SG.hu·
Újfajta vészjelző karóra betegeknek
Új eszközt fejlesztenek ki európai kutatók, mely nem más, mint egy a karon, gyakorlatilag karóraként hordható miniatűr vészhívó rendszer. A készülék főleg idősek és mozgássérültek részére jelenthet majd segítséget.
A készüléket felszerelték különböző érzékelőkkel, amelyek számtalan dolgot (a páciens pulzusát, testhőmérsékletét stb.) mérik. Amennyiben a leolvasott értékekből az eszköz azt a következtetést vonja le, hogy vészhelyzet alakult vagy alakulhat ki, azonnal segítséget hív, anélkül, hogy a viselőjének bármit is tennie kellene. A hightech órát a bécsi műszaki egyetem kutatói fejlesztették ki, hivatalos neve Supporting Independently Living Citizens (SILC) lett.
Az európai uniós projektben az osztrák szakembereken kívül olasz, spanyol és angol kutatók vettek részt. A három éven tartó tesztelések ideje alatt a technikusok 70 potenciális felhasználót, 36 ápolót, valamint baleseti szakértőket vontak be a munkába, hogy minél tökéletesebb készüléket hozhassanak létre.
A hagyományos segélyhívó rendszereknél a páciensnek a jelzéshez meg kell nyomnia egy riasztógombot. A riasztás beérkezik a központba, majd megtörténik a hívó azonosítása és csak ezután indulnak útjukra az orvosok vagy az ápolók. Sajnos azonban az idős emberek gyakran túl hosszú ideig várnak, míg végül megnyomják a riasztógombot, ráadásul vannak olyan esetek, amikor hirtelen lesz rosszul a páciens és ideje sincs jeleznie a vészhelyzetet.
Az óránál éppen ezért alkalmaznak szenzoros riasztást. Egy optikai pulzus-, egy láz- és egy nedvességmérő állandóan felügyeli, hogy a beteg testhőmérséklete, a bőrének nedvességtartalma és a pulzusa a normál értékeken belül mozog-e. Vészhelyzet esetén az érzékelők automatikusan továbbítják az adatokat az egészségügyi személyzet felé, így elvileg az orvosoknak azt is esélyük van megállapítani, hogy mi történhetett a beteggel. A bejövő impulzus a Bluetooth-technika segítségével egy központi számítógépes terminálba érkezik be, ez utóbbit ráadásul nyilvános telefonhálózaton keresztül is összekötik a riasztási és szolgálati központtal. Azért, hogy a téves riasztások lehetőségét kizárják, a kutatók egy külön algoritmust is alkalmaztak, amely világosan kimutatja, hogy mikor van tényleges vészhelyzet.
A német Vitaphone cég egy hasonló rendszert fejlesztett ki kifejezetten szívinfarktusos betegek számára. A néhány esztendeje már kapható úgynevezett "szívmobil" négy kis beépített szenzorral rendelkezik az eszköz hátoldalán, ezeknek a segítségével bármikor el lehet készíteni egy EKG-felvételt. Ezt ezután a mobiltelefon-hálózatokon keresztül eljuttatják a Vitaphone központjába, ahol kielemzik a kapott EKG-leletet.
A készüléket felszerelték különböző érzékelőkkel, amelyek számtalan dolgot (a páciens pulzusát, testhőmérsékletét stb.) mérik. Amennyiben a leolvasott értékekből az eszköz azt a következtetést vonja le, hogy vészhelyzet alakult vagy alakulhat ki, azonnal segítséget hív, anélkül, hogy a viselőjének bármit is tennie kellene. A hightech órát a bécsi műszaki egyetem kutatói fejlesztették ki, hivatalos neve Supporting Independently Living Citizens (SILC) lett. Az európai uniós projektben az osztrák szakembereken kívül olasz, spanyol és angol kutatók vettek részt. A három éven tartó tesztelések ideje alatt a technikusok 70 potenciális felhasználót, 36 ápolót, valamint baleseti szakértőket vontak be a munkába, hogy minél tökéletesebb készüléket hozhassanak létre.
A hagyományos segélyhívó rendszereknél a páciensnek a jelzéshez meg kell nyomnia egy riasztógombot. A riasztás beérkezik a központba, majd megtörténik a hívó azonosítása és csak ezután indulnak útjukra az orvosok vagy az ápolók. Sajnos azonban az idős emberek gyakran túl hosszú ideig várnak, míg végül megnyomják a riasztógombot, ráadásul vannak olyan esetek, amikor hirtelen lesz rosszul a páciens és ideje sincs jeleznie a vészhelyzetet.
Az óránál éppen ezért alkalmaznak szenzoros riasztást. Egy optikai pulzus-, egy láz- és egy nedvességmérő állandóan felügyeli, hogy a beteg testhőmérséklete, a bőrének nedvességtartalma és a pulzusa a normál értékeken belül mozog-e. Vészhelyzet esetén az érzékelők automatikusan továbbítják az adatokat az egészségügyi személyzet felé, így elvileg az orvosoknak azt is esélyük van megállapítani, hogy mi történhetett a beteggel. A bejövő impulzus a Bluetooth-technika segítségével egy központi számítógépes terminálba érkezik be, ez utóbbit ráadásul nyilvános telefonhálózaton keresztül is összekötik a riasztási és szolgálati központtal. Azért, hogy a téves riasztások lehetőségét kizárják, a kutatók egy külön algoritmust is alkalmaztak, amely világosan kimutatja, hogy mikor van tényleges vészhelyzet.
A német Vitaphone cég egy hasonló rendszert fejlesztett ki kifejezetten szívinfarktusos betegek számára. A néhány esztendeje már kapható úgynevezett "szívmobil" négy kis beépített szenzorral rendelkezik az eszköz hátoldalán, ezeknek a segítségével bármikor el lehet készíteni egy EKG-felvételt. Ezt ezután a mobiltelefon-hálózatokon keresztül eljuttatják a Vitaphone központjába, ahol kielemzik a kapott EKG-leletet.