JohnnyCage
A vezető processzorgyártók 0.13 mikronos technológiái
Az Intel mellett az Advanced Micro Devices (AMD) és a Motorola is fejleszti saját, 0.13 mikronos csíkszélességű processzorgyártási technológiáját. A három cég a december 12.-én, San Francisco-ban megrendezendő International Electron Device konferencián óhajtja részletesen ismertetni gyártási eljárását.
A mai, szilikon alapanyagú processzorok lényeges tulajdonsága az úgynevezett "csíkszélesség". A csíkszélesség a gyártási eljárás egy paramétere, mely a processzorban található tranzisztorok és egyéb elemek legkisebb méretére utal. A processzor elemeinek mérete rendkívül fontos, mivel ettől függhet a processzorba építhető tranzisztorok száma, a processzor teljesítményfelvétele, maximális elméleti órajel-sebessége és hőleadása.
A jelenleg elterjedt gyártási eljárás 0.18 mikrométeres. A 0.13 mikronra való áttérés jelentős sebességnövekedést, kisebb leadott hőt és több beépített tranzisztort fog jelenteni azonos lapkaméretben. Ha a tranzisztorok száma nem változik, akkor az előállítási méret körülbelül harmadára csökken, aminek jelentős anyagi hatása van, hiszen a szilíciumkristályok nem olcsóak. A szilícium, mint anyag elég gyakori a földkéregben, azonban a processzorok előállításához viszonylag nagy méretű egykristályokra van szükség, amelyek előállítása meglehetősen költséges.
Az Intel 0.13 mikronos gyártási eljárása a P860 nevet viseli. Az eljárás a tranzisztorok hat egymás fölötti szintre való építését teszi lehetővé, természetesen réz átkötésekkel. Az átlagos kapuhossz mindössze 70nm, és a belső cache tárolócellái is csak 2.09 négyzetmikron méretűek, tehát háromszor kisebbek, mint a Pentium III & 4 processzorban lévők. Az Intel szerint a 0.13 mikronos technológia a 0.18 mikronosnál 65%-kal gyorsabb CPU-kat fog eredményezni.
Az AMD és a Motorola közös, HiP7 elnevezésű technológiája több ponton különbözik az Intelétől. Ez a gyártási eljárás a két cég szerint a több gigahertzes processzoroktól az alacsony fogyasztású mobil változatokig mindenhez megfelel majd. Az egy és kétszeres felvitelű réz kötések az Intel technológiájánál több réteget, egészen pontosan kilencet engednek meg. A HiP7 eljárás kapuhossza viszont nagyobb, 80nm.
1989-ben a világ az Intel egy mikronos eljárását csodálta, amely a P648 nevet kapta annak idején. A kapuhossz akkor 1 mikron volt, és a statikus RAM cellák (cache) 220 négyzetmikron helyet igényeltek. A működtetéshez 5V kellett, miközben a legújabb processzorok csak 1.3V-ot igényelnek. Akkoriban maximum kétszintes tervezés jöhetett számításba. Mindenesetre sokat fejlődött azóta a technológia.
A mai, szilikon alapanyagú processzorok lényeges tulajdonsága az úgynevezett "csíkszélesség". A csíkszélesség a gyártási eljárás egy paramétere, mely a processzorban található tranzisztorok és egyéb elemek legkisebb méretére utal. A processzor elemeinek mérete rendkívül fontos, mivel ettől függhet a processzorba építhető tranzisztorok száma, a processzor teljesítményfelvétele, maximális elméleti órajel-sebessége és hőleadása.
A jelenleg elterjedt gyártási eljárás 0.18 mikrométeres. A 0.13 mikronra való áttérés jelentős sebességnövekedést, kisebb leadott hőt és több beépített tranzisztort fog jelenteni azonos lapkaméretben. Ha a tranzisztorok száma nem változik, akkor az előállítási méret körülbelül harmadára csökken, aminek jelentős anyagi hatása van, hiszen a szilíciumkristályok nem olcsóak. A szilícium, mint anyag elég gyakori a földkéregben, azonban a processzorok előállításához viszonylag nagy méretű egykristályokra van szükség, amelyek előállítása meglehetősen költséges.
Az Intel 0.13 mikronos gyártási eljárása a P860 nevet viseli. Az eljárás a tranzisztorok hat egymás fölötti szintre való építését teszi lehetővé, természetesen réz átkötésekkel. Az átlagos kapuhossz mindössze 70nm, és a belső cache tárolócellái is csak 2.09 négyzetmikron méretűek, tehát háromszor kisebbek, mint a Pentium III & 4 processzorban lévők. Az Intel szerint a 0.13 mikronos technológia a 0.18 mikronosnál 65%-kal gyorsabb CPU-kat fog eredményezni.
 Motorola chipset |
1989-ben a világ az Intel egy mikronos eljárását csodálta, amely a P648 nevet kapta annak idején. A kapuhossz akkor 1 mikron volt, és a statikus RAM cellák (cache) 220 négyzetmikron helyet igényeltek. A működtetéshez 5V kellett, miközben a legújabb processzorok csak 1.3V-ot igényelnek. Akkoriban maximum kétszintes tervezés jöhetett számításba. Mindenesetre sokat fejlődött azóta a technológia.