SG.hu
Picike lépés előre az Intel 14. generációs asztali processzora
Az Intel 14. generációs asztali CPU-i még a manapság megszokotthoz képest is apró frissítésnek számítanak. Hacsak nem több éves processzort kell lecserélnünk, nem érdemes a megvásárlásán gondolkodnunk.
Az Intel új asztali processzorgenerációi az elmúlt években nem mindig hoztak jelentős fejlesztéseket, mivel a vállalat küszködött a teljesítmény és az energiahatékonyság terén nagy ugrásokat lehetővé tevő új gyártástechnológiával. Minden nagyobb ugrásra - gondoljunk csak az Alder Lake kódnevű 12. generációs CPU-kra - általában több gyorsabb, de kevésbé izgalmas iterációt kaptunk. Az Intel hivatalosan is bemutatta 14. generációs asztali processzorait, és ezek határozottan ebbe az iteratív, nem izgalmas csoportba tartoznak - még a tavalyi 13. generációs chipekhez képest is. A jó hír az ártudatos PC-építők számára az, hogy a BIOS-frissítés után továbbra is működni fognak az összes jelenlegi 600-as és 700-as sorozatú alaplapban, és az Intel nem indít új alaplapsorozatot hozzájuk.
A korábbi, 13. generációs frissítés - kódnevén Raptor Lake - apró, de figyelemre méltó változtatásokat eszközölt az Alder Lake architektúrán. A csúcskategóriás lapkákban az Intel növelte az energiatakarékos (E) magok számát, és kis órajel-növekedés mellett az L2 és L3 gyorsítótárakat is megnövelte, némi fogyasztáslimit emelés mellett. Néhány alsó kategóriás lapka esetében - elsősorban a nem túlhajtott i5-ös vagy annál alacsonyabb szintű chipeknél - az Intel teljesen érintetlenül hagyta az Alder Lake architektúrát, néhány E-magot hozzáadott és növelte az órajeleket, de valójában nem változtatta meg a szilíciumot.
A mostani 14. generációs CPU-k ismét csak Raptor Lake-ek. A csúcskategóriában nincs további E-mag, nincs további gyorsítótár, nem nő a hivatalosan támogatott memóriasebesség, és nem nő az alapértelmezett energiaigény sem. A teljesítményre kihegyezett P- és az energiatakarékos E-magok alap és Turbo órajelének sebessége 100 vagy 200 MHz-cel nő. Ennyi. Mind a 13., mind a 14. generációs asztali processzorok az Intel 7-es gyártási eljárásával készülnek - ezt a chipgyártó korábban 10 nm-es SuperFIN gyártástechnológiának nevezte -, és a K-sorozatú alkatrészeken ugyanazt az integrált HD 770-es grafikus egységet használják. Aki spórolni szeretne, az továbbra is választhatja a GPU nélküli KF-sorozatú lapkát.
Az Intel úgy mutatja be új asztali processzorait, ahogyan azt általában teszi: a csúcson kezdi. A cég hat feloldott és túlhajtott processzort dob piacra: három K-sorozatú CPU-t integrált GPU-val és három egyébként azonos KF-sorozatú CPU-t GPU nélkül, amelyek 25 dollárral kevesebbe kerülnek. Az i9-14900K és az i5-14600K a legkevésbé izgalmas és legkönnyebben megmagyarázható - ezek ugyanazok, mint az i9-13900K és az i5-13600K, enyhe órajel-emelkedéssel. (Az Intel megemlítette, hogy tovább finomította a chipek gyártási folyamatát, de bármilyen optimalizálás is történt, az nem változtatta meg radikálisan egyik chip teljesítményét vagy energiafogyasztását sem.) Az i9-14900K az Intel Thermal Velocity Boost funkciójának használatával a dobozból kivéve a jelképesen fontos 6 GHz-et is elérheti, de valós felhasználásnál ez egyáltalán nem mérföldkő.
