SG.hu·
Egy MI-válságban vajon Kína felvenné a telefont?
Washington és Peking megállapodott egy MI incidensekre szolgáló kommunikációs csatorna létrehozásáról, de a korábbi katonai forródrótok tapasztalatai komoly kérdéseket vetnek fel.
Ugyanazon a napon, amikor 2023-ban egy amerikai vadászgép lelőtt egy kínai kémballont, a Pentagon tisztviselői megpróbálták használni a Kínával fenntartott katonai forródrótot. Lloyd Austin, aki akkor Amerika védelmi minisztere volt, közvetlenül Wei Fenghe kínai kollégájával akart beszélni, hogy megakadályozza a helyzet eszkalálódását. Csakhogy volt egy probléma: Wei tábornok nem volt hajlandó fogadni a hívást. Egy kínai katonai szóvivő szerint Amerika „nem teremtette meg a megfelelő légkört” a párbeszédhez. És nem ez volt az első alkalom, hogy Kína elutasította a forródrótot. „Órákon és órákon át csak egy üres szobában csörgött” - emlékezett vissza Kurt Campbell 2021-ben, amikor a Fehér Ház vezető ázsiai ügyekért felelős tisztviselője volt.
Vajon egy mesterséges intelligenciával kapcsolatos vészhelyzetekre létrehozott forródrót jobban működne? A Trump-kormányzat úgy tűnik, így gondolja. A Hszi Csin-ping és Donald Trump között pár napja Washingtonban tartott találkozó kevés eredményének egyike az volt, hogy megállapodtak egy kétoldalú „kommunikációs csatorna” létrehozásáról az MI-vel kapcsolatos incidensek kezelésére. A felek abban is megállapodtak, hogy novemberig megtartják a nemrég újjáélesztett MI-párbeszéd második fordulóját, amikor Hszi és Trump a tervek szerint ismét találkozik Kínában. Egyikük sem közölt részleteket arról, hogyan fog működni az MI-kommunikációs csatorna. Az ötletet javasló amerikai tisztviselők azonban a hidegháború idején a Szovjetunióval fenntartott forródrótokhoz hasonlították.
Ez sokak számára ésszerűnek hangzik, tekintettel az egyre növekvő félelmekre, hogy az MI-modellek elpusztíthatják az emberiséget. Azok körében azonban, akik megpróbáltak forródrótot létrehozni vagy használni Kínával, a javaslat gyakran szemforgatást vált ki. „Sok ilyen kísérlet történt annak érdekében, hogy nyitva tartsuk a kommunikációs csatornákat” - mondja Daniel Kritenbrink, az Egyesült Államok pekingi nagykövetségének egykori helyettes vezetője, aki a Fehér Házban és a külügyminisztériumban is betöltött vezető ázsiai ügyekért felelős tisztséget. „Ezek a forródrótok többnyire hatástalanok voltak.” Válsághelyzetben - teszi hozzá - a kínai rendszer „általában elsötétül”.
A hidegháború valóban szolgál néhány értékes tanulsággal. Az amerikai és a szovjet vezetők közötti forródrótot azután hozták létre, hogy az 1962-es kubai rakétaválság kis híján atomháborúhoz vezetett. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a vezetők gyorsan és közvetlenül kommunikálhassanak egymással, a diplomáciai táviratok helyett, amelyek továbbítása órákig is eltarthatott. Bár a diplomáciai kommunikáció hamarosan felgyorsult, a forródrót jelezte a sürgősséget és erősítette a bizalmat. Nem mindig enyhítette a feszültségeket: mindkét fél fenyegetőzésre is használta. Más kommunikációs mechanizmusokkal együtt azonban hozzájárult egy nukleáris armageddon megakadályozásához.
