SG.hu
Az elnyomás eszköze lehet az ENSZ számítógépes bűnözésről szóló egyezménye
Az ENSZ számítógépes bűnözéssel foglalkozó ad hoc bizottsága jóváhagyta a számítógépes bűnözés elleni küzdelmet célzó első egyezményt. A szövegével sem a digitális jogvédő szervezetek, sem a nagy technológiai cégek nem értenek egyet.
"A dokumentumokat elfogadottnak tekintem. Köszönöm szépen, bravó mindenkinek!" - mondta Faouzia Boumaiza Mebarki algériai diplomata, az egyezményt kidolgozó bizottság elnöke tapsvihar közepette. A "mérföldkőnek számító egyezményt" üdvözölve Dél-Afrika küldötte azt mondta, hogy "a technikai segítségnyújtásra és -kiépítésre vonatkozó rendelkezések nagy támogatást nyújtanak a kevésbé fejlett kiberinfrastruktúrával rendelkező országoknak".
A számítógépes bűnözés elleni egyezményt Oroszország kezdeményezte 2017-ben, és a szöveg azóta az EU és az Egyesült Államok ellenállása ellenére előrehaladást ért el. A tárgyalások három évig tartottak, majd a COVID-19 világjárvány miatt felfüggesztésre kerültek. Az egyezmény célja a kiberbűnözés elleni globális erőfeszítések fokozása, különösen olyan területeken, mint a gyermekek szexuális zaklatásáról készült fotók megosztása és a pénzmosás. Az egyezményről most ősszel szavaz az ENSZ Közgyűlése, és akkor lép hatályba, ha legalább 40 ENSZ-tagállam ratifikálja. Ez az egyezmény lehet az első nemzetközi egyezmény a számítógépes bűnözésről. Az EU-ban már van hasonló, valamennyi tagállam részese a számítástechnikai bűnözésről szóló 2001. évi budapesti egyezménynek, kivéve Írországot, amely aláírta, de még nem ratifikálta azt. Azt a szöveget az Európa Tanács keretében tárgyalták meg.
Deborah Brown, a Human Rights Watch igazgatóhelyettese az X-en arra figyelmeztetett, hogy az egyezmény ENSZ-tagállamok általi elfogadására "a vezető emberi jogi szakértők, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala, több mint 100 nem kormányzati szervezet és az ipar határozott figyelmeztetései ellenére" került sor. "Sajnálatos módon a szerződést ma elfogadták" - írta az X-en Nick Ashton-Hart, a Cybersecurity Tech Accord vezetője, mely több mint 100 technológiai vállalatot, köztük a HP-t, a Metát és a Microsoftot képviseli. Egy másik bejegyzésében hozzátette, hogy "a küldöttek az Emberi Jogi Főbiztosság által azonosított hiányosságok közül egyikkel sem foglalkoztak". "Bárhol is hajtják végre, az egyezmény káros lesz általában a digitális környezetre és különösen az emberi jogokra nézve" - mondta, és felszólította a nemzeteket, hogy ne írják alá és ne hajtsák végre.
A nem kormányzati szervezetek és a nagy technológiai cégek attól tartanak, hogy a szerződést az állami megfigyelés eszközeként fogják felhasználni. "Ez a szerződés gyakorlatilag az elnyomás jogi eszköze" - mondta Brown. "Felhasználható újságírók, aktivisták, LMBT-emberek, szabadgondolkodók és mások elleni, határokon átnyúló fellépésre". Az autoriter rezsimek visszaélésétől való félelmek középpontjában az a rendelkezés áll, amely lehetővé teszi, hogy egy állam kikérhessen külföldi hatóságoktól bármilyen elektronikus bizonyítékot egy bűncselekményre vonatkozóan, amennyiben a bűncselekmény a hazai jog szerint legalább négy év szabadságvesztéssel büntetendő. Az államok az internetszolgáltatóktól is kikérhetnek adatokat.
Egyes nemzetek azonban arra panaszkodnak, hogy a szerződés valójában túl sok emberi jogi biztosítékot tartalmaz. Irán az egyezmény elfogadása előtt több, az alapvető szabadságjogokat védő rendelkezés eltörlésére törekedett, de ezeket döntő többséggel elutasították. Az egyik kérdéses bekezdés kimondta, hogy "ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy lehetővé teszi az emberi jogok vagy alapvető szabadságjogok elnyomását", mint például "a véleménynyilvánítás, a lelkiismeret, a vélemény, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága". A törlési kérelmet 102 ellenszavazattal, 23 igen szavazattal (köztük Oroszország, India, Szudán, Venezuela, Szíria, Észak-Korea és Líbia értett egyet velük) és 26 tartózkodással elutasították. Sem Irán, sem más ország nem döntött azonban úgy, hogy megakadályozza a konszenzussal történő jóváhagyást.
"Teljes mértékben osztjuk az egyiptomi, iráni, pakisztáni, vietnami és mauritániai delegációk álláspontját, miszerint a szerződés túlságosan telített emberi jogi biztosítékokkal" - írta az Orosz Föderáció július 30-án egy dokumentumban, annak ellenére, hogy az ország az egyezmény kezdeményezője. Úgy vélik, hogy ezek a biztosítékok "ahhoz vezetnének, hogy egyes államok túlzottan kihasználnák a jogsegélykérelmek elutasításának lehetőségét" és azzal vádolta meg a nyugati országokat, hogy "szűk öncélú célokat követnek a demokratikus értékek zászlaja alatt". Többéves tárgyalásokat követően a számítógépes bűnözéssel foglalkozó ad hoc bizottságban képviselt tagállamok egyhangúlag támogatták a szöveget.
