Napi Online
Születőben a mobiltévé
Harmadik generációs mobiltelefon-hálózaton, saját földi vagy műholdas frekvencián is eljuthatnak az érdeklődőkhöz a mobiltévéadások.
Több mobiloperátor is kínál már televíziós adásokat 3G-s hálózatán, de van olyan ország is (Dél-Korea), ahol ezenkívül földi mikrohullámú terjesztéssel, illetve közvetlen műholdas kapcsolattal is elérhetők mobiltévécsatornák. Japánban áprilisban, Európában Olaszországban és Finnországban az év második felében indul mobiltévé-hálózat.
Eközben az Egyesült Államokban az Apple játssza az úttörő szerepet ezen a téren: videoletöltésre is alkalmas iPodjai "etetéséhez" tévétársaságokkal kötött szerződést, amelynek nyomán olyan sorozatokhoz jutnak hozzá a tavaly októberben piacra dobott szerkezetek tulajdonosai, mint az Eltűntek és a Született feleségek. Emellett a TiVo, a személyes videolejátszó (PVR) feltalálója olyan előfizetéses szolgáltatást indít, amelyben rögzített show-k tölthetők le iPodokra vagy más hordozható videolejátszókra - derül ki a The Economist összefoglalójából.
A kezdeti lépések megtétele ellenére nem egyértelmű, hogy a mobiltévé sikeres üzlet lesz. Az Informa tanácsadó cég szerint jóllehet 2010-re 125 millió mobiltévé-felhasználó lesz a világon, ez akár kevés is lehet a dolog költségeihez mérten. Másrészt nem világos, melyik válik be az egyelőre egymás mellett létező technikai, illetve a lehetséges üzleti modellek közül. Jelenleg a 3G-s rendszereken elérhető szolgáltatás a legjellemzőbb, azonban a szakértők egyetértenek abban, hogy nem igazán hatékony dolog az ilyen hálózatokon hosszú adatfolyamokat továbbítani, ezért ez a módszer nem lesz hosszú életű. Valószínűbb, hogy csak megelőlegezi a telefonhálózatoktól teljesen független, önálló frekvencián folytatott szolgáltatást. Ennek főbb standardjai a főként Európában elfogadott DVB-H, a Dél-Koreában és Japánban meghonosodott DMB, illetve az amerikai kontinenst várhatóan meghódító MediaFLO. A rendszereknek persze részei még a mobiltévévevő kézi készülékek, amelyek egyelőre nem jelentek meg a piacon.
A másik lehetőség, a felvett tévéprogramok letöltése számos előnyt kínál. Egyrészt működik a ma létező technológia mellett: adottak a hálózatok és a lejátszók. Másrészt az így megszerzett műsorok olyankor és olyan helyeken is nézhetők, amikor és ahol nincs 3G-s vagy más sugárzási lefedettség a tévézéshez. Mindez arra utal, hogy bizonyos műsorok, például színházi közvetítések jobban élvezhetők letöltéssel, míg mások, például a híradók az élő közvetítéssel. A két technikai megoldás tehát akár békés egymás mellett élésben is működhet.
Ami az üzleti modelleket illeti, elképzelhető, hogy a mobiltelefon-társaságok saját tévécsatornát hoznak létre vagy konzorciumra léphetnek egy-egy tévés céggel a közös szolgáltatás kialakítására, de az is lehet, hogy az utóbbiak, a tévécsatornák vágnak bele a mobilüzletbe. A végeredmény országonként eltérő lehet, a helyi szabályozási viszonyoktól, valamint a sugárzási frekvenciák rendelkezésre állásától függően. Az említett olasz esetben a 3 Italia S.p.a. megszerezte a Canale 7 frekvenciatartományát és adássugárzási jogát is, ám például Nagy-Britanniában, Finnországban és az Egyesült Államokban a kevés rendelkezésre álló sugárzási frekvencia a megosztott hálózatok kiépítésére ösztönzi a szolgáltatókat.
