Világszerte egyre népszerűbbek a digitális asszisztensek, de a jelenleginél sokkal is jobbak lehetnének és még gyorsabban terjedhetnének.

A legnagyobb problémát az okozza, hogy gyakorlatilag semmilyen együttműködés nincs a piacon szereplő cégek (Amazon, Apple, BMW, Deutsche Telekom, Google, Microsoft, Samsung) és kisebb, illetve nagyobb vállalatok között. Ráadásul az előbbiek nincsenek rákényszerítve arra, hogy a megoldásaik üzleti szempontból sikeresek legyenek, hiszen a Google a webes keresésből és a hirdetések eladásából, míg az Amazon az Echo termékei támogatott értékesítéseiből szerez elsősorban bevételeket. De a Microsoftnak sincs olyan üzleti modellje, amely kifejezetten a Cortanára épülne.

Egy virtuális asszisztens akkor lehet jó és hatékony, ha megérti a természetes beszédet. A felhasználók nem akarnak parancslistákat megtanulni, hanem természetes módon szeretnének társalogni egy digitális segítővel, aki megérti az általuk mondott dolgokat és ideális esetben még akkor is érti őket, ha éppen nem világosan fejezik ki magukat. A probléma ott kezdődik, hogy ezzel a kihívással mindegyik piaci szereplő egyedül akar megbirkózni, miközben hatalmas összegeket fektet be a kutatás-fejlesztésbe. A mostani módszer gyakorlatilag az erőforrások pazarlása, hiszen mindegyik fél külön végzi el az alapfejlesztéseket.

Sokkal egyszerűbb lehetne például egyetlen platformszolgáltató, amely a közös kutatások eredményéül kialakult rendszert licencelné, amelyet aztán mindegyik piaci szereplő a saját megoldásaival vértezhetne fel. Egy ilyen modell teljesen különbözne az Amazon vagy a Google mostani megoldásától és kizárólag a megfelelő technika biztosítására összpontosítana. Ráadásul a felhasználók most rákényszerülnek, hogy már a kezdetekkor gyártót és virtuális asszisztenst válasszanak, ahelyett, hogy akár együttműködő termékeket használhatnának, s ötvözhetnék például a Siri, a Cortana, a Google Asszisztens és az Alexa előnyeit.