SG.hu·
A digitális euró 4 év alatt 4-6 milliárd euróba fog kerülni az EU bankjainak
Az Európai Központi Bank számításai szerint a digitális euró bevezetése az európai bankrendszer számára jelentős, több milliárd eurós ráfordítást igényel majd az elkövetkező években.
A frankfurti intézmény vezető testületének tagja, Piero Cipollone egy olasz parlamenti bizottság előtt ismertette a projekt pénzügyi vonzatait, és arról beszélt, hogy a bankoknak összesen 4 és 6 milliárd euró közötti összeget kell majd fordítaniuk az új rendszer bevezetésére négy év alatt. Ez az összeg első látásra magasnak tűnhet, ám Cipollone szerint mindez nagyjából az éves informatikai rendszerfenntartási kiadások mintegy 3 százalékának felel meg, tehát a bankszektor működéséhez mérten kezelhető nagyságrendű beruházásról van szó. Az Európai Központi Bank mintegy 1,3 milliárd euróra becsüli az új, kizárólag digitális formában létező jegybankpénz infrastruktúrájának kiépítését. Ezt követően az üzemeltetési költségek körülbelül 300 millió eurót tennének ki, bár Cipollone nem részletezte, hogy ez az összeg éves szinten értendő-e.
Az Európai Központi Bank a digitális eurót stratégiai jelentőségű eszköznek tekinti. Célja, hogy a pénz megőrizze szerepét a gyorsan digitalizálódó gazdaságban, ahol a készpénzhasználat aránya folyamatosan csökken, miközben az elektronikus fizetések térnyerése megállíthatatlan. A jegybank szerint az új fizetőeszköz hozzájárulhat az európai fizetési piac széttagoltságának csökkentéséhez is, mivel jelenleg az egyes tagállamokban eltérő rendszerek és szolgáltatók működnek. Emellett a digitális euró révén mérsékelhető lenne a nem európai - főként amerikai - hátterű fizetési szolgáltatók dominanciája, ami az unió monetáris szuverenitásának és gazdasági biztonságának megerősítését szolgálná.
A projekt azonban egyelőre jogalkotási szakaszban van. Az Európai Központi Bank az Európai Unió megfelelő rendeletére vár, amely lehetővé teszi a digitális euró hivatalos kibocsátását. A tervek szerint a bevezetésre 2029-ben kerülhet sor, addig pedig kísérleti fázis és előkészítő munka zajlik. A jegybank jelenleg olyan pénzintézeteket keres, amelyek részt vennének a pilot programban, és tesztelnék az új rendszer működését.
A bankok szerepe kulcsfontosságú lesz a digitális euró gyakorlati alkalmazásában, a felhasználók számára szükséges okostelefonos alkalmazást ugyanis a kereskedelmi bankok biztosítják majd. Ez azt jelenti, hogy a digitális euró nem közvetlenül a jegybank és az állampolgárok közötti kapcsolatot teremti meg, hanem a meglévő banki infrastruktúrán keresztül működik. A bankok ugyanakkor nem maradnak ellenszolgáltatás nélkül. Cipollone hangsúlyozta, hogy a pénzintézetek a kereskedőktől kapott díjak révén visszanyerhetik a bevezetés költségeit. A digitális euróval kapcsolatos szolgáltatásokért ugyanis a kereskedők fizetnek majd díjat, amelyből a bankok bevételhez jutnak.
Fontos különbség azonban a jelenlegi kártyatársasági modellekhez képest, hogy az Európai Központi Bank nem számít fel díjat a saját hálózati szolgáltatásáért. Ez azt jelenti, hogy a bankoknak nem kell levonniuk a kereskedői díjakból azokat a költségeket, amelyeket ma a magán fizetési hálózatok - például a Mastercard vagy a Visa - rendszereinek használatáért fizetnek. A kereskedők számára ez kedvezőbb feltételeket teremthet, mivel a digitális euróval történő fizetések esetében felső korlátot vezetnének be a díjakra, és ez a plafon alacsonyabb lenne annál, amit jelenleg a nemzetközi kártyacégek alkalmaznak.
A rendszer így több szereplő számára is előnyökkel járhat. A bankok hosszú távon új bevételi forrásokhoz juthatnak, a kereskedők csökkenthetik fizetési költségeiket, a fogyasztók pedig egy biztonságos, központi bank által garantált digitális fizetőeszközt használhatnak. Ugyanakkor a beruházási költségek, az informatikai fejlesztések és az átállás szervezési terhei komoly kihívást jelentenek a pénzügyi szektor számára.
A digitális euró körüli vita nem csupán technológiai kérdés, hanem gazdaságpolitikai és geopolitikai jelentőségű ügy is. Az euróövezet vezetői attól tartanak, hogy ha az unió nem kínál saját, versenyképes digitális jegybankpénzt, akkor a globális technológiai vállalatok vagy külföldi fizetési rendszerek tovább erősítik befolyásukat az európai piacon. A digitális euró ezért egyszerre tekinthető innovációs projektnek és szuverenitási eszköznek.