Az i7-14700K egy hardveres különbséget bevezet: egy extra E-magcsoportot, nyolcról 12-re növelték a számukat (összesen 20-ra, a nyolc P-magot is beleszámítva), és ennek megfelelően növelték a CPU L2 és L3 gyorsítótárát. Ez nem elég ahhoz, hogy az i7 utolérje az i9-et, de a költségtudatos otthoni munkaállomások esetében továbbra is az i7-et érdemes az i9 helyett választani. Az Intel elzárkózik az i9-14900K és az i5-14600K közvetlen elődeikkel való összehasonlításától, és inkább az AMD zászlóshajójához, a Ryzen 9 7950X3D-hez hasonlítjak őket. Az Intel diáin legtöbbször az i9-14900K győz, de nem mindig, és általában nem sokkal. A generációról generációra történő javulás az i7-14700K esetében jelentősebb, amely az Intel szerint feladattól függően 1,14-1,63-szor gyorsabb a Core i7-12700K-nál. Az i7 az elmúlt két évben nyolc további E-maggal bővült, ami a többszálú munkameneteknek kedvez.
A jövő év elejéig kell várnunk, hogy többet halljunk az olcsóbb, nem K processzorokról, amelyek lejjebb vannak a palettán. Az Intel ezeket általában a januári CES-en vagy annak környékén szokta bejelenteni. Nincs okunk azt gondolni, hogy ezek az olcsóbb chipek izgalmasabbak lesznek a zászlóshajóknál, de a Core i5 és i7 családok mainstream CPU-ihoz tartozó extra E-mag fürtök üdvözlendő fejlesztések lennének. Mivel ezek a K-sorozatú lapkák (és a GPU nélküli KF-sorozatú társaik) túlhajtásra alkalmasak, érdemes megemlíteni egy további funkciót, amelyet az Intel az XTU túlhajtási szoftveréhez ad. Az "AI Assist" nevű funkció - hiszen 2023-at írunk, és mindenhez kell egy csipetnyi mesterséges intelligencia - "MI-modelleket használ a rendszer stabil túlhajtási beállításainak becsléséhez". Ez még csak az i9-14900K és a KF esetében működik - izgalmasabb lenne, ha az összes olyan CPU-val működne, amelyet az XTU segédprogram jelenleg támogat, egészen a kilencedik generációs Core chipekig visszamenőleg.
A chipek teljesítményétől függetlenül az Intel ezúttal nem kér többet a CPU-kért. Az Intel 14. generációs asztali alkatrészei a tervek szerint holnap kerülnek a boltok polcaira, az i5-ösért 294, az i7-esért 384, az i9-esért pedig 564 dollárt kell fizetni. Az integrált grafika további 25 dollárba kerül.
Míg az Intel 14. generációs asztali alkatrészei a tavalyi Raptor Lake processzorok továbbfejlesztését jelentik, ugyanez nem mondható el a vállalat közelgő Meteor Lake mobil lapkáiról, amelyeket a cég a szeptemberi rendezvényén mutatott meg. Ezek lesznek az Intel első olyan chipjei, amelyek a TSMC által gyártott Arc GPU chipletet integrálnak a CPU, az I/O és a SoC mellé csomagolva, a chipgyártó Foveros 3D-s tokozási technológiáját használva. A lapkában egy beépített neurális feldolgozó egység (NPU) is található, amely a Movidius látásfeldolgozó rendszeréből származik, és az MI-munkaterhelések felgyorsítására szolgál, amely az Intel várakozásai szerint a PC-k következő gyilkos alkalmazása lesz. Persze az Intel kicsit elkésett abból a szempontból, hogy az NPU-k évek óta az Apple és a Qualcomm SoC-jeiben is megtalálhatóak, az AMD pedig az év elején hasonló készletet épített be a Ryzen 7040-es chipjeibe. Fontosabb újítás, hogy ez a chip lesz az első olyan mainstream termék, amely az Intel 4 processzortechnológiát használja majd. Az Intel Meteor Lake processzorok december 14-én jelennek meg.
