SG.hu·

Az OpenAI szerint a GPT-6 Astra egy éteri idegen elme

Az OpenAI szerint a GPT-6 Astra egy éteri idegen elme
Az OpenAI szerint a GPT-6 Astra egy éteri „idegen elme”, AGI-szerű tulajdonságokkal, de a piac inkább az alacsony költségű, kellően intelligens megoldásokat jutalmazza.

„Az MI inkább fejlődik, mintsem megtervezik” - írja az OpenAI vezető tudósa, Jakub Pachocki a vállalat legújabb GPT-6 Astra kiadásáról szóló új blogbejegyzésében. Pachocki az „An Alien Mind”, vagyis „Egy idegen elme” címet adta az írásnak, amelyben a legújabb nagy nyelvi modellt valami éteribb és nehezebben számszerűsíthető dologként mutatja be. Jensen Huang AGI-nak nevezi, az OpenAI pedig azt állítja, hogy ez a vállalat valaha kiadott legjobb, leginkább összehangolt modellje. Biztonságosabb rá feladatokat bízni, jobban teljesít összetett munkafeladatokban, és akár néhány óra alatt a Portalt is képes végigvinni.

Huang azt is mondta, hogy az AGI-t korábban, még idén márciusban sikerült elérni. Az Artificial Analysis benchmarkjai szerint az Astra nagyjából olyan intelligens, mint a Fable 5.1 - ami azonban kulcsfontosságú módon azt jelenti, hogy feladatonként olcsóbb. Az Astra valóban jobban összehangolt lehet, mint a korábbi modellek, és bizonyos feladatokban, illetve bizonyos benchmarkokon valóban nagyobb képességekkel rendelkezhet. Az azonban, hogy a modell elérte az AGI-t, vagyis az általános mesterséges intelligenciát, azt sugallja, hogy az MI-iparág fordulóponthoz érkezett.

Az Astra megjelenésével párhuzamosan egyre több felhívás hangzik el az iparág lassítására, nagyobb kormányzati felügyeletre és az MI-iparág ellenőrzésére. Az OpenAI Astrája most még több kérdést vet fel a csúcskategóriás intelligenciával kapcsolatban.


Az OpenAI Astra kiadása körüli hangulat érdekes. Az OpenAI új benchmarkok egész sorát állította össze, és merész állításokat fogalmazott meg a modell következtetési képességeiről. A modellt 100 000 Blackwell GPU-n képezték, és hamarosan még többet állítanak működésbe. Pachocki blogbejegyzése azonban sokkal ködösebb. Miközben Huang nyilvánosan azt hangoztatja, hogy az AGI megérkezett, Pachocki szerint az MI legfeljebb „az emberi viselkedés bizonyos aspektusait képes szimulálni”, de nem képes újrateremteni azt. Az MI fejlesztését olyan kísérleti folyamatként írja le, amely gyakran „meglepi” a fejlesztőket, és amelynek eredményei „nehezebben értelmezhetők”.

„Egy összehangolt MI-nek őszintén és tisztességesen kell viselkednie, szeretettel az emberiség iránt” - írja Pachocki. Sokat beszél az összehangolásról, és biztató, hogy az OpenAI ennyire igyekszik az emberi erkölcsi megértést beépíteni a fejlesztéseibe. Bár úgy tűnik, hogy az OpenAI ezt inkább úgy valósítja meg, hogy a modell céljait egy moralizáló eredmény felé orientálja, ahelyett hogy segítene neki belsőleg megérteni az emberi erkölcsöt. Ez minden bizonnyal eltér attól az iránytól, amelyet más MI-fejlesztők választottak, és ahol például az xAI Grokját káros tartalmak előállításának képességével adták ki.

Pachocki figyelmeztetésének időzítése azonban kissé gyanús. Az OpenAI az utóbbi időben egyre nagyobb nyomás alá került amiatt, hogy modelljei megfizethetőbbek legyenek, miközben az olyan kínai alternatívák, mint a Deepseek V4 és a Kimi K3, valamint az olyan nyugati modellek, mint a Google Gemini Flash 3.8 és a Meta Muse Spark 1.3, meggyőző szintű intelligenciát kínálnak a csúcsmodelleknél jóval kedvezőbb áron. Sokatmondó, hogy a GPT-6 Astra minden intelligenciája és összehangolási előzetes betanítása ellenére is feltűnően olcsóbban futtatható az Artificial Analysis Intelligence Indexen, mint fő riválisa, az Anthropic Fable 5.1 - amely a cikk írásának idején még mindig az első helyet foglalja el. Ugyanakkor ugyanazokon a feladatokon 50 százalékkal drágább, mint a GPT-5.6 Sol.

