SG.hu·
Az MI rengeteg kódot állít elő, de nem készül több szoftver
Egy tanulmány szerint a kódolás hatékonyságának növekedését „elnyeli” az emberi felülvizsgálat jelentette „szűk keresztmetszet”.
Aki akár csak érintőlegesen is kapcsolatba került a számítógépes programozással, tudja, hogy a modern, MI-alapú kódolási asszisztensek és ügynökök rendkívül hatékonyan képesek hatalmas mennyiségű, működőképes kódot előállítani. Az ezeket az eszközöket használó programozók azonban azt is jól tudják, hogy nem bízhatnak vakon a kód pontosságában, ezért jelentős időt és energiát kell fordítaniuk az MI által generált kimenetek ellenőrzésére.
Egy több száz vállalat tényleges kódolási gyakorlatát vizsgáló tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az emberi kódellenőrzés jelentős „szűk keresztmetszetet” képez az MI-alapú kódolóeszközök általános hatékonyságában. Ennek eredményeként „alig található bizonyíték arra, hogy a vállalatok növelnék a szoftvertermelésüket vagy csökkentenék a foglalkoztatottak számát” ezeknek az eszközöknek a használatával. A tanulmány szerzői szerint a kódolás tényleges szakaszában elért hatékonyságnövekedést „elnyelik a termelési folyamat későbbi szakaszaiban jelentkező korlátok”. A „kódellenőrzési folyamat jelentősen meghosszabbodik, a módosításokat kérő összevonási kérelmek aránya nő, az ellenőrzést végzők pedig több megjegyzést fűznek a kódhoz”.
A következtetések levonásához a Harvard Egyetem kutatói, Fiona Chen és James Stratton a Jellyfish összesített elemzési adatait használták fel. Ez a szolgáltatás a csapatok munkájának részletes eredményeit követi nyomon. Az adatállomány 300 millió egyedi „munkavégzési eseményt” foglal magában, például kódmódosítások rögzítését és összevonási kérelmeket, továbbá a feladatkezelő szoftverek adatait. Az adatok 2021-től 2026 márciusáig több mint 700 releváns szoftverfejlesztő vállalat több mint 700 000 alkalmazottjára terjednek ki.
Annak felmérésére, hogy az MI-eszközök milyen hatást gyakoroltak ezekre a vállalatokra, a kutatók közvetlenül mért MI-használati adatokat és a GitHub-tevékenység elemzését egyaránt felhasználták annak meghatározásához, hogy az egyes cégek mikor kezdték beépíteni munkafolyamataikba az MI-alapú kódolási asszisztenseket, illetve az MI-alapú kódolóügynököket. Az előbbiek elsősorban emberek által írt kód automatikus kiegészítésében segítenek, míg az utóbbiak utasítások alapján, nagyrészt önállóan írják meg és nyújtják be a kódot. A kutatók ezt követően összetett matematikai módszerekkel, úgynevezett különbségek különbsége regressziót alkalmazva vizsgálták a legfontosabb változókat. Az elemzés figyelembe vette az egyes eszközök bevezetése előtti és utáni állapotot, valamint azt is, hogy a különböző szervezetek mikor vezették be ezeket.
A létrehozott nyers kód mennyiségét tekintve az eredmények egyértelműek és jelentősek. A kutatók szerint az MI-alapú kódolóügynökök bevezetése egy vállalatnál átlagosan 30 százalékkal növeli a létrehozott kódsorok teljes számát, 20 százalékkal emeli az összes kódmódosítás-rögzítés számát, és 23 százalékkal növeli az összevonási kérelmek számát. Ez a többletkód azonban nem eredményez közvetlenül több elkészült szoftvert vállalati szinten. Éppen ellenkezőleg: az olyan eszközökkel, mint a Jira nyomon követett hibajegyek és nagyobb fejlesztési feladatok, vagyis a teljes szoftverfunkciók megvalósításának lezárási aránya statisztikailag nem változott szignifikáns mértékben az MI-eszközök bevezetése után. A kutatók azt sem találták, hogy az MI bevezetésével párhuzamosan megváltozott volna az ilyen, a Jirában nyomon követett feladatok méretének vagy összetettségének összetétele.
Az eltérés oka közvetlenül a kódellenőrzési folyamatban keresendő, amely az MI-alapú kódolóügynökök bevezetése után átlagosan számottevően hosszabb ideig tart. Az összevonási kérelem benyújtása és a kódbázisba történő beolvasztása közötti időt mérő, úgynevezett „ellenőrzési folyamat” átlagos időtartama az MI-ügynökök bevezetése után összességében 49 százalékkal nő. A hatás a részletesebb adatokban is megmutatkozik. A kutatók szerint az MI-ügynökök bevezetését követően „közel a kétszeresére nőtt azoknak az összevonási kérelmeknek az aránya, amelyeknél módosításokat kértek, az egy kérelemre jutó megjegyzések száma pedig 35 százalékkal emelkedett”.
