SG.hu

Lisa Su és az AMD a mesterséges intelligencia korszakában

Miközben az elmúlt években szinte mindenki az Nvidia grafikus processzorairól beszélt, Lisa Su - az AMD vezérigazgatója - szinte észrevétlenül, de annál hatékonyabban alakította át cégét az MI-korszak egyik meghatározó szereplőjévé. Szerinte a mesterséges intelligencia fejlesztése ma már nemcsak technológiai, hanem geopolitikai kérdés is, és ebben az új korszakban az AMD kulcsszerepet tölt be. Úgy véli, a félvezetőipar jövője, és az USA versenyképessége is azon múlik, hogy az olyan vállalatok, mint az AMD, hogyan alkalmazkodnak a gyorsan változó szabályokhoz - különösen a Kínával szembeni exportkorlátozások fényében.

Su, az AMD vezetője manapság gyorsan cselekszik - derül ki a Wired által a cégvezetővel készített hosszú interjúból. Cége chipjei alapját képezik a világot villámgyorsan megváltoztató mesterséges intelligenciának. A félvezetőiparban mindenki arról beszél, hogy az Egyesült Államok mesterséges intelligencia versenyben áll Kínával - és a szabályok folyamatosan változnak. A Trump-kormány nemrég ismét megváltoztatta álláspontját azzal kapcsolatban, hogy milyen chipeket lehet és nem lehet Kínába szállítani, és a legújabb rendelet szerint az Egyesült Államok 15 százalékos exportvámot vet ki az AMD és az Nvidia chipjeinek Kínába történő értékesítésére. Su szerint az ilyen intézkedések nem állítják meg a mesterséges intelligencia fejlődését, legfeljebb más szereplők kezébe adják a kezdeményezést. Úgy látja, a technológiai fejlődés nem lassul le attól, hogy az USA korlátozza a chipkivitelét, sőt: „Mi, technológiai vállalatok, akkor járunk jól, ha minél több felhasználó van az ökoszisztémánkban. Ha ezt szűkítjük, az nemcsak nekünk, de az Egyesült Államoknak is rossz.”

Lisa Su vezetésével az amerikai chipóriás újra megerősítette pozícióját az MI korszakában. A „megerősítette” kifejezés nem adja vissza a valóságot: Su a nehézségekkel küzdő AMD-vel 10 év alatt olyan fordulatot hajtott végre, amely a közgazdászok szavaival élve nagyon is figyelemre méltó. 2014 óta, amikor Su átvette a vezérigazgatói posztot, az AMD piaci kapitalizációja körülbelül 2 milliárd dollárról közel 300 milliárd dollárra emelkedett. Akkoriban sokan értetlenkedtek, miért vállalja el a vezetést, de Su nem habozott. Úgy vélte, ez egy olyan lehetőség, amellyel valódi hatást gyakorolhat az iparra. Su szerint nem az volt a célja, hogy vezérigazgató legyen, hanem az, hogy valami igazán fontos dolgon dolgozhasson.

A vállalat átalakításának egyik kulcsa a chiplet-technológia alkalmazása volt: ez a moduláris chipépítési módszer lehetővé tette, hogy az AMD rugalmasabban és gyorsabban reagáljon a piac igényeire. Az AMD volt az első, amely 7 nanométeres adatközponti GPU-t dobott piacra, és Su vezetésével két év alatt megduplázta adatközponti bevételeit. Emellett sikerült stratégiai partnerségeket kialakítania olyan technológiai óriásokkal, mint a Meta, a Google, az OpenAI vagy Elon Musk vállalatai. Mindezek ellenére az AMD értéke még mindig töredéke az Nvidia 4,4 billió dolláros piaci kapitalizációjának, de a két vállalat összehasonlítása elkerülhetetlen - különösen, mivel Su távoli rokonságban áll Jensen Huanggal, az Nvidia vezérigazgatójával. Bár Su kifejezetten nem kedveli ezt a témát, a hasonlítgatások rendre előkerülnek.