Ezek után az a nagy kérdés, hogyan osztozkodnak egymással a bizniszben részt vevő felek. Míg a tartalom a tévétársaságok kezében van, a vevőberendezések általában a mobilszolgáltatóknál. Dél-Koreában a tévés cégek egy konzorciuma létrehozott egy szabad felhasználású DMB-hálózatot, de a mobiloperátorok vonakodnak ehhez csatlakozni, mert attól tartanak, hogy elszívja a nézőket a saját előfizetéses mobiltévé-sorozataiktól. Kérdés az is, ki állja a tartalomhoz kapcsolódó kiadásokat: a tévétársaságok vagy a hirdetők, esetleg mindketten. Jellemző a zavarodottságra, hogy amikor az egyik brit mobiltévé-kísérlethez csatlakozni kívánt egy hirdető, a szolgáltatónál ide-oda küldözgették a technikai részleg és a marketingosztály dolgozói.
Végül, ha a technikai és üzleti problémák megoldódnak is, még mindig sok fejtörést fog okozni a szakembereknek, hogy milyen tartalmakkal töltsék meg a mobiltévérendszereket. Kínálják-e ugyanazt ezen, mint a hagyományos adókon, vagy esetleg azok rövidített változatait, netán valami mást. Az új médium sok pluszlehetőséget kínál, elsősorban - a mobiltelefonoknak, -vevőknek köszönhetően - az interaktivitás terén. Ez lehet kvízműsorok alapja, a 3 már bevezetett egy népszerű sorozatot See Me TV (Nézz engem a tévén, avagy mobil Győzike-, Pistike-, Julcsika-show!) címmel, amelyben az előfizetők feltölthetik a rendszerre saját rövid videoklipjeiket, amiért még egy jelképes összegű díjazást is kapnak minden olyan esetben, amikor valaki megnézi a "műsorukat".
Megfigyelők szerint összességében elmondható, hogy a mobiltévében nagy lehetőségek rejlenek, de a szolgáltatás viszonylag összetett hátterének kiépítése miatt 2008 előtt nem várható az újdonság széles körű elterjedése.
Több mobiloperátor is kínál már televíziós adásokat 3G-s hálózatán, de van olyan ország is (Dél-Korea), ahol ezenkívül földi mikrohullámú terjesztéssel, illetve közvetlen műholdas kapcsolattal is elérhetők mobiltévécsatornák. Japánban áprilisban, Európában Olaszországban és Finnországban az év második felében indul mobiltévé-hálózat.
Eközben az Egyesült Államokban az Apple játssza az úttörő szerepet ezen a téren: videoletöltésre is alkalmas iPodjai "etetéséhez" tévétársaságokkal kötött szerződést, amelynek nyomán olyan sorozatokhoz jutnak hozzá a tavaly októberben piacra dobott szerkezetek tulajdonosai, mint az Eltűntek és a Született feleségek. Emellett a TiVo, a személyes videolejátszó (PVR) feltalálója olyan előfizetéses szolgáltatást indít, amelyben rögzített show-k tölthetők le iPodokra vagy más hordozható videolejátszókra - derül ki a The Economist összefoglalójából.
