Szekeres Viktor
Szemfényvesztők - A nyár akciófilmje
A nyár legjobban pörgő akciófilmje négy bűvészről szól akik élő adásban rabolnak ki egy bankot, majd pedig a világ legnagyobb trükkjét valósítják meg.
Hogy tetszett a Szemfényvesztők?
Az elmúlt hetekben két olyan rablós átverős filmet mutattak be a magyar mozik, melyekben a hipnotizálás fontos szerepet kapott. Mind a Szemfényvesztők, mind a Transz remekül sikerült, de mindkettő másképp lett jó film. Míg előbbi szinte végig nagyon pörgős és nagyon szórakoztató volt, s csak a végét "rontották el", addig utóbbi döbbenetesen erős befejezést kapott, igaz az addig vezető út telis tele volt döcögéssel.
A nagy képregényes és folytatás-dömpingben mindenképpen remek felüdülést jelent egy eredeti koncepcióra épülő film, s a Szemfényvesztők ilyen. Nem arról van szó, hogy nem láttunk volna korábban bűvészes vagy rablós filmet, természetesen nem sok újat mutat a meglehetősen hullámzó filmográfiával (A szállító 1-2, A titánok harca, A nyakörv) és rendelkező Louis Leterrier alkotása, azonban a megvalósítás, a karakterek és a trükkök egy része mindenképpen teljesen rendben volt.
A Szemfényvesztők négy, közel sem sztárkalibernek számító bűvész (illuzionista, mentalista, tolvaj) története, akiket felfogad egy titokzatos idegen egy olyan munkára, melynek tervezése rengeteg időt vesz igénybe. A kvartett időközben Négy lovas néven hatalmas népszerűségre tesz szert, de tagjai mindeközben a háttérben csak azon dolgoznak, hogy sikerüljön végrehajtani körmönfont tervüket.
A film klasszikus és nagyon élvezetes módon kezdődik, hiszen az első percekben, ahogy azt megszokhattuk, a csapat összeszedésére kerül sor. Ez a szegmens előre jelzi számunkra, hogy milyen utazásra kell felkészülnünk, s a humor, a pörgés (kvázi akció), Leterrier folyamatosan, már-már Michael Bay szintjén körbe-körbe forgó kamerája, valamint Brian Tyler remek tempót biztosító zenéje egészen a film utolsó percéig kitart.
Bűvészes filmeket készíteni hatalmas kihívás. A rablós-átverős műfaj sem egyszerű. Mindkét zsáner csak akkor működik, ha a filmbéli karakterek számára "nagynak" és hihetetlennek tartott átverés olyan, ami a nézőnek is meglepetést okoz, márpedig ilyesmit manapság sajnos elég nehéz elérni. A Szemfényvesztők remek, illetve mondjuk úgy, hogy látványos trükköket prezentál, amik esetében nyilván átláthatunk a szitán, mindössze nézői hozzáállás kérdése, hogy ki akarja saját szórakozását olyasmivel elrontani, hogy a számba veszi a viszonylag korlátozott számú megoldási lehetőségeket. Aki nem foglalkozik ilyesmivel és inkább átadja magát az utazásnak, az biztos, hogy sokkal jobban fog szórakozni.
Érdekes a felépítése a Szemfényvesztőknek, hiszen a nagy fináléra való gyúrás helyett három csúcspontja is van a filmnek, mindegyik olyan, ami akár záró attrakcióként is elférne, s épp ezért érzi úgy az ember, mintha egy hullámvasúton ülne, amely csúcsról csúcsra szállítja őt. Sőt, egy idő után, mivel a fókusz annyira a nyomozásra terelődik, hogy mi is elbizonytalanodunk, hogy talán nem azok a jófiúk, akiket elsőre azoknak véltünk, s ez kellemes bizonytalanságot kölcsönözhet számunkra.
Persze nem minden papsajt, hiszen hiába lett élvezetes a film, a bűvészek (Isla Fisher, Dave Franco, Woody Harrelson, Jesse Eisenberg) karakterei cseppet sem izgalmasak, nagyon papírmasék, némely szerep felcserélhető, ráadásul az is csalódás valahol, hogy nem ők az igazi főszereplők, hanem szinte végig az FBI nyomozását követhetjük. Az is csalódni fog, aki arra számít, hogy nem csak viszonylag egyszerű és ismert, valamint megvalósíthatatlan trükköket fog látni, hiszen a Szemfényvesztők csupán egy film. Legnagyobb negatívumként pedig az erőltetett romantikus szálat, a kvázi misztikus fő célt, valamint a lezárás snasszságát lehet említeni, de szerencsére egy gyengécske és klisés, no meg a sztorit rém lyukacsossá tevő utolsó pár perc nem teszi meg nem történtté az első bő másfél órát.
Nem biztos, hogy emlékezetes film a Szemfényvesztők, azonban piszok szórakoztató, egy percig sem bánja meg az ember, hogy beült rá. Az, hogy megtekintés után a filmről szóló emlékek 5 másodperc alatt megsemmisítik önmagukat, sajnos benne van. De ha minden nyári akciófilm ilyen lenne, ennyire látványos, feszült és rejtélyes(kedő), akkor sokkal több boldog mozizóval találkozhatnánk. A Szemfényvesztők pedig biztos, hogy jobban sikerült, mint a futószalagos képregényfilmek és folytatások többsége.