A változásra reagálva a kutatók azt találták, hogy az MI-ügynökök bevezetése után 14 százalékkal nőtt a kódellenőrzést végző munkavállalók aránya. Azt is írják, hogy a Jellyfish adataiban szereplő aktív munkavállalók teljes számának vizsgálata, valamint az érintett vállalatok LinkedIn-adataival való összevetés alapján „nem tudnak jelentős foglalkoztatási változásokat az MI-nek tulajdonítani”. Bár elméletileg az MI magában az ellenőrzési folyamatban is segíthetne, a kutatók szerint ennek hatása egyelőre csekély. Noha 2026 márciusára a vizsgált vállalatok 80 százaléka már valamilyen formában használt MI-alapú kódellenőrzést, az MI-ügynökök az összes ellenőrzési megjegyzés mindössze 23,3 százalékáért, az összevonási kérelmeknek pedig csupán 10,8 százalékáért voltak felelősek. Ez arra utal, hogy e munka túlnyomó részét továbbra is emberek végezték.
Az MI-alapú kódolóügynökök természetesen még viszonylag újnak számítanak a programozás világában, és a teljesítményük azóta is jelentős fejlesztéseken és frissítéseken ment keresztül, hogy a tanulmány adatgyűjtése 2026 márciusában lezárult. Bár a vizsgálatban szereplő vállalatok 95 százaléka mostanra bevezette az MI-alapú kódolóügynököket, kétségtelen, hogy sokan még mindig azt tanulják, mikor és hogyan érdemes a legjobban alkalmazni ezeket az eszközöket. A kódolásra és az ellenőrzésre fordított idő közötti ilyen jellegű átváltás javulhat, ahogy a szoftvermérnöki csapatok egyre több tapasztalatot szereznek azzal kapcsolatban, milyen előnyei és hátrányai vannak annak, ha egy adott programozási feladat megoldását egy MI-ügynökre bízzák.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy ha az ember az MI-re bízza a kód megírását, az kétélű fegyvernek bizonyul. A kódolás felgyorsulását ellensúlyozza az emberi kódellenőrzésre fordított idő és munka hasonló mértékű növekedése. Az ilyen eredmények alapján felmerül a kérdés, hogy a legtöbb vállalat számára valóban megéri-e az MI-alapú kódolóügynökök működésbe állításához szükséges jelentős idő- és pénzráfordítás.
Aki akár csak érintőlegesen is kapcsolatba került a számítógépes programozással, tudja, hogy a modern, MI-alapú kódolási asszisztensek és ügynökök rendkívül hatékonyan képesek hatalmas mennyiségű, működőképes kódot előállítani. Az ezeket az eszközöket használó programozók azonban azt is jól tudják, hogy nem bízhatnak vakon a kód pontosságában, ezért jelentős időt és energiát kell fordítaniuk az MI által generált kimenetek ellenőrzésére.
Egy több száz vállalat tényleges kódolási gyakorlatát vizsgáló tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az emberi kódellenőrzés jelentős „szűk keresztmetszetet” képez az MI-alapú kódolóeszközök általános hatékonyságában. Ennek eredményeként „alig található bizonyíték arra, hogy a vállalatok növelnék a szoftvertermelésüket vagy csökkentenék a foglalkoztatottak számát” ezeknek az eszközöknek a használatával. A tanulmány szerzői szerint a kódolás tényleges szakaszában elért hatékonyságnövekedést „elnyelik a termelési folyamat későbbi szakaszaiban jelentkező korlátok”. A „kódellenőrzési folyamat jelentősen meghosszabbodik, a módosításokat kérő összevonási kérelmek aránya nő, az ellenőrzést végzők pedig több megjegyzést fűznek a kódhoz”.
A következtetések levonásához a Harvard Egyetem kutatói, Fiona Chen és James Stratton a Jellyfish összesített elemzési adatait használták fel. Ez a szolgáltatás a csapatok munkájának részletes eredményeit követi nyomon. Az adatállomány 300 millió egyedi „munkavégzési eseményt” foglal magában, például kódmódosítások rögzítését és összevonási kérelmeket, továbbá a feladatkezelő szoftverek adatait. Az adatok 2021-től 2026 márciusáig több mint 700 releváns szoftverfejlesztő vállalat több mint 700 000 alkalmazottjára terjednek ki.