Az Intel új asztali processzorgenerációi az elmúlt években nem mindig hoztak jelentős fejlesztéseket, mivel a vállalat küszködött a teljesítmény és az energiahatékonyság terén nagy ugrásokat lehetővé tevő új gyártástechnológiával. Minden nagyobb ugrásra - gondoljunk csak az Alder Lake kódnevű 12. generációs CPU-kra - általában több gyorsabb, de kevésbé izgalmas iterációt kaptunk. Az Intel hivatalosan is bemutatta 14. generációs asztali processzorait, és ezek határozottan ebbe az iteratív, nem izgalmas csoportba tartoznak - még a tavalyi 13. generációs chipekhez képest is. A jó hír az ártudatos PC-építők számára az, hogy a BIOS-frissítés után továbbra is működni fognak az összes jelenlegi 600-as és 700-as sorozatú alaplapban, és az Intel nem indít új alaplapsorozatot hozzájuk.
A korábbi, 13. generációs frissítés - kódnevén Raptor Lake - apró, de figyelemre méltó változtatásokat eszközölt az Alder Lake architektúrán. A csúcskategóriás lapkákban az Intel növelte az energiatakarékos (E) magok számát, és kis órajel-növekedés mellett az L2 és L3 gyorsítótárakat is megnövelte, némi fogyasztáslimit emelés mellett. Néhány alsó kategóriás lapka esetében - elsősorban a nem túlhajtott i5-ös vagy annál alacsonyabb szintű chipeknél - az Intel teljesen érintetlenül hagyta az Alder Lake architektúrát, néhány E-magot hozzáadott és növelte az órajeleket, de valójában nem változtatta meg a szilíciumot.
A mostani 14. generációs CPU-k ismét csak Raptor Lake-ek. A csúcskategóriában nincs további E-mag, nincs további gyorsítótár, nem nő a hivatalosan támogatott memóriasebesség, és nem nő az alapértelmezett energiaigény sem. A teljesítményre kihegyezett P- és az energiatakarékos E-magok alap és Turbo órajelének sebessége 100 vagy 200 MHz-cel nő. Ennyi. Mind a 13., mind a 14. generációs asztali processzorok az Intel 7-es gyártási eljárásával készülnek - ezt a chipgyártó korábban 10 nm-es SuperFIN gyártástechnológiának nevezte -, és a K-sorozatú alkatrészeken ugyanazt az integrált HD 770-es grafikus egységet használják. Aki spórolni szeretne, az továbbra is választhatja a GPU nélküli KF-sorozatú lapkát.
Az Intel úgy mutatja be új asztali processzorait, ahogyan azt általában teszi: a csúcson kezdi. A cég hat feloldott és túlhajtott processzort dob piacra: három K-sorozatú CPU-t integrált GPU-val és három egyébként azonos KF-sorozatú CPU-t GPU nélkül, amelyek 25 dollárral kevesebbe kerülnek. Az i9-14900K és az i5-14600K a legkevésbé izgalmas és legkönnyebben megmagyarázható - ezek ugyanazok, mint az i9-13900K és az i5-13600K, enyhe órajel-emelkedéssel. (Az Intel megemlítette, hogy tovább finomította a chipek gyártási folyamatát, de bármilyen optimalizálás is történt, az nem változtatta meg radikálisan egyik chip teljesítményét vagy energiafogyasztását sem.) Az i9-14900K az Intel Thermal Velocity Boost funkciójának használatával a dobozból kivéve a jelképesen fontos 6 GHz-et is elérheti, de valós felhasználásnál ez egyáltalán nem mérföldkő.
