Folytatódik a bot-invázió. Szaporodnak a virtuális robotok: kutatnak, elemeznek, chatelnek, miközben beszélgetőtársuk azt hiszi, húsvér személlyel diskurál. Még nem tökéletesek, de egyre hitelesebbek. Alkalmasint pedofilok vagy rosszindulatú üzleti híresztelések után nyomoznak.

A Birmingham Post a wolverhamptoni Jim Wightman "bot-hadseregéről" tudósított. A programozó harmincötezer fontot és hosszú hónapokat fektetett a fejlesztésbe. Korábban bankoknak és biztosítótársaságoknak dolgozott, ezúttal viszont kifejezetten szociális indítékok mozgatták: a láthatatlan és megfoghatatlan hálózati pedofilok ténykedésén felháborodva hozta létre mesterséges őrjáratait. Jelenleg szponzorokat keres, például a London Fővárosi Rendőrséggel folytat tárgyalásokat. Bízik benne, hogy - amennyiben sikerrel jár - több számítási kapacitással felvértezve, jelentős mértékben növelheti a csatasorba állítandó gépi felhasználók számát. Egyelőre mintegy százezer főnyi gárdát irányít. Reményei szerint, "netdadáit" (netnannies) idővel a hatóságok is igénybe veszik.

A középnyugat-angliai rendőrség internetre szakosodott csoportját vezető Darren Brooks pozitívan nyilatkozott, és - arra utalva, hogy jelenleg huszonhét olyan személy ül az Egyesült Királyság börtöneiben, akik az elmúlt három évben internetes ismerkedés után követtek el kiskorúak ellen irányuló szexuális bűncselekményt - egyértelműen bátorítja a cybertér biztonságosabbá tételét célzó összes tervet, kezdeményezést. Megint felmerül az (örök, s az utóbbi időben egyre sűrűbben ismétlődő) eldöntendő kérdés: milyen mértékben veszélyezteti a biztonságra törekvés a személyiségi jogokat?

Wightman március első napján indította botjait világhálós útjukra. Előtte tizenhárom órán keresztül, háromezer hús-vér felhasználón tesztelte a sereget. A nem részletezett eredmények a fejlesztőt igazolták: nem jöttek rá, hogy nem emberekkel, hanem programokkal kommunikálnak. "Az internet minden részéről összegyűjtött információt arra használják, hogy hihető, természetes válaszokkal rukkoljanak elő" - nyilatkozta. "Úgy tűnik, működik."

A rendszert hat nagy teljesítményű számítógép irányítja az ország különböző pontjairól. Ezek dolga, hogy felderítsék a főként gyerekek által látogatott csevegőszobákat (chatrooms). A programok beszivárognak a szóban forgó, vagy gyanúsnak tűnő helyekre, s magukat fiatalkorúaknak kiadva kezdeményeznek beszélgetéseket. Leggyakrabban mindössze néhány szót szólnak a "közösben" zajló kommunikációhoz, és - "tudva", hogy nagyobb létszámú szobákban alig okoz feltűnést a majdnem hallgatólagos jelenlét - inkább csak figyelnek, ellenőriznek. Ha betartják az íratlan udvariassági kódexet (köszönés, stb.) még az azonnali, vagy gyors kirúgás és kitiltás (kick and ban) veszélye sem áll fenn. Érdeklődőként, "virtuális ismeretlenként" oda látogathatunk, ahova akarunk.

A botok ötven méteres körzeten belül lokalizálják a gyanúsan viselkedő felhasználót. A "bűnjelekre" szokatlan, vagy egyértelmű kérdések, utalások, javaslatok, esetleg egy-egy szó alapján következtetnek. Minden egyes fogásnál a user tartózkodási helyét (is) feltüntető jelentést küldenek Wightmannek.

A csevegőszobák mellett nyilvános fórumokra, levelezőlistákra szintén kiterjeszthető a nyomozás. A genfi Agence Virtuelle 2001-ben állította csatasorba negyvennégy ágenst alkalmazó, kósza hírekre és híresztelésekre specializált adatbázisokból és keresőprogramokból is profitáló RumorBotját. Napi nyolcmillió honlapot, e-mailt fésül át valósidőben. A levelek elemzését az időpont és a helyszín azonosításával kezdi, majd nyomon követ az alaptalan pletykák, rágalmak, idő előtt kiszivárogtatott (alapos, alaptalan) árfolyamesések, stb. online elterjedését, elhalását. A pontos lokalizációval, dátummal az eredetre, többek között az esetleges rémhírterjesztő személyére, rosszindulatú elbocsátott alkalmazottakra, vagy illegális pornóképek gyártóira, pedofil-hálózatokra is fényt deríthet.