SG.hu
Dániában és Észtországban természetesnek veszik a digitális azonosítást
Bár az embereknek voltak bizonyos aggályaik a biztonság és a magánélet védelme tekintetében, Dániában és Észtországbanaz államba vetett bizalom és az átlátható adatkezelés teremtette meg a rendszer társadalmi elfogadottságát.
A dán tinédzserek számára a MitID (az én személyazonosítóm) rendszerbe való regisztráció már-már egyfajta nagykorúsági rítussá vált. A dánok 13 éves kortól regisztrálhatnak a nemzeti digitális azonosító rendszerbe, amely mindenre használható, az online banki bejelentkezéstől az elektronikus dokumentumok aláírásán át az orvosi időpontok foglalásáig. De amikor betöltik a 15. életévüket, minden gyermek és szüleik levelet kapnak a kormánytól, amelyben tájékoztatják őket, hogy ezentúl a tinédzserek saját hivatalos leveleket kapnak a hatóságoktól, amelyeket elektronikus úton küldenek nekik, és ezek eléréséhez digitális személyazonosítóra lesz szükségük.
Bár lehetőség van a rendszerből való kilépésre és a hagyományos postai úton történő levelezésre, kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. A 15 éves és idősebb dán lakosság 97%-a regisztrálva van a MitID-ben, és csak 5% választotta a digitális postai küldemények mellőzését. Persze időbe telt, mire az emberek megszokták a digitális személyazonosító használatát. Adam Lebech, a dán digitális kormányzati ügynökség helyettes főigazgatója szerint a siker kulcsa az volt, hogy az emberek olyan fontos alkalmazásokban is használhassák, mint a banki szolgáltatások, és a digitális posta bevezetése is hozzájárult a rendszer elterjedéséhez.
Az idősebb generációk hozzáférésének javítása érdekében önkénteseket képeztek ki, akik megmutatják az öregeknek hogyan kell használni a rendszert. "85 éves korig nagyon magas a digitális személyi igazolványt használók száma, utána viszont csökken” - mondta Lebech. Dániában sem volt soha fizikai személyi igazolvány, de 2001 óta fejlesztik a digitális személyi igazolvány rendszerét. 2022-ben befejezték az átállást a harmadik verzióra, a MitID-re, amely Lebech szerint biztonságosabb, mint elődje. Általában okostelefonon vagy táblagépen futó alkalmazásként használják, de azok számára, akik nem tudják használni az alkalmazást, kódkijelző vagy hangkód-olvasó formájában is elérhető.
Peter Christian Bech-Nielsen, a dán Ingenieren (A mérnök) című újság technológiai tudósítója szerint a digitális személyazonosító rendszer jól működik, és eddig kevés ellenállásba ütközött a polgárok részéről. "Mivel országunkban a legtöbb ember nagy mértékben bízik a politikusokban és a közszférában, ez nem volt különösebben vitatott” - mondta. Hozzátette azonban, hogy a megfigyeléshez való hozzáállás változik, részben az online nyomon követés iránti fokozott tudatosság és a témával kapcsolatos nyilvános vita miatt. "Dániában az elmúlt 20 évben csak egy irányba haladtunk, azaz a több megfigyelés, a több ellenőrzés felé. Ez valamikor biztosan következményekkel jár majd.”
Az egész Európában növekvő instabilitás, a szabotázsok és a hibrid háború fenyegetésének fokozódása idején a digitalizálás is jelentős kockázattal jár, ha a rendszer leáll. "Régen gyakorlatilag bárki bemehetett egy önkormányzati hivatalba. Ma már ez nem lehetséges” - mondta Bech-Nielsen. "Online kell időpontot foglalni. Ez a digitális rendszer meghibásodása esetén nagyon nehéz lenne, ami hibrid háborúskodás szempontjából mindenképpen kevésbé ellenálló társadalommá tesz minket.” Lebech szerint a digitális biztonsági fenyegetettség szintje folyamatosan magas, ami „hatalmas kihívás”. Hozzátette, hogy „folyamatosan fenyegetések érik” - főként az emberi megtévesztésen alapuló támadások. "Folyamatos fejlesztést és folyamatos harcot igényel a bűnözők ellen” - mondta.
Észtországban a nemzeti digitális személyi igazolvány bevezetése még régebbre nyúlik vissza. Az ötlet az 1990-es években kezdett teret nyerni, miután Észtország újra kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól, és újjá kellett építenie intézményeit. "Korlátozott erőforrásokkal, de erős technikai tehetséggel a kormány a digitalizációt a közszolgáltatások hatékony és átlátható nyújtásának egyik módjának tekintette” - mondta Kristiina Kriisa, az e-Észtország Tájékoztató Központ szóvivője. "A cél a papírmunka egyszerűsítése, a bürokrácia csökkentése és az volt, hogy a polgárok bárhonnan kapcsolatba léphessenek az állammal.”
