Flow
Műholdas telefon, a telekommunikációs ipar csődje
A műholdas telefonipar a múlt év során a túlélésért folytatott ádáz küzdelmet, és a vég közelebb lehet, mint azt egyesek gondolnák. A döntéshozó befektetők már hosszú idők óta vadásznak nagy befolyású, tőkeerős vállalatokra segítség reményében.
A technológia történetének leglátványosabban kiégő csillagával állunk szemben: az Iridium egyre szorosabban feszülő hurok a Motorola nyaka körül, még azután is, hogy csődöt jelentett, és árverésre bocsátotta a céget. A műhold alapú telefonos távközlési vállalkozások, mit például az Iridium, sosem tartottak lépést ügyfeleik igényeivel, és inkább anyagi sikertelenségeket hagynak maguk után, mint technológiai virágzást.
Az Iridium több mint 5 milliárd dollárt fektetett az egész Földet körülölelő, 66 műholdból álló rendszer kiépítésébe, melyen most csupán 25 millió dollár ellenében adott túl. Nem csoda, hiszen a szolgáltatás mindössze ötvenezer előfizetőre talált. A Globalstar Telecommunications szintén hasonló kereslethiánnyal küzd. Ennek ellenére a változó tulajdonú Iridium és a Globalstar folytatja működését, fejfájást okozva szülővállalataiknak.
Mikor az elképzelés megfogant a 80-as évek végén, 90-es évek elején, a mobiltelefonos hálózat lefedettsége elenyésző volt. A több tucatnyi műhold fellövése, és a rengeteg földi rádióállomás felépítése különböző országok engedélyeinek beszerzésével együtt éveket vett igénybe. Addigra a földi vezeték nélküli szolgáltatás népszerűvé vált, az árak leestek, a készülékek pedig egyre apróbbakká és kívánatosabbá váltak - mind kommunikációs szempontból, mind státusz-szimbólumként. Mire a műholdak üzemképesek lettek, a mobiltelefonok már meghódították a Globalstar és az Iridium által megcélzott piacot.
Mindennek tetejébe a műholdas kapcsolatra képes telefonok eléggé termetesek voltak, hosszú, kihúzható antennával. Az áruk sem volt megfizethető, az első generációs Iridium készülékek 3000 dollár körül mozogtak. Az eredeti szolgáltatás percenként 5-7 dollárjába került az előfizetőnek, ezzel a műholdas telefon használata a vagyonos nemzetközi vállalatok gyakran utazó üzletembereinek és egyes állami intézmények vezetőinek kiváltsága lett. A tömegpiac résztvevői aligha hallottak az Iridiumról, vagy a Globalstarról. Bár az árak azóta csökkentek, a jelenlegi 1,50 dolláros percdíj is messze felülmúlja a legdrágább mobiltelefon-szolgáltatók díjait.
A befektetők, akik a telekommunikációs forradalmat ígérő űrprogramba invesztálták pénzüket, súlyos vádakkal illetik a Motorolát és a Loral Space & Communicatons vállalatot. A Loral ellen hetedszer indítottak vádat, azzal a fő indokkal, hogy a 41 százalékban Loral tulajdonú Globalstar vezetői hamis képet festettek a vállalat helyzetéről. A Motorola szorult helyzetbe kerülhet pervesztés esetén, a bíróság akár 2 milliárd dolláros kártérítést is ítélhet a befektetők részére az Iridium szakszerűtlen vezetése miatt. A Motorola számításai szerint már 2,5 milliárd dollárt költött az Iridiumra 1998. óta.
A technológia történetének leglátványosabban kiégő csillagával állunk szemben: az Iridium egyre szorosabban feszülő hurok a Motorola nyaka körül, még azután is, hogy csődöt jelentett, és árverésre bocsátotta a céget. A műhold alapú telefonos távközlési vállalkozások, mit például az Iridium, sosem tartottak lépést ügyfeleik igényeivel, és inkább anyagi sikertelenségeket hagynak maguk után, mint technológiai virágzást.
Az Iridium több mint 5 milliárd dollárt fektetett az egész Földet körülölelő, 66 műholdból álló rendszer kiépítésébe, melyen most csupán 25 millió dollár ellenében adott túl. Nem csoda, hiszen a szolgáltatás mindössze ötvenezer előfizetőre talált. A Globalstar Telecommunications szintén hasonló kereslethiánnyal küzd. Ennek ellenére a változó tulajdonú Iridium és a Globalstar folytatja működését, fejfájást okozva szülővállalataiknak.
Mikor az elképzelés megfogant a 80-as évek végén, 90-es évek elején, a mobiltelefonos hálózat lefedettsége elenyésző volt. A több tucatnyi műhold fellövése, és a rengeteg földi rádióállomás felépítése különböző országok engedélyeinek beszerzésével együtt éveket vett igénybe. Addigra a földi vezeték nélküli szolgáltatás népszerűvé vált, az árak leestek, a készülékek pedig egyre apróbbakká és kívánatosabbá váltak - mind kommunikációs szempontból, mind státusz-szimbólumként. Mire a műholdak üzemképesek lettek, a mobiltelefonok már meghódították a Globalstar és az Iridium által megcélzott piacot.
Mindennek tetejébe a műholdas kapcsolatra képes telefonok eléggé termetesek voltak, hosszú, kihúzható antennával. Az áruk sem volt megfizethető, az első generációs Iridium készülékek 3000 dollár körül mozogtak. Az eredeti szolgáltatás percenként 5-7 dollárjába került az előfizetőnek, ezzel a műholdas telefon használata a vagyonos nemzetközi vállalatok gyakran utazó üzletembereinek és egyes állami intézmények vezetőinek kiváltsága lett. A tömegpiac résztvevői aligha hallottak az Iridiumról, vagy a Globalstarról. Bár az árak azóta csökkentek, a jelenlegi 1,50 dolláros percdíj is messze felülmúlja a legdrágább mobiltelefon-szolgáltatók díjait.
A befektetők, akik a telekommunikációs forradalmat ígérő űrprogramba invesztálták pénzüket, súlyos vádakkal illetik a Motorolát és a Loral Space & Communicatons vállalatot. A Loral ellen hetedszer indítottak vádat, azzal a fő indokkal, hogy a 41 százalékban Loral tulajdonú Globalstar vezetői hamis képet festettek a vállalat helyzetéről. A Motorola szorult helyzetbe kerülhet pervesztés esetén, a bíróság akár 2 milliárd dolláros kártérítést is ítélhet a befektetők részére az Iridium szakszerűtlen vezetése miatt. A Motorola számításai szerint már 2,5 milliárd dollárt költött az Iridiumra 1998. óta.