A jövőt illetően Su világossá tette: célja nem csupán az Nvidia beérése az MI-piacon, hanem az, hogy az AMD minden tekintetben kulcsszereplő legyen. Szerinte nincs „egy mindenkinek jó” megoldás az iparágban. A kulcs a sokszínű portfólió: kiváló CPU-k, GPU-k, MI-gyorsítók és személyi számítógépes megoldások, amelyek együttesen több mint 500 milliárd dolláros piaci potenciált képviselnek a következő három-öt évben. Bár az Nvidia a fejlesztők körében évek óta előnyben van a CUDA szoftveres környezet révén, Su úgy véli, az AMD ROCm platformja gyorsan fejlődik. Elismeri, hogy a fejlesztői élmény még nem tökéletes, de hangsúlyozza: „Még nem találkoztam olyan ügyféllel, akinél ne tudtuk volna működésre bírni és optimalizálni a rendszert.” A cél, hogy minél gyorsabban fejlődjenek, ennek érdekében felvásárlásokkal és intenzív fejlesztésekkel építik fel a szoftveres ökoszisztémát.


A technológiai előrelépések ellenére Su pragmatikus: szerinte nem elég, ha egy rendszer „okos”, az is fontos, hogy megbízható legyen. A mai MI-megoldások még nem érik el ezt a szintet - gondoljunk csak a generatív modellek hallucinációira -, de szerinte eljön az idő, amikor az emberek ténylegesen megbízhatnak majd a mesterséges intelligencia válaszaiban. Addig azonban „minden nap tanulunk, hallgatunk, alkalmazkodunk - ez a haladás útja”. Su különösen lelkes az MI egészségügyi alkalmazásaival kapcsolatban. Édesanyja hosszú betegsége során szerzett tapasztalatai mély nyomot hagytak benne. Úgy véli, az egészségügy ma még mindig túl sokszor működik művészetként, nem tudományként, és ez szerinte technológiával orvosolható. Szerinte az MI lehet az eszköz, amellyel az orvosi adatok és szakterületek integrálhatók, ezzel pontosabb diagnózisokat és jobb kezeléseket lehet nyújtani.

A mesterséges általános intelligenciáról (AGI) szóló diskurzusokban Su realistának tartja magát. Bár hisz az AGI eljövetelében, nem tart attól, hogy a mesterséges intelligencia „felülírná” az emberiséget. Inkább a gyakorlati előnyökre koncentrál: hogyan lehet az MI-t a valós, nehéz problémák megoldására használni. Például, hogyan lehetne a jelenlegi hároméves chiptervezési ciklust hat hónapra csökkenteni. A cégvezetésben Su a szenvedélyt tartja a legfontosabb tulajdonságnak, ami szerinte átlendíthet egy csapatot a nehézségeken. Mint mondja: „Aki igazán szenvedélyesen szereti, amit csinál, az akkor is ragyogni fog, amikor gondok vannak.” A személyes rezilienciáját bokszedzésekkel és mértékletes Starbucks-fogyasztással tartja fent, és igyekszik naponta legalább öt-hat órát aludni.

Arra a kérdésre, hogy miként jellemezné önmagát, Su egy önironikus, de találó kifejezést használ: „Pragmatikus, technológiai szuperoptimista.” Azt vallja, a technológia képes jobbá tenni az életet, de csak akkor, ha nap mint nap keményen dolgozunk rajta. A cél nem csupán a verseny megnyerése, hanem az, hogy az AMD olyan termékeket hozzon létre, amelyek valóban megváltoztatják a világot. Ez az, ami minden reggel felkelésre készteti.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • manypet #14
    "Észak-Korea egy antifeudalizmus ahol a nemesebb emberek el vannak nyomva"
    Az, amikor te azt mondod "nemes", akkor egy minőségre gondolsz. Én meg egy uralkodó társadalmi osztályra. Az első hamis. A régi nemesek nem voltak valójában minőségben nemesek. Sőt, jó részük éppen kifejezetten aljas, élősködő mentalitású volt a kor átlagához képest. Gondoljunk csak a kismillió kiskirályra, akiknek a pártoskodása komplett országok tönkremenetelét okozták. Vagy gondoljunk arra, mikor a magyar nemesek a törökök által meghódított földjükön is beszedték az adót. Azaz a jobbágyot megadóztatta a török, meg utána a magyar földesura is. Nem véletlen, hogy komplett országrészek pusztultak ki. Arról nem beszélve, hogy éppen annak a nemesnek kellett volna élete árán is megvédenie azt a földet. De nem tette, mégis adóztatott. Ez a gátlástalan élősködés mintapéldája.
    Nos, Észak-Koreában pont ugyanez történik. Azaz Észak-Korea feudalizmus.

