SG.hu
Az arcfelismerés tévedése miatt lopással gyanúsítottak meg egy 19 éves tatabányai fiút
Egy 19 éves fiatalembert, Misit a rendőrség egy budapesti bolti lopással gyanúsított meg úgy, hogy a bűncselekmény idején a családjával Palermóban nyaralt.
A történet abszurditása elsőre akár komikusnak is tűnhetne, de az édesanya, Mária szerint közel sem lehet nevetni rajta. A helyzet ugyanis nemcsak kellemetlen, hanem ijesztő is: ha egy téves találat elég ahhoz, hogy valakit gyanúsítottként kezeljenek, akkor a kérdés már nem az, hogy ez egyszer megtörténhet-e, hanem az, hogy mikor és kivel történik meg legközelebb. Az eset egy héttel korábban kezdődött, amikor Máriát munka közben felhívta a szomszéd, miszerint rendőrök keresték Misit a tatabányai otthonukban. Az anya azt hitte, a fia talán elhagyta az iratait, és ezért jelentek meg a hatóság emberei. Csakhogy gyorsan kiderült, hogy sokkal komolyabb ügyről van szó.
Misi ekkor éppen iskolában volt. Az anyja azonnal írt neki, a fiú pedig érthetően megijedt. Fogalma sem volt róla, miért keresi a rendőrség, és mi történhetett. Felhívta a kapitányságot, ahol azt mondták neki, hogy azonnal menjen be. Elkérte magát az utolsó két óráról, majd bement a rendőrségre, ahol már nem kérdésekkel, hanem kész tényként tálalt állításokkal fogadták. A rendőrök közölték vele, hogy 2025. október 12-én Budapesten, a XIII. kerületi Tescóból ellopott 8 flakon sampont, és őt gyanúsítják a bűncselekmény elkövetésével. Az édesanyja elmondása szerint a fia utoljára két éve járt Budapesten, akkor is csak fogászaton, és még azt sem tudja, pontosan hol van a XIII. kerület.
Mária beszámolója szerint a fiának azt mondták, nyugodtan írja alá a jegyzőkönyvet, mert nincs priusza, így közmunkával megúszhatja. Csakhogy egy jegyzőkönyv aláírása nem apróság, hanem olyan lépés, amelynek később súlyos következményei lehetnek. Misi nem volt hajlandó aláírni a papírt, sőt, el akart menni, de nem engedték. A szerencséje az volt, hogy beugrott neki, a kérdéses napon a család Palermóban volt, egy közös utazáson. Fotóik is voltak erről, de a rendőrök erre azt mondták, hogy a képek hamisíthatók. Mária végül nagy nehezen megtalálta a repülőjegyeket is, és átküldte a fiának. Ez már olyan dokumentum volt, amit a rendőrök bizonyítékként elfogadtak, így végül elengedték a fiatalembert.
Az ügy ezzel formálisan lezárult, Misi elindulhatott hazafelé. Útközben rájött, hogy visszamegy, és elkéri a jegyzőkönyvet. Ekkor mondták el neki a rendőrök, hogy mi alapján jutottak arra, hogy ő lehet a tettes. A magyarázat pedig egyszerre volt technikai és ijesztően egyszerű. A lopást a Tesco biztonsági kamerája rögzítette. A felvétel alapján a rendőrség arcfelismerő rendszere találatot adott, és Misi igazolványképét dobta ki egyezésként. Innen kezdve a fiút azonnal gyanúsítottként kezelték. Vagyis nem egy tanú ismerte fel, nem egy hosszabb nyomozás jutott el hozzá, hanem egy szoftveres találat indította el azt a láncreakciót, amelynek vége az lett, hogy egy 19 éves diákot a rendőrségen egy lopással gyanúsítottak meg.
A család nem nyugodott meg, Mária azon töpreng, hogy ezek szerint Budapesten élhet valaki, aki a fiához megszólalásig hasonlít, legalábbis a szoftver szerint. És ha az illető újra elkövet valamit, akkor megint Misit veszik elő. Ha egy ilyen ügyben is ennyire gyorsan és határozottan elindulhat a gyanúsítás, akkor mi történik, ha legközelebb komolyabb bűncselekményről van szó? Mi van akkor, ha a „hasonmás” nem nyolc flakon sampont visz el, hanem valami sokkal súlyosabbat követ el? A család félelme logikus: egy technikai tévedés könnyen válhat visszatérő rémálommá.
Az Országos Rendőr-főkapitányság szerint a felismerés pontossága 90 százalék felett van, és a rendszer emberi ellenőrzés alatt áll, vagyis szakértő vizsgálja meg a vélt egyezést a kamerafelvétel és a találatként megjelölt személy képe között. „A rendőrség az arcképfelismerés lehetőségével kizárólag akkor él, amikor egy jogsértés feltételezett elkövetőjének azonosítása szükséges. A szakértői intézettől kapott adatok segítségével, azonban nem kizárólag arra hagyatkozva, további elemzést, nyomozati munkát, eljárást követően állapítjuk meg - amennyiben lehetséges - az illető személyazonosságát.” - írják közleményükben.
Mindazonáltal a 2017. évi XC. törvény 165. §-a alapján az arcfelismerő rendszer találata önmagában nem alkalmas gyanúsítás megalapozására. Emellett a 2015. évi CXLVII törvény kimondja, hogy az arcfelismerő rendszer csak technikai segédeszköz, nem teljes bizonyító erejű azonosítás. A törvényalkotó ezzel lényegében azt rögzíti, hogy a gép nem dönthet ember helyett, és a találat nem lehet önmagában a bizonyosság. Az arckép-azonosítás a nyomozásban egy kapaszkodó, egy irány, egy lehetséges kiindulópont, de nem lehet maga az ítélet.