Amikor Észtország 2002-ben bevezette a nemzeti digitális személyi igazolványt, az ország az elsők között volt a világon, amely a fizikai személyi igazolványt összekapcsolta a biztonságos online hitelesítéssel és a jogilag kötelező erejű digitális aláírással. Manapság a polgárok digitálisan szavazhatnak, adóbevallást nyújthatnak be és online banki szolgáltatásokat vehetnek igénybe; az analóg lehetőség is megmaradt. Az ország jelentős összegeket fektetett az iskolák digitális írástudásának fejlesztésébe is.
Kriisa szerint a legtöbb észt nyitott az új ötletekre, de voltak bizonyos aggodalmak a magánélet és a biztonság tekintetében. „A kormány ezt úgy oldotta meg, hogy bizalomra épülő jogi és technikai keretrendszert hozott létre: az állampolgárok tulajdonosai a saját adataiknak, láthatják, ki fér hozzá azokhoz, és erős adatvédelmi törvények védik őket” - mondta. "Ennek az átláthatóságnak köszönhetően az ellenállás korlátozott volt, és soha nem vált jelentős politikai akadályt. Az emberek látták, hogy a rendszer működik, és időt takarít meg nekik.”
Az erős titkosítás és a nyilvános kulcsú infrastruktúra (PKI) - ami azt jelenti, hogy minden kártya vagy mobil azonosító egyedi kriptográfiai kulcsokat tartalmaz - használata mellett a bizalmas adatokhoz való hozzáférést is naplózzák. Az állampolgárok maguk is megtekinthetik a naplóikat, és egy nemzeti kiberbiztonsági csapat folyamatosan figyelemmel kíséri a fenyegetéseket.
Leif Kalev, a Tallinni Egyetem politikatudományi professzora szerint összességében az észt állampolgárok „általában hajlandóak voltak elfogadni a személyes szabadságjogok bizonyos mértékű korlátozását cserébe a technológiai innovációért és az új lehetőségekért”. Ugyanakkor hozzátette, hogy az egyes állampolgárokról gyűjtött digitális adatok egyre növekvő mennyisége aggodalmat keltett egyesek körében. "A legnagyobb kérdések azzal kapcsolatban merültek fel, hogy az egyénekről gyűjtött digitális adatok egyre kiterjedtebb elemzést és ismereteket tesznek lehetővé egy személyről, ami felveti a kérdés, hogy mi legyen ennek ésszerű határa - a bankoktól és üzletektől a rendőrségig és az adóhatóságokig” - mondta. Aggodalmak merültek fel az e-szavazás szavazatszámláló rendszerével kapcsolatban is. "Természetesen a növekvő számítási teljesítmény, például a kvantumszámítógépeké, szintén kihívásokat jelent, amelyek jellege idővel válik majd világossá” - mondta Kalev.
A dán tinédzserek számára a MitID (az én személyazonosítóm) rendszerbe való regisztráció már-már egyfajta nagykorúsági rítussá vált. A dánok 13 éves kortól regisztrálhatnak a nemzeti digitális azonosító rendszerbe, amely mindenre használható, az online banki bejelentkezéstől az elektronikus dokumentumok aláírásán át az orvosi időpontok foglalásáig. De amikor betöltik a 15. életévüket, minden gyermek és szüleik levelet kapnak a kormánytól, amelyben tájékoztatják őket, hogy ezentúl a tinédzserek saját hivatalos leveleket kapnak a hatóságoktól, amelyeket elektronikus úton küldenek nekik, és ezek eléréséhez digitális személyazonosítóra lesz szükségük.
Bár lehetőség van a rendszerből való kilépésre és a hagyományos postai úton történő levelezésre, kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. A 15 éves és idősebb dán lakosság 97%-a regisztrálva van a MitID-ben, és csak 5% választotta a digitális postai küldemények mellőzését. Persze időbe telt, mire az emberek megszokták a digitális személyazonosító használatát. Adam Lebech, a dán digitális kormányzati ügynökség helyettes főigazgatója szerint a siker kulcsa az volt, hogy az emberek olyan fontos alkalmazásokban is használhassák, mint a banki szolgáltatások, és a digitális posta bevezetése is hozzájárult a rendszer elterjedéséhez.
Az idősebb generációk hozzáférésének javítása érdekében önkénteseket képeztek ki, akik megmutatják az öregeknek hogyan kell használni a rendszert. "85 éves korig nagyon magas a digitális személyi igazolványt használók száma, utána viszont csökken” - mondta Lebech. Dániában sem volt soha fizikai személyi igazolvány, de 2001 óta fejlesztik a digitális személyi igazolvány rendszerét. 2022-ben befejezték az átállást a harmadik verzióra, a MitID-re, amely Lebech szerint biztonságosabb, mint elődje. Általában okostelefonon vagy táblagépen futó alkalmazásként használják, de azok számára, akik nem tudják használni az alkalmazást, kódkijelző vagy hangkód-olvasó formájában is elérhető.
