SG.hu
A kriptovaluták forradalmasítani fogják a pénzügyi szektort
A tőzsdei szakemberek gyakran gúnyos mosollyal beszélnek a kriptovalutákról. A veteránok már mindent láttak. Digitális eszközök már többször jöttek és mentek, a mém coinoktól kezdve az NFT-kig, és a túlzott lelkesedésre hajlamos befektetők rengeteg pénzt veszítettek rajtuk. Spekulációs és pénzügyi bűncselekmények eszközeként való használaton kívül másra nem igazán bizonyultak alkalmasnak.
A legújabb hullám azonban más. Mint arról beszámoltunk, a múlt héten Donald Trump elnök aláírta a Genius törvényt, amely a stabilcoinoknak – hagyományos (általában dollár) eszközökkel fedezett kriptotokeneknek – biztosítja azt a szabályozási biztonságot, amelyre a szakértők már régóta vágytak. Az iparág virágzik, a Wall Street-i szereplők pedig most igyekeznek bekapcsolódni. A „tokenizáció” nő: a blokkláncokon gyorsan növekszik az eszközök kereskedelmének volumene, amelyek részvényeket, pénzpiaci alapokat, sőt magántőke-részesedéseket és adósságokat is képviselnek.
Mint minden forradalomnál, a lázadók eufórikusak, a régi gárda pedig aggódik. Vlad Tenev, a Robinhood digitális eszközökkel foglalkozó brókercég vezérigazgatója szerint az új technológia „megteremtheti az alapot ahhoz, hogy a kriptovaluta a globális pénzügyi rendszer gerincévé váljon”. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke kissé másképp látja a dolgokat. Attól tart, hogy az új stabilcoinok rohamszerű megjelenése nem más, mint „a pénz privatizálása”.
* Mindketten értékelik a változás mértékét. A jelen pillanatban valami sokkal nagyobb zavart okozhat a mainstream piacokon, mint a korábbi kriptovaluta-spekulációk. Míg a bitcoin és más kriptovaluták digitális aranynak ígérkeztek, a tokenek csupán burkolatok, vagy más eszközöket képviselő hordozók. Ez talán nem tűnik lenyűgözőnek, de a modern pénzügyek néhány leginkább átalakító innovációja egyszerűen megváltoztatta az eszközök csomagolásának, felosztásának és újjáalakításának módját – ezek közé tartozik az ETF (exchange traded fund), az euródollár és a értékpapírosított adósság.
Ma 263 milliárd dollárnyi stabilcoin van forgalomban, ami körülbelül 60%-kal több, mint egy évvel ezelőtt. A Standard Chartered bank szerint a piac értéke három év múlva 2 billió dollárra nőhet. A múlt hónapban a legnagyobb amerikai bank, a JPMorgan Chase bejelentette, hogy stabilcoin-szerű terméket tervez bevezetni JPMorgan Deposit Token (JPMD) néven, annak ellenére, hogy a cég vezetője, Jamie Dimon régóta szkeptikus a kriptovalutákkal kapcsolatban. A tokenizált eszközök piaca mindössze 25 milliárd dollár értékű, de az elmúlt egy évben több mint kétszeresére nőtt. Június 30-án a Robinhood több mint 200 új tokent dobott piacra európai befektetők számára, lehetővé téve számukra, hogy a szokásos nyitvatartási időn kívül is kereskedjenek amerikai részvényekkel és ETF-ekkel.
A stablecoinok olcsó és gyors tranzakciókat tesznek lehetővé, mivel a tulajdonjogot azonnal regisztrálják a digitális főkönyvekben, kiküszöbölve a hagyományos fizetési csatornákat üzemeltető közvetítőket. Ez különösen értékes a jelenleg drága és lassú határon átnyúló tranzakciók esetében. Bár a stablecoinok jelenleg a világ pénzügyi tranzakcióinak kevesebb mint 1%-ában vesznek részt, a Genius törvény lendületet ad majd nekik. A törvény megerősíti, hogy a stablecoinok nem értékpapírok, és előírja, hogy a coinokat teljes mértékben biztonságos, likvid eszközökkel kell fedezni.
