Napi Online
Kinek az érdeke a roamingdíjak csökkentése?
Viviane Reding, az unió információs társadalomért felelős biztosa egyelőre hajthatatlan a roamingdíjak csökkentésének ügyében.
Hiába ellenkeztek a szolgáltatók, hiába mondták, hogy nem életképes a biztos elképzelése, Reding asszony kitartott amellett a terv mellett, amelynek eredményeként a mobilszolgáltatóknak azonos tarifákat kellene alkalmazniuk a nemzetközi és a helyi hívásoknál. Ezzel ugyan csökkennének a roamingdíjak, s így olcsóbbak lennének a külföldi beszélgetések, ám a cégek úgy vélik, inkább a piacra kellene bízni az "árszabályozást". A roaming éppen olyan szolgáltatási terület, mint bármely más, így itt is érvényesülhetnek a verseny ármérséklő hatásai.
Érvényesülhetnek, persze, csak nem olyan mereven, ahogyan azt az hatósági árszabályozás "intézné", nem úgy, hogy a piaci szereplőket rákényszerítik, hagyják figyelmen kívül a roaming sajátosságait. Mik is ezek? Az első probléma az, hogy ha tetszik, ha nem, a külföldön fogadott hívások után kénytelen fizetni a fogadó fél, hiszen használja egy ottani szolgáltató hálózatát. A második gond az, hogy a távközlési cégeknek akkor is költségük keletkezik, ha a külföldön tartózkodó ügyfelük nem kezdeményez vagy fogad hívást, mivel eközben is állandóan frissíteniük kell az esetleg roamingoló előfizetőre vonatkozó információkat, s ehhez nemzetközi szolgáltatókat is igénybe kell venniük.
További sajátosság, hogy a forgalom gyakran nem csupán két szolgáltató között zajlik, sőt, amikor valaki külföldről egy harmadik országba telefonál, akkor magyarországi mobilszolgáltatója "érintetlen marad" e hívás kapcsán. Végül miután a romaing valójában export-import üzlet, ám a szabályozás csak az uniós országokra vonatkozna, a döntés következtében az unióban működő társaságoknak olcsón kellene adniuk olyan perceket, amelyeket drágán vehetnének meg a régión kívüli cégektől. Ez a jövedelemelszívás pedig végül is kedvezőtlenül érintené az unió távközlési iparát.
Viviane Reding tehát hajthatatlan, ám figyelembe véve a szolgáltatók érveit felmerül a kérdés: kiket szolgál ezzel? Az ügyfeleket? Bizonyára így gondolja, bár még egy biztos sem lehet annyira naiv, hogy ne feltételezné: a mobilcégek kára végül - más területeken a magasabb díjak formájában - a felhasználókon csapódik le.
Hiába ellenkeztek a szolgáltatók, hiába mondták, hogy nem életképes a biztos elképzelése, Reding asszony kitartott amellett a terv mellett, amelynek eredményeként a mobilszolgáltatóknak azonos tarifákat kellene alkalmazniuk a nemzetközi és a helyi hívásoknál. Ezzel ugyan csökkennének a roamingdíjak, s így olcsóbbak lennének a külföldi beszélgetések, ám a cégek úgy vélik, inkább a piacra kellene bízni az "árszabályozást". A roaming éppen olyan szolgáltatási terület, mint bármely más, így itt is érvényesülhetnek a verseny ármérséklő hatásai.
Érvényesülhetnek, persze, csak nem olyan mereven, ahogyan azt az hatósági árszabályozás "intézné", nem úgy, hogy a piaci szereplőket rákényszerítik, hagyják figyelmen kívül a roaming sajátosságait. Mik is ezek? Az első probléma az, hogy ha tetszik, ha nem, a külföldön fogadott hívások után kénytelen fizetni a fogadó fél, hiszen használja egy ottani szolgáltató hálózatát. A második gond az, hogy a távközlési cégeknek akkor is költségük keletkezik, ha a külföldön tartózkodó ügyfelük nem kezdeményez vagy fogad hívást, mivel eközben is állandóan frissíteniük kell az esetleg roamingoló előfizetőre vonatkozó információkat, s ehhez nemzetközi szolgáltatókat is igénybe kell venniük.
További sajátosság, hogy a forgalom gyakran nem csupán két szolgáltató között zajlik, sőt, amikor valaki külföldről egy harmadik országba telefonál, akkor magyarországi mobilszolgáltatója "érintetlen marad" e hívás kapcsán. Végül miután a romaing valójában export-import üzlet, ám a szabályozás csak az uniós országokra vonatkozna, a döntés következtében az unióban működő társaságoknak olcsón kellene adniuk olyan perceket, amelyeket drágán vehetnének meg a régión kívüli cégektől. Ez a jövedelemelszívás pedig végül is kedvezőtlenül érintené az unió távközlési iparát.
Viviane Reding tehát hajthatatlan, ám figyelembe véve a szolgáltatók érveit felmerül a kérdés: kiket szolgál ezzel? Az ügyfeleket? Bizonyára így gondolja, bár még egy biztos sem lehet annyira naiv, hogy ne feltételezné: a mobilcégek kára végül - más területeken a magasabb díjak formájában - a felhasználókon csapódik le.