Peter Christian Bech-Nielsen, a dán Ingenieren (A mérnök) című újság technológiai tudósítója szerint a digitális személyazonosító rendszer jól működik, és eddig kevés ellenállásba ütközött a polgárok részéről. "Mivel országunkban a legtöbb ember nagy mértékben bízik a politikusokban és a közszférában, ez nem volt különösebben vitatott” - mondta. Hozzátette azonban, hogy a megfigyeléshez való hozzáállás változik, részben az online nyomon követés iránti fokozott tudatosság és a témával kapcsolatos nyilvános vita miatt. "Dániában az elmúlt 20 évben csak egy irányba haladtunk, azaz a több megfigyelés, a több ellenőrzés felé. Ez valamikor biztosan következményekkel jár majd.”
Az egész Európában növekvő instabilitás, a szabotázsok és a hibrid háború fenyegetésének fokozódása idején a digitalizálás is jelentős kockázattal jár, ha a rendszer leáll. "Régen gyakorlatilag bárki bemehetett egy önkormányzati hivatalba. Ma már ez nem lehetséges” - mondta Bech-Nielsen. "Online kell időpontot foglalni. Ez a digitális rendszer meghibásodása esetén nagyon nehéz lenne, ami hibrid háborúskodás szempontjából mindenképpen kevésbé ellenálló társadalommá tesz minket.” Lebech szerint a digitális biztonsági fenyegetettség szintje folyamatosan magas, ami „hatalmas kihívás”. Hozzátette, hogy „folyamatosan fenyegetések érik” - főként az emberi megtévesztésen alapuló támadások. "Folyamatos fejlesztést és folyamatos harcot igényel a bűnözők ellen” - mondta.
Észtországban a nemzeti digitális személyi igazolvány bevezetése még régebbre nyúlik vissza. Az ötlet az 1990-es években kezdett teret nyerni, miután Észtország újra kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól, és újjá kellett építenie intézményeit. "Korlátozott erőforrásokkal, de erős technikai tehetséggel a kormány a digitalizációt a közszolgáltatások hatékony és átlátható nyújtásának egyik módjának tekintette” - mondta Kristiina Kriisa, az e-Észtország Tájékoztató Központ szóvivője. "A cél a papírmunka egyszerűsítése, a bürokrácia csökkentése és az volt, hogy a polgárok bárhonnan kapcsolatba léphessenek az állammal.”
Amikor Észtország 2002-ben bevezette a nemzeti digitális személyi igazolványt, az ország az elsők között volt a világon, amely a fizikai személyi igazolványt összekapcsolta a biztonságos online hitelesítéssel és a jogilag kötelező erejű digitális aláírással. Manapság a polgárok digitálisan szavazhatnak, adóbevallást nyújthatnak be és online banki szolgáltatásokat vehetnek igénybe; az analóg lehetőség is megmaradt. Az ország jelentős összegeket fektetett az iskolák digitális írástudásának fejlesztésébe is.
Kriisa szerint a legtöbb észt nyitott az új ötletekre, de voltak bizonyos aggodalmak a magánélet és a biztonság tekintetében. „A kormány ezt úgy oldotta meg, hogy bizalomra épülő jogi és technikai keretrendszert hozott létre: az állampolgárok tulajdonosai a saját adataiknak, láthatják, ki fér hozzá azokhoz, és erős adatvédelmi törvények védik őket” - mondta. "Ennek az átláthatóságnak köszönhetően az ellenállás korlátozott volt, és soha nem vált jelentős politikai akadályt. Az emberek látták, hogy a rendszer működik, és időt takarít meg nekik.”
Az erős titkosítás és a nyilvános kulcsú infrastruktúra (PKI) - ami azt jelenti, hogy minden kártya vagy mobil azonosító egyedi kriptográfiai kulcsokat tartalmaz - használata mellett a bizalmas adatokhoz való hozzáférést is naplózzák. Az állampolgárok maguk is megtekinthetik a naplóikat, és egy nemzeti kiberbiztonsági csapat folyamatosan figyelemmel kíséri a fenyegetéseket.
Leif Kalev, a Tallinni Egyetem politikatudományi professzora szerint összességében az észt állampolgárok „általában hajlandóak voltak elfogadni a személyes szabadságjogok bizonyos mértékű korlátozását cserébe a technológiai innovációért és az új lehetőségekért”. Ugyanakkor hozzátette, hogy az egyes állampolgárokról gyűjtött digitális adatok egyre növekvő mennyisége aggodalmat keltett egyesek körében. "A legnagyobb kérdések azzal kapcsolatban merültek fel, hogy az egyénekről gyűjtött digitális adatok egyre kiterjedtebb elemzést és ismereteket tesznek lehetővé egy személyről, ami felveti a kérdés, hogy mi legyen ennek ésszerű határa - a bankoktól és üzletektől a rendőrségig és az adóhatóságokig” - mondta. Aggodalmak merültek fel az e-szavazás szavazatszámláló rendszerével kapcsolatban is. "Természetesen a növekvő számítási teljesítmény, például a kvantumszámítógépeké, szintén kihívásokat jelent, amelyek jellege idővel válik majd világossá” - mondta Kalev.