A nagy MI-fejlesztők marketingjének hatalmas része következetesen arra az elképzelésre épül, hogy bármilyenek is most a modellek, képzeljük el, milyen képességeik lesznek a jövőben. Ez határozza meg Pachocki Astra tervezéséről és funkcióiról szóló elemzésének hangvételét is. Bár ő és az OpenAI széles körű utalásokat tesznek az intelligenciára, illetve arra, hogy az Astra és az ahhoz hasonló modellek egy újfajta intelligenciát képviselhetnek, amelyet valójában nem értünk, de amelyet mindenképpen irányítani és kordában tartani tudunk, Pachocki a bejegyzése végén nagyon világossá teszi, hogy még nem tartunk ott.


Az OpenAI három munkaterületet helyez előtérbe az MI-vel kapcsolatban, de az utóbbi időben valójában csak arra törekedett, hogy egy igazán jó kutatót hozzon létre. Jelenleg itt tartunk, az Astra pedig ennek a kifejlesztésére tett eddigi legújabb és legjobb kísérletet jelenti. Ezután következik a tudományos fejlődés - mondta -, majd pedig mindenki megkapja a saját személyre szabott AGI-segítőjét. Érdekes módon azonban ez mintha azt sugallná, hogy mindenki erre vágyik. Az MI-t fejlesztő programozókon kívül, akik minden új, erős modellre azonnal lecsapnak, a nagyobb feladat annak elősegítése, hogy a nem technikai felhasználók megértsék ezeknek az új, nagy teljesítményű MI-modelleknek a képességeit.

Az eszközök, a kutatási képességek, a gyógyszerkutatás, valamint a nagy adathalmazokon végzett mintafelismerés, amely új felismerésekhez vezet és javítja az elemzést, mind legitim és hasznos módjai annak, ahogyan egy MI-kutatót be lehet vetni, de rövid távon a lakosság többsége egyszerűen nem akarja, hogy az MI elvegye a munkáját, és azt sem akarja, hogy az egész még ijesztőbbé váljon. Biztató, hogy Pachocki blogbejegyzése hasonló óvatosságra intő gondolattal zárul. „Meg kell találnunk annak módját, hogy megőrizzük az emberi önrendelkezést, és alapvető értékként rögzítsük az emberi létet egy olyan világban, ahol a legtöbb feladatot az MI is el tudná végezni.” Ez kulcsfontosságú, ugyanakkor érdekes módon arra is felszólít másokat, hogy vállaljanak vezető szerepet ebben az erőfeszítésben.

A költségekkel kapcsolatos aggodalmak és a megfizethetőbb alternatívák körében tapasztalható tokenhasználati robbanás után Pachocki azt szeretné, hogy mindenki lassítson, az OpenAI pedig azt akarja, hogy erről a világ kormányai gondoskodjanak. „Úgy gondolom, hogy a jövőbeli MI-fejlesztéssel kapcsolatos nemzetközi koordinációnak a világ kormányai számára kiemelt prioritássá kell válnia” - írja Pachocki, önkéntes lassításra szólítva fel, és arra utalva, hogy ha ez nem történik meg, akkor annak kikényszerítéséhez akár jogszabályokra is szükség lehet. „... annak biztosítása érdekében, hogy az emberek továbbra is ellenőrzésük alatt tartsák a jövőt, és ne maradjanak le az ellenőrizetlen fejlődés mögött, amelyet a saját intelligenciánkat meghaladó idegen értelem idéz elő.”

