SG.hu·
A gazdaggá válás utolsó esélyeként tekintenek az MI-re a Szilícium-völgyben
A technológiai világban egyre terjed az az érzés, hogy az amerikai álom talán a végéhez közeledik, és a mesterséges intelligencia felfutása lehet az utolsó nagy lehetőség arra, hogy valaki jelentős, akár generációkon átívelő vagyont halmozzon fel.
A Szilícium-völgyben régóta keringő, korábban inkább fórumokon és összejöveteleken megjelent gondolat ma már sokak számára valós fenyegetésnek tűnik. Az elképzelés lényege az, hogy az MI fejlődése nyomán néhány technológiai vállalat és azok vezetői gyakorlatilag korlátlan gazdagságra tesznek szert, miközben a társadalom nagy része elveszíti a lehetőséget arra, hogy saját munkájával és vállalkozásaival pénzt keressen, mert az MI átveszi a munkahelyeket és az üzleti lehetőségeket. Ez a gondolkodásmód azt sugallja, hogy a felemelkedés hídját hamarosan felhúzzák, és akik nem jutnak át időben, azok tartósan a rossz oldalon ragadnak. A félelem attól, hogy valaki lemarad, elsőre túlzónak vagy sci-fibe illőnek tűnhet, mégis sokat elárul arról, milyen mélyek lettek az osztályfeszültségek Kaliforniában. A milliárdosokat célzó adóztatási törekvések, a megfizethető lakhatás körüli válság és az a benyomás, hogy a középosztály elérhetetlen távolságba került, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az elképzelés komolyan gyökeret verjen.
San Franciscóban mindez különösen valóságosnak hat. Az MI körüli aggodalmakat erősítik Elon Musk látványos vállalkozásai, Sam Altman felemelkedése az OpenAI élén, valamint Dario Amodei, az Anthropic vezetőjének figyelmeztetései, amelyek a nagy gazdasági világválsághoz hasonló munkaerő-kiszorítást vetítenek előre. Musk nemrég egy podcastben így fogalmazott: "Az átmenet döcögős lesz. Radikális változás jön, társadalmi nyugtalanság és óriási jólét." Ez az optimistának szánt forgatókönyv is komoly felfordulással számol, és Musk szerint ez még a legjobb eset.
A történelem tele van olyan technológiai fellendülésekkel, amelyek új nyerteseket és veszteseket teremtettek. Az MI optimistái gyakran emlékeztetnek arra, hogy a technológiai fejlődés eddig összességében mindenki számára emelkedést hozott. A mostani viták azonban egészen más jövőképet rajzolnak fel, amelyben a tömeges automatizáció munkahelyek millióit szünteti meg, és csak állami védőhálók, például az alapjövedelem képesek enyhíteni a következményeket. Ugyanakkor egyelőre nem látszik valódi társadalmi támogatottság az ilyen megoldások mögött, különösen az Egyesült Államokban, ahol az önálló boldogulás eszménye mélyen gyökerezik. Sam Altman maga is óvatosabbá vált az alapjövedelemmel kapcsolatban. Egy tavalyi interjúban arról beszélt, hogy bár korábban lelkesedett az elképzelésért, ma már úgy gondolja, az embereknek szükségük van cselekvési lehetőségre és beleszólásra a jövő alakításába. Szerinte ha egyszerűen azt mondják az embereknek, hogy az MI mindent elvégez, és mindenki részesül egyfajta osztalékban, az nem ad valódi elégedettséget, és hosszú távon nem is szolgálja a társadalom érdekeit.
Ha a pénz valóban elveszítené a jelentőségét, akkor más, szűkös erőforrások, például a műtárgyak vagy a föld válhatnak igazán értékessé. Musk maga is hasonló jövőt vázolt fel, amelyben a robotok végzik a fizikai munkát, az MI pedig szinte minden szellemi feladatot ellát, miközben az emberiség egyfajta általános magas jövedelem mellett él a bőség korszakában. Egy konferencián úgy fogalmazott, hogy ha nincs erőforráshiány, akkor nehéz megmondani mi értelme marad a pénznek. Nemrég azt is felvetette, hogy az embereknek nem is kellene aggódniuk a nyugdíj-megtakarításaik miatt, mert az MI a jövőben gondoskodni fog az egészségügyről és a szórakozásról, így a megtakarításoknak nem lesz valódi jelentőségük.
