A Nap aktív területei - valószínűleg a túloldal is hasonló
A Solar and Heliospheric Observatory (Nap és a Hélioszféra Obszervatórium, Soho) űrszondája a héten potenciális rossz időjárást jelzett előre.

Ez az első alkalom, hogy a Soho kutatói képesek voltak megfigyelni a Nap túloldalán lévő heves tevékenységet végző régiókat. Erre egy új technikával voltak képesek, amely a Nap felénk néző oldalán látható hullámzások elemzésével derít fényt a takarásban maradó rész aktivitására.

A napkitörések a Földön áramkimaradásokat okozhatnak

A felfedezés előtt a csillagászokat gyakran meglepte, amikor a korábban láthatatlan, heves aktivitású régiók a Nap forgása következtében láthatóvá váltak. A Soho Michelson Doppler Imager (MDI) elnevezésű műszerével nyitnak ablakot a túloldalra.

"Már 10 éve tudjuk, hogy elméletben képesek vagyunk a Napot áttetszővé tenni" - mondta Dr Charles Lindsey, a tucsoni Napfizikai Kutatóintézet munkatársa, a kutatásait a Science tudományos lapban közzétett csapat tagja. "De még számos helyes megfigyelésre van szűkségünk. Biztos vagyok benne, hogy végül megkapjuk."

A Nap felszínének potenciálisan robbanékony területeit aktív régióknak hívják. Ezek a nagyon erős mágneses mezejű területek átmérője messze meghaladja a Föld méreteit, folyamatosan fellobbanásokat és plazmakitöréseket (plazma: forró, elektromosan töltött gáz) végeznek. Az ezen események által kibocsájtott sugárzás és plazma a Föld mellett elszáguldva megzavarhatja a műholdakat, a rádiókommunikációt és az elektromos rendszereket. A Nap túloldalának megfigyelésével ezek a hatalmas megrázkódtatások elkerülhetőek.

A Soho MDI műszere a Nap milliónyi pontján méri a felszíni mozgásokat. A számítógépek ezután megalkotják a hullámmozgások képét, melyek mozgását gázrétegek és más események is befolyásolják. A "helioszeizmikus holográfiának" nevezett új technikával találhatják meg az ezek által a hullámok által okozott hatások jeleit.

Az aktív régiók azzal fedik fel magukat, hogy a nagyon erős mágneses mezejük felgyorsítja a hullámok terjedését. Az ilyen területeken áthaladó hullám 12 másodperccel gyorsabban megy körbe a többinél; egy kör átlagosan 6 órába telik. A technika tesztelésére a kutatók a Soho 1998 március 28-iki adatait vizsgálták meg, amik alapján a túloldalon egy napfoltcsoport létezését tudták feltételezni. Akkoriban 10 nappal később, a Nap elfordulása után meg is jelentek a napfoltok.

Kapcsolódó linkek:
Fényképek a Napról
Science folyóirat
Soho