A kiskereskedelmi óriások, köztük az Amazon és a Walmart, állítólag saját coinok bevezetését fontolgatják. A fogyasztók számára ezek úgy működhetnek, mint egy ajándékkártya, amelynek egyenlegét a kiskereskedőnél lehet elkölteni, esetleg alacsonyabb árakon. Ezzel kiesnének olyan cégek, mint a Mastercard és a Visa, amelyek körülbelül 2%-os árrést realizálnak az általuk lebonyolított értékesítések után.
A tokenizált eszközök egy másik eszköz digitális másolatai, legyen az alap, vállalati részvény vagy árucsomag. A stabilcoinokhoz hasonlóan ezek is gyorsabbá és egyszerűbbé tehetik a pénzügyi tranzakciókat, különösen azokat, amelyek kevésbé likvid eszközöket érintenek. Egyes ajánlatok csak trükkök. Miért tokenizálnánk az egyes részvényeket? Ez lehetővé teheti a 24 órás kereskedést, mivel a részvények tőzsdéinek nem kell nyitva lenniük, de ennek előnyei megkérdőjelezhetők. Ráadásul a kereskedési költségek már így is nagyon alacsonyak, vagy akár nulla szintűek sok kiskereskedelmi befektető számára.
Sok ajánlat azonban kevésbé trükkös. Vegyük például a pénzpiaci alapokat, amelyek kincstárjegyekbe fektetnek be. A tokenizált változat fizetési eszközként is használható. A tokenek, hasonlóan a stabilcoinokhoz, biztonságos eszközökkel vannak fedezve, és zökkenőmentesen cserélhetők a blokkláncokon. Emellett olyan befektetések is, amelyek meghaladják a banki kamatlábakat. Az átlagos takarékpénztári számla kamatlába kevesebb mint 0,6%; sok pénzpiaci alap 4%-os hozamot kínál. A BlackRock tokenizált pénzpiaci alapja a legnagyobb, jelenleg több mint 2 milliárd dollár értékű. "Egy napon a tokenizált alapok ugyanolyan ismertté válnak a befektetők számára, mint az ETF-ek” – írta Larry Fink, a cég vezetője egy nemrégiben a befektetőknek írt levelében.
Ez zavaró hatással lesz a piaci szereplőkre. A bankok megpróbálhatnak bekapcsolódni az új digitális csomagokba, de ezt részben azért teszik, mert tudatában vannak annak, hogy a tokenek fenyegetést jelentenek. A stabilcoinok és a tokenizált pénzpiaci alapok kombinációja idővel kevésbé vonzóvá teheti a bankbetéteket. Az Amerikai Bankárok Szövetsége megjegyzi, hogy ha a bankok elveszítenék 19 billió dolláros lakossági betéteik körülbelül 10%-át – ami a legolcsóbb finanszírozási formájuk –, akkor átlagos finanszírozási költségeik 2,03%-ról 2,27%-ra emelkednének. Bár a teljes betétállomány, beleértve a kereskedelmi számlákat is, nem csökkenne, a bankok árrése szűkülne.
Az új eszközök a szélesebb pénzügyi rendszerre is zavaró hatással lehetnek. A Robinhood új részvénytokenjeinek tulajdonosai például valójában nem rendelkeznek az alapul szolgáló értékpapírokkal. Technikailag nem a részvényeket, hanem egy derivatívát birtokolnak, amely az eszköz értékét követi, beleértve a vállalat által fizetett osztalékokat is. Így nem szereznek meg a részvénytulajdonosoknak általában járó szavazati jogokat. Ha pedig a tokenek kibocsátója csődbe megy, a tulajdonosok nehéz jogi helyzetbe kerülnek, és a csődbe ment vállalat többi hitelezőjével kell versengeniük azért, hogy ki szerezheti meg az alapul szolgáló eszközöket. Hasonló történt a Linqto esetében, egy fintech startupnál, amely a hónap elején csődöt jelentett. A vállalat speciális célú eszközökön keresztül kínálta magánvállalatok részvényeit. A vásárlók most nem tudják, hogy tulajdonukban vannak-e azok az eszközök, amelyeket birtokukban hittek.
Ez a tokenizáció egyik legnagyobb lehetősége, amely a szabályozók számára a legnagyobb nehézséget jelenti. Az illikvid magánvagyonok és a könnyen cserélhető tokenek összekapcsolása egy zárt piacot nyit meg több millió kiskereskedelmi befektető előtt, akik trillió dollárnyi tőkét tudnak befektetni. Megvásárolhatnák a legizgalmasabb magánvállalatok egy részét, amelyek jelenleg elérhetetlenek számukra.