Ezek a kijelentések különösen erősen hangzanak egy olyan vezetőtől, aki korábban egy ezermilliárd dolláros fizetési csomagért harcolt a Tesla élén, és azt állította, hogy számára nem a pénz volt a tét, hanem az irányítás megtartása az általa félrevezetettnek tartott aktivista befektetőkkel szemben. Mindez sokak szemében úgy fest, mintha a gazdagok még gazdagabbá akarnának válni, mielőtt a szabályok végleg megváltoznak. Nem meglepő tehát, hogy a san franciscói technológiai közegben egyre inkább eluralkodik a most vagy soha hangulat. Sheridan Clayborne, egy fiatal szakember az MI-startup világából, tavaly ősszel a San Francisco Standardnek nyilatkozva így fogalmazott: "Ez az utolsó esély arra, hogy generációkon átívelő vagyont építsünk. Most kell pénzt keresni, mielőtt az ember tartósan az alsó osztály része lesz." Ez a hozzáállás erősen emlékeztet a néhány évvel korábbi mémrészvény-láz és a mindent vagy semmit befektetési stratégiák idején uralkodó gondolkodásra.
Egyes közösségi médiás bejegyzések szerint Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója hasonló figyelmeztetést fogalmazott meg, miszerint a 2025 és 2030 közötti időszak lehet az utolsó nagy lehetőség az átlagemberek számára, hogy valódi vagyonra tegyenek szert. Ezek az állítások azonban nem voltak igazak. Huang valójában több nyilvános szereplésén is arról beszélt, hogy az MI inkább kiegyenlítő erővé válhat. Joe Rogan műsorában például így fogalmazott: "Rengeteg erőforrásunk lesz, és sok dolog, amit ma értékesnek tartunk, a jövőben már nem lesz az, mert automatizálttá válik."
Egy olyan korszakban, amikor a technológiai fejlődés szinte egy Iain Banks-regény világát idézi, egyre nehezebb különbséget tenni valóság és túlzás között. Az MI-cégek befektetőinek ugyanakkor dollármilliárdok, sőt dollárbilliók fűződnek ahhoz a reményhez, hogy ezek a beruházások nem csupán egy generáció egyszeri szerencséjét jelentik, hanem az emberiség történetének megismételhetetlen lehetőségét. A félelmet tovább erősíti San Franciscóban az a várakozás, hogy a helyi MI-vállalatok, köztük az OpenAI és az Anthropic, hamarosan tőzsdére lépnek, és újabb ezreket tesznek milliomossá. Miután az újságok a közelmúltban a várható óriási IPO-hullámról írtak, egy helyi ingatlanügynök, Rohin Dhar azt posztolta, hogy érdemes mielőbb házat venni San Franciscóban. Dhar, aki korábban a Y Combinator közelében mozgott, úgy véli, az új MI-vagyon ingatlanpiaci fellendülést indíthat el, és ahogy tavaly fogalmazott, minden idők legnagyobb technológiai boomja közeleg.
A hangulat emiatt egyszerűen leírható és nyugtalanító: szerezd meg, amit tudsz, amíg még lehet, mert senki sem tudja, milyen világ marad utána.
A Szilícium-völgyben régóta keringő, korábban inkább fórumokon és összejöveteleken megjelent gondolat ma már sokak számára valós fenyegetésnek tűnik. Az elképzelés lényege az, hogy az MI fejlődése nyomán néhány technológiai vállalat és azok vezetői gyakorlatilag korlátlan gazdagságra tesznek szert, miközben a társadalom nagy része elveszíti a lehetőséget arra, hogy saját munkájával és vállalkozásaival pénzt keressen, mert az MI átveszi a munkahelyeket és az üzleti lehetőségeket. Ez a gondolkodásmód azt sugallja, hogy a felemelkedés hídját hamarosan felhúzzák, és akik nem jutnak át időben, azok tartósan a rossz oldalon ragadnak. A félelem attól, hogy valaki lemarad, elsőre túlzónak vagy sci-fibe illőnek tűnhet, mégis sokat elárul arról, milyen mélyek lettek az osztályfeszültségek Kaliforniában. A milliárdosokat célzó adóztatási törekvések, a megfizethető lakhatás körüli válság és az a benyomás, hogy a középosztály elérhetetlen távolságba került, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az elképzelés komolyan gyökeret verjen.
San Franciscóban mindez különösen valóságosnak hat. Az MI körüli aggodalmakat erősítik Elon Musk látványos vállalkozásai, Sam Altman felemelkedése az OpenAI élén, valamint Dario Amodei, az Anthropic vezetőjének figyelmeztetései, amelyek a nagy gazdasági világválsághoz hasonló munkaerő-kiszorítást vetítenek előre. Musk nemrég egy podcastben így fogalmazott: "Az átmenet döcögős lesz. Radikális változás jön, társadalmi nyugtalanság és óriási jólét." Ez az optimistának szánt forgatókönyv is komoly felfordulással számol, és Musk szerint ez még a legjobb eset.
