MTI
A túl magas jogdíjakra panaszkodnak a svéd zenészek
Svédországban a popzene hatalmas sikereket hozó üzletág, és hiába az új technológiák és formátumok, a kiadók ma is elképesztő mértékben részesülnek a jogdíjakból, a művészek kárára. Erről Per Herrey, a svéd zenész szakszervezet vezető jogtanácsosa beszélt csütörtökön Egerben a Music Hungary zeneipari konferencián.
"A fizikai hordozókra kötött régi szerződések, amelyek alapján a hangfelvételek után járó jogdíjak túlnyomó részét a zenekiadók kapták a művészekkel szemben, ma is érvényesek, holott ma már a spotify-ból származik a bevételek többsége. Ez sokunk megítélése szerint illegális, a problémát jogi úton rendezni kell, ahogy az elmúlt időszakban Dániában és Finnországban már megtették" - mondta Per Herrey, aki 31 évvel ezelőtt, 1984-ben előadóként, a svéd Herreys együttes tagjaként megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált.
A svéd szakember a svéd Universal Music példáját hozta fel, megemlítve, hogy a nagy zenekiadó 85 százalékban részesedik az ország spotify használatából, és eladott fizikai hanghordozóinak felét régi lemezek után realizálja. Hozzátette: hiába az új technológiák és formátumok, a kiadó ugyanúgy 90 százalékát teszi el a jogdíjaknak. Szólt arról, hogy a 2000-es évek elején a kalózletöltések, a Pirate Bay óriási mértékben elterjedt Svédországban. A jelenséget a legális spotify feltűnése szorította vissza.
Per Herrey előadásában a svéd zenei csoda legfőbb összetevőiként a nyilvános és olcsó zeneiskolákat, valamint a mindenki számára biztosítandó széles sávú internet-elérést nevezte meg, utóbbi napjainkban a svéd háztartások 95 százalékára érvényes. "Abba, Roxette, Ace of Base, Europe, Avicii, Max Martin, Swedish House Maffia - nekik köszönhető, hogy az elmúlt négy évtizedben Svédország az Egyesült Államok és Nagy-Britannia után a világ harmadik legnagyobb zeneexportőre lett, holott csak nyolcmillió lakosa van" - hangsúlyozta Per Herrey.
Mint felidézte, a nyolcvanas évek közepén kezdődött zenei karrierje során sokszor kellett eltűrniük, hogy lemezkiadójuk kénye-kedvének legyenek kitéve. Megemlítette például: 14 éven át nem kaptak jogdíjat lemezeikért - az egyik félmillió eladott példánnyal minden idők legkelendőbb svéd popalbuma -, azzal a nevetséges magyarázattal, hogy egyszerűen nem sikerült megtalálni őket. "Nem csoda, hogy elegünk lett".
"A fizikai hordozókra kötött régi szerződések, amelyek alapján a hangfelvételek után járó jogdíjak túlnyomó részét a zenekiadók kapták a művészekkel szemben, ma is érvényesek, holott ma már a spotify-ból származik a bevételek többsége. Ez sokunk megítélése szerint illegális, a problémát jogi úton rendezni kell, ahogy az elmúlt időszakban Dániában és Finnországban már megtették" - mondta Per Herrey, aki 31 évvel ezelőtt, 1984-ben előadóként, a svéd Herreys együttes tagjaként megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált.
A svéd szakember a svéd Universal Music példáját hozta fel, megemlítve, hogy a nagy zenekiadó 85 százalékban részesedik az ország spotify használatából, és eladott fizikai hanghordozóinak felét régi lemezek után realizálja. Hozzátette: hiába az új technológiák és formátumok, a kiadó ugyanúgy 90 százalékát teszi el a jogdíjaknak. Szólt arról, hogy a 2000-es évek elején a kalózletöltések, a Pirate Bay óriási mértékben elterjedt Svédországban. A jelenséget a legális spotify feltűnése szorította vissza.
Per Herrey előadásában a svéd zenei csoda legfőbb összetevőiként a nyilvános és olcsó zeneiskolákat, valamint a mindenki számára biztosítandó széles sávú internet-elérést nevezte meg, utóbbi napjainkban a svéd háztartások 95 százalékára érvényes. "Abba, Roxette, Ace of Base, Europe, Avicii, Max Martin, Swedish House Maffia - nekik köszönhető, hogy az elmúlt négy évtizedben Svédország az Egyesült Államok és Nagy-Britannia után a világ harmadik legnagyobb zeneexportőre lett, holott csak nyolcmillió lakosa van" - hangsúlyozta Per Herrey.
Mint felidézte, a nyolcvanas évek közepén kezdődött zenei karrierje során sokszor kellett eltűrniük, hogy lemezkiadójuk kénye-kedvének legyenek kitéve. Megemlítette például: 14 éven át nem kaptak jogdíjat lemezeikért - az egyik félmillió eladott példánnyal minden idők legkelendőbb svéd popalbuma -, azzal a nevetséges magyarázattal, hogy egyszerűen nem sikerült megtalálni őket. "Nem csoda, hogy elegünk lett".