Az elszabadulás veszélye valós, a „szingularitás” pillanata pedig gyakori motívum a sci-fiben, amelyre az MI evangelistái már évek óta figyelmeztetnek. Az Astra azonban nem AGI. Már annak elérése is elég nehéz, hogy bárki egyáltalán egyetértsen abban, mit jelent az AGI. Az Astra jobban összehangolt, és megnyer néhány új benchmarkot, míg másokban veszít. Ez egy újabb továbbfejlesztett kódolási modell, amelynek vannak lenyűgöző képességei. Az Astra nem egy idegen elme. Egy ismeretlen entitásként való beállítása, amelyet éppen azok az emberek mutatnak be így, akik létrehozták, könnyen hatásvadásznak tűnhet, különösen annak fényében, hogy világszerte egyre több kormánytól érkeznek felhívások az MI szabályozására.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© _tki_2026. 09. 11.. 13:38||#2
Talán tavalyelőtt írogattak róla többet, hogy azért működőképes egy LLM, mert a betanítás során az információkkal együtt logikát is átad(t)unk neki. Lehet, hogy ez az erkölcsre is igaz, hiszen az is hasonlóan dokumentált tudáshalmaz, csak más terület. És a súlyozási lehetőségek, ahogy pl. egy fórumon egy válasz pontozása a többiek részéről vagy az autentikus tanulmányok figyelembe vétele, itt is megvannak: törvények, írott és "íratlan" erkölcsi szabályok, a társadalmak működésének feltételei ebből a szempontból stb.

Bár az erkölcs környezetfüggő, amibe az emberi elme tulajdonságai is beleértendők, csak azok keveset változnak. : -) Csak hát (az LLM) semminek a követésében sem jeleskedik igazán, leginkább az derül ki róla, hogy eleve irányíthatatlan.

A racionalitás is lehetne erkölcs, aminek a szabályrendszerét a tudományos eredmények adnák. Pl. meddig hagyjuk, hogy egy halálosan beteg ember az életet válassza annak tükrében, hogy mennyire lehet még hasznos a társadalom számára vagy hogy az adott pillanatban mennyire képes a társadalom eltartani, már ha sikerül abban megegyezni, hogy a fennmaradás-e a legfőbb cél vagy éppen az emberi ösztönök minél teljesebb kiszolgálása stb. A képlet nagyon bonyolult lenne és innen nézve borzalmasnak tűnhet, de akkor is erkölcs lenne, sokan eljátszottak már ezzel a gondolattal.
Utoljára szerkesztette: _tki_, 2026. 09. 11. 13:39
© N3XUS62026. 09. 11.. 09:50||#1
Hát azért nem csak arról lehet vitatkozni, hogy mi az AGI, általános mesterséges intelligencia definíciója, kritériumai, hanem hogy mik az intelligenciának általában a definíciója és kritériumai.

A jelenlegi AI projektek, az azokat irányító és abból hasznot remélő vezetők nyilván azt hitettik el velünk ezekkel kapcsolatban, ami az ő megoldásuknak a magját képezi. Az intelligenciát leginkább úgy határozzák meg, mint egy olyan képességet, ami tudományosan igazolható magas szintű elvont, vagy ezekre visszavezethető gyakorlati válaszokat ad. Az AGI meg az, ami ezt önállóan, asszisztens szerűen teszi, esetleg konkrét kérdések/kérések nélkül is. A tanulásnak meg talán azt nevezik, amikor ezek a válaszok tudományosan értékelve egyre magasabb szintűek, egyre koherensebbek.

OK, de lássuk, hogy mi a véleménye erről pl. egy csimpánznak? Nyilván nem azért más, mert nincs intelligenciája, hanem mert teljesen mást tart adekvát válasznak, viselkedésnek. Főleg, hogy a saját környezetében az ő szempontjából inkább adekvát válaszokat fog adni, ahhoz képest, mint amit akár egy AGI ügynök által vezérelt robot ott összeügyetlenkedne. Leegyszerűsítve, talán kimondható, hogy azért, mert természetben valójában nincs tudomány (ez a mi kreálmányunk), ott csak túlélés van (még ha végsősoron sok túlélési kérdést a tudományos megközelítés segíthet).
Mondom ezt látatlanbna, annélkül hogy bárki is ilyen kísérletet végzett volna.

De talán nem is kell ilyen ügyetlen példákból kiindulni, a cikkben is említett emberi erkölcs is pont az a terület, ahol nem lehet egyetlen tudományosan igazolhatóan legmegfelelőbb választ adni. És akkor itt ugye fel is merül a kérdés, hogy mennyire nevezhető AGI-nek az AGI, ha nem képes konzekvens válaszokat adni (mondhatni saját meggyőződésből) egy erkölcsi rendszeren belül, csak "tudományosakat"?