A frankfurti intézmény vezető testületének tagja, Piero Cipollone egy olasz parlamenti bizottság előtt ismertette a projekt pénzügyi vonzatait, és arról beszélt, hogy a bankoknak összesen 4 és 6 milliárd euró közötti összeget kell majd fordítaniuk az új rendszer bevezetésére négy év alatt. Ez az összeg első látásra magasnak tűnhet, ám Cipollone szerint mindez nagyjából az éves informatikai rendszerfenntartási kiadások mintegy 3 százalékának felel meg, tehát a bankszektor működéséhez mérten kezelhető nagyságrendű beruházásról van szó. Az Európai Központi Bank mintegy 1,3 milliárd euróra becsüli az új, kizárólag digitális formában létező jegybankpénz infrastruktúrájának kiépítését. Ezt követően az üzemeltetési költségek körülbelül 300 millió eurót tennének ki, bár Cipollone nem részletezte, hogy ez az összeg éves szinten értendő-e.
Az Európai Központi Bank a digitális eurót stratégiai jelentőségű eszköznek tekinti. Célja, hogy a pénz megőrizze szerepét a gyorsan digitalizálódó gazdaságban, ahol a készpénzhasználat aránya folyamatosan csökken, miközben az elektronikus fizetések térnyerése megállíthatatlan. A jegybank szerint az új fizetőeszköz hozzájárulhat az európai fizetési piac széttagoltságának csökkentéséhez is, mivel jelenleg az egyes tagállamokban eltérő rendszerek és szolgáltatók működnek. Emellett a digitális euró révén mérsékelhető lenne a nem európai - főként amerikai - hátterű fizetési szolgáltatók dominanciája, ami az unió monetáris szuverenitásának és gazdasági biztonságának megerősítését szolgálná.
A projekt azonban egyelőre jogalkotási szakaszban van. Az Európai Központi Bank az Európai Unió megfelelő rendeletére vár, amely lehetővé teszi a digitális euró hivatalos kibocsátását. A tervek szerint a bevezetésre 2029-ben kerülhet sor, addig pedig kísérleti fázis és előkészítő munka zajlik. A jegybank jelenleg olyan pénzintézeteket keres, amelyek részt vennének a pilot programban, és tesztelnék az új rendszer működését.
A bankok szerepe kulcsfontosságú lesz a digitális euró gyakorlati alkalmazásában, a felhasználók számára szükséges okostelefonos alkalmazást ugyanis a kereskedelmi bankok biztosítják majd. Ez azt jelenti, hogy a digitális euró nem közvetlenül a jegybank és az állampolgárok közötti kapcsolatot teremti meg, hanem a meglévő banki infrastruktúrán keresztül működik. A bankok ugyanakkor nem maradnak ellenszolgáltatás nélkül. Cipollone hangsúlyozta, hogy a pénzintézetek a kereskedőktől kapott díjak révén visszanyerhetik a bevezetés költségeit. A digitális euróval kapcsolatos szolgáltatásokért ugyanis a kereskedők fizetnek majd díjat, amelyből a bankok bevételhez jutnak.
Fontos különbség azonban a jelenlegi kártyatársasági modellekhez képest, hogy az Európai Központi Bank nem számít fel díjat a saját hálózati szolgáltatásáért. Ez azt jelenti, hogy a bankoknak nem kell levonniuk a kereskedői díjakból azokat a költségeket, amelyeket ma a magán fizetési hálózatok - például a Mastercard vagy a Visa - rendszereinek használatáért fizetnek. A kereskedők számára ez kedvezőbb feltételeket teremthet, mivel a digitális euróval történő fizetések esetében felső korlátot vezetnének be a díjakra, és ez a plafon alacsonyabb lenne annál, amit jelenleg a nemzetközi kártyacégek alkalmaznak.
A rendszer így több szereplő számára is előnyökkel járhat. A bankok hosszú távon új bevételi forrásokhoz juthatnak, a kereskedők csökkenthetik fizetési költségeiket, a fogyasztók pedig egy biztonságos, központi bank által garantált digitális fizetőeszközt használhatnak. Ugyanakkor a beruházási költségek, az informatikai fejlesztések és az átállás szervezési terhei komoly kihívást jelentenek a pénzügyi szektor számára.
A digitális euró körüli vita nem csupán technológiai kérdés, hanem gazdaságpolitikai és geopolitikai jelentőségű ügy is. Az euróövezet vezetői attól tartanak, hogy ha az unió nem kínál saját, versenyképes digitális jegybankpénzt, akkor a globális technológiai vállalatok vagy külföldi fizetési rendszerek tovább erősítik befolyásukat az európai piacon. A digitális euró ezért egyszerre tekinthető innovációs projektnek és szuverenitási eszköznek.