megbízható, joggal feltételezhető, hogy a trendek, és a hangsúlyok szintjén hűen tükrözi a hazai lakosság attitűdjét.
A felmérés első négy kérdése a biometrikus azonosítási eljárások ismertségét vizsgálta, illetve, hogy ezek az ismeretek mennyire mélyek, és honnan származnak. Ez alapján kiderült, hogy bár a "biometrikus azonosítás" kifejezést kevesebben ismerik, lényegében - miután a második kérdésből kiderül, mi is ez egyáltalán - csak 15% nyilatkozott úgy, hogy soha nem hallott róla. Ez meglepően jó arány a várakozásokhoz képest. Azon viszont nincs mit csodálkozni, hogy azon válaszadók jelentős része (42%), akik már hallottak a módszerekről, forrásként a filmeket jelölte meg. Jelentős részük olvasott, vagy a híradásokból is hallott a dologról. Az sem meglepő - lévén ezek a legelterjedtebb megoldások -, hogy a legtöbben (89%) az ujjlenyomat azonosításról hallottak, de az írisz, vagy retina azonosítás sem volt ismeretlen a résztvevők jelentős hányadának (68%).
Ugyanakkor ez a viszonylag széleskörű ismertség - mint az a kérdésekre adott válaszokból kiderül - elméleti jellegű. A megkérdezettek csak mindössze 13%-a vallotta azt, hogy személyesen is találkozott már ilyen eszközzel, vagy esetleg ki is próbálta, használta azt. A további, attitűdre vonatkozó kérdések tanulsága tehát annál is érdekesebb, hiszen véleményét a kérdezettek zöme személyes tapasztalat nélkül alakította ki. Ugyanerről árulkodnak a biometrikus eljárások áráról szóló kérdésre adott válaszok is. Itt 63 százaléknak egyáltalán nem volt véleménye az árról, míg a többiek fele-fele alapon gondolták drágának, illetve "nem különösebben drágának" ezeket az eljárásokat.
Az ismertségre vonatkozó kérdések felemás eredményei ellenére a válaszadók majdnem fele (45%) már hallott arról, hogy különböző jogvédő szervezetek aggályaikat hallatják a biometriával kapcsolatban. Ehhez képest, mint az egy következő kérdésből kiderül, a résztvevők 41%-a úgy véli, hogy a biometrikus azonosítás megfelelő garanciák esetén nem csorbítja az emberi jogokat. További 17% szerint bár csorbítja, az eljárás által kínált biztonság fontosabb, 18% pedig egyáltalán nem aggódik emiatt. Látható, hogy összesen a válaszadók csak 24%-a gondolta úgy, hogy a biometria mindenképp csorbítja, vagy csorbítaná az emberi jogokat.
A többség tehát így vagy úgy, de elfogadná a biometrikus azonosítás széleskörű használatát. Amikor az alkalmazás konkrét eseteiről kellett nyilatkoznia, akkor a kérdezettek nagyjából ugyanilyen arányban, (84%) használnák az ilyen megoldásokat, és már csak 16% mondta, hogy soha nem vennék rá ezek alkalmazására. További érdekesség, hogy a megkérdezett hölgyek, bár a férfiaknál szignifikánsan kevésbé voltak tájékozottak a módszert illetően, és inkább gondolták drágának az eljárásokat, sokkal nagyobb számban alkalmaznák azt örömmel a mindennapokban. A válaszadók összessége a biometrikus azonosító módszereket elsősorban a határforgalomban, a banki ügyintézésnél és a vásárlás, illetve a hivatalos ügyek intézésénél tartotta kívánatosnak. Ott, ahol már most is technikai eszközök használatára van szükség (bankkártya-műveletek, különböző PIN kódot, jelszót igénylő alkalmazások) a hölgyek kitörő lelkesedéssel üdvözölnék ezek pl. ujjlenyomat alapú leváltását.
Ami viszont nem meglepő, az a kor-, illetve lakóhely szerinti eloszlás és a válaszok összefüggése. Az idősebbek drágábbnak vélik a technológiát, mint a fiatalabbak, a vidékiek kevésbé voltak tájékozottak, mint a városlakók, az idősebbek inkább a médiából tájékozottak, míg a fiatalok főleg a netről. Az alacsonyabban iskolázottak inkább filmet néznek, a magasan iskolázottak pedig szélesebb körből tájékozódnak. Szintén nem meglepő, hogy a személyiségi jogi aggályokról szinte kizárólag közép, de még inkább a felsőfokú végzettségűek hallottak. Ehhez képest viszont ellentmondásnak tűnik, hogy - bár nem hallottak a jogi fenntartásokról - mégis az alacsony végzettségűek ellenezték a módszert nagyobb arányban. A felmérésből természetesen még számtalan kereszt-összefüggés megállapítható, de a lényeg már a fentiekből látszik.
Összességében megállapítható, hogy a magyar lakosság jelentős része kész befogadni és széleskörűen alkalmazni a különböző biometrikus azonosító módszereket annak ellenére is, hogy többségük még soha nem próbálta, magát a kifejezést nem ismeri, és nem rendelkezik róla mélyebb tudással. Ezen persze a közeljövő történései, mint például a biometrikus útlevelek elterjedése majd változtat. A hangulat mindent egybe véve nem ellenséges, és a többség azt is látja, hogy hol, milyen esetekben könnyíthetné a megoldás a mindennapjaikat. Az új azonosító eljárások bevezetésére tehát nyitott a közönség, és könnyen jósolható, hogy ez a szegmens a lakossági felhasználók körében is jelentős keresletre talál. A rendszerintegrációval, azon belül banki megoldásokkal is foglalkozó Polygon felmérése is megerősítette tehát, hogy az alkalmazáshoz szükséges hardver- és szoftvertermékek akár már a közeli jövőben milliárdos piacot jelenthetnek Magyarországon is.
A kutatást egy 548 fős, szigorúan véve nem reprezentatív, de a lehetőségekhez mérten a 18 és 60 év közötti lakosság összetételét hűen tükröző mintán végezték. Ezért, bár a felmérés tudományos, szociológiai ismérvek alapján talán nem elég megbízható, joggal feltételezhető, hogy a trendek, és a hangsúlyok szintjén hűen tükrözi a hazai lakosság attitűdjét.