SG.hu·

LOL

Szeretjük utálni a feldolgozásokat, de mi van akkor, ha egy remake-et az készíthet el, aki az eredetit is rendezte. Számíthatunk arra, hogy kijavítja az esetleges hibákat.

Hogy tetszett a LOL?

Manapság a feldolgozásoknál létezik egy még nagyobb divat a mozis világban: a feldolgozások automatikus megvetése. Persze az ember általában csak akkor viselkedik így, ha egy olyan film új verziójának létezéséről szerez tudomást, amit már látott - ha még általa nem ismert sztori remake-je készül el, akkor az nem szokott gondot jelenteni, ha pedig valamiről nem tudjuk, hogy feldolgozás, akkor az maga a Paradicsom. Az efféle kettős mércére szerencsére az utóbbi két év feldolgozás-termésének egy része remekül rácáfolt, hiszen nem egy, és nem is két jól sikerült újrafilmet láthattunk - némelyik minősége még az eredeti alkotásét is felülmúlta.

Klikk
ide! Klikk
ide!
Klikk
ide! Klikk
ide!

Persze egy feldolgozásnak nem mindig nehéz felülmúlnia az eredetit, hiszen napjainkban már nem csak klasszikusokat készítenek el újra meg újra (meg újra, meg újra...), hanem erősen közepes filmeket is, talán javítási szándékkal, vagy a potenciáljuk kiaknázása végett. A francia Zűrös kamaszok (LOL: Laughing Out Loud) tipikusan ilyen film volt, hiszen egy felejthető limonádéról van szó, mely inkább csak azért volt érdekes filmnéző szemüveggel, mert megtekintve nagyjából fogalmunk lehetett arról, hogy miképpen néz ki az itthon nem túlreprezentált kortárs francia tinifilm. (Aki kíváncsi a Sophie Marceau főszereplésével készült komédiára, augusztus 19-én délután az m1-en, este pedig az m2-n tekintheti meg.)

Az amerikai LOL tehát feldolgozás, a benne 40 évesként játszó Sophie Marceau szerepét az idén ötvenedik születésnapját ünneplő Demi Moore vette át, a 17 évesen középiskolást alakító Christa Theret-ét pedig a 21 éves Miley Cyrus. Ők alakítják az amerikai mozikat nagy ívben elkerülő komédiában anyát és lányát - előbbi elvált asszonyként próbál boldogulni három gyerekével, utóbbi pedig az iskolai szerelmi sokszögek labirintusából próbál minél kevesebb sérüléssel kikeveredni.

A történetről ennyi elég is, tipikus tinisztori, mely megpróbál az anya-lánya kapcsolatra is építeni, illetve kettejük életének párhuzamaira. A kritikát muszáj azzal kezdeni, hogy a feldolgozás szinte tükörképe az eredetinek - csak ezúttal a tanulmányi kirándulás Franciaországba történik és nem Angliába. Valahol művészet majdnem nulla új ötlettel megvalósítani egy remake-et, de Lisa Azuelosnak, a rendezőnőnek ez mégis sikerült. Csak egy dolog miatt nem érdemes lekapni róla a keresztvizet: az eredetit is ő rendezte, így azon kevés feldolgozás egyike a LOL, amelynek mindkét verzióját ugyanaz az alkotó készíthette el. (A teljesség igénye nélkül Géla Babluani nemrég a francia 13-as után rendezte meg az amerikait, de Takashi Shimizu is elkészíthette a japán Harag után az amerikai Az átok című horrort, vagy Michael Haneke a német Furcsa játék után az amerikai Funny Games US-t, de folytathatnánk a sort a dán Ole Bornedallal vagy akár a holland George Sluizerrel.)

Klikk
ide! Klikk
ide!
Klikk
ide! Klikk
ide!

Az önfeldolgozás természetesen nem jelent a minőségre semmiféle garanciát. Van, hogy sikerült feljavítani egy gyengébben sikerült filmet, máskor pedig sikeresen lerontanak, amerikaiasítanak egy jó alkotást. A LOL esetében nagyjából hasonló színvonalról lehet beszélni, mindössze az eredeti enyhe bája veszett oda (Demi Moore karaktere is kedvelhető, de Sophie Marceau kifejezetten aranyos, ráadásul múltját ismerve szerepe is többrétegű), az új verzió inkább irritációt válthat ki sok nézőből. Pedig mindössze annyira van szükség a film valamilyen szintű élvezetéhez, hogy a néző az első pár percben a készítő által felállított szabályokat elfogadja, s ne ágáljon ellenük a másfél órás játékidő alatt.