Ez kérdéseket vet fel. A szabályozó szervek (például a Securities and Exchange Commission, SEC), sokkal nagyobb befolyással bírnak a tőzsdén jegyzett vállalatokra, mint a magánvállalatokra, ami az előbbieket alkalmassá teszi a kiskereskedelmi befektetésekre. A magánrészvényeket képviselő tokenek a korábban magánkézben lévő részesedéseket olyan eszközökké alakítanák, amelyekkel ugyanolyan könnyen lehet kereskedni, mint egy ETF-fel. De míg az ETF kibocsátói ígéretet tesznek arra, hogy az alapul szolgáló eszközök vételével és eladásával napközbeni likviditást biztosítanak, a tokenek szolgáltatói nem tesznek ilyen ígéretet. Elég nagy méretben a tokenek gyakorlatilag nyilvános vállalatokká alakítanák a magánvállalatokat, anélkül, hogy a szokásos közzétételi követelményeknek meg kellene felelniük.
Még a kriptovalutákat támogató szabályozók is egyértelmű határokat akarnak szabni. Hester Peirce - a SEC biztosa, akit digitálisbarát hozzáállása miatt „kriptomamának” neveznek - hangsúlyozta, hogy a tokeneket nem szabad a értékpapír-törvények kijátszására használni. "A tokenizált értékpapírok továbbra is értékpapírok” – írta. Ezért az értékpapírokat kibocsátó vállalatokra vonatkozó közzétételi szabályok érvényesek lesznek, függetlenül attól, hogy az értékpapírok új kriptográfiai csomagolásban jelennek-e meg. Bár ez elméletileg logikus, a sokféle új, újszerű struktúrájú eszköz azt jelenti, hogy a felügyeleti szervek a gyakorlatban csak követni fogják a fejleményeket.
Így paradoxon alakul ki. Ha a stabilcoinok valóban hasznosak akarnak lenni, akkor valóban forradalmiak is lesznek. Minél vonzóbbak a tokenizált eszközök a brókerek, ügyfelek, befektetők, kereskedők és más pénzügyi cégek számára, annál inkább megváltoztatják a pénzügyeket, mind pozitív, mind negatív értelemben. Bármi is legyen a kettő közötti egyensúly, egy dolog már most világos: az a nézet, hogy a kriptovaluta nem hozott létre érdemleges innovációkat, már a múlté.
A legújabb hullám azonban más. Mint arról beszámoltunk, a múlt héten Donald Trump elnök aláírta a Genius törvényt, amely a stabilcoinoknak – hagyományos (általában dollár) eszközökkel fedezett kriptotokeneknek – biztosítja azt a szabályozási biztonságot, amelyre a szakértők már régóta vágytak. Az iparág virágzik, a Wall Street-i szereplők pedig most igyekeznek bekapcsolódni. A „tokenizáció” nő: a blokkláncokon gyorsan növekszik az eszközök kereskedelmének volumene, amelyek részvényeket, pénzpiaci alapokat, sőt magántőke-részesedéseket és adósságokat is képviselnek.
Mint minden forradalomnál, a lázadók eufórikusak, a régi gárda pedig aggódik. Vlad Tenev, a Robinhood digitális eszközökkel foglalkozó brókercég vezérigazgatója szerint az új technológia „megteremtheti az alapot ahhoz, hogy a kriptovaluta a globális pénzügyi rendszer gerincévé váljon”. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke kissé másképp látja a dolgokat. Attól tart, hogy az új stabilcoinok rohamszerű megjelenése nem más, mint „a pénz privatizálása”.
* Mindketten értékelik a változás mértékét. A jelen pillanatban valami sokkal nagyobb zavart okozhat a mainstream piacokon, mint a korábbi kriptovaluta-spekulációk. Míg a bitcoin és más kriptovaluták digitális aranynak ígérkeztek, a tokenek csupán burkolatok, vagy más eszközöket képviselő hordozók. Ez talán nem tűnik lenyűgözőnek, de a modern pénzügyek néhány leginkább átalakító innovációja egyszerűen megváltoztatta az eszközök csomagolásának, felosztásának és újjáalakításának módját – ezek közé tartozik az ETF (exchange traded fund), az euródollár és a értékpapírosított adósság.
