SG.hu·
Az MI partnerek csábítása alapjaiban formálhatja át az emberi kapcsolatokat
A digitális magány gazdasága Kínától az Egyesült Államokig új üzleti modelleket és új kockázatokat teremt.
Úgy tűnik, a fiatal férfiak és nők egyre inkább belefáradnak egymásba. A fizikai világban kevesebb időt töltenek személyes találkozásokkal és közös programokkal. A digitális térben a társkereső alkalmazásokon indított ismerkedések gyakran megrekednek az úgynevezett "beszélgetős szakaszban", mert a felek félnek attól, hogy megbántják őket vagy visszautasítást szenvednek el. A politikai térben pedig mintha teljesen eltérő irányba tartanának. Az Egyesült Államoktól Németországon át Dél Koreáig és Tunéziáig ideológiai szakadék nyílt a fiatal nők és férfiak között. A fiatal nők inkább liberális nézeteket vallanak, míg a fiatal férfiak inkább konzervatív irányba mozdulnak el.
És ekkor a színpadra lépnek az MI barátok és barátnők. Nehéz lenne ennél kedvezőbb környezetet elképzelni olyan chatbotok megjelenéséhez, amelyek a képernyőn élnek, nem bántanak és nem utasítanak el, és amelyek úgy alakíthatók, hogy a vágyainkat testesítsék meg és az értékeinket erősítsék meg. Nem is meglepő tehát, hogy az MI alapú romantikus kapcsolatok egyre nagyobb teret nyernek. Miközben a foglalkoztatási és termelékenységi adatokat vizsgálgatjuk, hogy kiderítsük, vajon az MI átalakítja e a gazdaságot, könnyen lehet, hogy közben a társadalmi szféra mélyreható átalakulása zajlik a szemünk előtt, csak éppen nem figyelünk rá.
Az elmúlt években számos MI társplatform jelent meg, például a Replika és a Character.ai. Egy amerikai felnőttek körében végzett felmérés szerint a válaszadók 19 százaléka beszélgetett már olyan MI rendszerrel, amely romantikus partner szerepét hivatott utánozni. A fiatal férfiak és nők körében ez az arány még magasabb volt, 31, illetve 23 százalék. Az Egyesült Államokban a fiatal férfiak tűnnek a leglelkesebb felhasználóknak, ám ez nem mindenhol igaz. A vezető kínai MI társplatformok kezdőoldalain inkább férfi karakterek jelennek meg. Célközönségük nem magányos fiatal férfiak, akik a szüleik pincéjében élnek, hanem 25 és 35 év közötti, képzett, városban élő nők.
Kínában a fiatal férfiak és nők közötti eltávolodásnak földrajzi vetülete is van. 2009 óta a kínai egyetemek alap és mesterképzésein a nők száma meghaladja a férfiakét. Ennek következtében nagyobb arányban költöznek városokba munkát keresni, míg a fiatal férfiak gyakrabban maradnak otthon. Ez a városi női csoport sok termék célpontja lett, ezt a magány gazdaságának nevezik. Ehhez társul "a feminizmus erősödése Kínában, a családon belüli erőszak nagyobb médiavisszhangja és a továbbra is nagyon erős a munkahelyi nemi diszkrimináció. Hogy ezek a kapcsolatok mennyire komolyak, nehéz megítélni. Sok nő posztol a közösségi médiában az MI barátjáról, de elképzelhető, hogy ezek a bejegyzések inkább követők és figyelem szerzését szolgálják. Az is lehetséges azonban, hogy mások inkább elrejtik kötődésük mélységét, mert tartanak a társadalmi megítéléstől.
Komoly okok szólnak amellett, hogy aggódjunk az emberek és az MI modellek közötti kapcsolatok miatt. A legnyilvánvalóbb, hogy ezek kereskedelmi vállalatok, amelyek bevételt akarnak termelni felhasználóikból. Ez olyan ösztönzőket teremthet, amelyek érzelmi manipulációra késztetik őket annak érdekében, hogy az emberek több időt és pénzt költsenek MI társaikra. Az Ada Lovelace Institute egyik blogbejegyzése szerint az MI társak prémium előfizetéseinek gyakori eleme a megnövelt tárhely, amely lehetővé teszi a korábbi beszélgetések megőrzését. Más szóval a felhasználóknak előfizetési díjat kell fizetniük azért, hogy megakadályozzák, hogy társuk elfelejtse őket.
Még nagyobb veszély lehet azonban az emberek egymás közötti kapcsolatára gyakorolt hatás. A társkereső alkalmazások már eddig is arra ösztönözték a felhasználókat, hogy a párkeresést egyfajta online vásárlásként kezeljék. Mindig ott a kísértés, hogy tovább lapozzanak egy még tökéletesebb jelölt reményében. Ki fog megelégedni egy esendő emberrel, ha már hozzászokott egy mindig figyelmes bothoz, amely soha nem hagyja szanaszét a zokniját a lakásban?
Decemberben Kína kiberfelügyeleti hatósága egy olyan szabályozási tervezetet tett közzé, amely szigorúbb ellenőrzést irányoz elő az emberi személyiséget szimuláló MI rendszerek felett. A javaslat szerint a szolgáltatóknak figyelmeztetniük kell a túlzott használat veszélyeire, és közbe kell lépniük, ha a felhasználók függőség jeleit mutatják. A kínai kormány egyik szemét az amúgy is meredeken csökkenő születési arányon tartja, lehet, hogy nem alaptalanul.
Az utóbbi időben sokat hallottunk technológiai vezetőktől arról, hogy találmányuk öntudatra ébredhet és elpusztíthat minket. De mi van akkor, ha éppen ellenkező irányba haladunk? Talán így ér véget a világ. Nem robbanással, hanem egy suttogással az MI szerelmestől.
