SG.hu·
Terjedő hobbi a wardriving
Nyugat-Európában valóságos kincsesbányának tekinti néhány fiatal, ha a szomszédságukban nyitott WLAN-hálózat található. Sokan ekkor nem a szolgáltatóhoz indulnak szerződést kötni, hanem úgy döntenek, kihasználják a lehetőséget és ingyen fognak internetezni.
A wardriverek, vagyis a nyitott vezetéknélküli hálózatok után kutatók pár éve még nem is léteztek, de mára valóságos fogalommá váltak. A módszer általában mindig ugyanaz: a kiváncsi kedvűek gyalog vagy autóval, GPS-vevővel, egy WLAN-kompatibilis notebookkal és egy antennahosszabbítóval indulnak útnak és nyitott vezeték nélküli rendszereket keresnek, majd megcsapolják őket. Az ilyen nyílt hálózatokról leginkább a Wigle.net és hasonló oldalakon lehet olvasni.
Persze sokan nem elégszenek meg ennyivel, hanem felderítik és feltörik a céges, zárt, akár a WPA-titkosítással védett WLAN-hálózatokat is, mely tevékenység természetesen már bűncselekménynek számít. Azonban van egy jogi kiskapu: csak a zárt vagy titkosított hálózatok feltörése számít bűnnek, vagyis aki egy nyitott rendszerbe hatol be és azt használja, az általában nem büntethető. Még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy bármilyen tartalmat is szed le az illető a világhálóról, ilyenkor felelősségre vonni kizárólag a hozzáférés tulajdonosát lehet.
Nehéz helyzetben vannak azok is, akik észreveszik, hogy az ő sávszélességüket felhasználva valaki rendszeresen internetezik. Amennyiben ugyanis az illető nem tölt le illegális tartalmakat, úgy önmagában csak a hozzáférés feltöréséért és a sávszélesség használatáért nem vonható felelősségre. A jog ugyanis gyakorlatilag csak azt nézi, hogy az adott tevékenységgel a wardriver okozott-e kárt? Persze egyes esetekben már a sávszélesség megcsapolása is ennek számíthat.
Persze a bíróságok vizsgálják azt a kérdést is, hogy az adott internetszolgáltató elkövetett-e mindent a biztonságos kapcsolatok fenntartására. Mindenesetre ez a talaj meglehetősen ingoványos. Mindenesetre a WLAN-hálózatok esetében sem árt az óvatosság, a körültekintés. Vannak ugyanis, akik előszeretettel bekukkantanának az adatainkba. Sajnos számos előfizető nem foglalkozik a biztonság kérdésével, csak ha megtörtént a baj, utána már kesereghetnek.
A wardriverek, vagyis a nyitott vezetéknélküli hálózatok után kutatók pár éve még nem is léteztek, de mára valóságos fogalommá váltak. A módszer általában mindig ugyanaz: a kiváncsi kedvűek gyalog vagy autóval, GPS-vevővel, egy WLAN-kompatibilis notebookkal és egy antennahosszabbítóval indulnak útnak és nyitott vezeték nélküli rendszereket keresnek, majd megcsapolják őket. Az ilyen nyílt hálózatokról leginkább a Wigle.net és hasonló oldalakon lehet olvasni.
Persze sokan nem elégszenek meg ennyivel, hanem felderítik és feltörik a céges, zárt, akár a WPA-titkosítással védett WLAN-hálózatokat is, mely tevékenység természetesen már bűncselekménynek számít. Azonban van egy jogi kiskapu: csak a zárt vagy titkosított hálózatok feltörése számít bűnnek, vagyis aki egy nyitott rendszerbe hatol be és azt használja, az általában nem büntethető. Még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy bármilyen tartalmat is szed le az illető a világhálóról, ilyenkor felelősségre vonni kizárólag a hozzáférés tulajdonosát lehet.
Nehéz helyzetben vannak azok is, akik észreveszik, hogy az ő sávszélességüket felhasználva valaki rendszeresen internetezik. Amennyiben ugyanis az illető nem tölt le illegális tartalmakat, úgy önmagában csak a hozzáférés feltöréséért és a sávszélesség használatáért nem vonható felelősségre. A jog ugyanis gyakorlatilag csak azt nézi, hogy az adott tevékenységgel a wardriver okozott-e kárt? Persze egyes esetekben már a sávszélesség megcsapolása is ennek számíthat.
Persze a bíróságok vizsgálják azt a kérdést is, hogy az adott internetszolgáltató elkövetett-e mindent a biztonságos kapcsolatok fenntartására. Mindenesetre ez a talaj meglehetősen ingoványos. Mindenesetre a WLAN-hálózatok esetében sem árt az óvatosság, a körültekintés. Vannak ugyanis, akik előszeretettel bekukkantanának az adatainkba. Sajnos számos előfizető nem foglalkozik a biztonság kérdésével, csak ha megtörtént a baj, utána már kesereghetnek.