    "A feudális monarchia az igazi jobboldali társadalom, minden más attól eszmeiségében balra van."
    A legrégebbi értelmezésben valóban. Ugyanakkor ha racionálisan nézzük, akkor a feudalizmus nem sokban különbözik egy szocializmustól. Mindkettőben egy oligarcha csoport uralkodik, akik az erőszakjuk segítségével vannak hatalmon. Ellenben mindkettő radikálisan eltér pl. a libertarizmustól.

    "Nagyobb látószögből ez a skála a szakrális - antiszakrális államé ahol az örök René Guénoni esszencia - szubsztancia ellentét képeződik társadalmi szintre."
    A szocializmus is szakrális. Csak ott lehozták a megváltót a földre és elnevezték államnak. A feudalizmusban meg kitaláltak egy képzeletbeli lényt, hogy ennek a megfélemlítő erőnek a segítségével "legalizálják" az egyébként ugyanolyan elnyomó rendszerüket. De mindkettő elnyomóként működik az emberek felett, mindkettőnél megváltást ígér az embereknek (egyik a túlvilágon, a másik már idelent az államtól), és mindkettőnél a megváltást elhozók az uralkodó osztály (nemesek, pártkatonák) és a manipulátorok (papok, propagandisták). Egykutya. Csak a feudalizmus több száz év alatt be tudta betonozni az uralkodó réteg hatalmát, míg a szocializmusnak erre még nem volt ideje.
  • Tetsuo #13
    Én jópár hozzászólásban érveltem, aki abból nem ért az magára vessen. Te viszont csak trollkodsz minden topikban...
  • Narxis #12
    Téged idéztelek, nézd már meg mit írtál a #7-es számú hozzászólásodban. :D Azért örülök, hogy ilyen jó véleménnyel vagy magadról.
    Utoljára szerkesztette: Narxis, 2025.08.24. 21:43:29
  • Tetsuo #11
    A lényeg, hogy te, sehonnai libsikém megmondod a tutit. Ó, várjunk csak! Még életedben nem érveltél rendesen, csak sárt dobálsz.
  • Narxis #10
    Össze-vissza hablatyolsz.
  • Tetsuo #9
    Egy régebbi hozzászólás.
    A fentiek pedig kizárnak mindenfajta demokráciát, helyesen megvalósulva egyértelmű a nemesség megkülönböztetése és finomabb tagolása.
    Észak-Korea egy antifeudalizmus ahol a nemesebb emberek el vannak nyomva, csak egy antinemes, szó szerint senkiházi proli család "uralkodik".
    A feudális monarchia az igazi jobboldali társadalom, minden más attól eszmeiségében balra van. (Ennek megértésehez érdemes Julius Evolát olvasni.)
    Nagyobb látószögből ez a skála a szakrális - antiszakrális államé ahol az örök René Guénoni esszencia - szubsztancia ellentét képeződik társadalmi szintre.
  • manypet #8
    De legalább nem baromságokat, mint ahogy te szoktál a konteóiddal.

    Lássuk az első részt.
    Kapitalizmus: Szabad piac, ahol az állam nem avatkozik bele a piaci folyamatokba.
    Kommunizmus: A totális kontroll, ahol mindent az állam irányít, nincs semmilyen szabad piaci folyamat.
    Szocializmus: A kettő közötti állapot, ami tartalmaz részben szabad piaci folyamatokat, és részben pedig államit. Azaz egy átmenet a másik kettő között, hol ehhez, hol ahhoz közelebb.
    Ha eddig nem érthető, szólj, és megpróbálom eltáncolni.
    Ebből a 3-ból most az utolsóban vagyunk, és egyre jobban haladunk az egyre nagyobb totális kontroll (kommunizmus) felé.

