Az Apple fontolóra vette a francia mesterséges intelligencia startup, a Mistral felvásárlását. Ha az EU el akarja kerülni, hogy hosszú távú gazdasági stagnálás útjára lépjen, akkor be kell vetnie utolsó fegyverét: a fúziók ellenőrzését.

Az EU soha nem blokkolt fúziókat csak azért, mert a vevő külföldi volt - emlékezzünk csak a Mittal Steel Arcelor felvásárlására -, és erre jó oka volt. A hagyományos gazdaságban az európai gyárak bezárása és a termelés olcsóbb munkaerőpiacokra való áthelyezése javíthatja a jólétet. Ez a közgazdaságtan alapja: a specializáció és a kereskedelem gazdagabbá teszi a nemzeteket.

A digitális gazdaság más. Ott az innováció a legfontosabb. Az innovációban pedig a földrajzi elhelyezkedés számít. Adrien Matray közgazdász megállapította, hogy amikor a kutatásorientált vállalatok elhagyják az innovációs klasztert, magukkal viszik a helyi szervezetekhez eljutó tudásáramlást és az ötleteket terjesztő informális cseréket is. Az olyan általános célú technológiák esetében, mint a mesterséges intelligencia, ahol a áttörések sűrű kutatási ökoszisztémákban jönnek létre, egy vezető vállalat elvesztése azt jelenti, hogy lemondunk a következő innovációs körben való részvételről.

Az EU fúzióellenőrzésének ezt figyelembe kell vennie. Mario Draghi EU versenyképességéről szóló jelentése sürgette a Bizottságot, hogy döntéseiben hangsúlyozza az innováció és a jövőbeli verseny jelentőségét. Van erre precedens: 2021-ben az EU azzal fenyegetőzött, hogy megakadályozza az ARM brit chiptervező cég Nvidia általi felvásárlását, azzal érvelve, hogy az ügylet korlátozná a technológiai transzfer lehetőségeit a CPU-k, GPU-k, az adatközpontok, a játékok és az autonóm vezetés felé.

Az ilyen blokkolások kritikusai három kifogást emelnek. Először is, hogy egy fúzió földrajzi okokból történő blokkolása sérti a szabadpiaci gazdaságtan és a komparatív előny elméletét. De ami a helyettesíthető, bőséges munkaerővel rendelkező ipari gazdaságra igaz, az nem vonatkozik a digitális gazdaságra, ahol az előnyök a technológiai határterületen ötleteket cserélő kis csoportok köré összpontosulnak.

A második kifogás az, hogy egy adott vevő megcélzása sérti a fúziós jogba beépített semlegességet. De egyes ilyen nemzetközi ügyletek növelik annak kockázatát, hogy egy kulcsfontosságú európai innovációs klaszter kiürül, a feltalálók áthelyeződnek, és a kontinens hosszú távú fogyasztói jóléte romlik. Természetesen, ha az Apple és a Mistral közötti ügylet valósággá válna, az Apple elkötelezhetné magát a Mistral Európában tartása mellett. De az ilyen ígéretek olcsók. Az Apple lemaradásban van a mesterséges intelligencia terén, és minden oka megvan arra, hogy a kritikus mesterséges intelligencia készségeket és kompetenciákat átszervezze oda, ahol fő technológiai klasztere található. És ahogy láttuk, amikor Tim Cook vezérigazgató engedett Trump követelésének, hogy a chipgyártást helyezze át az Egyesült Államokba, a mérnökök áthelyezése sokkal könnyebb, mint egy félvezetőgyár áthelyezése.

A fúziók ellenőrzése magában foglalhat egy egyértelmű jogi tesztet, amely a fogyasztói jóléten, átlátható eljárási biztosítékokon és a bíróságok előtti fellebbezési jogon alapul. Mit kellene tennie Brüsszelnek? Információt kérni, ha fúziót megelőző tárgyalások folynak; joghatóságot érvényesíteni, ha megállapodás születik; megakadályozni a fúziót, ha egyértelmű bizonyítékok támasztják alá, hogy a Mistral vezető helyi innovátor, és az Apple-nek megvan mind a képessége, mind az ösztönzője arra, hogy a célvállalat képességeit az Egyesült Államokba helyezze át.

Igaz, hogy a Mistral talán soha nem lesz a következő Google, OpenAI vagy Nvidia. De az EU számára ez egy olyan alacsony valószínűségű, magas hozamú befektetés, amelyet nem engedhet meg magának, hogy elszalasszon. A Mistral elvesztése sokba kerülne az EU fogyasztóinak. Ha az Apple mesterséges intelligencia vállalatot akar vásárolni, akkor amerikait kell vásárolnia, nem európait.