Ma 263 milliárd dollárnyi stabilcoin van forgalomban, ami körülbelül 60%-kal több, mint egy évvel ezelőtt. A Standard Chartered bank szerint a piac értéke három év múlva 2 billió dollárra nőhet. A múlt hónapban a legnagyobb amerikai bank, a JPMorgan Chase bejelentette, hogy stabilcoin-szerű terméket tervez bevezetni JPMorgan Deposit Token (JPMD) néven, annak ellenére, hogy a cég vezetője, Jamie Dimon régóta szkeptikus a kriptovalutákkal kapcsolatban. A tokenizált eszközök piaca mindössze 25 milliárd dollár értékű, de az elmúlt egy évben több mint kétszeresére nőtt. Június 30-án a Robinhood több mint 200 új tokent dobott piacra európai befektetők számára, lehetővé téve számukra, hogy a szokásos nyitvatartási időn kívül is kereskedjenek amerikai részvényekkel és ETF-ekkel.
A stablecoinok olcsó és gyors tranzakciókat tesznek lehetővé, mivel a tulajdonjogot azonnal regisztrálják a digitális főkönyvekben, kiküszöbölve a hagyományos fizetési csatornákat üzemeltető közvetítőket. Ez különösen értékes a jelenleg drága és lassú határon átnyúló tranzakciók esetében. Bár a stablecoinok jelenleg a világ pénzügyi tranzakcióinak kevesebb mint 1%-ában vesznek részt, a Genius törvény lendületet ad majd nekik. A törvény megerősíti, hogy a stablecoinok nem értékpapírok, és előírja, hogy a coinokat teljes mértékben biztonságos, likvid eszközökkel kell fedezni.
A kiskereskedelmi óriások, köztük az Amazon és a Walmart, állítólag saját coinok bevezetését fontolgatják. A fogyasztók számára ezek úgy működhetnek, mint egy ajándékkártya, amelynek egyenlegét a kiskereskedőnél lehet elkölteni, esetleg alacsonyabb árakon. Ezzel kiesnének olyan cégek, mint a Mastercard és a Visa, amelyek körülbelül 2%-os árrést realizálnak az általuk lebonyolított értékesítések után.
A tokenizált eszközök egy másik eszköz digitális másolatai, legyen az alap, vállalati részvény vagy árucsomag. A stabilcoinokhoz hasonlóan ezek is gyorsabbá és egyszerűbbé tehetik a pénzügyi tranzakciókat, különösen azokat, amelyek kevésbé likvid eszközöket érintenek. Egyes ajánlatok csak trükkök. Miért tokenizálnánk az egyes részvényeket? Ez lehetővé teheti a 24 órás kereskedést, mivel a részvények tőzsdéinek nem kell nyitva lenniük, de ennek előnyei megkérdőjelezhetők. Ráadásul a kereskedési költségek már így is nagyon alacsonyak, vagy akár nulla szintűek sok kiskereskedelmi befektető számára.
Sok ajánlat azonban kevésbé trükkös. Vegyük például a pénzpiaci alapokat, amelyek kincstárjegyekbe fektetnek be. A tokenizált változat fizetési eszközként is használható. A tokenek, hasonlóan a stabilcoinokhoz, biztonságos eszközökkel vannak fedezve, és zökkenőmentesen cserélhetők a blokkláncokon. Emellett olyan befektetések is, amelyek meghaladják a banki kamatlábakat. Az átlagos takarékpénztári számla kamatlába kevesebb mint 0,6%; sok pénzpiaci alap 4%-os hozamot kínál. A BlackRock tokenizált pénzpiaci alapja a legnagyobb, jelenleg több mint 2 milliárd dollár értékű. "Egy napon a tokenizált alapok ugyanolyan ismertté válnak a befektetők számára, mint az ETF-ek” – írta Larry Fink, a cég vezetője egy nemrégiben a befektetőknek írt levelében.
Ez zavaró hatással lesz a piaci szereplőkre. A bankok megpróbálhatnak bekapcsolódni az új digitális csomagokba, de ezt részben azért teszik, mert tudatában vannak annak, hogy a tokenek fenyegetést jelentenek. A stabilcoinok és a tokenizált pénzpiaci alapok kombinációja idővel kevésbé vonzóvá teheti a bankbetéteket. Az Amerikai Bankárok Szövetsége megjegyzi, hogy ha a bankok elveszítenék 19 billió dolláros lakossági betéteik körülbelül 10%-át – ami a legolcsóbb finanszírozási formájuk –, akkor átlagos finanszírozási költségeik 2,03%-ról 2,27%-ra emelkednének. Bár a teljes betétállomány, beleértve a kereskedelmi számlákat is, nem csökkenne, a bankok árrése szűkülne.