Az amerikai erőfeszítések, hogy ugyanezt Kínával is megvalósítsák, már a kezdetektől problémásak voltak. Az elnöki forródrótot 1998-ban hozták létre, válaszul egy két évvel korábbi válságra, amelynek során Kína rakétákat lőtt ki a Tajvanhoz közeli vizekre, ami arra késztette Amerikát, hogy két repülőgép-hordozót küldjön a térségbe. Bill Clinton elnökként 1999-ben megpróbálta használni a forródrótot, miután Amerika lebombázta a kínai nagykövetséget a szerb fővárosban, Belgrádban. Kínai kollégája, Csiang Cö-min azonban egy héten át nem volt hajlandó fogadni a hívást. Két évvel később az amerikai tisztviselők 12 órán keresztül nehezen tudtak elérni bárkit is a kínai kormányban, miután egy amerikai kémrepülőgép összeütközött egy kínai vadászgéppel, és kénytelen volt leszállni egy katonai repülőtéren a dél-kínai Hajnan szigetén.
Amerika egyik levont következtetése az volt, hogy a kínai katonai parancsnokokkal is szüksége van forródrótra. Ezt 2008-ban indították el, lehetővé téve a titkosított hanghívásokat az amerikai védelmi miniszter Pentagonban található hivatala és a pekingi vezetési központ, a Zhongnanhai között, a kínai védelmi minisztériumhoz vezető összeköttetéssel. A hívásokat azonban 48 órával előre egyeztetni kellett. Hamarosan az is világossá vált, hogy Kína válságkezelési megközelítése nem változott. 2009-ben kínai haditengerészeti és rendfenntartó hajók vették körül egy amerikai óceáni megfigyelőhajót a Dél-kínai-tengeren. Az amerikaiak forródróton kezdeményezett hívásaira nem érkezett válasz.
Az ilyen incidensek egy mintázatot tárnak fel. Kína láthatóan vonakodik felvenni a telefont, mert időt akar nyerni az információk összegyűjtésére és a válasz megfogalmazására. Ugyanakkor gyakran abban is érdekeltséget lát, hogy időhúzással növelje a befolyását az amerikaiakkal szemben, akik jellemzően minden válságot gyorsan szeretnének megoldani. További akadályt jelent, hogy Kína gyengébb félként tekint magára, és az amerikaiak azon kísérleteit, hogy korlátokat és biztosítékokat építsenek be, olyan taktikának tekinti, amellyel korlátozni próbálják Kína tevékenységét. A szovjetek ezzel szemben katonai szempontból egyenrangúnak tekintették magukat az amerikaiakkal, és közös érdekük volt egy atomháború elkerülése.
A Kínával folytatott forródrót-diplomácia veteránjai nem mind szkeptikusak. Egyesek szerint az elnöki forródrót segített a tárgyalásokban olyan rutinszerűbb ügyekben, mint a vezetők látogatásai, valamint az olyan problémákra adott válaszok összehangolásában, mint a 2007 és 2009 közötti globális pénzügyi válság. A katonai forródrót is hatékony volt, amikor Kína biztosítékot keresett arra, hogy Amerika nem tervez ellene katonai fellépést a 2020-as amerikai elnökválasztás idején. A forródrót hívei közül egyesek szerint Kínának most már saját aggályai is vannak az MI biztonságával kapcsolatban, ezért valódi érdeke fűződik ahhoz, hogy információkat cseréljen Amerikával, kezdetben olyan közös érdeklődésre számot tartó kérdésekre összpontosítva, mint az elszabadult MI-modellek és a kormányzati kapcsolatokkal nem rendelkező rosszindulatú emberek.
Ahhoz azonban, hogy egy MI-forródrót válsághelyzetben hatékony legyen, több szempontból is különböznie kellene a meglévőktől. Mindenekelőtt szövegalapúnak kellene lennie, nem pedig hangkapcsolatnak. „A telefon nem működik egy válság kezdetén” - mondja Drew Thompson, egy Szingapúrban élő kutató, aki a Pentagon tisztviselőjeként részt vett a katonai forródrót korszerűsítéséről szóló tárgyalásokon. A forródrót „a végén működik, miután a kínai félnek lehetősége volt egy bizottsági ülést tartani”. Ő a faxot részesíti előnyben. Ez mindkét félnek időt ad arra, hogy áttekintse a tartalmat és előkészítse a választ. Emellett megszünteti az élő beszélgetések időpontjának egyeztetésével járó nehézségeket, és csökkenti a hibás fordítások vagy a hanghordozásból eredő félreértések kockázatát.