Jöhet a második a rész?
A nagy képregényes és folytatás-dömpingben mindenképpen remek felüdülést jelent egy eredeti koncepcióra épülő film, s a Szemfényvesztők ilyen. Nem arról van szó, hogy nem láttunk volna korábban bűvészes vagy rablós filmet, természetesen nem sok újat mutat a meglehetősen hullámzó filmográfiával (A szállító 1-2, A titánok harca, A nyakörv) és rendelkező Louis Leterrier alkotása, azonban a megvalósítás, a karakterek és a trükkök egy része mindenképpen teljesen rendben volt.
A Szemfényvesztők négy, közel sem sztárkalibernek számító bűvész (illuzionista, mentalista, tolvaj) története, akiket felfogad egy titokzatos idegen egy olyan munkára, melynek tervezése rengeteg időt vesz igénybe. A kvartett időközben Négy lovas néven hatalmas népszerűségre tesz szert, de tagjai mindeközben a háttérben csak azon dolgoznak, hogy sikerüljön végrehajtani körmönfont tervüket.
A film klasszikus és nagyon élvezetes módon kezdődik, hiszen az első percekben, ahogy azt megszokhattuk, a csapat összeszedésére kerül sor. Ez a szegmens előre jelzi számunkra, hogy milyen utazásra kell felkészülnünk, s a humor, a pörgés (kvázi akció), Leterrier folyamatosan, már-már Michael Bay szintjén körbe-körbe forgó kamerája, valamint Brian Tyler remek tempót biztosító zenéje egészen a film utolsó percéig kitart.
Bűvészes filmeket készíteni hatalmas kihívás. A rablós-átverős műfaj sem egyszerű. Mindkét zsáner csak akkor működik, ha a filmbéli karakterek számára "nagynak" és hihetetlennek tartott átverés olyan, ami a nézőnek is meglepetést okoz, márpedig ilyesmit manapság sajnos elég nehéz elérni. A Szemfényvesztők remek, illetve mondjuk úgy, hogy látványos trükköket prezentál, amik esetében nyilván átláthatunk a szitán, mindössze nézői hozzáállás kérdése, hogy ki akarja saját szórakozását olyasmivel elrontani, hogy a számba veszi a viszonylag korlátozott számú megoldási lehetőségeket. Aki nem foglalkozik ilyesmivel és inkább átadja magát az utazásnak, az biztos, hogy sokkal jobban fog szórakozni.
Érdekes a felépítése a Szemfényvesztőknek, hiszen a nagy fináléra való gyúrás helyett három csúcspontja is van a filmnek, mindegyik olyan, ami akár záró attrakcióként is elférne, s épp ezért érzi úgy az ember, mintha egy hullámvasúton ülne, amely csúcsról csúcsra szállítja őt. Sőt, egy idő után, mivel a fókusz annyira a nyomozásra terelődik, hogy mi is elbizonytalanodunk, hogy talán nem azok a jófiúk, akiket elsőre azoknak véltünk, s ez kellemes bizonytalanságot kölcsönözhet számunkra.
Persze nem minden papsajt, hiszen hiába lett élvezetes a film, a bűvészek (Isla Fisher, Dave Franco, Woody Harrelson, Jesse Eisenberg) karakterei cseppet sem izgalmasak, nagyon papírmasék, némely szerep felcserélhető, ráadásul az is csalódás valahol, hogy nem ők az igazi főszereplők, hanem szinte végig az FBI nyomozását követhetjük. Az is csalódni fog, aki arra számít, hogy nem csak viszonylag egyszerű és ismert, valamint megvalósíthatatlan trükköket fog látni, hiszen a Szemfényvesztők csupán egy film. Legnagyobb negatívumként pedig az erőltetett romantikus szálat, a kvázi misztikus fő célt, valamint a lezárás snasszságát lehet említeni, de szerencsére egy gyengécske és klisés, no meg a sztorit rém lyukacsossá tevő utolsó pár perc nem teszi meg nem történtté az első bő másfél órát.
Nem biztos, hogy emlékezetes film a Szemfényvesztők, azonban piszok szórakoztató, egy percig sem bánja meg az ember, hogy beült rá. Az, hogy megtekintés után a filmről szóló emlékek 5 másodperc alatt megsemmisítik önmagukat, sajnos benne van. De ha minden nyári akciófilm ilyen lenne, ennyire látványos, feszült és rejtélyes(kedő), akkor sokkal több boldog mozizóval találkozhatnánk. A Szemfényvesztők pedig biztos, hogy jobban sikerült, mint a futószalagos képregényfilmek és folytatások többsége.
Jöhet a második a rész?
|
Szemfényvesztők (Now You See Me)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 115 perc, 2013 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Louis Leterrier forgatókönyvíró: Ed Solomon, Boaz Yakin zeneszerző: Brian Tyler operatőr: Larry Fong, Mitchell Amundsen producer: Alex Kurtzman, Roberto Orci szereplők: Jesse Eisenberg (Atlas) Woody Harrelson (Merritt Osbourne) Isla Fisher (Henley) Dave Franco (Jack) Mark Ruffalo (Dylan) Mélanie Laurent (Alma Dray) Michael Caine (Arthur Tressler) Morgan Freeman (Thaddeus Bradley) |