SG.hu·
A gépelést egyre inkább a suttogás váltja fel, de ez nagyon idegesítő tud lenni
A munkahelyek lassan prémium kategóriás call centerekre kezdenek hasonlítani, csak itt az alkalmazottak nem ügyfelekkel, hanem mesterséges intelligenciával beszélgetnek. Sokak szerint az egész helyzet egyszerre hatékony és kellemetlenül furcsa.
A Szilícium-völgyben látványosan átalakul a munkakultúra, az egykor csendes, nyugodt irodákból egyre zajosabb helyek lesznek. Egy kockázati tőkebefektető szerint ma egy MI startup meglátogatása olyan érzés, mintha valaki egy luxus call centerbe lépne be - csak itt mindenki mesterséges intelligenciával beszélget. A Ramp nevű hitelkártyás startup mérnökei gamer headsetekkel ülnek az asztaluknál, hogy hangosan tudjanak beszélni MI asszisztenseikkel. Edward Kim, a Gusto társalapítója pedig arra bátorította az emberi erőforrásokkal foglalkozó vállalat dolgozóit, hogy kísérletezzenek a diktáló technológiával. Szerinte a jövő irodája „inkább egy értékesítési részlegre fog hasonlítani”. Ő maga is igyekszik példát mutatni. „Most már állandóan a számítógépemhez beszélek” - mondta Kim, aki egyébként jó gépírónak tartja magát. „Csak akkor gépelek, ha tényleg muszáj.”
Csakhogy van egy probléma: az embernek magában beszélni furcsa, sőt sokszor kicsit kínos. "Otthon olyan érzés, mintha Tony Starkként Jarvishez beszélnél” - mondta Kim, a Vasember és MI asszisztense kapcsolatára utalva. Az irodában viszont „egyszerűen csak kissé kellemetlen”. Ezért az etikett egyre fontosabbá válik. A felhasználók próbálnak halkan beszélni, és sokan fejhallgatót viselnek, hogy kizárják a körülöttük diktáló kollégák hangját, így csökkentve az idegesítő zajokat.
Maga a diktálás persze nem új technológia, de egészen a közelmúltig nem működött elég jól ahhoz, hogy komolyabb feladatokra is alkalmas legyen. Az olyan alkalmazások, mint a Wispr, ma már szinte valós időben képesek szerkeszteni a szöveget, javítják a nyelvtant és a stílust is. Ezek a funkciók valóságos rajongótábort alakítottak ki az alkalmazás körül. A felhasználók gyakran olyan programokkal együtt használják, mint a Claude Code vagy a Codex, hogy a kusza, csapongó gondolatfolyamokat néhány másodperc alatt jól használható, összefüggő szöveggé alakítsák. Reid Hoffman, a LinkedIn társalapítója és lelkes felhasználó például saját magát „voicepillednek” nevezte, vagyis olyan embernek, aki teljesen rákapott a hangalapú technológiára.
A leglelkesebb felhasználók már programozható lábpedálokat is vásárolnak - eredetileg videojátékos kiegészítőket -, hogy lábujjal tudják aktiválni a Wisprt. Mások 60 dolláros hajlítható nyakú mikrofonokat tartanak az asztalukon, olyasféléket, amilyeneket a sportkommentátorok használnak. Ahogy a módszer egyre elterjedtebbé válik, úgy szaporodnak az MI alapú diktáló alkalmazások is. A korai szereplők, mint az Aqua Voice és a Willow - amelyek mögött a Y Combinator áll -, mellé sorra érkeznek az újabb programok, például a TalkTastic, a Typeless vagy a Superwhisper.
A Wispr megjelenése ebben a kategóriában részben véletlenül történt. A 2021-ben alapított vállalat eredetileg egy olyan viselhető eszközt akart fejleszteni, amely idegi interfésszel képes az agyi jelek érzékelésére, és ezekkel lehetne irányítani számítógépeket vagy okostelefonokat. A cég végül elkészített egy Bluetooth-os fülhallgatót, amely az alapító Tanay Kothari szerint „tiszta varázslatnak” érződött. Mivel azonban nem mutatkozott megfelelő kereslet a termék iránt, kénytelenek voltak 40 főről 4 főre csökkenteni a csapatot, és inkább a diktáló szoftver fejlesztésére koncentráltak.
Tavaly év elején, amikor a fejlesztők egyre inkább elkezdtek rákapni az úgynevezett „vibe codingra”, vagyis a természetes nyelvű MI alapú programozásra, a Wispr diktáló alkalmazása körüli lelkesedés hirtelen megugrott. A Wispr ősszel újabb befektetést szerzett, amely körülbelül 700 millió dollárra értékelte a céget. A vállalatnak jelenleg nagyjából 60 alkalmazottja van. A San Franciscó-i központban különösen népszerűek azok a vezeték nélküli mikrofonok, amelyeket a ruhára lehet csíptetni. „Egyszerűen sétálnak az irodában, miközben a számítógépükhöz beszélnek” - mondta Kothari. „Már nem kell az asztal előtt ülniük ahhoz, hogy gondolkodjanak.” A Wispr emellett saját márkás mikrofonok értékesítését is tervezi az ügyfelek számára.