Annak felmérésére, hogy az MI-eszközök milyen hatást gyakoroltak ezekre a vállalatokra, a kutatók közvetlenül mért MI-használati adatokat és a GitHub-tevékenység elemzését egyaránt felhasználták annak meghatározásához, hogy az egyes cégek mikor kezdték beépíteni munkafolyamataikba az MI-alapú kódolási asszisztenseket, illetve az MI-alapú kódolóügynököket. Az előbbiek elsősorban emberek által írt kód automatikus kiegészítésében segítenek, míg az utóbbiak utasítások alapján, nagyrészt önállóan írják meg és nyújtják be a kódot. A kutatók ezt követően összetett matematikai módszerekkel, úgynevezett különbségek különbsége regressziót alkalmazva vizsgálták a legfontosabb változókat. Az elemzés figyelembe vette az egyes eszközök bevezetése előtti és utáni állapotot, valamint azt is, hogy a különböző szervezetek mikor vezették be ezeket.
A létrehozott nyers kód mennyiségét tekintve az eredmények egyértelműek és jelentősek. A kutatók szerint az MI-alapú kódolóügynökök bevezetése egy vállalatnál átlagosan 30 százalékkal növeli a létrehozott kódsorok teljes számát, 20 százalékkal emeli az összes kódmódosítás-rögzítés számát, és 23 százalékkal növeli az összevonási kérelmek számát. Ez a többletkód azonban nem eredményez közvetlenül több elkészült szoftvert vállalati szinten. Éppen ellenkezőleg: az olyan eszközökkel, mint a Jira nyomon követett hibajegyek és nagyobb fejlesztési feladatok, vagyis a teljes szoftverfunkciók megvalósításának lezárási aránya statisztikailag nem változott szignifikáns mértékben az MI-eszközök bevezetése után. A kutatók azt sem találták, hogy az MI bevezetésével párhuzamosan megváltozott volna az ilyen, a Jirában nyomon követett feladatok méretének vagy összetettségének összetétele.
Az eltérés oka közvetlenül a kódellenőrzési folyamatban keresendő, amely az MI-alapú kódolóügynökök bevezetése után átlagosan számottevően hosszabb ideig tart. Az összevonási kérelem benyújtása és a kódbázisba történő beolvasztása közötti időt mérő, úgynevezett „ellenőrzési folyamat” átlagos időtartama az MI-ügynökök bevezetése után összességében 49 százalékkal nő. A hatás a részletesebb adatokban is megmutatkozik. A kutatók szerint az MI-ügynökök bevezetését követően „közel a kétszeresére nőtt azoknak az összevonási kérelmeknek az aránya, amelyeknél módosításokat kértek, az egy kérelemre jutó megjegyzések száma pedig 35 százalékkal emelkedett”.
A változásra reagálva a kutatók azt találták, hogy az MI-ügynökök bevezetése után 14 százalékkal nőtt a kódellenőrzést végző munkavállalók aránya. Azt is írják, hogy a Jellyfish adataiban szereplő aktív munkavállalók teljes számának vizsgálata, valamint az érintett vállalatok LinkedIn-adataival való összevetés alapján „nem tudnak jelentős foglalkoztatási változásokat az MI-nek tulajdonítani”. Bár elméletileg az MI magában az ellenőrzési folyamatban is segíthetne, a kutatók szerint ennek hatása egyelőre csekély. Noha 2026 márciusára a vizsgált vállalatok 80 százaléka már valamilyen formában használt MI-alapú kódellenőrzést, az MI-ügynökök az összes ellenőrzési megjegyzés mindössze 23,3 százalékáért, az összevonási kérelmeknek pedig csupán 10,8 százalékáért voltak felelősek. Ez arra utal, hogy e munka túlnyomó részét továbbra is emberek végezték.
Az MI-alapú kódolóügynökök természetesen még viszonylag újnak számítanak a programozás világában, és a teljesítményük azóta is jelentős fejlesztéseken és frissítéseken ment keresztül, hogy a tanulmány adatgyűjtése 2026 márciusában lezárult. Bár a vizsgálatban szereplő vállalatok 95 százaléka mostanra bevezette az MI-alapú kódolóügynököket, kétségtelen, hogy sokan még mindig azt tanulják, mikor és hogyan érdemes a legjobban alkalmazni ezeket az eszközöket. A kódolásra és az ellenőrzésre fordított idő közötti ilyen jellegű átváltás javulhat, ahogy a szoftvermérnöki csapatok egyre több tapasztalatot szereznek azzal kapcsolatban, milyen előnyei és hátrányai vannak annak, ha egy adott programozási feladat megoldását egy MI-ügynökre bízzák.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy ha az ember az MI-re bízza a kód megírását, az kétélű fegyvernek bizonyul. A kódolás felgyorsulását ellensúlyozza az emberi kódellenőrzésre fordított idő és munka hasonló mértékű növekedése. Az ilyen eredmények alapján felmerül a kérdés, hogy a legtöbb vállalat számára valóban megéri-e az MI-alapú kódolóügynökök működésbe állításához szükséges jelentős idő- és pénzráfordítás.