A történelem tele van olyan technológiai fellendülésekkel, amelyek új nyerteseket és veszteseket teremtettek. Az MI optimistái gyakran emlékeztetnek arra, hogy a technológiai fejlődés eddig összességében mindenki számára emelkedést hozott. A mostani viták azonban egészen más jövőképet rajzolnak fel, amelyben a tömeges automatizáció munkahelyek millióit szünteti meg, és csak állami védőhálók, például az alapjövedelem képesek enyhíteni a következményeket. Ugyanakkor egyelőre nem látszik valódi társadalmi támogatottság az ilyen megoldások mögött, különösen az Egyesült Államokban, ahol az önálló boldogulás eszménye mélyen gyökerezik. Sam Altman maga is óvatosabbá vált az alapjövedelemmel kapcsolatban. Egy tavalyi interjúban arról beszélt, hogy bár korábban lelkesedett az elképzelésért, ma már úgy gondolja, az embereknek szükségük van cselekvési lehetőségre és beleszólásra a jövő alakításába. Szerinte ha egyszerűen azt mondják az embereknek, hogy az MI mindent elvégez, és mindenki részesül egyfajta osztalékban, az nem ad valódi elégedettséget, és hosszú távon nem is szolgálja a társadalom érdekeit.
Ha a pénz valóban elveszítené a jelentőségét, akkor más, szűkös erőforrások, például a műtárgyak vagy a föld válhatnak igazán értékessé. Musk maga is hasonló jövőt vázolt fel, amelyben a robotok végzik a fizikai munkát, az MI pedig szinte minden szellemi feladatot ellát, miközben az emberiség egyfajta általános magas jövedelem mellett él a bőség korszakában. Egy konferencián úgy fogalmazott, hogy ha nincs erőforráshiány, akkor nehéz megmondani mi értelme marad a pénznek. Nemrég azt is felvetette, hogy az embereknek nem is kellene aggódniuk a nyugdíj-megtakarításaik miatt, mert az MI a jövőben gondoskodni fog az egészségügyről és a szórakozásról, így a megtakarításoknak nem lesz valódi jelentőségük.
Ezek a kijelentések különösen erősen hangzanak egy olyan vezetőtől, aki korábban egy ezermilliárd dolláros fizetési csomagért harcolt a Tesla élén, és azt állította, hogy számára nem a pénz volt a tét, hanem az irányítás megtartása az általa félrevezetettnek tartott aktivista befektetőkkel szemben. Mindez sokak szemében úgy fest, mintha a gazdagok még gazdagabbá akarnának válni, mielőtt a szabályok végleg megváltoznak. Nem meglepő tehát, hogy a san franciscói technológiai közegben egyre inkább eluralkodik a most vagy soha hangulat. Sheridan Clayborne, egy fiatal szakember az MI-startup világából, tavaly ősszel a San Francisco Standardnek nyilatkozva így fogalmazott: "Ez az utolsó esély arra, hogy generációkon átívelő vagyont építsünk. Most kell pénzt keresni, mielőtt az ember tartósan az alsó osztály része lesz." Ez a hozzáállás erősen emlékeztet a néhány évvel korábbi mémrészvény-láz és a mindent vagy semmit befektetési stratégiák idején uralkodó gondolkodásra.
Egyes közösségi médiás bejegyzések szerint Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója hasonló figyelmeztetést fogalmazott meg, miszerint a 2025 és 2030 közötti időszak lehet az utolsó nagy lehetőség az átlagemberek számára, hogy valódi vagyonra tegyenek szert. Ezek az állítások azonban nem voltak igazak. Huang valójában több nyilvános szereplésén is arról beszélt, hogy az MI inkább kiegyenlítő erővé válhat. Joe Rogan műsorában például így fogalmazott: "Rengeteg erőforrásunk lesz, és sok dolog, amit ma értékesnek tartunk, a jövőben már nem lesz az, mert automatizálttá válik."
Egy olyan korszakban, amikor a technológiai fejlődés szinte egy Iain Banks-regény világát idézi, egyre nehezebb különbséget tenni valóság és túlzás között. Az MI-cégek befektetőinek ugyanakkor dollármilliárdok, sőt dollárbilliók fűződnek ahhoz a reményhez, hogy ezek a beruházások nem csupán egy generáció egyszeri szerencséjét jelentik, hanem az emberiség történetének megismételhetetlen lehetőségét. A félelmet tovább erősíti San Franciscóban az a várakozás, hogy a helyi MI-vállalatok, köztük az OpenAI és az Anthropic, hamarosan tőzsdére lépnek, és újabb ezreket tesznek milliomossá. Miután az újságok a közelmúltban a várható óriási IPO-hullámról írtak, egy helyi ingatlanügynök, Rohin Dhar azt posztolta, hogy érdemes mielőbb házat venni San Franciscóban. Dhar, aki korábban a Y Combinator közelében mozgott, úgy véli, az új MI-vagyon ingatlanpiaci fellendülést indíthat el, és ahogy tavaly fogalmazott, minden idők legnagyobb technológiai boomja közeleg.
A hangulat emiatt egyszerűen leírható és nyugtalanító: szerezd meg, amit tudsz, amíg még lehet, mert senki sem tudja, milyen világ marad utána.