SG.hu·
Csempészek - jó anyag Izlandról
Mark Wahlberg ismét kőkemény, de a szíve aranyból van, sajnos Kate Beckinsale ezúttal nem húz testhezálló ruhát, hogy abban tanítson móresre pár gazembert.
Hogy tetszett a Csempészek?
Eredetileg azzal kezdődött volna a kritika, hogy Izlandnak milyen jó, hiszen filmesei folyton remekbaszabott alkotásokat készítenek. Látszólag. S persze ugyanez a helyzet a dánokkal, norvégokkal vagy románokkal is - ahány film elér hozzánk ezen nemzetektől, kis túlzással annyi remekműről beszélhetünk. Más kérdés, hogy a fenti tétel teljesen hamis, hiszen természetes, hogy itthon csak az európai filmművészet java jut el a mozikba vagy a filmes fesztiválokra. De ettől még a tény tény marad: a hazai mozikban vetített izlandi filmek, mint a 101 Reykjavik, a Fehér nászéjszaka vagy a Vérvonal remek szórakozást nyújtottak.
E három filmben pedig nemcsak az izlandi eredet a közös, hanem az is, hogy rendezőjük egy bizonyos Baltasar Kormákur volt, aki már Amerikában is bemutatkozott olyan alkotásokkal, mint a Lélegezz! vagy az Út a mennyországba. Az alig 25 millió dolláros költségvetésű Csempészek is az ő munkája, ráadásul a film az ugyancsak izlandi Reykjavik - Rotterdam című vicces akciómozi feldolgozása. Az eredeti filmet azonban Óskar Jónasson rendezte, cserébe Kormákur a főszereplőt alakíthatta. Tehát, ha valaki is jól tudta instruálni a Csempészek fő alakját játszó Mark Wahlberget, akkor az ő volt.
A Csempészek egyébként afféle rablós krimi, de az akciók, illetve a családi drámák kedvelői sem fognak csalatkozni. A történet középpontjában Chris áll, aki hajdanán nagyon menő csempész volt, azonban már jó ideje visszavonult és csak családjának, feleségének és két gyerekének él. Balszerencséjére azonban sógora is hasonló életmódot választott és jókora bajba keveredik, egy tartozás miatt a kivégzését helyezik kilátásba. Chris nem tehet mást, minthogy összeszed pár régi ismerőst és benevez egy utolsó melóra, hogy megszerezze a pénzt.
A Csempészek, mint a fentiekből is kitűnik, eléggé kevert műfajú film, szerencsére a rendező a vizuális stílusát tekintve már egységessé kovácsolta össze. Ha csak a történetet nézzük, akkor az alapmotívum, az "utolsó meló" csakúgy, mint a pár napja véleményezett A fekete ruhás nő esetében a kísértetház, klasszikus klisé, akár lerágott csontnak is nevezhetnénk. Sőt, cikkünk tárgya akár egy ezredfordulón készített feldolgozás filmmel, a Tolvajtempóval is mutathat rokoni vonásokat, hiszen annak főhőse is egy családtag életének védelme érdekében próbál törvényt szegni.
A nagy különbség a két film között, hogy míg a Tolvajtempóban Giovanni Ribisi a bajba került testvért alakítja, a Csempészekben már főgonoszként tűnik fel, s teszi jól a dolgát felkapaszkodott, nagypofájú, magát nagyon nagy menőnek képzelő gengszterként, akit egyébként egy olyan jó svádájú akcióhős, mint Mark Wahlberg fél kézzel lazán lefegyverez. A profi megvalósítás, akár akció-, akár drámai jelenetek tekintetében mindenképp pozitívum, az pedig plusz pont, hogy még a történet szintjén is megpróbálták kicsit feldobni az egyébként első blikkre nyílegyenesnek tűnő sztorit.
A Csempészek korrektül sikerült film lett. Semmiképp sem lesz klasszikus vagy olyan, amit még évek múltán is emlegetni fogunk, de a végeredmény mindenképpen megérdemel egy megtekintést, egyszerű történetből így lehet kihozni valamit. Igaz kezdetekben a tempó lassúnak mondható, viszonylag sok időt töltünk az alaphelyzet és a karakterek megalapozásával, de ez utóbbi pozitívum is lehet, hiszen azt jelenti, hogy némi karakterizálás is jelen van a filmben - más kérdés, hogy a színészek játéka mindezt nem mindig jeleníti meg maradéktalanul. Persze korrektség ide vagy oda, a legnagyobb hibát a legvégén követték el a gyáva készítők, s mivel hajlamosak vagyunk a filmek esetében a befejezés minőségére emlékezni, e húzásuk miatt sajnos sok néző szája íze keserű maradhat.
