(TheRegister) Az IBM és a Nikon tudósai kifejlesztettek egy új technológiát, ami a mikroprocesszorokba épített tranzisztorok számát akár ezerszeresére is megnövelheti.

A Prevail-nek (Projection Reduction Exposure With Variable Axis Immersion Lenses) nevezett technológiával a jelenlegi optikai sugarak helyett elektron sugarakat használnak, hogy a chipgyártás folyamán belemarassák a tranzisztorokat a szilíciumba.

Optikai technológiával csak úgy növelhető a tranzisztorok száma, ha lecsökkentik a maratási folyamat során használt fény hullámhosszát. A mostani chipek nagyjából a milliméter egy századával egyenlő hosszúságú 0.18 mikronos tranzisztorokat tartalmaznak. A következő állomás ennek 0.1 mikronra történő csökkentése.

Az elektronoknak az effektív hullámhossza ezerszer kisebb, mint a litográfiában manapság használt fénynek. Végeredményképpen az új módszer lehetővé teszi a chipgyártók számára a jelenleginél ezerszer kisebb tranzisztorok előállítását. A elektronsugaras technológia tömeggyártásban való használata azonban problémákat rejt magában, ugyanis a maratás íly modón egyidőben csak egy terméksorra alkalmazható, míg a jelenlegi technológia egyszerre több chip elkészítését is lehetővé teszi. Az IBM-Nokin áttörés fő aspektusa azonban az, hogy az elektronsugarat egy minta szerint vetítve egyidőben több termékvonal maratása is végrehajtható.

Az IBM bizonyítékképpen előállított egy sor 0.08 mikronos tranzisztort, amik a mostani 0.18 mikronos tranzisztorok méretének csupán kétnegyedét teszik ki. A kutató csoport bízik benne, hogy a technológia további finomításával a csíkszélesség elérheti a 0.03 mikront is. Persze beismerték, hogy ez még eltart egy ideig, hiszen magának a technológiának a kifejlesztése és egy működő modell előállítása fél évtizedbe tellett.

Bármilyen szépen is hanzgik a fent leírt új eljárás, a a jelenleg követett fejlődési irányt a nem túl közeli jövőben meg kell változtatni, ugyanis a mostani technológiai lehetőségeknek komoly korlátai vannak:

1. tranzisztorok számának vég nélküli növelése
2. elemi tranzisztorok teljesítmény igénye
3. vezetősávok anyaga és mérete
4. ellentmondás a nagyobb frekvencia valamint a nagyobb elemszám és bonyolultabb belso összekötések között.

Összefoglalván a fenti ellenérveket: minél inkább lecsökkentjük a csíkszélességet és vele együtt a tranzisztorok hosszúságát, annál közelebb lesznek egymáshoz a vezetősávok, amik megnehezítik az egyre nagyobb frekvencia elérését, valamint a gyártás folyamán a selejtes darabok száma is radikálisan megnő, tehát új elveken (mulekuláris chipek, kvantum tükrözés stb.) alapuló technológia után kell nézni, mert egy idő után a szakadék peremén találjuk magunkat...