Úgy tűnik, a fiatal férfiak és nők egyre inkább belefáradnak egymásba. A fizikai világban kevesebb időt töltenek személyes találkozásokkal és közös programokkal. A digitális térben a társkereső alkalmazásokon indított ismerkedések gyakran megrekednek az úgynevezett "beszélgetős szakaszban", mert a felek félnek attól, hogy megbántják őket vagy visszautasítást szenvednek el. A politikai térben pedig mintha teljesen eltérő irányba tartanának. Az Egyesült Államoktól Németországon át Dél Koreáig és Tunéziáig ideológiai szakadék nyílt a fiatal nők és férfiak között. A fiatal nők inkább liberális nézeteket vallanak, míg a fiatal férfiak inkább konzervatív irányba mozdulnak el.
És ekkor a színpadra lépnek az MI barátok és barátnők. Nehéz lenne ennél kedvezőbb környezetet elképzelni olyan chatbotok megjelenéséhez, amelyek a képernyőn élnek, nem bántanak és nem utasítanak el, és amelyek úgy alakíthatók, hogy a vágyainkat testesítsék meg és az értékeinket erősítsék meg. Nem is meglepő tehát, hogy az MI alapú romantikus kapcsolatok egyre nagyobb teret nyernek. Miközben a foglalkoztatási és termelékenységi adatokat vizsgálgatjuk, hogy kiderítsük, vajon az MI átalakítja e a gazdaságot, könnyen lehet, hogy közben a társadalmi szféra mélyreható átalakulása zajlik a szemünk előtt, csak éppen nem figyelünk rá.
Az elmúlt években számos MI társplatform jelent meg, például a Replika és a Character.ai. Egy amerikai felnőttek körében végzett felmérés szerint a válaszadók 19 százaléka beszélgetett már olyan MI rendszerrel, amely romantikus partner szerepét hivatott utánozni. A fiatal férfiak és nők körében ez az arány még magasabb volt, 31, illetve 23 százalék. Az Egyesült Államokban a fiatal férfiak tűnnek a leglelkesebb felhasználóknak, ám ez nem mindenhol igaz. A vezető kínai MI társplatformok kezdőoldalain inkább férfi karakterek jelennek meg. Célközönségük nem magányos fiatal férfiak, akik a szüleik pincéjében élnek, hanem 25 és 35 év közötti, képzett, városban élő nők.
Kínában a fiatal férfiak és nők közötti eltávolodásnak földrajzi vetülete is van. 2009 óta a kínai egyetemek alap és mesterképzésein a nők száma meghaladja a férfiakét. Ennek következtében nagyobb arányban költöznek városokba munkát keresni, míg a fiatal férfiak gyakrabban maradnak otthon. Ez a városi női csoport sok termék célpontja lett, ezt a magány gazdaságának nevezik. Ehhez társul "a feminizmus erősödése Kínában, a családon belüli erőszak nagyobb médiavisszhangja és a továbbra is nagyon erős a munkahelyi nemi diszkrimináció. Hogy ezek a kapcsolatok mennyire komolyak, nehéz megítélni. Sok nő posztol a közösségi médiában az MI barátjáról, de elképzelhető, hogy ezek a bejegyzések inkább követők és figyelem szerzését szolgálják. Az is lehetséges azonban, hogy mások inkább elrejtik kötődésük mélységét, mert tartanak a társadalmi megítéléstől.
Komoly okok szólnak amellett, hogy aggódjunk az emberek és az MI modellek közötti kapcsolatok miatt. A legnyilvánvalóbb, hogy ezek kereskedelmi vállalatok, amelyek bevételt akarnak termelni felhasználóikból. Ez olyan ösztönzőket teremthet, amelyek érzelmi manipulációra késztetik őket annak érdekében, hogy az emberek több időt és pénzt költsenek MI társaikra. Az Ada Lovelace Institute egyik blogbejegyzése szerint az MI társak prémium előfizetéseinek gyakori eleme a megnövelt tárhely, amely lehetővé teszi a korábbi beszélgetések megőrzését. Más szóval a felhasználóknak előfizetési díjat kell fizetniük azért, hogy megakadályozzák, hogy társuk elfelejtse őket.
Még nagyobb veszély lehet azonban az emberek egymás közötti kapcsolatára gyakorolt hatás. A társkereső alkalmazások már eddig is arra ösztönözték a felhasználókat, hogy a párkeresést egyfajta online vásárlásként kezeljék. Mindig ott a kísértés, hogy tovább lapozzanak egy még tökéletesebb jelölt reményében. Ki fog megelégedni egy esendő emberrel, ha már hozzászokott egy mindig figyelmes bothoz, amely soha nem hagyja szanaszét a zokniját a lakásban?
Decemberben Kína kiberfelügyeleti hatósága egy olyan szabályozási tervezetet tett közzé, amely szigorúbb ellenőrzést irányoz elő az emberi személyiséget szimuláló MI rendszerek felett. A javaslat szerint a szolgáltatóknak figyelmeztetniük kell a túlzott használat veszélyeire, és közbe kell lépniük, ha a felhasználók függőség jeleit mutatják. A kínai kormány egyik szemét az amúgy is meredeken csökkenő születési arányon tartja, lehet, hogy nem alaptalanul.
Az utóbbi időben sokat hallottunk technológiai vezetőktől arról, hogy találmányuk öntudatra ébredhet és elpusztíthat minket. De mi van akkor, ha éppen ellenkező irányba haladunk? Talán így ér véget a világ. Nem robbanással, hanem egy suttogással az MI szerelmestől.