Nem reklámként, de mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az eredeti verziót, a Reykjavik - Rotterdamot az elkövetkező két hétben többször is meg lehet nézni a magyar nyelvű Filmbox műsorán. Hátha valakit érdekel, hogy miképp lett Izlandból Amerika, Hollandiából pedig Panama.
E három filmben pedig nemcsak az izlandi eredet a közös, hanem az is, hogy rendezőjük egy bizonyos Baltasar Kormákur volt, aki már Amerikában is bemutatkozott olyan alkotásokkal, mint a Lélegezz! vagy az Út a mennyországba. Az alig 25 millió dolláros költségvetésű Csempészek is az ő munkája, ráadásul a film az ugyancsak izlandi Reykjavik - Rotterdam című vicces akciómozi feldolgozása. Az eredeti filmet azonban Óskar Jónasson rendezte, cserébe Kormákur a főszereplőt alakíthatta. Tehát, ha valaki is jól tudta instruálni a Csempészek fő alakját játszó Mark Wahlberget, akkor az ő volt.
A Csempészek egyébként afféle rablós krimi, de az akciók, illetve a családi drámák kedvelői sem fognak csalatkozni. A történet középpontjában Chris áll, aki hajdanán nagyon menő csempész volt, azonban már jó ideje visszavonult és csak családjának, feleségének és két gyerekének él. Balszerencséjére azonban sógora is hasonló életmódot választott és jókora bajba keveredik, egy tartozás miatt a kivégzését helyezik kilátásba. Chris nem tehet mást, minthogy összeszed pár régi ismerőst és benevez egy utolsó melóra, hogy megszerezze a pénzt.
A Csempészek, mint a fentiekből is kitűnik, eléggé kevert műfajú film, szerencsére a rendező a vizuális stílusát tekintve már egységessé kovácsolta össze. Ha csak a történetet nézzük, akkor az alapmotívum, az "utolsó meló" csakúgy, mint a pár napja véleményezett A fekete ruhás nő esetében a kísértetház, klasszikus klisé, akár lerágott csontnak is nevezhetnénk. Sőt, cikkünk tárgya akár egy ezredfordulón készített feldolgozás filmmel, a Tolvajtempóval is mutathat rokoni vonásokat, hiszen annak főhőse is egy családtag életének védelme érdekében próbál törvényt szegni.
A nagy különbség a két film között, hogy míg a Tolvajtempóban Giovanni Ribisi a bajba került testvért alakítja, a Csempészekben már főgonoszként tűnik fel, s teszi jól a dolgát felkapaszkodott, nagypofájú, magát nagyon nagy menőnek képzelő gengszterként, akit egyébként egy olyan jó svádájú akcióhős, mint Mark Wahlberg fél kézzel lazán lefegyverez. A profi megvalósítás, akár akció-, akár drámai jelenetek tekintetében mindenképp pozitívum, az pedig plusz pont, hogy még a történet szintjén is megpróbálták kicsit feldobni az egyébként első blikkre nyílegyenesnek tűnő sztorit.
A Csempészek korrektül sikerült film lett. Semmiképp sem lesz klasszikus vagy olyan, amit még évek múltán is emlegetni fogunk, de a végeredmény mindenképpen megérdemel egy megtekintést, egyszerű történetből így lehet kihozni valamit. Igaz kezdetekben a tempó lassúnak mondható, viszonylag sok időt töltünk az alaphelyzet és a karakterek megalapozásával, de ez utóbbi pozitívum is lehet, hiszen azt jelenti, hogy némi karakterizálás is jelen van a filmben - más kérdés, hogy a színészek játéka mindezt nem mindig jeleníti meg maradéktalanul. Persze korrektség ide vagy oda, a legnagyobb hibát a legvégén követték el a gyáva készítők, s mivel hajlamosak vagyunk a filmek esetében a befejezés minőségére emlékezni, e húzásuk miatt sajnos sok néző szája íze keserű maradhat.
Nem reklámként, de mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az eredeti verziót, a Reykjavik - Rotterdamot az elkövetkező két hétben többször is meg lehet nézni a magyar nyelvű Filmbox műsorán. Hátha valakit érdekel, hogy miképp lett Izlandból Amerika, Hollandiából pedig Panama.
|
Csempészek (Contraband)
színes, feliratos, amerikai akció-krimi,, 110 perc, 2012 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Baltasar Kormákur forgatókönyvíró: Aaron Guzikowski, Arnaldur Indriason, Óskar Jónasson zeneszerző: Clinton Shorter operatőr: Barry Ackroyd producer: Tim Bevan, Eric Fellner, Baltasar Kormákur, Stephen Levinson, Mark Wahlberg szereplők: Mark Wahlberg (Chris Farraday) Kate Beckinsale (Kate Farraday) Giovanni Ribisi (Tim Briggs) Ben Foster (Sebastian Abney) Caleb Landry Jones (Andy) Diego Luna (Gonzalo) Lukas Haas (Danny Raymer) |
