SG.hu
Kudarcba fulladt az uniós chiptörvény, jöhet a második verzió
Az európai chiptörvény valószínűleg nem fogja elérni azt a célt, hogy a kontinens 2030-ra 20 százalékos részesedésre tegyen szert a globális félvezetőpiacból. Egy elmarasztaló jelentés szerint a túlságosan ambiciózus célkitűzés volt a hibás.
Az Európai Számvevőszék (ECA) szemügyre vette a projektet, amelynek célja az volt, hogy új lendületet adjon a chipiparnak az egész régióban. A jelentésük számos hiányosságot részletez, és megállapítja, hogy ugyan az Európai Bizottság (EB) elért némi előrehaladást stratégiájának megvalósításában, de ez a folyamat túl lassú, és a finanszírozás széttagolt jellege miatt az nem elegendő a szükséges beruházási szinthez.
A jelentés megállapításait ismertetve Annemie Turtelboom, az Európai Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja kiemelte a félvezetők óriási jelentőségét a modern világban, kijelentve, hogy az évtized végére csak egy autóban valószínűleg több mint 3000 chip lesz. "Ez egy gyorsan változó terület, intenzív geopolitikai versennyel, és jelenleg messze elmaradunk az ambícióink eléréséhez szükséges tempótól. A 20 százalékos cél alapvetően jó törekvés volt, de ennek teljesítéséhez 2030-ig körülbelül meg kellene négyszereznünk a termelési kapacitásunkat, amihez a jelenlegi haladási ütemünkkel a közelében sem vagyunk” - mondta.
Az Európai Bizottság saját előrejelzése szerint az EU teljes részesedése a globális félvezetők piacán 2030-ra valószínűleg csak 11,7 százalékot fog elérni, ami a 2022-es 9,8 százalékos arányhoz képest nem valami jelentős növekedés. Az EU e tekintetben tehát kudarcot vallott, de ez nem azt jelenti, hogy az EU mikrochiptermelése nem nőtt; nőtt, a baj csak az, hogy más régiók mind a gyártás, mind az új chipek fejlesztése terén megelőzték.
Turtelboom szerint a Számvevőszék négy problémát azonosított az uniós chiptörvény eddigi előrehaladásával kapcsolatban. Az első az volt, hogy a cél túlságosan ambiciózus, és hogy elég rosszul néz ki, ha az EU ilyen célokat tűz ki, és aztán messze elmarad tőlük. "Azért tűzünk ki célokat, mert meg akarjuk mutatni, hogy az EU komoly szereplő a világ színpadán” - mondta. Másodszor, az EU nem önmagával versenyez, ezért nem elég felzárkózni Kínához, Dél-Koreához, Tajvanhoz és Japánhoz, mivel ezek a nemzetek mozgó célpontok, és a támogatási csomagnak ezt figyelembe kell vennie, ha Európa nem akarja, hogy mindig a mezőny végén találja magát. Ráadásul az uniós finanszírozás papíron sok pénznek tűnhet, de elhalványul azokhoz az összegekhez képest, amelyeket a nagy félvezetőgyártó vállalatok, például a TSMC vagy a Samsung fektetnek be.
A harmadik kérdés az, amit Turtelboom „széttöredezett kompetenciáknak” nevez. Ez azt jelenti, hogy az EU által a félvezető-stratégiára fordítható pénzügyi erő megoszlik a különböző szereplők között, és a nagy részét az egyes EU-tagállamok adják, nem pedig az EK ellenőrzi és osztja szét központilag. Valójában a Bizottság csak mintegy 5 százalékáért (4,5 milliárd euró) felel annak a 86 milliárd eurónak, amelyet a mostani becslések szerint 2030-ig a finanszírozás összege elér.
Ennek következtében az EB-nek „adatproblémája is van” - tette hozzá -, mivel a tagállamok nem kötelesek jelentést tenni az általuk finanszírozott chipprojektek előrehaladásáról, ami azt jelenti, hogy hiányzik a teljes stratégia felügyelete. "Létfontosságú, hogy ha kitűzünk egy célt, akkor tudjuk, hogy hol tartunk” - mondta Turtelboom. Emellett az a tény, hogy a finanszírozás nagyrészt az egyes uniós tagállamoktól származik, azt jelenti, hogy a legtöbb projekt néhány olyan országba került, amely a legtöbb pénzt tudta felajánlani, például Németországba.
A pénzeszközök elosztásának módja szintén aggodalomra ad okot. Mivel a Chips Act nagy részét az iparág néhány legnagyobb globális szereplője - például az Intel - számára különítették el, nagyobb a kockázata annak, hogy kudarc esetén a pénz elveszik. Ez utóbbi dolog amiatt merült fel, mert az Intel a belső nehézségei miatt mostanra mindkét európai projektet, amelyre korábban támogatást nyert, felfüggesztette. Ezek a németországi Magdeburgban megépíteni kívánt ostyagyártó üzem, valamint a lengyelországi Wroclawba tervezett összeszerelő és tesztelő üzem voltak. Ez szintén ellene szól annak, hogy az EU el tudja érni az évtized végére a kitűzött 20 százalékos piaci részesedést.
A Számvevőszék azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy „sürgősen végezze el a stratégia valósághű ellenőrzését, és tegye meg a szükséges rövid távú korrekciós intézkedéseket”, valamint szisztematikus nyomon követést vezessen be a stratégia célkitűzéseinek elérését akadályozó tényezők minél korábbi feltárása érdekében. A másik fő ajánlás, hogy az Európai Bizottság siessen a következő félvezetőstratégia előkészítésével, amelynek a felülvizsgálat eredményeire és a korábbi chipstratégiák „sikereire és kudarcaira” kellene épülnie - például világos, időhöz kötött és reális célkitűzések meghatározásával. Néhány európai chipgyártó már szorgalmazta a „Chips Act 2.0” kidolgozását, amely többet tesz a szélesebb európai félvezetőágazat támogatásáért.