Az új eszközök a szélesebb pénzügyi rendszerre is zavaró hatással lehetnek. A Robinhood új részvénytokenjeinek tulajdonosai például valójában nem rendelkeznek az alapul szolgáló értékpapírokkal. Technikailag nem a részvényeket, hanem egy derivatívát birtokolnak, amely az eszköz értékét követi, beleértve a vállalat által fizetett osztalékokat is. Így nem szereznek meg a részvénytulajdonosoknak általában járó szavazati jogokat. Ha pedig a tokenek kibocsátója csődbe megy, a tulajdonosok nehéz jogi helyzetbe kerülnek, és a csődbe ment vállalat többi hitelezőjével kell versengeniük azért, hogy ki szerezheti meg az alapul szolgáló eszközöket. Hasonló történt a Linqto esetében, egy fintech startupnál, amely a hónap elején csődöt jelentett. A vállalat speciális célú eszközökön keresztül kínálta magánvállalatok részvényeit. A vásárlók most nem tudják, hogy tulajdonukban vannak-e azok az eszközök, amelyeket birtokukban hittek.
Ez a tokenizáció egyik legnagyobb lehetősége, amely a szabályozók számára a legnagyobb nehézséget jelenti. Az illikvid magánvagyonok és a könnyen cserélhető tokenek összekapcsolása egy zárt piacot nyit meg több millió kiskereskedelmi befektető előtt, akik trillió dollárnyi tőkét tudnak befektetni. Megvásárolhatnák a legizgalmasabb magánvállalatok egy részét, amelyek jelenleg elérhetetlenek számukra.
Ez kérdéseket vet fel. A szabályozó szervek (például a Securities and Exchange Commission, SEC), sokkal nagyobb befolyással bírnak a tőzsdén jegyzett vállalatokra, mint a magánvállalatokra, ami az előbbieket alkalmassá teszi a kiskereskedelmi befektetésekre. A magánrészvényeket képviselő tokenek a korábban magánkézben lévő részesedéseket olyan eszközökké alakítanák, amelyekkel ugyanolyan könnyen lehet kereskedni, mint egy ETF-fel. De míg az ETF kibocsátói ígéretet tesznek arra, hogy az alapul szolgáló eszközök vételével és eladásával napközbeni likviditást biztosítanak, a tokenek szolgáltatói nem tesznek ilyen ígéretet. Elég nagy méretben a tokenek gyakorlatilag nyilvános vállalatokká alakítanák a magánvállalatokat, anélkül, hogy a szokásos közzétételi követelményeknek meg kellene felelniük.
Még a kriptovalutákat támogató szabályozók is egyértelmű határokat akarnak szabni. Hester Peirce - a SEC biztosa, akit digitálisbarát hozzáállása miatt „kriptomamának” neveznek - hangsúlyozta, hogy a tokeneket nem szabad a értékpapír-törvények kijátszására használni. "A tokenizált értékpapírok továbbra is értékpapírok” – írta. Ezért az értékpapírokat kibocsátó vállalatokra vonatkozó közzétételi szabályok érvényesek lesznek, függetlenül attól, hogy az értékpapírok új kriptográfiai csomagolásban jelennek-e meg. Bár ez elméletileg logikus, a sokféle új, újszerű struktúrájú eszköz azt jelenti, hogy a felügyeleti szervek a gyakorlatban csak követni fogják a fejleményeket.
Így paradoxon alakul ki. Ha a stabilcoinok valóban hasznosak akarnak lenni, akkor valóban forradalmiak is lesznek. Minél vonzóbbak a tokenizált eszközök a brókerek, ügyfelek, befektetők, kereskedők és más pénzügyi cégek számára, annál inkább megváltoztatják a pénzügyeket, mind pozitív, mind negatív értelemben. Bármi is legyen a kettő közötti egyensúly, egy dolog már most világos: az a nézet, hogy a kriptovaluta nem hozott létre érdemleges innovációkat, már a múlté.