    A feudalizmus is voltaképpen ezen utóbbi (szocializmus) egyfajta megnyilvánulása, csak ott az uralkodó osztályt már nem választják (avagy nem igazán kell aggódnia, hogy a jónép könnyen leváltja), hanem örökletessé tudták tenni a hatalmukat. Ahogy pl. Észak-Korea is nevezhető már feudalizmusnak, mert az uralkodó réteg már 3 generáció óta tartja a hatalmát, örökletesen. Holott szocializmusként indult az is. Csak megszilárdult a hatalmuk.
    A legbizonytalanabb szocializmus a szociáldemokrácia (mai rendszer), mert itt 4 évente választanak uralkodói csoportot (oligarchiát), így nehezebb bebetonozni a hatalmukat. (Persze azért nem lehetetlen itt sem.)

    +

    Ha meg teszünk egy pár lépést hátra, akkor érteni fogod a második részt is.
    Két rendszer létezik:
    Vagy engedjük, hogy egy csoportban egy ember erővel hatalmat gyakoroljon másik ember felett, vagy nem.

    - Ha engedjük, akkor ott soha nem 1 fő teszi ezt, hanem mindig egy csoport. Ezt a csoportot nevezhetjük nemeseknek, nevezhetjük haveri körnek, nevezhetjük komisszároknak, de akár megválasztott képviselőknek vagy hivatalnokoknak is. Mindegy. A lényege, hogy egy csoport lesz az, amelyik hatalmat gyakorol mások felett. Ezt a hatalmát szerezheti saját fizikai erőből (pl. katonai erőből, lásd feudalizmus, Szovjetunió, stb.), de nyerheti a többség erejéből is (demokrácia), ami végső esetben szintén fizikai erő, csak álszent módon van csinálva. De hogy mindig egy csoport lesz az, amelyik uralkodik mások felett, az biztos.
    Ez az oligarchia.
    - Ha nem engedjük az erőszakkal való kényszerítést, akkor meg senki nem uralkodik mások felett. Azaz senki nem sértheti meg mások alapvető emberi jogát. Ezt nevezik szabad világnak. Ennek két megoldása (alverziója) az anarchia (állam nélküli állapot, gyakorlatilag a kommunizmushoz hasonlóan utópia, soha nem létezett pár hónapnál tovább, max. faluközösség szintjén). A másik pedig a minarchia, azaz az éjjeliőr állam - az az államforma, amelyik nem gyakorol erőszakot az állampolgárok felett (tiszteletben tartja minden állampolgár alapvető emberi jogát, és nincs több hatalma azoknál, mint akik ezt a hatalmat adták neki). Ilyen minarchia, avagy ahhoz hasonló állapot több esetben, néhol évszázadokig létezett a történelemben, kisebb-nagyobb változatokkal.

    Másféle berendezkedés még soha nem volt az emberi történelemben.
  • Tetsuo #7
    Össze-vissza hablatyolsz.
  • manypet #6
    "Nyilván nem csak kommunista vagy kapitalista rendszer létezhet..."
    Igen, létezik a kettő között a szocialista rendszer is (pl. a mai szociáldemokrácia). Aminek a célja/következménye a kommunizmus. Hol gyorsan, hol meg (ahogy manapság is) lassan elhozva a "kánaánt". Illetve létezik a feudalizmus (és ahhoz hasonló rendszerek), amelyek voltaképpen olyanok, mint a szocializmus, csak az uralkodói réteg már örökletessé tette az uralkodását.

    De ha szigorúan nézzük, kétféle rendszer van:
    - Oligarchia (ebbe tartozik a feudalizmus, kommunizmus, nácizmus, mindenféle szocializmusok, demokrácia, stb.)
    - Szabad világ (gazdasági szempontból nézve ez a kapitalizmus)
    Azaz vagy egy hatalmon lévő csoport uralkodik mások felett, vagy senki. Más opció még nem volt soha.
  • manypet #5
    "A profitéhség miért tenné jobbá a világot? :D"
    Nem teszi jobbá. A hiánya teszi rosszabbá. Hiszed vagy sem, az egyszerű munkavállaló is profitéhség miatt megy el dolgozni.
    Utoljára szerkesztette: manypet, 2025.08.19. 02:09:39