Az írásbeli kommunikáció a személyi változások esetén is lehetővé teszi a folyamatosságot. Ez most különösen fontos, tekintettel Hszinek a katonai vezetésben a közelmúltban végrehajtott tisztogatására - mondja a kínai kormány egyik tanácsadója. Egy másik fejlesztés az lehetne, ha megállapodnának azokról a küszöbértékekről, amelyek aktiválják a forródrót használatát - mondja Lucy Luo, a Carnegie Endowment for International Peace MI-politikai kutatója. Azt is javasolja, hogy hozzanak létre egy külön kommunikációs csatornát, amelyet MI-szakértelemmel rendelkező emberek működtetnének, és amelyet a kisebb incidensekről, valamint a bevált gyakorlatokról szóló rutinszerű információcserére használnának.
A közelmúltbeli találkozókon a kínai és nyugati MI-szakértők egy lehetséges modellként egy másik, 1998-ban létrehozott rendszeres katonai kommunikációs mechanizmust is megvitattak. A Katonai Tengerészeti Konzultatív Megállapodás keretében amerikai és kínai tisztek évente kétszer találkoznak - kivéve azokat az időszakokat, amikor Kína felfüggeszti az összes katonai kommunikációt -, hogy megvitassák a légi és tengeri biztonsági incidenseket, amelyek közül néhányat később a védelmi forródróton is megvitatnak.
Nem világos, hogy Kína és Amerika eljutott-e már odáig, hogy az ilyen részletekről tárgyaljon. Egyelőre azt sem tisztázták, hogy pontosan kiknek kellene részt venniük az újjáélesztett MI-párbeszédben, amelyet jelenleg az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent és Kína egyik miniszterelnök-helyettese, He Lifeng vezet. A vezetők novemberi újabb találkozója előtt pedig más ügyekről is tárgyalniuk kell, többek között a kereskedelmi háborúban kötött fegyverszünet hosszabbításáról. Az MI-forródrót bejelentése mindezek ellenére összességében pozitív lépés volt. Most működőképessé kell tenniük.
Ugyanazon a napon, amikor 2023-ban egy amerikai vadászgép lelőtt egy kínai kémballont, a Pentagon tisztviselői megpróbálták használni a Kínával fenntartott katonai forródrótot. Lloyd Austin, aki akkor Amerika védelmi minisztere volt, közvetlenül Wei Fenghe kínai kollégájával akart beszélni, hogy megakadályozza a helyzet eszkalálódását. Csakhogy volt egy probléma: Wei tábornok nem volt hajlandó fogadni a hívást. Egy kínai katonai szóvivő szerint Amerika „nem teremtette meg a megfelelő légkört” a párbeszédhez. És nem ez volt az első alkalom, hogy Kína elutasította a forródrótot. „Órákon és órákon át csak egy üres szobában csörgött” - emlékezett vissza Kurt Campbell 2021-ben, amikor a Fehér Ház vezető ázsiai ügyekért felelős tisztviselője volt.
Vajon egy mesterséges intelligenciával kapcsolatos vészhelyzetekre létrehozott forródrót jobban működne? A Trump-kormányzat úgy tűnik, így gondolja. A Hszi Csin-ping és Donald Trump között pár napja Washingtonban tartott találkozó kevés eredményének egyike az volt, hogy megállapodtak egy kétoldalú „kommunikációs csatorna” létrehozásáról az MI-vel kapcsolatos incidensek kezelésére. A felek abban is megállapodtak, hogy novemberig megtartják a nemrég újjáélesztett MI-párbeszéd második fordulóját, amikor Hszi és Trump a tervek szerint ismét találkozik Kínában. Egyikük sem közölt részleteket arról, hogyan fog működni az MI-kommunikációs csatorna. Az ötletet javasló amerikai tisztviselők azonban a hidegháború idején a Szovjetunióval fenntartott forródrótokhoz hasonlították.