Ekkor ugyanis meg lehet találni a LOL-ban azokat a rejtett értékeket, melyek azt már majdnem szórakoztatóvá teszik. A film jó nem lesz, még talán a közepes osztályzatot sem éri el, de afféle bűnös élvezet kategóriába mindenképp beleillik. Főleg, ha az ember nem megy a falnak Miley Cyrus hangja vagy játéka miatt, a színésznőt ugyanis annak nehéz lehet megszoknia, aki nem ismeri. Aki már tudja, mire számítson, akár aranyosnak is találhatja a szituációkat, s az eleinte unszimpatikus főhőst is minden bizonnyal megsajnálja, hiszen annyi csapás éri, hogy óhatatlanul is szurkolni kezdünk neki. (Persze mindez csak pár percig tart, ugyanis a mondvacsinált konfliktusok miatt ismét meg lehet utálni őt.)

A LOL nem lett túl igényes film, egyértelműen kihagyható, de ettől még élvezheti az ember - ehhez viszont vagy kellően bódult állapot szükségeltetik, vagy pedig kettessel kezdődő személyi szám és 1994 utáni születési dátum. Ugyanis a LOL egyértelműen tinifilm, a tinik felnőttek számára roppant felületes problémáival foglalkozik, olyan dolgokkal, melyek létezését idősebb szemmel akár elképzelhetetlennek is tarthatnánk, azonban jól tudjuk, hogy manapság valóban mindent áthálóz a felületesség és divat-technológia. (A cím nemcsak a főhősnő, Lola becenevére utal, hanem természetesen az egymással folyton chatelő és SMS-ező szereplők jelenségére is.)

Klikk
ide! Klikk
ide!
Klikk
ide! Klikk
ide!

Miley Cyrus olykor vicces, Demi Moore pedig cseppet sem néz ki rosszul, kár, hogy a film fundamentumát jelentő anya-lány kapcsolat meglehetősen elnagyoltan és összecsapottan van ábrázolva. Az nem elég, hogy olykor összebújik szülő és gyereke, így jelezve azt, hogy szeretik egymást, némi mélység is szükségeltetne a szájbarágás mellé. (Csak a hülye nem látja, hogy a filmben az anya olyan dolgok miatt akad ki a lányára, amit elvált nőként ő is megtesz, mégis az egyik jelenetben egy kisgyerek levonja ezt a tanulságot fennhangon is, hátha nem lenne valaki számára egyértelmű.)

Ez a szájbarágás, a tanulságok szajkózása, például a fiára hirtelen felnéző apa, illetve a Down-kóros kislánnyal megbarátkozó fiú esetében már sajnos kóros méreteket ölt. Nem kell, hogy küldetéstudata legyen minden filmesnek. Elég, ha nem kezd bele olyan szálak kifejtésébe, melyek sehova nem vezetnek, mindvégig a levegőben maradnak. (S talán a marketingeseknek sem ártana a körmére koppintani, hiszen a LOL plakátja amellett, hogy a hímnemű nézőket elriasztja, kifejezetten irritáló, nyoma sincs rajta a film játékos, aranyos hangulatának.)

Klikk ide!
Klikk a képre a nagyobb változathoz
LOL
színes, feliratos, amerikai romantikus film, 97 perc, 2012
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendező: Lisa Azuelos
forgatókönyvíró: Lisa Azuelos
zeneszerző: Rob Simonsen
operatőr: Kieran McGuigan
producer: Tish Cyrus, Michael Shamberg, Stacey Sher

szereplők:
Miley Cyrus (Lola)
Demi Moore (Anne)
Douglas Booth (Kyle)
Ashley Hinshaw (Emily)
Ashley Greene (Ashley)
Adam G. Sevani (Max)

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© Vogel2012. 09. 03.. 06:17||#13
Zombi generáció...
© zetortraktor2012. 08. 13.. 22:48||#12
Ember. Milyen Y-generáció? Z! Z-generáció. Y, az mikor volt, kik voltak, ne hülyéskedjünk már. Az pedig nyugtasson meg, hogy minden generáció elõdei azt gondolták, hogy bajban van az utánuk következõ generáció, mert a zömük maradi. Én is azt gondolom, hogy bajban vannak, de elhiheted, hogy rohadtul nincsenek és nemsokára jönnek a nemtudommilyen generációról (kifogytak a betûkbõl) sírni, hogy azok vannak bajban. Ez a maradiság abban is tetten érhetõ, hogy azt hiszed, hogy egy ilyen film azoknak készül, akikrõl szól. Holott... (Más kérdés, hogy tuti, hogy nem nézném meg, szóval maradi vagyok, te meg megnézted, szóval valamennyire haladó vagy, de akkor is érted, mire gondolok.)
© Yodafon2012. 08. 13.. 18:24||#11
Hogy tetszett a LOL?