A történet abszurditása elsőre akár komikusnak is tűnhetne, de az édesanya, Mária szerint közel sem lehet nevetni rajta. A helyzet ugyanis nemcsak kellemetlen, hanem ijesztő is: ha egy téves találat elég ahhoz, hogy valakit gyanúsítottként kezeljenek, akkor a kérdés már nem az, hogy ez egyszer megtörténhet-e, hanem az, hogy mikor és kivel történik meg legközelebb. Az eset egy héttel korábban kezdődött, amikor Máriát munka közben felhívta a szomszéd, miszerint rendőrök keresték Misit a tatabányai otthonukban. Az anya azt hitte, a fia talán elhagyta az iratait, és ezért jelentek meg a hatóság emberei. Csakhogy gyorsan kiderült, hogy sokkal komolyabb ügyről van szó.
Misi ekkor éppen iskolában volt. Az anyja azonnal írt neki, a fiú pedig érthetően megijedt. Fogalma sem volt róla, miért keresi a rendőrség, és mi történhetett. Felhívta a kapitányságot, ahol azt mondták neki, hogy azonnal menjen be. Elkérte magát az utolsó két óráról, majd bement a rendőrségre, ahol már nem kérdésekkel, hanem kész tényként tálalt állításokkal fogadták. A rendőrök közölték vele, hogy 2025. október 12-én Budapesten, a XIII. kerületi Tescóból ellopott 8 flakon sampont, és őt gyanúsítják a bűncselekmény elkövetésével. Az édesanyja elmondása szerint a fia utoljára két éve járt Budapesten, akkor is csak fogászaton, és még azt sem tudja, pontosan hol van a XIII. kerület.
Mária beszámolója szerint a fiának azt mondták, nyugodtan írja alá a jegyzőkönyvet, mert nincs priusza, így közmunkával megúszhatja. Csakhogy egy jegyzőkönyv aláírása nem apróság, hanem olyan lépés, amelynek később súlyos következményei lehetnek. Misi nem volt hajlandó aláírni a papírt, sőt, el akart menni, de nem engedték. A szerencséje az volt, hogy beugrott neki, a kérdéses napon a család Palermóban volt, egy közös utazáson. Fotóik is voltak erről, de a rendőrök erre azt mondták, hogy a képek hamisíthatók. Mária végül nagy nehezen megtalálta a repülőjegyeket is, és átküldte a fiának. Ez már olyan dokumentum volt, amit a rendőrök bizonyítékként elfogadtak, így végül elengedték a fiatalembert.
Az ügy ezzel formálisan lezárult, Misi elindulhatott hazafelé. Útközben rájött, hogy visszamegy, és elkéri a jegyzőkönyvet. Ekkor mondták el neki a rendőrök, hogy mi alapján jutottak arra, hogy ő lehet a tettes. A magyarázat pedig egyszerre volt technikai és ijesztően egyszerű. A lopást a Tesco biztonsági kamerája rögzítette. A felvétel alapján a rendőrség arcfelismerő rendszere találatot adott, és Misi igazolványképét dobta ki egyezésként. Innen kezdve a fiút azonnal gyanúsítottként kezelték. Vagyis nem egy tanú ismerte fel, nem egy hosszabb nyomozás jutott el hozzá, hanem egy szoftveres találat indította el azt a láncreakciót, amelynek vége az lett, hogy egy 19 éves diákot a rendőrségen egy lopással gyanúsítottak meg.
A család nem nyugodott meg, Mária azon töpreng, hogy ezek szerint Budapesten élhet valaki, aki a fiához megszólalásig hasonlít, legalábbis a szoftver szerint. És ha az illető újra elkövet valamit, akkor megint Misit veszik elő. Ha egy ilyen ügyben is ennyire gyorsan és határozottan elindulhat a gyanúsítás, akkor mi történik, ha legközelebb komolyabb bűncselekményről van szó? Mi van akkor, ha a „hasonmás” nem nyolc flakon sampont visz el, hanem valami sokkal súlyosabbat követ el? A család félelme logikus: egy technikai tévedés könnyen válhat visszatérő rémálommá.
Az Országos Rendőr-főkapitányság szerint a felismerés pontossága 90 százalék felett van, és a rendszer emberi ellenőrzés alatt áll, vagyis szakértő vizsgálja meg a vélt egyezést a kamerafelvétel és a találatként megjelölt személy képe között. „A rendőrség az arcképfelismerés lehetőségével kizárólag akkor él, amikor egy jogsértés feltételezett elkövetőjének azonosítása szükséges. A szakértői intézettől kapott adatok segítségével, azonban nem kizárólag arra hagyatkozva, további elemzést, nyomozati munkát, eljárást követően állapítjuk meg - amennyiben lehetséges - az illető személyazonosságát.” - írják közleményükben.
Mindazonáltal a 2017. évi XC. törvény 165. §-a alapján az arcfelismerő rendszer találata önmagában nem alkalmas gyanúsítás megalapozására. Emellett a 2015. évi CXLVII törvény kimondja, hogy az arcfelismerő rendszer csak technikai segédeszköz, nem teljes bizonyító erejű azonosítás. A törvényalkotó ezzel lényegében azt rögzíti, hogy a gép nem dönthet ember helyett, és a találat nem lehet önmagában a bizonyosság. Az arckép-azonosítás a nyomozásban egy kapaszkodó, egy irány, egy lehetséges kiindulópont, de nem lehet maga az ítélet.