Ez sokak számára ésszerűnek hangzik, tekintettel az egyre növekvő félelmekre, hogy az MI-modellek elpusztíthatják az emberiséget. Azok körében azonban, akik megpróbáltak forródrótot létrehozni vagy használni Kínával, a javaslat gyakran szemforgatást vált ki. „Sok ilyen kísérlet történt annak érdekében, hogy nyitva tartsuk a kommunikációs csatornákat” - mondja Daniel Kritenbrink, az Egyesült Államok pekingi nagykövetségének egykori helyettes vezetője, aki a Fehér Házban és a külügyminisztériumban is betöltött vezető ázsiai ügyekért felelős tisztséget. „Ezek a forródrótok többnyire hatástalanok voltak.” Válsághelyzetben - teszi hozzá - a kínai rendszer „általában elsötétül”.
A hidegháború valóban szolgál néhány értékes tanulsággal. Az amerikai és a szovjet vezetők közötti forródrótot azután hozták létre, hogy az 1962-es kubai rakétaválság kis híján atomháborúhoz vezetett. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a vezetők gyorsan és közvetlenül kommunikálhassanak egymással, a diplomáciai táviratok helyett, amelyek továbbítása órákig is eltarthatott. Bár a diplomáciai kommunikáció hamarosan felgyorsult, a forródrót jelezte a sürgősséget és erősítette a bizalmat. Nem mindig enyhítette a feszültségeket: mindkét fél fenyegetőzésre is használta. Más kommunikációs mechanizmusokkal együtt azonban hozzájárult egy nukleáris armageddon megakadályozásához.
Az amerikai erőfeszítések, hogy ugyanezt Kínával is megvalósítsák, már a kezdetektől problémásak voltak. Az elnöki forródrótot 1998-ban hozták létre, válaszul egy két évvel korábbi válságra, amelynek során Kína rakétákat lőtt ki a Tajvanhoz közeli vizekre, ami arra késztette Amerikát, hogy két repülőgép-hordozót küldjön a térségbe. Bill Clinton elnökként 1999-ben megpróbálta használni a forródrótot, miután Amerika lebombázta a kínai nagykövetséget a szerb fővárosban, Belgrádban. Kínai kollégája, Csiang Cö-min azonban egy héten át nem volt hajlandó fogadni a hívást. Két évvel később az amerikai tisztviselők 12 órán keresztül nehezen tudtak elérni bárkit is a kínai kormányban, miután egy amerikai kémrepülőgép összeütközött egy kínai vadászgéppel, és kénytelen volt leszállni egy katonai repülőtéren a dél-kínai Hajnan szigetén.
Amerika egyik levont következtetése az volt, hogy a kínai katonai parancsnokokkal is szüksége van forródrótra. Ezt 2008-ban indították el, lehetővé téve a titkosított hanghívásokat az amerikai védelmi miniszter Pentagonban található hivatala és a pekingi vezetési központ, a Zhongnanhai között, a kínai védelmi minisztériumhoz vezető összeköttetéssel. A hívásokat azonban 48 órával előre egyeztetni kellett. Hamarosan az is világossá vált, hogy Kína válságkezelési megközelítése nem változott. 2009-ben kínai haditengerészeti és rendfenntartó hajók vették körül egy amerikai óceáni megfigyelőhajót a Dél-kínai-tengeren. Az amerikaiak forródróton kezdeményezett hívásaira nem érkezett válasz.
Az ilyen incidensek egy mintázatot tárnak fel. Kína láthatóan vonakodik felvenni a telefont, mert időt akar nyerni az információk összegyűjtésére és a válasz megfogalmazására. Ugyanakkor gyakran abban is érdekeltséget lát, hogy időhúzással növelje a befolyását az amerikaiakkal szemben, akik jellemzően minden válságot gyorsan szeretnének megoldani. További akadályt jelent, hogy Kína gyengébb félként tekint magára, és az amerikaiak azon kísérleteit, hogy korlátokat és biztosítékokat építsenek be, olyan taktikának tekinti, amellyel korlátozni próbálják Kína tevékenységét. A szovjetek ezzel szemben katonai szempontból egyenrangúnak tekintették magukat az amerikaiakkal, és közös érdekük volt egy atomháború elkerülése.