Kothari szerint idővel ez az egész teljesen természetessé válik. „Amikor megjelentek a BlackBerry készülékek, az emberek őrültségnek tartották, hogy valaki egy fémdarabot bámul a kezében és azon csinál dolgokat” - mondta. „Ma pedig ez már teljesen normális.”
A Szilícium-völgyben látványosan átalakul a munkakultúra, az egykor csendes, nyugodt irodákból egyre zajosabb helyek lesznek. Egy kockázati tőkebefektető szerint ma egy MI startup meglátogatása olyan érzés, mintha valaki egy luxus call centerbe lépne be - csak itt mindenki mesterséges intelligenciával beszélget. A Ramp nevű hitelkártyás startup mérnökei gamer headsetekkel ülnek az asztaluknál, hogy hangosan tudjanak beszélni MI asszisztenseikkel. Edward Kim, a Gusto társalapítója pedig arra bátorította az emberi erőforrásokkal foglalkozó vállalat dolgozóit, hogy kísérletezzenek a diktáló technológiával. Szerinte a jövő irodája „inkább egy értékesítési részlegre fog hasonlítani”. Ő maga is igyekszik példát mutatni. „Most már állandóan a számítógépemhez beszélek” - mondta Kim, aki egyébként jó gépírónak tartja magát. „Csak akkor gépelek, ha tényleg muszáj.”
Csakhogy van egy probléma: az embernek magában beszélni furcsa, sőt sokszor kicsit kínos. "Otthon olyan érzés, mintha Tony Starkként Jarvishez beszélnél” - mondta Kim, a Vasember és MI asszisztense kapcsolatára utalva. Az irodában viszont „egyszerűen csak kissé kellemetlen”. Ezért az etikett egyre fontosabbá válik. A felhasználók próbálnak halkan beszélni, és sokan fejhallgatót viselnek, hogy kizárják a körülöttük diktáló kollégák hangját, így csökkentve az idegesítő zajokat.
Maga a diktálás persze nem új technológia, de egészen a közelmúltig nem működött elég jól ahhoz, hogy komolyabb feladatokra is alkalmas legyen. Az olyan alkalmazások, mint a Wispr, ma már szinte valós időben képesek szerkeszteni a szöveget, javítják a nyelvtant és a stílust is. Ezek a funkciók valóságos rajongótábort alakítottak ki az alkalmazás körül. A felhasználók gyakran olyan programokkal együtt használják, mint a Claude Code vagy a Codex, hogy a kusza, csapongó gondolatfolyamokat néhány másodperc alatt jól használható, összefüggő szöveggé alakítsák. Reid Hoffman, a LinkedIn társalapítója és lelkes felhasználó például saját magát „voicepillednek” nevezte, vagyis olyan embernek, aki teljesen rákapott a hangalapú technológiára.
A leglelkesebb felhasználók már programozható lábpedálokat is vásárolnak - eredetileg videojátékos kiegészítőket -, hogy lábujjal tudják aktiválni a Wisprt. Mások 60 dolláros hajlítható nyakú mikrofonokat tartanak az asztalukon, olyasféléket, amilyeneket a sportkommentátorok használnak. Ahogy a módszer egyre elterjedtebbé válik, úgy szaporodnak az MI alapú diktáló alkalmazások is. A korai szereplők, mint az Aqua Voice és a Willow - amelyek mögött a Y Combinator áll -, mellé sorra érkeznek az újabb programok, például a TalkTastic, a Typeless vagy a Superwhisper.
A Wispr megjelenése ebben a kategóriában részben véletlenül történt. A 2021-ben alapított vállalat eredetileg egy olyan viselhető eszközt akart fejleszteni, amely idegi interfésszel képes az agyi jelek érzékelésére, és ezekkel lehetne irányítani számítógépeket vagy okostelefonokat. A cég végül elkészített egy Bluetooth-os fülhallgatót, amely az alapító Tanay Kothari szerint „tiszta varázslatnak” érződött. Mivel azonban nem mutatkozott megfelelő kereslet a termék iránt, kénytelenek voltak 40 főről 4 főre csökkenteni a csapatot, és inkább a diktáló szoftver fejlesztésére koncentráltak.
Tavaly év elején, amikor a fejlesztők egyre inkább elkezdtek rákapni az úgynevezett „vibe codingra”, vagyis a természetes nyelvű MI alapú programozásra, a Wispr diktáló alkalmazása körüli lelkesedés hirtelen megugrott. A Wispr ősszel újabb befektetést szerzett, amely körülbelül 700 millió dollárra értékelte a céget. A vállalatnak jelenleg nagyjából 60 alkalmazottja van. A San Franciscó-i központban különösen népszerűek azok a vezeték nélküli mikrofonok, amelyeket a ruhára lehet csíptetni. „Egyszerűen sétálnak az irodában, miközben a számítógépükhöz beszélnek” - mondta Kothari. „Már nem kell az asztal előtt ülniük ahhoz, hogy gondolkodjanak.” A Wispr emellett saját márkás mikrofonok értékesítését is tervezi az ügyfelek számára.
Kothari szerint idővel ez az egész teljesen természetessé válik. „Amikor megjelentek a BlackBerry készülékek, az emberek őrültségnek tartották, hogy valaki egy fémdarabot bámul a kezében és azon csinál dolgokat” - mondta. „Ma pedig ez már teljesen normális.”