A kezdeti lépések megtétele ellenére nem egyértelmű, hogy a mobiltévé sikeres üzlet lesz. Az Informa tanácsadó cég szerint jóllehet 2010-re 125 millió mobiltévé-felhasználó lesz a világon, ez akár kevés is lehet a dolog költségeihez mérten. Másrészt nem világos, melyik válik be az egyelőre egymás mellett létező technikai, illetve a lehetséges üzleti modellek közül. Jelenleg a 3G-s rendszereken elérhető szolgáltatás a legjellemzőbb, azonban a szakértők egyetértenek abban, hogy nem igazán hatékony dolog az ilyen hálózatokon hosszú adatfolyamokat továbbítani, ezért ez a módszer nem lesz hosszú életű. Valószínűbb, hogy csak megelőlegezi a telefonhálózatoktól teljesen független, önálló frekvencián folytatott szolgáltatást. Ennek főbb standardjai a főként Európában elfogadott DVB-H, a Dél-Koreában és Japánban meghonosodott DMB, illetve az amerikai kontinenst várhatóan meghódító MediaFLO. A rendszereknek persze részei még a mobiltévévevő kézi készülékek, amelyek egyelőre nem jelentek meg a piacon.A másik lehetőség, a felvett tévéprogramok letöltése számos előnyt kínál. Egyrészt működik a ma létező technológia mellett: adottak a hálózatok és a lejátszók. Másrészt az így megszerzett műsorok olyankor és olyan helyeken is nézhetők, amikor és ahol nincs 3G-s vagy más sugárzási lefedettség a tévézéshez. Mindez arra utal, hogy bizonyos műsorok, például színházi közvetítések jobban élvezhetők letöltéssel, míg mások, például a híradók az élő közvetítéssel. A két technikai megoldás tehát akár békés egymás mellett élésben is működhet.
Ami az üzleti modelleket illeti, elképzelhető, hogy a mobiltelefon-társaságok saját tévécsatornát hoznak létre vagy konzorciumra léphetnek egy-egy tévés céggel a közös szolgáltatás kialakítására, de az is lehet, hogy az utóbbiak, a tévécsatornák vágnak bele a mobilüzletbe. A végeredmény országonként eltérő lehet, a helyi szabályozási viszonyoktól, valamint a sugárzási frekvenciák rendelkezésre állásától függően. Az említett olasz esetben a 3 Italia S.p.a. megszerezte a Canale 7 frekvenciatartományát és adássugárzási jogát is, ám például Nagy-Britanniában, Finnországban és az Egyesült Államokban a kevés rendelkezésre álló sugárzási frekvencia a megosztott hálózatok kiépítésére ösztönzi a szolgáltatókat.
Ezek után az a nagy kérdés, hogyan osztozkodnak egymással a bizniszben részt vevő felek. Míg a tartalom a tévétársaságok kezében van, a vevőberendezések általában a mobilszolgáltatóknál. Dél-Koreában a tévés cégek egy konzorciuma létrehozott egy szabad felhasználású DMB-hálózatot, de a mobiloperátorok vonakodnak ehhez csatlakozni, mert attól tartanak, hogy elszívja a nézőket a saját előfizetéses mobiltévé-sorozataiktól. Kérdés az is, ki állja a tartalomhoz kapcsolódó kiadásokat: a tévétársaságok vagy a hirdetők, esetleg mindketten. Jellemző a zavarodottságra, hogy amikor az egyik brit mobiltévé-kísérlethez csatlakozni kívánt egy hirdető, a szolgáltatónál ide-oda küldözgették a technikai részleg és a marketingosztály dolgozói.
Végül, ha a technikai és üzleti problémák megoldódnak is, még mindig sok fejtörést fog okozni a szakembereknek, hogy milyen tartalmakkal töltsék meg a mobiltévérendszereket. Kínálják-e ugyanazt ezen, mint a hagyományos adókon, vagy esetleg azok rövidített változatait, netán valami mást. Az új médium sok pluszlehetőséget kínál, elsősorban - a mobiltelefonoknak, -vevőknek köszönhetően - az interaktivitás terén. Ez lehet kvízműsorok alapja, a 3 már bevezetett egy népszerű sorozatot See Me TV (Nézz engem a tévén, avagy mobil Győzike-, Pistike-, Julcsika-show!) címmel, amelyben az előfizetők feltölthetik a rendszerre saját rövid videoklipjeiket, amiért még egy jelképes összegű díjazást is kapnak minden olyan esetben, amikor valaki megnézi a "műsorukat".
Megfigyelők szerint összességében elmondható, hogy a mobiltévében nagy lehetőségek rejlenek, de a szolgáltatás viszonylag összetett hátterének kiépítése miatt 2008 előtt nem várható az újdonság széles körű elterjedése.