A Kínával folytatott forródrót-diplomácia veteránjai nem mind szkeptikusak. Egyesek szerint az elnöki forródrót segített a tárgyalásokban olyan rutinszerűbb ügyekben, mint a vezetők látogatásai, valamint az olyan problémákra adott válaszok összehangolásában, mint a 2007 és 2009 közötti globális pénzügyi válság. A katonai forródrót is hatékony volt, amikor Kína biztosítékot keresett arra, hogy Amerika nem tervez ellene katonai fellépést a 2020-as amerikai elnökválasztás idején. A forródrót hívei közül egyesek szerint Kínának most már saját aggályai is vannak az MI biztonságával kapcsolatban, ezért valódi érdeke fűződik ahhoz, hogy információkat cseréljen Amerikával, kezdetben olyan közös érdeklődésre számot tartó kérdésekre összpontosítva, mint az elszabadult MI-modellek és a kormányzati kapcsolatokkal nem rendelkező rosszindulatú emberek.
Ahhoz azonban, hogy egy MI-forródrót válsághelyzetben hatékony legyen, több szempontból is különböznie kellene a meglévőktől. Mindenekelőtt szövegalapúnak kellene lennie, nem pedig hangkapcsolatnak. „A telefon nem működik egy válság kezdetén” - mondja Drew Thompson, egy Szingapúrban élő kutató, aki a Pentagon tisztviselőjeként részt vett a katonai forródrót korszerűsítéséről szóló tárgyalásokon. A forródrót „a végén működik, miután a kínai félnek lehetősége volt egy bizottsági ülést tartani”. Ő a faxot részesíti előnyben. Ez mindkét félnek időt ad arra, hogy áttekintse a tartalmat és előkészítse a választ. Emellett megszünteti az élő beszélgetések időpontjának egyeztetésével járó nehézségeket, és csökkenti a hibás fordítások vagy a hanghordozásból eredő félreértések kockázatát.
Az írásbeli kommunikáció a személyi változások esetén is lehetővé teszi a folyamatosságot. Ez most különösen fontos, tekintettel Hszinek a katonai vezetésben a közelmúltban végrehajtott tisztogatására - mondja a kínai kormány egyik tanácsadója. Egy másik fejlesztés az lehetne, ha megállapodnának azokról a küszöbértékekről, amelyek aktiválják a forródrót használatát - mondja Lucy Luo, a Carnegie Endowment for International Peace MI-politikai kutatója. Azt is javasolja, hogy hozzanak létre egy külön kommunikációs csatornát, amelyet MI-szakértelemmel rendelkező emberek működtetnének, és amelyet a kisebb incidensekről, valamint a bevált gyakorlatokról szóló rutinszerű információcserére használnának.
A közelmúltbeli találkozókon a kínai és nyugati MI-szakértők egy lehetséges modellként egy másik, 1998-ban létrehozott rendszeres katonai kommunikációs mechanizmust is megvitattak. A Katonai Tengerészeti Konzultatív Megállapodás keretében amerikai és kínai tisztek évente kétszer találkoznak - kivéve azokat az időszakokat, amikor Kína felfüggeszti az összes katonai kommunikációt -, hogy megvitassák a légi és tengeri biztonsági incidenseket, amelyek közül néhányat később a védelmi forródróton is megvitatnak.
Nem világos, hogy Kína és Amerika eljutott-e már odáig, hogy az ilyen részletekről tárgyaljon. Egyelőre azt sem tisztázták, hogy pontosan kiknek kellene részt venniük az újjáélesztett MI-párbeszédben, amelyet jelenleg az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent és Kína egyik miniszterelnök-helyettese, He Lifeng vezet. A vezetők novemberi újabb találkozója előtt pedig más ügyekről is tárgyalniuk kell, többek között a kereskedelmi háborúban kötött fegyverszünet hosszabbításáról. Az MI-forródrót bejelentése mindezek ellenére összességében pozitív lépés volt. Most működőképessé kell tenniük.