Az i7-14700K egy hardveres különbséget bevezet: egy extra E-magcsoportot, nyolcról 12-re növelték a számukat (összesen 20-ra, a nyolc P-magot is beleszámítva), és ennek megfelelően növelték a CPU L2 és L3 gyorsítótárát. Ez nem elég ahhoz, hogy az i7 utolérje az i9-et, de a költségtudatos otthoni munkaállomások esetében továbbra is az i7-et érdemes az i9 helyett választani. Az Intel elzárkózik az i9-14900K és az i5-14600K közvetlen elődeikkel való összehasonlításától, és inkább az AMD zászlóshajójához, a Ryzen 9 7950X3D-hez hasonlítjak őket. Az Intel diáin legtöbbször az i9-14900K győz, de nem mindig, és általában nem sokkal. A generációról generációra történő javulás az i7-14700K esetében jelentősebb, amely az Intel szerint feladattól függően 1,14-1,63-szor gyorsabb a Core i7-12700K-nál. Az i7 az elmúlt két évben nyolc további E-maggal bővült, ami a többszálú munkameneteknek kedvez.
A jövő év elejéig kell várnunk, hogy többet halljunk az olcsóbb, nem K processzorokról, amelyek lejjebb vannak a palettán. Az Intel ezeket általában a januári CES-en vagy annak környékén szokta bejelenteni. Nincs okunk azt gondolni, hogy ezek az olcsóbb chipek izgalmasabbak lesznek a zászlóshajóknál, de a Core i5 és i7 családok mainstream CPU-ihoz tartozó extra E-mag fürtök üdvözlendő fejlesztések lennének. Mivel ezek a K-sorozatú lapkák (és a GPU nélküli KF-sorozatú társaik) túlhajtásra alkalmasak, érdemes megemlíteni egy további funkciót, amelyet az Intel az XTU túlhajtási szoftveréhez ad. Az "AI Assist" nevű funkció - hiszen 2023-at írunk, és mindenhez kell egy csipetnyi mesterséges intelligencia - "MI-modelleket használ a rendszer stabil túlhajtási beállításainak becsléséhez". Ez még csak az i9-14900K és a KF esetében működik - izgalmasabb lenne, ha az összes olyan CPU-val működne, amelyet az XTU segédprogram jelenleg támogat, egészen a kilencedik generációs Core chipekig visszamenőleg.
A chipek teljesítményétől függetlenül az Intel ezúttal nem kér többet a CPU-kért. Az Intel 14. generációs asztali alkatrészei a tervek szerint holnap kerülnek a boltok polcaira, az i5-ösért 294, az i7-esért 384, az i9-esért pedig 564 dollárt kell fizetni. Az integrált grafika további 25 dollárba kerül.
Míg az Intel 14. generációs asztali alkatrészei a tavalyi Raptor Lake processzorok továbbfejlesztését jelentik, ugyanez nem mondható el a vállalat közelgő Meteor Lake mobil lapkáiról, amelyeket a cég a szeptemberi rendezvényén mutatott meg. Ezek lesznek az Intel első olyan chipjei, amelyek a TSMC által gyártott Arc GPU chipletet integrálnak a CPU, az I/O és a SoC mellé csomagolva, a chipgyártó Foveros 3D-s tokozási technológiáját használva. A lapkában egy beépített neurális feldolgozó egység (NPU) is található, amely a Movidius látásfeldolgozó rendszeréből származik, és az MI-munkaterhelések felgyorsítására szolgál, amely az Intel várakozásai szerint a PC-k következő gyilkos alkalmazása lesz. Persze az Intel kicsit elkésett abból a szempontból, hogy az NPU-k évek óta az Apple és a Qualcomm SoC-jeiben is megtalálhatóak, az AMD pedig az év elején hasonló készletet épített be a Ryzen 7040-es chipjeibe. Fontosabb újítás, hogy ez a chip lesz az első olyan mainstream termék, amely az Intel 4 processzortechnológiát használja majd. Az Intel Meteor Lake processzorok december 14-én jelennek meg.