Berta Sándor
Második ózonlyukat okozhatnak az új műholdak
Túl sok műhold kering a Föld körül és a mennyiségük a jövőben tovább nő majd, ez pedig komoly problémákat fog okozni.
Aaron Boley, a Brit Columbia Egyetem munkatársa és egy nemrég nyilvánosságra hozott tanulmány társszerzője kijelentette, hogy a hosszú távon a Föld körüli pályán elhelyezett műholdak károsíthatják az ózonréteget. Ezzel párhuzamosan a légkörben elégő régi berendezések az összetételük miatt kémiai reakciókat válthatnak ki. A szakember rámutatott, hogy naponta 60 tonna olyan meteoritanyag van, amely nekiütközik a bolygónak.
Az első Starlink generáció körülbelül 2,2 tonna "halott műholdat" jelent majd, ez a mennyiség naponta fog belépni a Föld légkörébe. A probléma az, hogy az eszközök elsősorban alumíniumból vannak, miközben a meteoritok nagyrészt oxigénből, magnéziumból és szilíciumból állnak. Az alumínium elégésekor alumíniumoxid keletkezik. Boley amiatt aggódik, hogy nem lehet tudni, hogy e folyamat miatt miként változik meg a bolygó légkörének felső rétege, és az alumínium károsíthatja az ózonréteget.
Erre utaló nyomokat már találtak korábban az Aerospace Corporation tudósai, akik az ózonréteg bizonyos helyein azonosították a rakétaindítások miatt keletkezett károkat. A károk általában ott következtek be, ahol a rakéták áthaladtak az atmoszférán. Boley ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy tudják, hogy alumíniumoxid a rakétaindítások miatt leépíti az ózonréteget, ugyanis kis méretű lyukakat éget abban. Az egyik legnagyobb problémát jelenti, hogy az űrrepülések megváltoztatják a Föld légkörét. A műholdak általában 50-90 kilométeres magasságban égnek el, míg az ózonmolekulákat legfeljebb 30 kilométeres magasságig mérik.
Boley és kollégái felhívták a figyelmet arra is, hogy az 55 000 darab tervezett Starlink műhold jelentős mértékben megnöveli majd az űrszemét mennyiségét. Már az első 1700 berendezés üzembe állítása miatt is 50 százalékkal emelkedett az 1000 kilométeres magasságban lévő aktív és a "'halott" objektumok száma. S ehhez jönnek még az Amazon Kuiper, a kínai Starnet és a OneWeb projektjének várható hatásai. A tudós a jelenséget az óceánok műanyagokkal való szennyezettségéhez hasonlította és kiemelte, hogy az emberek nagyon jók abban, hogy a környezetet módosító képességüket alábecsüljék.
Az az általános elképzelés, hogy a Föld lakói soha nem tudnának annyi műanyagot a tengerekbe dobni, hogy az káros legyen. Most viszont már jelen van ez a probléma és az emberiség tetteinek az eredménye a klímaváltozás. A légkör megváltoztatása hasonló folyamat, mint az óceánok műanyagokkal való szennyezése. A SpaceX által a Starlink programmal kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottságához (FCC) eljuttatott kérelemben 30 ezer műhold szerepelt.
Aaron Boley, a Brit Columbia Egyetem munkatársa és egy nemrég nyilvánosságra hozott tanulmány társszerzője kijelentette, hogy a hosszú távon a Föld körüli pályán elhelyezett műholdak károsíthatják az ózonréteget. Ezzel párhuzamosan a légkörben elégő régi berendezések az összetételük miatt kémiai reakciókat válthatnak ki. A szakember rámutatott, hogy naponta 60 tonna olyan meteoritanyag van, amely nekiütközik a bolygónak.
Az első Starlink generáció körülbelül 2,2 tonna "halott műholdat" jelent majd, ez a mennyiség naponta fog belépni a Föld légkörébe. A probléma az, hogy az eszközök elsősorban alumíniumból vannak, miközben a meteoritok nagyrészt oxigénből, magnéziumból és szilíciumból állnak. Az alumínium elégésekor alumíniumoxid keletkezik. Boley amiatt aggódik, hogy nem lehet tudni, hogy e folyamat miatt miként változik meg a bolygó légkörének felső rétege, és az alumínium károsíthatja az ózonréteget.
Erre utaló nyomokat már találtak korábban az Aerospace Corporation tudósai, akik az ózonréteg bizonyos helyein azonosították a rakétaindítások miatt keletkezett károkat. A károk általában ott következtek be, ahol a rakéták áthaladtak az atmoszférán. Boley ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy tudják, hogy alumíniumoxid a rakétaindítások miatt leépíti az ózonréteget, ugyanis kis méretű lyukakat éget abban. Az egyik legnagyobb problémát jelenti, hogy az űrrepülések megváltoztatják a Föld légkörét. A műholdak általában 50-90 kilométeres magasságban égnek el, míg az ózonmolekulákat legfeljebb 30 kilométeres magasságig mérik.
Boley és kollégái felhívták a figyelmet arra is, hogy az 55 000 darab tervezett Starlink műhold jelentős mértékben megnöveli majd az űrszemét mennyiségét. Már az első 1700 berendezés üzembe állítása miatt is 50 százalékkal emelkedett az 1000 kilométeres magasságban lévő aktív és a "'halott" objektumok száma. S ehhez jönnek még az Amazon Kuiper, a kínai Starnet és a OneWeb projektjének várható hatásai. A tudós a jelenséget az óceánok műanyagokkal való szennyezettségéhez hasonlította és kiemelte, hogy az emberek nagyon jók abban, hogy a környezetet módosító képességüket alábecsüljék.
Az az általános elképzelés, hogy a Föld lakói soha nem tudnának annyi műanyagot a tengerekbe dobni, hogy az káros legyen. Most viszont már jelen van ez a probléma és az emberiség tetteinek az eredménye a klímaváltozás. A légkör megváltoztatása hasonló folyamat, mint az óceánok műanyagokkal való szennyezése. A SpaceX által a Starlink programmal kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottságához (FCC) eljuttatott kérelemben 30 ezer műhold szerepelt.