Az Európai Számvevőszék (ECA) szemügyre vette a projektet, amelynek célja az volt, hogy új lendületet adjon a chipiparnak az egész régióban. A jelentésük számos hiányosságot részletez, és megállapítja, hogy ugyan az Európai Bizottság (EB) elért némi előrehaladást stratégiájának megvalósításában, de ez a folyamat túl lassú, és a finanszírozás széttagolt jellege miatt az nem elegendő a szükséges beruházási szinthez.
A jelentés megállapításait ismertetve Annemie Turtelboom, az Európai Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja kiemelte a félvezetők óriási jelentőségét a modern világban, kijelentve, hogy az évtized végére csak egy autóban valószínűleg több mint 3000 chip lesz. "Ez egy gyorsan változó terület, intenzív geopolitikai versennyel, és jelenleg messze elmaradunk az ambícióink eléréséhez szükséges tempótól. A 20 százalékos cél alapvetően jó törekvés volt, de ennek teljesítéséhez 2030-ig körülbelül meg kellene négyszereznünk a termelési kapacitásunkat, amihez a jelenlegi haladási ütemünkkel a közelében sem vagyunk” - mondta.
Az Európai Bizottság saját előrejelzése szerint az EU teljes részesedése a globális félvezetők piacán 2030-ra valószínűleg csak 11,7 százalékot fog elérni, ami a 2022-es 9,8 százalékos arányhoz képest nem valami jelentős növekedés. Az EU e tekintetben tehát kudarcot vallott, de ez nem azt jelenti, hogy az EU mikrochiptermelése nem nőtt; nőtt, a baj csak az, hogy más régiók mind a gyártás, mind az új chipek fejlesztése terén megelőzték.
Turtelboom szerint a Számvevőszék négy problémát azonosított az uniós chiptörvény eddigi előrehaladásával kapcsolatban. Az első az volt, hogy a cél túlságosan ambiciózus, és hogy elég rosszul néz ki, ha az EU ilyen célokat tűz ki, és aztán messze elmarad tőlük. "Azért tűzünk ki célokat, mert meg akarjuk mutatni, hogy az EU komoly szereplő a világ színpadán” - mondta. Másodszor, az EU nem önmagával versenyez, ezért nem elég felzárkózni Kínához, Dél-Koreához, Tajvanhoz és Japánhoz, mivel ezek a nemzetek mozgó célpontok, és a támogatási csomagnak ezt figyelembe kell vennie, ha Európa nem akarja, hogy mindig a mezőny végén találja magát. Ráadásul az uniós finanszírozás papíron sok pénznek tűnhet, de elhalványul azokhoz az összegekhez képest, amelyeket a nagy félvezetőgyártó vállalatok, például a TSMC vagy a Samsung fektetnek be.
A harmadik kérdés az, amit Turtelboom „széttöredezett kompetenciáknak” nevez. Ez azt jelenti, hogy az EU által a félvezető-stratégiára fordítható pénzügyi erő megoszlik a különböző szereplők között, és a nagy részét az egyes EU-tagállamok adják, nem pedig az EK ellenőrzi és osztja szét központilag. Valójában a Bizottság csak mintegy 5 százalékáért (4,5 milliárd euró) felel annak a 86 milliárd eurónak, amelyet a mostani becslések szerint 2030-ig a finanszírozás összege elér.
Ennek következtében az EB-nek „adatproblémája is van” - tette hozzá -, mivel a tagállamok nem kötelesek jelentést tenni az általuk finanszírozott chipprojektek előrehaladásáról, ami azt jelenti, hogy hiányzik a teljes stratégia felügyelete. "Létfontosságú, hogy ha kitűzünk egy célt, akkor tudjuk, hogy hol tartunk” - mondta Turtelboom. Emellett az a tény, hogy a finanszírozás nagyrészt az egyes uniós tagállamoktól származik, azt jelenti, hogy a legtöbb projekt néhány olyan országba került, amely a legtöbb pénzt tudta felajánlani, például Németországba.
A pénzeszközök elosztásának módja szintén aggodalomra ad okot. Mivel a Chips Act nagy részét az iparág néhány legnagyobb globális szereplője - például az Intel - számára különítették el, nagyobb a kockázata annak, hogy kudarc esetén a pénz elveszik. Ez utóbbi dolog amiatt merült fel, mert az Intel a belső nehézségei miatt mostanra mindkét európai projektet, amelyre korábban támogatást nyert, felfüggesztette. Ezek a németországi Magdeburgban megépíteni kívánt ostyagyártó üzem, valamint a lengyelországi Wroclawba tervezett összeszerelő és tesztelő üzem voltak. Ez szintén ellene szól annak, hogy az EU el tudja érni az évtized végére a kitűzött 20 százalékos piaci részesedést.
A Számvevőszék azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy „sürgősen végezze el a stratégia valósághű ellenőrzését, és tegye meg a szükséges rövid távú korrekciós intézkedéseket”, valamint szisztematikus nyomon követést vezessen be a stratégia célkitűzéseinek elérését akadályozó tényezők minél korábbi feltárása érdekében. A másik fő ajánlás, hogy az Európai Bizottság siessen a következő félvezetőstratégia előkészítésével, amelynek a felülvizsgálat eredményeire és a korábbi chipstratégiák „sikereire és kudarcaira” kellene épülnie - például világos, időhöz kötött és reális célkitűzések meghatározásával. Néhány európai chipgyártó már szorgalmazta a „Chips Act 2.0” kidolgozását, amely többet tesz a szélesebb európai félvezetőágazat támogatásáért.