Nőnap alkalmából célkeresztben a női másolók

Hiába március 8-a a Nemzetközi Nőnap, ám ez nem akadályozta meg a filmipari szervezeteket abban, hogy közzétegyék a legújabb jelentéseiket, amelyek szerint az filmkalózok 7 százaléka nő.

Egyre jobban eldurvul az illegális filmmásolók ellen a nemzetközi filmipar által folytatott kampány. Új elrettentő plakátok is készültek a Kino Marketing GmbH megbízásából, amelyek célja, hogy immár a nők is érezzék bűnözőnek magukat és amelyek minden illegálisan filmet letöltő vagy továbbadó nőt is börtönbüntetéssel fenyegetnek, éppúgy, mint korábban a fiatalokat. Elke Esser, a társaság vezetője szerint azért volt szükség a plakátok módosítására, mert sok nő nem figyelt rájuk, mivel nem érezték érintettnek magukat. Eközben egyre többen teszik fel gúnyosan a kérdést: Németország lakossága mikor kerül a rácsok mögé?

A legújabb filmipari jelentés szerint csak Németországban három millió kalóznő tevékenykedik szabadon, illegálisan letöltve filmeket, zeneszámokat és szoftvereket a világhálóról. Majd nem elég, hogy megtekintik ezeket a műveket, még sokan kiírják CD-re, DVD-re és terjesztik is őket. A német GfK adatai szerint egyre több a nő az illegális kópiák készítői és terjesztői között. Németországban becslések szerint minden nyolcadik férfi és a nők 7,1 százaléka egyszer vagy rendszeresen már töltött le illegális tartalmakat az internetről.


A német filmipar "ajándéka" a nőnap alkalmából: 5 év jár a női letöltőknek is
Eközben persze továbbra sincsenek legális filmletöltő helyek. Ez, valamint, hogy az emberek továbbra sem érzik bűncselekménynek az illegálisan terjesztett kópiákat, együttesen azt eredményezi, hogy Németországban emelkedik a törvénytelen másolatok száma. Ugyan egyre többen világítanak ennek a helyzetnek a paradox mivoltára, miszerint nem lehet letölteni a műveket legálisan, ám ugyanakkor egyre több CD- és DVD-írót értékesítenek világszerte. A kérdésre, hogy "hogy is van akkor ez?", eddig még nem érkezett válasz sem a zenei, sem a filmipartól. Mert ki venne és mire CD- vagy DVD-írót, ha nem írhatná ki kedvenc zeneszámait egy ezüstkorongra?

Valószerűtlennek tűnnek a filmipar kárjelentései is, hiszen 2004-ben például Hollywood és társai rekordbevételeket könyvelhettek el mind a mozikban lévő filmvetítésekből, mind pedig a DVD-eladásokból. Az sem tesz jót a filmipar szavahihetőségének, hogy az illegális másolások ellenére is kisebb vagy nagyobb értékben, de nő a DVD-eladások száma világszerte.

A kiadók vesszőfutása sok szakértő szerint nem a Napsterrel és az internet térhódításával kezdődött, hanem a CD, majd később a DVD elterjedésével. A probléma azonban nem ott van, hogy ezek a vállalatok védekeznek a műveik illegális másolása ellen, hanem ott, hogy "nehéz bűnözőknek" állítják be azt az apukát vagy anyukát, aki letölti gyermeke születés- vagy névnapjára a kedvenc énekesének számait és kiírja egy CD-re.

Sokan csak azért használják a fájlcserélő hálózatokat, mert más úton, módon nem jutnak hozzá egy-egy korábbi kedvenc filmjükhöz vagy filmsorozatukhoz. Szintén az illegálisan letöltők táborát növeli az is, hogy az új szerzői jogi szabályozás értelmében Németországban már az is bűncselekménynek számít, ha valaki a szabadon hozzáférhető csatornák műsorát rögzíti analóg vagy digitális formában. Mindenesetre az biztos, hogy rosszul megfogalmazott plakátokkal nem lehet számottevő eredményeket elérni, ellenben például a műsoros DVD-k árának csökkentésével el lehetne. Ám ez valamiért mégsem történik meg...