"A dokumentumokat elfogadottnak tekintem. Köszönöm szépen, bravó mindenkinek!" - mondta Faouzia Boumaiza Mebarki algériai diplomata, az egyezményt kidolgozó bizottság elnöke tapsvihar közepette. A "mérföldkőnek számító egyezményt" üdvözölve Dél-Afrika küldötte azt mondta, hogy "a technikai segítségnyújtásra és -kiépítésre vonatkozó rendelkezések nagy támogatást nyújtanak a kevésbé fejlett kiberinfrastruktúrával rendelkező országoknak".
A számítógépes bűnözés elleni egyezményt Oroszország kezdeményezte 2017-ben, és a szöveg azóta az EU és az Egyesült Államok ellenállása ellenére előrehaladást ért el. A tárgyalások három évig tartottak, majd a COVID-19 világjárvány miatt felfüggesztésre kerültek. Az egyezmény célja a kiberbűnözés elleni globális erőfeszítések fokozása, különösen olyan területeken, mint a gyermekek szexuális zaklatásáról készült fotók megosztása és a pénzmosás. Az egyezményről most ősszel szavaz az ENSZ Közgyűlése, és akkor lép hatályba, ha legalább 40 ENSZ-tagállam ratifikálja. Ez az egyezmény lehet az első nemzetközi egyezmény a számítógépes bűnözésről. Az EU-ban már van hasonló, valamennyi tagállam részese a számítástechnikai bűnözésről szóló 2001. évi budapesti egyezménynek, kivéve Írországot, amely aláírta, de még nem ratifikálta azt. Azt a szöveget az Európa Tanács keretében tárgyalták meg.
Deborah Brown, a Human Rights Watch igazgatóhelyettese az X-en arra figyelmeztetett, hogy az egyezmény ENSZ-tagállamok általi elfogadására "a vezető emberi jogi szakértők, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala, több mint 100 nem kormányzati szervezet és az ipar határozott figyelmeztetései ellenére" került sor. "Sajnálatos módon a szerződést ma elfogadták" - írta az X-en Nick Ashton-Hart, a Cybersecurity Tech Accord vezetője, mely több mint 100 technológiai vállalatot, köztük a HP-t, a Metát és a Microsoftot képviseli. Egy másik bejegyzésében hozzátette, hogy "a küldöttek az Emberi Jogi Főbiztosság által azonosított hiányosságok közül egyikkel sem foglalkoztak". "Bárhol is hajtják végre, az egyezmény káros lesz általában a digitális környezetre és különösen az emberi jogokra nézve" - mondta, és felszólította a nemzeteket, hogy ne írják alá és ne hajtsák végre.
A nem kormányzati szervezetek és a nagy technológiai cégek attól tartanak, hogy a szerződést az állami megfigyelés eszközeként fogják felhasználni. "Ez a szerződés gyakorlatilag az elnyomás jogi eszköze" - mondta Brown. "Felhasználható újságírók, aktivisták, LMBT-emberek, szabadgondolkodók és mások elleni, határokon átnyúló fellépésre". Az autoriter rezsimek visszaélésétől való félelmek középpontjában az a rendelkezés áll, amely lehetővé teszi, hogy egy állam kikérhessen külföldi hatóságoktól bármilyen elektronikus bizonyítékot egy bűncselekményre vonatkozóan, amennyiben a bűncselekmény a hazai jog szerint legalább négy év szabadságvesztéssel büntetendő. Az államok az internetszolgáltatóktól is kikérhetnek adatokat.
After 8 intense negotiation sessions in New York & Vienna, we’ve successfully adopted the UN Convention on Cybercrime! ??
— KingdomNL at UN (@KingdomNL_UN) August 9, 2024
Huge thanks to Ms. Faouzia Boumaiza Mebarki from Algeria who led the committee with strength, solidarity & a sense of humor — truly a powerhouse in cyber! ?? pic.twitter.com/TM2Jr5UtDw
Egyes nemzetek azonban arra panaszkodnak, hogy a szerződés valójában túl sok emberi jogi biztosítékot tartalmaz. Irán az egyezmény elfogadása előtt több, az alapvető szabadságjogokat védő rendelkezés eltörlésére törekedett, de ezeket döntő többséggel elutasították. Az egyik kérdéses bekezdés kimondta, hogy "ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy lehetővé teszi az emberi jogok vagy alapvető szabadságjogok elnyomását", mint például "a véleménynyilvánítás, a lelkiismeret, a vélemény, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága". A törlési kérelmet 102 ellenszavazattal, 23 igen szavazattal (köztük Oroszország, India, Szudán, Venezuela, Szíria, Észak-Korea és Líbia értett egyet velük) és 26 tartózkodással elutasították. Sem Irán, sem más ország nem döntött azonban úgy, hogy megakadályozza a konszenzussal történő jóváhagyást.
"Teljes mértékben osztjuk az egyiptomi, iráni, pakisztáni, vietnami és mauritániai delegációk álláspontját, miszerint a szerződés túlságosan telített emberi jogi biztosítékokkal" - írta az Orosz Föderáció július 30-án egy dokumentumban, annak ellenére, hogy az ország az egyezmény kezdeményezője. Úgy vélik, hogy ezek a biztosítékok "ahhoz vezetnének, hogy egyes államok túlzottan kihasználnák a jogsegélykérelmek elutasításának lehetőségét" és azzal vádolta meg a nyugati országokat, hogy "szűk öncélú célokat követnek a demokratikus értékek zászlaja alatt". Többéves tárgyalásokat követően a számítógépes bűnözéssel foglalkozó ad hoc bizottságban képviselt tagállamok egyhangúlag támogatták a szöveget.