Hát ez LOL! 😄
© Chocho2012. 08. 13.. 14:31||#10
Miért, mi a baj a cikkel, de most komolyan? Egy sima kritika a sok közül. Egyébként rossz filmrõl sokszor könnyebb írni, mint jóról, ezért szaladhat el a ló az emberrel. Amíg csak a levegõbe fikázol, semmivel sem leszel jobb Zoli007-nél, akivel egyetértek, igaz, a stílusán még lehetne csiszolni kicsit...
© Kerub2012. 08. 13.. 13:20||#9
Most komolyan, hogy lehet errõl a trágya filmrõl ennyit írni? Vagyis lehetne, mert pl a filmet megnézve lejön, hogy bajban van az y generáció (a célközönség)... nem is kicsit.
Ellenben a cikk a filmet próbálja felvarni, ami halvaszületett válalkozás.
Ha nem is mindenben, de Svlad Cjellivel értek egyett.
A cikkíró egy hatalmas magaslabdát hagyott ki.
© asgh2012. 08. 13.. 10:26||#8
Az amerikaiak azért nem néznek _nem_ amerikai filmeket, mert a 90%-ukat egyszerûen nem érdekli, hogy mi van az USA-n kívül.
A másik, hogy nem bírják a szinkront, mert a hangosfilm kezdetei óta eredeti hanggal mennek náluk a filmek (nem úgy, mint nálunk). A feliratos filmek pedig lehetnek akármilyen kommerszek, mennek a mûvészmozikba. Így a nem eredeti hanggal, angol nyelven forgatott filmek eleve kiesnek.
Mindmáig az egyetlen igazi kivétel ez alól a "Tigris és Sárkány" volt, azóta egyetlen nem angolul beszélõ, nem USA-t érintõ témát feldolgozó filmnek sem sikerül bejutnia a mainstream forgalmazásba.
Ez tehát nem minõségi kérdés, hanem kulturális.
A francia filmeket pedig nem azért szokták lekoppintani, mert szeretik a franciákat, hanem mert kell nekik a jó, eredeti sztori, de a francia megfilmesítést (a fent felsoroltak miatt) nem lehetne sikeresen forgalmazni az USA-ban. A "Tetovált lányból" is csináltak pl. remaket és nem azért, mert rá vannak kattanva a skandinávokra, hanem mert üt a sztori.
© Zoli0072012. 08. 12.. 13:25||#7
A jó kurva anyád egy fasz! Mi vagy te mûkritikus, baszod? BTW, te fizeted Viktort? Naugyae!
-2
© l300d2012. 08. 12.. 08:23||#6
Zoli007 te egy fasz vagy. Ha nekem ideadnak egy rajzot hogy csinaljam meg az alapjan a darbot majd csinalok valamit ami nem felel meg a meretkenek majd odaadom es azt mondom hogy basszatok meg csinaljatok jobbat ha nem teccik. Szerinted ez igy mukodik te gyoker? Ha valaki valamit csinal akkor csinalja meg rendesen márpedig Viktor hozzad hasonloan egy fasz azt csinalja amihez nem ert.
-1
© Zoli0072012. 08. 11.. 15:37||#5
Fasznak olvasod akkor? Szerintem jelentkezzél St-nél cikkírónak, biztos lesz, aki szarráfikáz téged is.
-3
© zetortraktor2012. 08. 11.. 02:00||#4
"az amerikaiak nem néznek nem amerikai filmeket."

Ezt hogy sikerült kitotózni? Vagy most arra célzol, hogy a magyarok néznek nem amerikai filmeket? Vicces lenne. Amerika ugyanúgy néz mindenféle filmet, csak olyannak kell lennie. És akkor még a hazai gyártásokat is leverik. A világon mindenfelé az amerikai film az úr, nem kell meglepõdni, hogy Amerikában is.

Tavaly pedig svéd, de még héber filmet is többet dolgozott fel Hollywod mozifilmnek, mint franciát. Eleve nincs azon a szinte manapság a francia filmmûvészet, hogy annyira sok filmet dolgozzanak fel tõlük. Mármint nem gyárt olyan filmeket, amit érdemes lenne feldolgozni, mert nyilván egy Ozont vagy Carax-t nem fognak újraforgatni.
+1